Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2020.12.14-20

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

A tékozló fiú története. Lukács evangéliuma 15:11-32.

11Azután így folytatta: Egy embernek volt két fia. 12A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét! Ő pedig megosztotta közöttük a vagyont. 13Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet élt. 14Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. 15Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
17Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! 18Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. 19Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. 20És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. 21A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! 23Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek.
25Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. 26Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történt. 27A szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. 28Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt. 29Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. 31Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. 32Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.


December 14. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                     

"Azután így folytatta: Egy embernek volt két fia. 12A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét!"

Előre elkérni. „Mert én megérdemlem.”

Megszülettünk ebbe a világba. Kaptunk egészséget, értelmet, otthon, szülőket. Jó volt otthon. Ma is sokan „azokat a régi karácsonyokat” emlegetik. Mitől volt jó? Attól a Lélektől, Aki körülvett, Aki bennünk munkálkodott. Aztán talán észre sem vettük, hogy megfordult bennünk valami, s mi elkezdtük „jobban tudni” a dolgokat. Lett „saját véleményünk”, ami nem baj. A baj csak az, hogy ez a vélemény az Atya ellen fordult. Mondhatjuk persze, hogy „ránk kényszerítette a társadalom”. Mondhatjuk. Attól még a szívünk helyzete nem változik. Az én életem az enyém. Nekem kell számot adnom vele, róla.

Előre elkértük az „örökséget”. Mit jelent ez? Kivettük az irányítást Isten kezéből. Nincs már Rá szükségünk. Megy nekünk az élet magunktól is. Egyedül akarunk „gazdálkodni”. Van nekünk „jó tervünk”. Ne kelljen végre naponta azt tennünk, amit Isten gondol a napi feladatokról. „Atyám add ki a vagyonból a rám eső részt!” Ne kelljen megkérdezni, hogy mi a jó döntés. A magam ura akarok lenni. S lettünk. Megszoktuk, hogy nem kérjük Isten tanácsát.

Mennyei Atyám, bocsásd meg, hogy én is elkértem előre az örökségem. Azt a jót, amit nekem szántál. Azt a jót, amivel, Veled nagyszerűen élhetnék, Azt hittem, nekem megy Nélküled is. Könyörülj meg a lelkemen, kérlek! Adj igaz karácsonyt! Ámen

Énekeskönyvünk 265. éneke:

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden útadat, Ha bánt szíved keserve,
Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BÍZZÁL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.


December 15. Kedd

Áldás, békesség!                                                             

"Ő pedig megosztotta közöttük a vagyont."

Atyám.

Összeszorul a szívem: szó nélkül odaadja. Nem akar lebeszélni. Nem dühöng. Nem tiltakozik. Nem korhol. Nem fenyegetőzik. Odaadja. Bennünk hányszor dolgozik a sértett szülői önérzet. Hányszor mondjuk a gyerekeinknek, hogy mit tegyenek, meg mit ne tegyenek. Mennyei Atyánk szó nélkül megosztja a vagyont. Odaadja az örökségem. Nem mondja, hogy „mit képzelsz!” Pedig Ő tudja már akkor, hogy vesztembe rohanok. Tudja, hogy egyedül csak elrontom. Tudja, hogy egyedül nem megy. Miért nem akadályoz meg? Segítene egy nagy pofon? A teljes eltávolodáshoz igen. De Mennyei Atyám nem elpofozni, elidegeníteni akar magától. Ő szeret. Úgy gondolom, nagyon fáj neki a távolodásom. Mégsem kényszeríti rám, hogy maradjak. Az Ő nagy fegyvere a SZERETET. A mindenek ellenére való szeretet. Lehet, hogy van idő, amikor ezt tehernek érezzük. Lehet, hogy van idő, amikor észre sem vesszük szeretetét. Ő akkor is szeret. Boldog, akinek nyílik a szeme, a szíve az Atya szeretetére. Ez a SZERETET jött közénk az első karácsonyon. Ez a szeretet jön ma is egészen közel hozzánk.

Mennyei Atyám! Köszönöm a Te mindenek feletti szeretetedet. Köszönöm az irántam való türelmedet. Köszönöm, hogy minden távolodásomkor szeretettel fordultál felém. Köszönöm, hogy ma is arra vársz, hogy szeretetedre szeretettel válaszoljak. Ámen

1.Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom. Biztonságot csak tőled kapok.
Újjá így teremtesz, sebem ápolod. Boldogság, hogy itt van otthonom!
Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram! Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

2. Atyám, két kezedben teljes az öröm, Ajándékodban gyönyörködöm.
Tékozlóként éltem, tárva most karod, Hűtlenségem nem hánytorgatod.
Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram! Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

3. Atyám, két kezedben bátran sírhatok, Fájdalmaim hordozod, tudom.
Ott fönn a kereszten, áldó két kezed, Bűneimmel én szegeztem fel.
Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram! Oltalmadban rejtsd el sorsomat!


