Az általam sokat emlegetett „hegymenet”-hez érkeztünk. Máris kifulladtunk, pedig tartok tőle, hogy ez még az út eleje. S mert kénytelenek vagyunk egymástól elszigetelten élni, és járni, ezért készül ez a pár lap minden héten.
Személyes tapasztalatom, hogy egyedül nem megy. Szükségem van az ÉLŐ ISTEN segítségére. Arra, hogy fogja a kezem, vezessen. Irányítsa a gondolataimat, mert azok maguktól a keserűség felé haladnak. Az Őt szeretőknek Isten azonban gyönyörű lakhelyet készített az Ő országában. Ennek a fénye már ma segít, könnyebbé teszi azt, ami nehéz, elhordozhatóvá az elhordozhatatlant.
Egyik vasárnap négy éves kis unokámmal beszélgettem, s szóba jött az Édesapám. „Hol van most az Apukád?” - kérdezte. „Az Úr Jézusnál.” – feleltem. „Ott lakik?” „Igen, ott lakik.” S ez az „igen, ott lakik” gondolata bearanyozta a napomat, s azóta is örömmel gondolok rá. Az Úr Jézus azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (János ev. 14:1-3.)
Igen siralmas az, amit magunk körül látunk, és egyre siralmasabb lesz. De nekünk szabad FELFELÉ néznünk az Úr Jézusra. Tőle kérni, várni erőt, bátorítást, és azt, hogy a mi életünket is győzelemre, örökéletre viszi.
Ezekkel a gondolatokkal kérjük, hogy egymástól ugyan elválasztva, mégis együtt imádkozzunk naponként, hogy egyszer újra együtt dicsérhessük az Úr Jézust az Ő országában.
1.Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám, Már int felém, és koronát ígér a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.
2. Remélek Jézusomban én, Ő törli el sok bűnömet, Ajkáról hívón zeng felém: Jer haza haza, vár rád Mestered. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj a keblemen.
3. Előttem, oly csodálatos, Hogy értem szállt a földre le, Miattam annyit szenvedett, bűnömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer pihenj, nyugodj a keblemen.
4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel, Előtte állok csakhamar, Megváltó Jézusom, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer pihenj, nyugodj a keblemen.