2020.12.21-27
December 21. Hétfő
Áldás, békesség!
24. zsoltár
Dávid zsoltára. Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az ÚRtól, igazságot a szabadító Istentől. Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emelkedjetek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas ÚR, az ÚR, aki hatalmas a harcban. Emeljétek föl fejeteket, ti, kapuk, emeljétek föl, ti, ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király! Ki az a dicső király? A Seregek URa, ő a dicső király!
Advent utolsó napjaiban járunk, Várakozunk. Kit várunk? Ki elé készítjük a szívünket? Az Úr elé. A fél világ háborog, mert elveszíti a megszokott karácsonyi ünneplését. Nekünk MOST lehet igazi ünneplésünk. MOST, amikor nem lehet úgy, ahogy megszoktuk. Most lehet AZ a várakozás bennünk, amiért van a karácsony. Bánatos szívem, akinek talán fáj, hogy nincs itt a család, most VÉGRE RÁÉRVE indulhat az Úr SZENT színe elé. Tiszta szívvel, egyedül Ő érte sóvárogva. S áldást nyerünk az Úrtól, ha Őt keressük. Betölti szívünkben az űrt. Kitörli a hiányt. A legszebb ünneppel ajándékoz meg, ha ajtót, kaput nyitunk előtte.
Jöjj be, dicsőség Királya! Hadd nyissam a szívem ajtaját előtted! Köszönöm, hogy nem vetsz meg. Várlak Uram, reménykedő szívvel. Téged várlak az ünnepben. Kérlek, ne vendég legyél, maradj nálam örökre. Ámen
Énekeskönyvünk 24. zsoltára:
1. Az Úr bír ez egész földdel És minden benne élőkkel; Övé a földnek kereksége, Mit a tengeren épített, Folyóvizekkel körülvett, Melyben meglátszik bölcsessége.
2. Ki mégyen fel a szent helyre, Az Úrnak ő szent hegyére? És vajon kitől tiszteltetik? Akinek tiszta ő szíve, És ártatlan az ő keze, Aki hamisan nem esküszik.
3. Ezt az Úr megáldja szépen, És az idvezítő Isten Adja igazságát őnéki. Az pedig a boldog nemzet, Mely, nézve az ő szent színét, Jákóbnak Istenét keresi.
4. Ti szent kapuk, kinyíljatok, Fejeteket feltartsátok: E dicső király hadd térjen be! Micsoda dicső király ez? A seregek Istene ez, Nagy ennek hadi erőssége.
5. Ti kapuk, emelkedjetek, Fejeteket felvessétek, Hogy e király belétek térjen! Kicsoda e nagy királyság? Ez a Zebaoth uraság! Mely nagy az ő dicsőségében!
December 22. Kedd
Áldás, békesség!
40. zsoltár
A karmesternek: Dávid zsoltára. Várva vártam az URat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az URat, és bíznak benne. Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz. URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, mint amit fel tudnék sorolni. Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van. Hirdetem igazságodat a nagy gyülekezetben, és nem zárom be számat, jól tudod, URam! Igazságodat nem rejtegetem szívem mélyén, hanem beszélek hűségedről és szabadításodról. Nem titkolom el szeretetedet és hűségedet a nagy gyülekezet előtt. URam, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen! Mert annyi baj vett engem körül, hogy megszámlálni sem lehet. Bűneim büntetése utolért engem, áttekinteni sem tudom őket, számosabbak hajam szálainál, és a szívem is elhagyott engem. Légy kegyelmes, URam, és ments meg, URam, siess segítségemre! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az ÚR!
Várva vártam az Urat. Nagyon vártam. Nagyon várom. Vele szeretnék ünnepelni. Őt szeretném ünnepelni. Újra élni, vagy végre megélni a SZABADÍTÁSÁT. Mert már sokszor kiemelt a szomorúság sötét verméből. Tudom, most is megteheti. Várom hát. Nagyon várom. Új éneket adott a számba. Dicsérem hát Őt. Minden nap. Hangos énekléssel. Éneklek hűségéről, szabadításáról. Nem baj, ha hallják mások, Nem baj, ha nem tetszik nekik. Én most az Urat dicsérem. Közben, míg a szám énekel, a szívem megtelik hálával, örömmel. A szemem elkönnyesedik, de most Néked éneklek, Úr Jézus, mert eljöttél. Hozzám jöttél. A szívem már tele van a dicséreteddel. Téged áldalak Uram.