December 16. Szerda

Áldás, békesség!                                                                    

"Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet élt. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni."

„Nem kérek túl sokat, csak hadd legyek kicsit szabad. A széltől engem ne óvjanak, ha perzsel kint a nap!” Így érezzük, amikor elindulunk, hátat fordítva Istennek. Ezer a tervünk. Nekünk minden sikerülni fog. Minden megvan a megvalósításhoz. A mi életünk a miénk. Senki ne avatkozzon abba bele.

Nem hiszem, hogy van köztünk olyan, aki nem így tette.

S kezdődött a „buli”. Mert ki kell próbálni minden jót. Egyszer csak kiderül, hogy amit jónak hittünk, nem is jó. Okolhatunk persze érte másokat, mások vittek rossz útra… de ez a helyzetünkön nem javít. Ami elromlott, attól nem lesz jobb, hogy másokban keressük a hibát. Meg kell találnunk a magunk útját. A mi életünk megoldását. A példázatbéli fiú kereste. Ha elfogyott a pénz, hát dolgozni kell. S milyen jó gondolat ez! Bár minden ember így gondolkodna! Igen ám, de hol? Válságban volt az a vidék. Nincs munka. De mégis! Végre! Lehet disznókat legeltetni. A kondás a mi időnkben sem volt egy tisztelt állás. Az Úr Jézus idejében pedig azért volt nagyon megvetett, mert a zsidók nem ették, nem eszik meg a disznóhúst. A disznó tisztátalan állat. Megvetett. S ebben a nagyon alantas helyzetben keresni a kenyeret, ez bizony nagy megaláztatás.

Amikor elfordulunk Istentől, egy ideig felfelé ível a pályánk, aztán zuhanó repülésben le. Megfigyeltük, hogy így történik? Én igen.

Istenem, légy irgalmas elkalandozó gyermekedhez, aki azt hiszi, mindent jobban tud egyedül! Könyörülj rajtunk, fordítsd feléd az arcunkat, kérünk. Ámen

Ott a messze földön árván hontalan, Halld meg a kiáltást fiam, fiam,

Vár atyád szerelme vár rád vigasza, Jöjj, a messze tájról ó jöjj haza

Rajtad a nyomornak súlyos terhe van, tested, lelked szenved fiam, fiam

Vár atyád szerelme vár rád vigasza, Jöjj, a messze tájról ó jöjj haza

Búsan összetörve jársz vigasztalan megpihenni vágyol fiam, fiam,

Vár atyád szerelme vár rád vigasza, Jöjj, a messze tájról ó jöjj haza

Nézd a rossz világnak, csak fullánkja van, drága csak nekem vagy fiam, fiam

Vár atyád szerelme vár rád vigasza, Jöjj, a messze tájról ó jöjj haza

Szómnak ellenállnod úgyis hasztalan Jöjj, mert egyre várlak fiam, fiam.

Vár atyád szerelme vár rád vigasza, Jöjj, a messze tájról ó jöjj haza.


December 17. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                       

"Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki.
Ekkor magába szállt, és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. És útra kelve el is ment az apjához."

„Magába szállt.” Ez a legnehezebb. Elismerni, hogy elrontottam. Mert ettől borzasztóan rosszul érzem magam, s nem akarom ezt. Jól akarom érezni magam. Persze, ha már kiderült, hogy a „tékozlás” nem tud sokáig tartani, akkor mégis kell valami utat találni. Azért mindent kipróbálunk előbb. Még a disznópásztorságot is inkább, mint hogy elismerjük: elrontottuk. Ez az utolsó, amire hajlandók vagyunk. Adja Isten, hogy minél hamarabb ideérjünk: Elrontottam. Nagyon sajnálom. Elindulok az én Mennyei Atyám felé. Már látom, hogy Nála, Vele igazán jó. De kár volt másutt keresni az életem értelmét. Atyám! Vétkeztem az ég ellen, és Te ellened. Rossz érzés ezt kigondolni? Meglehet. Hiszen megannyi szomorú óra, nap, év keserve visz oda. De mégis milyen jó meglátni, hogy tényleg én rontottam el. Milyen jó rájönni, hogy VAN MENNYEI ATYÁM, akihez bizalommal fordulhatok. Szabad elindulnom felé. Igen, az arcomon szégyen ég. De már tudom, nincs másik út. Ha megbocsát, ha nem, nekem haza kell mennem.

