Keresztelő

Keresztelői fogadalomtétel:

Akarjátok-e, hogy gyermeketek a keresztség által az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten szövetségébe, a keresztyén anyaszentegyházba befogadtassék? – Akarjuk.

Ígéritek-e, fogadjátok-e, hogy gyermeketeket úgy nevelitek és neveltetitek, hogy ha majd felnő, a konfirmáció alkalmával, ő maga önként tegyen vallást a Szentháromság Istenbe vetett hitéről a gyülekezet előtt? – Ígérjük és fogadjuk.

Heidelbergi Káté 69. kérdés – felelet

- Mi módon emlékeztet és biztosít téged a szent keresztség afelől, hogy Krisztusnak a keresztfán való egyetlenegy áldozata neked javadra szolgál?

- Oly módon, hogy a vízzel való külső megmosást maga Krisztus szerzette és egyben azt ígérte, hogy az Ő vére és Lelke az én lelkem tisztátalanságát, azaz minden bűnömet olyan bizonyosan elmossa, amilyen bizonyosan megmosattam külsőképpen a vízzel, amely a test tisztátalanságát szokta elmosni.

Heidelbergi Káté 70. kérdés – felelet

- Mit jelent a Krisztus vérével és Lelkével megmosatni?

- Azt jelenti, hogy Istentől elnyerjük bűneink bocsánatát az Ő kegyelméből a Krisztus véréért, amelyet Ő a keresztfán való áldozatában érettünk kiontott. Továbbá, hogy a Szentlélek megújít és a Krisztus tagjává szentel bennünket, hogy a bűnnek egyre jobban meghaljunk és istenes, feddhetetlen életet éljünk.

Részlet a II. Helvét Hitvallás XX. fejezetéből

„Krisztus nevében megkeresztelni annyit tesz, mint beíratni, beavattatni és felvétetni az Isten fiainak szövetségébe, családjába és örökségébe; sőt már most Isten nevével, azaz Isten gyermekének neveztetni, valamint megtisztulni a bűnök szennyétől és megajándékoztatni Isten különböző kegyelmi ajándékaival az új és szent életre.”

Kálvin János: Tanítás a keresztyén vallásra – IV. 15,13

„Az emberek előtt való vallástételünket pedig úgy szolgálja a keresztség, hogy ismertető jel, amely által nyilván megvalljuk, hogy mi az Isten népéhez akarunk számíttatni, és bizonyságot teszünk arról, hogy mi egyazon Isten tiszteletében, egyazon vallásban egyetértünk minden keresztyénnel; egyszóval nyilvánosan vallást teszünk a mi hitünkről, hogy ne csak szívünkből szálljon fel az Isten dicsérete, hanem hirdesse azt nyelvünk és – ahogyan éppen kifejezésre tudja juttatni – testünk minden tagja is.”

Részlet az Istentiszteleti Rendtartásból

„A konfirmáció értelme az, hogy a megkeresztelt személy, mint aki elnyerte a hit ajándékát, a gyülekezet nyilvánossága előtt tesz bizonyságot Krisztus mellett hozott személyes döntéséről.”

Dr. Ablonczy Dániel: Nem a magamé vagyok – A Heidelbergi Káté magyarázata

„Komolyan számot kell vetni azzal, hogy a gyermekeink keresztelésének komolyságáért a lelkipásztor, a szülők, s a gyülekezet számadással tartoznak Isten előtt. A keresztségről ki kell mondani: szentség.

Több okból. Először, mert Jézus Krisztus rendelte, mikor felvitetett a mennybe! …

Másodszor, mert a keresztelés mindazt magában foglalja, amiért itt járt közöttünk Jézus. Magamegalázását, földi pályafutását, kárhoztatását, elítélését, átokfán való emberi végét, majd felmagasztalását, feltámadásának minden lépését. Szeretete révén kérhetjük az anyaszentegyházba való felvételt, járhatunk földi életpályánkon Istennek tetsző életet és végül az örök hazában való előre elkészített helyet nyerhetjük el.

A keresztelés valójában a látható Ige. Jézus Krisztus váltsághaláláért és nem a magunk jótetteiért, az újjászületés fürdőjével megtisztítva, a Szentlélek által fogad be Isten anyaszentegyházába. …

A keresztségben döntő, életmeghatározó esemény játszódik le. A megkeresztelt gyermeket Isten a saját gyermekeként fogadja el. A keresztség pecsét a keresztelt gyermeken, vagy felnőttön. A jelentése az: enyém vagy! Jézus Krisztus halála és feltámadása árán! …

Mikor lesz Isten drága ígérete valóság a megkeresztelt ember számára? Akkor, amikor rádöbben a nyomorúságára, bűneire. Bocsánatot kér Istentől és embertársaitól.

A templomba járók és gyermekeik meg vannak keresztelve. Ez a szokás. Ha a szülők hívők, részükről a fogadalomtétel bizonnyal őszinte és igaz.

Egy vélemény: ’Keresztyénné úgy leszek, hogy megkereszteltek, konfirmáltam, fizetem az egyházi adót.’ Joga van magát keresztyénnek vallani. Az egyházban ez törvény-adta jog. …

Vannak olyanok, akik a keresztelésre, a fejükre öntött vízre és az utána kiállított keresztlevélre gondolnak. Ezzel megelégednek. Ez névleges keresztyénség. Mások még erre sem gondolnak. Mutatni sem kívánnak semmit abból, hogy a nevüket a templomban, kereszteléskor kapták. Róluk a Szentírás így szól: „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy” (Jelenések 3,1)

Van egy harmadik csoport is, amelyiknek a hitében ez él: Meg vagyok keresztelve. Ebben valami rendkívüli történt velem. Isten Jézusért, áldozatáért, Szentlelke által, a maga tulajdonává pecsételt el engem! A keresztség mindenképpen érvényes marad, mert Istennek értük való szeretetéből fakad és mert Isten minden emberi cselekvést megelőző kegyelmi tette áll mögötte!

Isten kezet nyújt, ezt a kezet nekem kell elfogadnom, megragadnom. A felkínált szövetséget nekem kell hitemmel magamévá tennem. …

Ahhoz, hogy Isten szeretetében, Jézus ölelésében felüdüljünk, olykor valóban sok mindennek össze kell törni, meg kell semmisülni. Ekkor kezdődik az igazi élet. Mikor bekerültünk Isten szeretetének áramába, akkor mindaz, amit fel kell adnunk, szemétnek, értéktelennek bizonyul.

Miket adunk fel? Énünket, szenvedélyeinket, egyhelyben topogásunkat, nyugtalan természetünket, értelmetlen vágyainkat, pletykás természetünket, álnokságunkat, nagyképűségünket, gőgünket, átkainkat. Ezek csak arra jók, hogy megterheljék a napjainkat, megfosszanak helyes döntéseinktől, elvadítsanak a társadalom tartóoszlopaitól.

A keresztség Jézus megbízása alapján szentség, sákramentum. A keresztség vize: Jézus áldozata következtében lehet hit által, a fiúvá fogadtatás alapja. Hit, Ige és Szentlélek által lesz Jézushoz való tartozásunk jele.”