Úr Jézus, köszönöm, hogy nem hiába várlak. Te eljöttél. Eljössz. Itt vagy. Áldalak. Ámen.
Énekeskönyvünk 40. zsoltára:
Várván vártam a felséges Urat, És íme, hozzám fordula, Kegyelmesen meghallgata, És rajtam megmutatá jó voltát. Kivőn a mély veremből, És a sáros fertőből, És én lábaimat Szép egyenes kőre Elfelhelyeztette, Vezérlvén utamat.
December 23. Szerda
Áldás, békesség!
84. zsoltár
A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára. Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, Seregek URa! Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem! Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával. Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon. URam, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére! Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni. Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek. Seregek URa, boldog az az ember, aki benned bízik!
Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. De jó, ha nem azt siratjuk, ami ezen a karácsonyon nem lehet a mienk. Sokkal inkább sirassuk azt, hogy sok-sok karácsonyon NEM az URAT VÁRTUK. A bűnbánat könnyeit bizony érdemes hullatni. De csak azért, hogy utána teljes örömmel álljunk az Úr Jézus mellé. Ő az, aki a „siralom völgyét” a források völgyévé teszi. Valaki lesújtóan nyilatkozott a lassan már mögöttünk álló esztendőről. Rácsodálkoztam. Engem Isten annyi ajándékkal ajándékozott meg. Források völgyévé tette a siralom völgyét. Vágyom Isten háza küszöbén állni.
Úr Jézus, áldott légy, hogy jössz, hogy csodát teszel az életünkkel, éppen itt és éppen most. Hadd dicsérjünk Téged egész szívvel. Ámen
Énekeskönyvünk 84. zsoltára:
1. Ó, seregeknek Istene, Mely kedves gyönyörűsége A te szerelmes hajlékidnak! Az én lelkem fohászkodik, Tornácodba kívánkozik. Ó, Istene a magasságnak! Áhítozik testem, lelkem Tehozzád, élő Istenem!
3. Ó, boldog az ember nyilván, Aki a te útaidban Kíván járni szívvel-lélekkel! Menvén a siralom völgyén, Ahol merő száraz minden, Ott is ő nagy hiedelemmel Kutakat ás és csatornát, Melybe esővizet bocsát.
6. Mert minékünk fényes napunk Az Isten, és mi paizsunk, Nagy dicsőséggel szeret minket. Azokkal kegyelmet tészen, Kik járnak a jó ösvényen: Sok javaival áldja őket, Boldog az ember éltében, Ki bízik az Úr Istenben.
December 24. Csütörtök
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 2. részének 1-7. verseiben olvassuk:
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Kviriniusz volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
Itt állok, és emlékezem. Lelki szemeimmel látok egy istállót, egy jászlat, benne az ISTEN FIÁT. Aztán látom – bár ne látnám – a 21. századi embert, aki nemcsak nem ad helyet sem a szívében, sem az otthonában Isten Fiának, hanem sír és átkozódik – nem azért, mert neki csak egy istállóban jutna hely, hanem, mert nem ülhet szeretteivel a roskadásig megterített asztalhoz, nem eheti betegre magát, mert hát miért akarják rákényszeríteni mások, hogy vigyázzon mások és a saját egészségére! Drága Úr Jézusom, ha ma érkeznél, ma sem lenne másutt helyed, mint az istálló jászlában…
Kétezer éve annak a családnak békessége volt. Mert velük volt Isten. „Hívják nevét Immánuelnek, ami azt jelenti, Velünk az Isten.”
Ha most elengedjük a lelkünkből a keserűséget, akkor szent békesség tölt be bennünket is. A legszentebb karácsonyi ajándék: Velünk az Isten.