Nehéz hinni. De a történetből tudjuk, s talán életünkben is tapasztaltuk, hogy megbocsát. Nekünk már nem kell szorongó szívvel indulni felé, félve az elutasítástól. Mi tudhatjuk, hogy vár haza, hogy megbocsásson. Induljunk el, hogy megbocsáthasson.

Úr Jézus, nehéz a szívem. Annyi, de annyi elrontott tettem, szavam, gondolatom terhe nyom. Hadd jöjjek mégis Hozzád. Bocsáss meg, Uram!

Énekeskönyvünk 460. éneke:

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!


December 18. Péntek

Áldás, békesség!                                                                

"Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára! Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek."

Egy hazulról megszökött fiú szenteste vonatra szállt. Egyetlen utas ült rajta kívül a fülkében, egy lelkész. Csakhamar beszédbe elegyedtek. Olyan barátságos légkör alakult ki, hogy a fiú kiöntötte szívét új barátja előtt. Tudom, hogy nem sok jót érdemlek karácsonyra, mégis tele vagyok várakozással - mondta. - Négy hónapja elszöktem hazulról, mert meguntam a tanulást. Hamarosan elfogyott a pénzem és elkezdett gyötörni a honvágy. Félek, hogy haragvó szüleim vissza sem fogadnak. Hosszú tusakodás után mégis rászántam magam és írtam nekik. Csupán annyit közöltem édesapámmal, hogy ma ezen a vonaton utazom. Ha hajlandók visszafogadni, leszállok, de ha nem, világgá megyek. Ostoba ötlet, de nem tudnám elviselni apám elutasító válaszát. Azt gondolom, hogy így mégiscsak könnyebb lesz mindnyájunknak. Most azonban félelem szorongat. A lelkész végignézett útitársán, majd barátságosan megszólalt: - Valójában félsz, fiacskám? - Rettegek, hogy nem fogadnak vissza. - És honnan tudod meg a szándékukat? - Megkértem édesapámat, hogyha hazavárnak, kössön egy fehér kendőt előkertünk öreg almafájára. Az közel esik a töltéshez, és nem kerülheti el a figyelmemet, ha ott elrobog a vonat. Hamarosan odaérünk, ki sem merek nézni, hátha hiányozni fog a kendő. - Nem baj, ne is nézz ki. Majd én leszek a szemed, és tüstént megmondom, ha valamit látok. Hosszú kanyarba érkezett a vonat és megálláshoz lassított. A lelkész feszült figyelemmel kereste a fehérkendős almafát. A hóesés ellenére is azonnal felismerte. Meghatottan vonta az ablakhoz a legénykét: - Nézd, fiam, hogy kivirágzott az almafa! A téli szélben nem egy, de legalább ötven kendő lengett vidáman az almafa csupasz ágain, mint a megbocsátó szeretet megannyi jele.

Ünnep van, ha végre HAZA ÉRTEM. A bocsánatnyerés öröme felszabadítja végre szomorú lelkemet. Áldott vagy érte Istenem!

Uram, köszönöm, hogy megbocsátasz. Köszönöm, hogy végre megpihenhet beteg lelkem Tenálad! Áldalak érte Istenem!

Énekeskönyvünk 264. éneke:

Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!


December 19. Szombat

Áldás, békesség!                                     

"Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. 26Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történt. 27A szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. 28Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt. 29Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút."

Megharagudott. Ó, hányszor vagyok én ez az idősebb testvér, aki megharagszik. Idősebb testvér, aki nem érti, nem akarja érteni a fiatalabb testvért. Idősebb, aki azt gondolja, joga van ítélni. Pedig nincs. Az a gyermek, aki tele van tüskével: Mennyi mindent tettem, és mégsem… Sorolhatjuk mindannyian a magunk sérelmeit. Mert sérelmeink vannak. Hogyne lennének. Minden emberi kapcsolatban sérülünk is. Sokszor megharagszunk annyira, hogy „nem akarunk bemenni”. Például az Isten házába. Én? Oda, ahol ott van XY, „ez a te fiad”? Na, nem. Nekem ebből nem kell. Mindig én vagyok az, akinek hátrányt kell szenvednie?!

Van egy rossz (vagy egy jó?) hírem: Az idősebb fiúnak épp úgy szüksége van megtérésre, mint a fiatalabbnak. Vagyis, ha egész életemet imádkozva, templomba járva, de duzzogva, háborogva éltem le, bizony nekem is szükségem van a bűnvallásra: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és Te ellened”. Különben kárhozatra megyek.