Úr Jézusom, töltsd be szent jelenléteddel a szívemet. Ámen
Énekeskönyvünk 329. éneke:
1.Itt állok jászolod felett, ó, Jézusom, szerelmem, Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem; Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy kedves légyek néked!
2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön.
3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. Terólad ömlik rám a fény: a béke, boldog élet, A lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei Szép tisztasága árad.
4. Csak nézlek boldog szívvel, és nem győzlek nézni téged, Szóm és erőm mind oly kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret, Hogy megfejthesse titkod!
5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet Magaddal: nagy örömmel.
December 25. Péntek
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 2. részének 8-20. verseiben olvassuk:
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.
Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott. Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták őt, elmondták mindazt, amit erről a kisgyermekről az angyalok hirdettek, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a beszédeket megjegyezte, és szívében forgatta. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik.
Nem mindenkit értesítettek az angyalok. Mindössze néhány pásztort. A világ megvetettjeit. Ma is kevesen tudják, egyre kevesebben, hogy mit ünnepelünk ma. Azt meg még kevesebben, hogy a szívünk ünnepelhet.
Az ember angyalt gyárt fémből, porcelánból, műanyagból, papírból, fonalból. Várja, hogy ez a saját keze alkotása majd segít rajta. Pedig Isten angyalai élő személyként jönnek ezen a karácsonyon is. Hirdetik a nagy jó hírt: Isten Fia megszületett. Ő ÉL. Neked is békességet hoz, ha Őt várod, ha Őt hívod, ha a hirtelen támadt egyedüllétben, csendben Vele kezdesz beszélgetni. Előtte hajtasz térdet, fejet.
Úr Jézus, köszönöm, hogy értem jöttél ebbe a világba. Köszönöm, hogy ma nincs más dolgom, csak Téged dicsérhetlek. Áldott légy, Uram. Ámen
Énekeskönyvünk 328. éneke:
1.Jöjjetek Krisztust dicsérni, Bízó szívvel hozzá térni, Énekekkel zengve kérni, Krisztus népe, jöjjetek.
2. Bűn, pokol már búban éljen, Ördögöt hadd ölje szégyen, Üdvösségünk szent ölében Már levetjük mind a bút.
3. Küldte Őt az Úr kegyelme Öröklétre, győzelemre, Hogy szívünket felemelje Boldogságos ég felé.
4. Irgalommal szánva minket, Nagy jósága ránk tekintett, S ördögcsalta bús szívünket Mennymagasból látni jött.
5. Áldott óra, boldog óra, Nagy hitünknek meghozója, Ajkunk zengő hálaszóra Nyílik, édes Jézusunk.
6. Jászol-ölben drága Gyermek, Ég felé vigyen kegyelmed, Hol dicsérve énekelnek Édes hangú angyalok.
December 26. Szombat
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 2. részének 1-12. versei:
Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idején, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívott minden főpapot és a nép írástudóit, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: „Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt.”
Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és gondosan kikérdezte őket, hogy mikor jelent meg a csillag, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, és kérdezősködjetek a gyermek felől; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!
Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak napkeleten, előttük ment mindaddig, amíg odaérve meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor ezt látták, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincses ládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
Messze napkeletről bölcsek indultak el hosszú, fáradtságos úton, hogy megtalálják a Krisztust, Aki megszületett. Sok nehézséget vállaltak. Csalódás is érhette őket, amikor a királyi palotában nem találták. A REMÉNYSÉG mégsem aludt ki a szívükben. Így láthattak CSODÁT: először azt, hogy csillag vezette őket, aztán azt, hogy megtalálták Isten Fiát. ÖRÖM TÖLTÖTTE BE ŐKET. Nem zavarta őket, hogy nem királyi palotában találták. A reménységük beteljesedet, s ez kimondhatatlan örömöt hozott a számukra.