Ám azért van Ádvent, azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtam is. Akkor is, amikor tékozlóként élek, akkor is, amikor mellette, de durcásan.

Úr Jézus, köszönöm, hogy azért jöttél, hogy megbékéltess engem is Atyáddal. Könyörülj meg rajtam, hogy nekem is Atyám lehessen Isten, s szent atyai szeretetében feloldódhasson a szívem minden rettenete. Ámen

Esdve kérlek jó Atyám,

Őrizd meg szívem!

Néked átadom magam,

Vedd az életem.

Sátán támad ellenem,

Szívem ne engedd neki

Soha, sohasem!

Esdve kérlek jó Atyám,

Őrizd meg szívem!


December 20. Vasárnap

Áldás, békesség!                               

"De az apja kijött, és kérlelte őt. 29Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, de te sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30Amikor pedig megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. 31Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. 32Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott."

Elém jön az Atya. Akkor is, ha a fiatalabb fiúként viselkedtem, akkor is, ha az idősebbként. Jön, mert szeret. Jön, mert nem akarja, hogy benne ragadjak a magam nyomorúságában. Jön. Sőt kérlel. Nagyon szégyellem magam, hogy kérlelnie kell. De nagyon hálás vagyok, hogy teszi. Egyik gyermekét sem akarja, elveszíteni. Engem sem, Téged sem.

A mai vasárnapon kívánom, hogy öleljen át mindannyiónkat ez a megbocsátó Atyai szeretet. Az Ő jelenlétében hordozzuk betegségeinket, az Ő jelenléte oldja fel fájdalmainkat. Szabadítson fel lelkünk terhei alól.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy elém jöttél. Köszönöm, hogy még engem is szeretsz. Rejts most el kérlek, a Te szeretetedben. Ámen

 1.Jöjj szent közelébe, Jézusod ölébe, Búslakodó megtört szív.

Élted csupa bánat, Lelked is oly fáradt: Jézus nyugalomra hív!

Jöjj, ha szégyen ér is, Mért habozol mégis? Jól ismer ő megtört szív!

Higgy ígéretébe, Szent üzenetébe: Jézus nyugalomra hív.

Csendesség, békesség, üdvösség vár, Tekints csak Jézusra fel!

Csendesség, békesség, üdvösség vár, Ha egyszer övé leszel!

2. Jöjj, hisz egyre várnak Az Atyai háznak Tárt kapui tégedet!

Isten szeme látja, Kegye megbocsátja, Ha kiöntöd szívedet.

Jöjj, hisz egyre várnak, Oh, higgy szent szavának: Szenvedésből üdv fakad!

Bármi bánat érjen, Szíved csak reméljen: Jézus nyugodalmat ad

Csendesség, békesség, üdvösség vár, Tekints csak Jézusra fel!

Csendesség, békesség, üdvösség vár, Ha egyszer övé leszel!

3. Jöjj, öröm és bánat, Szűnik, amint támad. Rád az Urnak gondja van!

Bármi földi vészen Hű oltalmad lészen, Jézus pásztorod marad.

Jöjj szent közelébe, Jézusod ölébe, Búslakodó megtört szív!

Élted csupa bánat, Lelked is oly fáradt: Jézus nyugalomra hív!

Csendesség, békesség, üdvösség vár, Tekints csak Jézusra fel!

Csendesség, békesség, üdvösség vár, Ha egyszer övé leszel! (Hallelujah énekeskönyv 390. éneke)

 

Kedves Testvéreim!

A presbitérium úgy határozott, hogy a vírus helyzetre tekintettel egész télen a vasárnapi istentiszteleteket a templomban tartjuk.

A csütörtöki bibliaórák (délután 5 órakor) a fűtött gyülekezeti teremben lesznek.

Karácsonyeste istentiszteletet tartunk a templomban gyermekek szereplése nélkül (délután 5 órakor).

Ünnep első napján úrvacsoraosztás a templomban.

Ünnep második napján úrvacsorás istentisztelet a fűtött gyülekezeti teremben.

Úrvacsorát a lassan már megszokott módon: külön tálcán becsomagolt kenyérrel, külön kehellyel osztunk mind a két napon az úrvacsorával élni kívánóknak.

Aki szeretné, hogy otthonába vigyük az úrvacsorát, kérjük, jelezze. Hívható telefonon a 06 30 406 5385.

Istentől megáldott Adventot kíván a presbitérium.