Testvérem, Te bölcsen merre indultál ebben az adventben? Odahagytál-e minden megszokottat, beidegződöttet, hogy szívedben rátalálj Isten CSODÁJÁRA? Mert itt van. Covid fölött, emberi háborgások fölött, betegségek fölött, keservesen nehéz élet fölött ott ragyog a Te életed fölött is a Csillag, ami Krisztusra mutat. Ő felállt a Mennyország kényelmes, sőt dicsőséggel teljes terített asztalától, s megérkezett közénk. Hidegben, fagyban, elhagyottságban, megvetettségben, kigúnyoltságban. Mint aki mindezt nem is látja, hozta a maga nagy-nagy el nem múló, kiolthatatlan szeretetét. Tudsz-e örülni ennek? Tud-e Krisztusban való örömöd mindenek felett való lenni? Mert lehet. Adja Isten, hogy legyen.
Úr Jézus, áldunk, hogy eljöttél közénk. Vállaltál minden szenvedést értünk,
helyettünk, miattunk. Ó, segíts, hogy Rád találjak, mint egykor a bölcsek. Töltsd
be kérlek a szívemet magaddal, nagy örömmel. Ámen
Énekeskönyvünk 327. éneke:
Ó, jöjjetek, hívek, ma lelki nagy örömmel, A jászolhoz Betlehembe jöjjetek el! Megszületett az angyalok királya: Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!
Az életnek szent Ura, dicsőség Királya Itt fekszik a jászol mélyén nagy szegényen. Nagy dicsőséges, szent és örök Isten! Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust.
Ti angyali lelkek, ma zengjetek az Úrnak És vigadva örvendjetek, buzgó hívek! A magas mennyben dicsőség Istennek! Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust.
Úr Jézus, ki ez napon érettünk születtél, Csak tégedet illet szívünk tisztelete! Isteni Gyermek, testet öltött Ige! Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk, Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!
December 27. Vasárnap
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 2. részének 21-35. versei:
Amikor pedig eljött a nyolcadik nap, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant.
És amikor leteltek tisztulásuk napjai Mózes törvénye szerint, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak szenteltessék”; és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében mondottak szerint, „egy pár gerlét vagy két galambfiókát”. És íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátta szemem üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izráelnek.
A gyermek apja és anyja csodálkoztak azon, amit róla mondott, Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak – a te lelkedet is éles kard járja majd át –, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.
Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. Azt is mondhatom, hogy Simeon ígéretet kapott Istentől.
Kedves Testvérem! Te kaptál-e már ígéretet Istentől? Emlékszel-e ígéretére? Komolyan vetted-e? Milyen ígéretre gondolok? Például a konfirmációi áldó igédre. Ott van az valahol az akkor kapott Bibliádban, vagy énekeskönyvedben, konfirmációi emléklapon. Isten ígérete az életedre vonatkozólag. Emlékszel? Komolyan vetted Isten ígéretét? Ő komolyan vette.
Simeon komolyan vette. Indult is a templomba. Mennyi ember élt Jeruzsálemben, akik nem láttak, nem tudtak semmit. Mindösszesen két idős ember. Simeon és Anna. Ők hitték Isten nekik mondott ígéretét. Ráépítették az életüket, s boldog embernek tartották magukat akkor is, ha senki más nem gondolta volna úgy.
Amikor olyan nagyon nehéz hordoznunk az életünk terheit, az nem azért van, mert nem vettük észre Isten ígéreteit? Ma szabad Őrá figyelni. Minden napi igéje újabb és újabb ígéreteket rejt a számunkra. Nekünk pedig szabad ezeket észrevenni, belé kapaszkodni, s örömmel élni általa.
Istenünk, köszönjük a minden napi ígéreteidet. Köszönjük, hogy Te ígéret beteljesítő Úr vagy. Köszönjük, hogy bátran rábízhatjuk magunkat minden ígéretedre. Áldott légy ezért. Ámen
Énekeskönyvünk 447. éneke:
1.Uram, bocsássad el Szolgádat békével, Szent ígéreted szerint, Mert te idvezítőd Én szemeim előtt Nékem nyilván megjelent.
2. Kit világos fényül Pogányoknak küldél, Kinek fényességével Nyilván kijelenék A szent Izráelnek Nagy dicsősége széjjel.
3. Őt, ki kegyelmedből Leszállt a mennyekből Minden népek üdvére, Én immár megláttam És szívembe zártam Lelkemnek örömére.