Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Óvoda, Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2020.12.28-2121.01.03.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

December 28. Hétfő

Áldás, békesség!                                                           

János evangéliuma 1. rész 35-51. versei a Bibliaolvasó kalauz szerinti mai ige szakasz. Én ennyit kívánok kiemelni belőle:

"Mester -, hol van a lakásod?" Ő így szólt: "Jöjjetek, és meglátjátok." Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a napon;

"Megtaláltuk a Messiást"

A két tanítvány nem az Úr Jézus lakására volt kíváncsi. Nem érdekelte őket, hogy hány szobája van, milyen bútora. Ők Nála akartak maradni. Vele akartak lenni. Beszélgetni akartak Vele. Azért, hogy azzal az örömmel jöjjenek el Tőle, hogy megtalálták a Messiást.

Keressük-e így az Úr Jézust? Mester, olyan meghitt beszélgetésre vágyom, amit csak az otthonodban, vagy az én otthonomban lehet végbevinni. Legrejtettebb titkaimat, gondjaimat, félelmeimet meg kellene beszélnem Veled. Hiszen, én már tudom, hogy azért jöttél, mert Te vagy a Szabadító. Hisszük-e, hogy Vele érdemes beszélgetni, mert Ő megteheti, hogy megszabadít, felszabadít legrejtettebb terheink alól is? Vagy csak megszokásból emlegetjük az Ő nevét, s nem hisszük, igazából nem is akarjuk, hogy változtasson az életünkön.

A két fiatalembert hajtotta a vágy, hogy megismerjék a Szabadítót. Ajándékozzon meg Isten bennünket is ezzel a vággyal!

Úr Jézus! Tudjuk, gyermekkorunk óta mondjuk, hogy Te vagy a Szabadító. Most mégis arra kérünk egész szívünkkel, hogy szabadíts meg a terheinktől. Hadd találjunk rád, az életünk személyes Messiására. Ámen

Énekeskönyvünk 299. éneke:

1.  Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: "Jer, kövess, ó, jöjj ide!"

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: Jöjj, engem jobban szeress!

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!


December 29. Kedd

Áldás, békesség!                                           

János evangéliuma 2. részének 1-12. verse a mai ige. A belőle kiemelt 5. vers: Anyja így szólt a szolgákhoz: "Bármit mond nektek, tegyétek meg."

Hisszük-e, halljuk-e, hogy beszél velünk?

Mert beszél velünk. Veled is személyesen. Nem, nem a fülednek kellene hallania, de a lelkednek igen. Életem legnagyobb élménye volt közel 50 évvel ezelőtt, amikor „megszólalt” a Bibliám. Olvastam éppen. S amit olvastam, az egyszerre az enyém lett. Szívemet dobogtatóan, lelkemet megváltoztatóan az enyém lett. Ott, akkor azonnal tudtam, hogy nem vagyok egyedül. Itt van Isten, s most éppen velem beszél. Velem? Még engem is szeret?! Igen, még engem is. És Téged is. A Bibliában hihetetlenül sok bátorítása, ígérete van Istennek. Annyi belőle a Tied, amennyit hiszel belőle. Persze a bezárt Bibliából nem szól. A polcon porosodó Biblia hallgat. A kukába kidobott sem kiabál, hogy vedd észre, halld meg az életedet megmentő kincset. Hiszed-e, hogy ma is, hozzád is van szava?

Aztán, ha hiszed, meghallod-e? Vagy felállsz olvasás után, mintha semmi nem történt volna. Ha már kinyitottad, elolvastad, állj meg, gondolkodj rajta egy kicsit. Mert neked szól.

Cselekedjük-e? Igénk azt mondja: bármit mond, megtegyétek. Még ez is? IGEN! Másképpen nem megy. Könnyű addig, amíg azt olvasod, hogy szeret téged. De ha azt olvasod, hogy indulj, s békülj meg atyádfiával… ?

Ha nem teszem, ne mondjam, hogy nincsenek ma Istennek csodái. Mert vannak. De meg kell benne lépni az én részemet. Akkor jövök rá, hogy enyém volt az első lépés, de az egész, az igazi nagy tett, az Isten ajándéka volt.

Testvérem, áldjon meg Téged Isten naponként azzal, hogy halljad, aztán tedd azt, amit Ő mond, s tapasztald meg mindennek az ajándékát!

Úr Jézus, köszönöm, hogy beszélsz velem. Köszönöm, hogy nem hagysz magamra. Kérlek, segíts tennem azt, amit rám bízol. Ámen

Énekeskönyvünk 165. éneke:

1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá, ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!


December 30. Szerda

Áldás, békesség!                                        

János evangéliuma 2. részének 13-25. versei a mai ige. Kiemelve a 13-17, és 24-25. vers:       „Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe. A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, és a galambárusoknak ezt mondta: "Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!" Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: "A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem."    „Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.”

Ó, hogy megbotránkoztak, akik ezt látták! Ó, hogy megbotránkozunk, amikor az Úr Jézus nevén nevezi a féltve dédelgetett bűneinket! Pedig Isten háza imádság háza. Másra nem való. Arra használom-e? Egyáltalán használom-e?

S a szívem? Isten temploma? Az lehetne. Szent áhítat helye. Nem kellene a haragnak, hazugságnak, megbántottságnak, félelemnek laknia ott. Lakhatna, lakhat Krisztus is. Tiszta, kitakarított templomban. Persze Ő ismer bennünket. Jobban, mint mi magunk. Ezért lehetünk őszinték vele. Sőt vele csak őszinték lehetünk. Mert ismeri a szívünket. Sőt templommá akarja szentelni azt. Engedjük. Kérjük.

Úr Jézus, szenteld, kérlek templomoddá a szívemet. Hadd lehessen egészen neked szentelt hely. Ámen

1.Hozzád jövünk, Uram, ó segíts, Ne szóljon Igéd hiába!
A szívünk oly sötét, ó segíts, Élessze Igéd világa.
Áldd meg, ó Uram, ez énekünk, Legyen jobban Tiéd életünk,
Ne szóljon Igéd hiába, Ne szóljon Igéd hiába!

2. A fülünk Igédre nem figyel, Lábunkkal járunk a sárba'.
Vágyaink szakítnak Tőled el, Nem fénylik mécsünk világa.
Ó Uram, templomod hadd legyen, A szívünk megszentelt hely legyen!
Ne szóljon Igéd hiába! Ne szóljon Igéd hiába!

3. Ajkunkon hazugság bélyege, Megrontott életünk átka.
Hogy állunk elődbe így, Uram, Naponként Téged imádva?!
Nyisd meg a szemünk, hogy láthassunk! Szenteld meg ajkunk, hogy áldhassunk!
Ne szóljon Igéd hiába! Ne szóljon Igéd hiába!

4. A szívünk összetört, ó Uram, Itt állunk Előtted gyászba'.
A mélyből hozd ki az életünk, Ne szóljon Igéd hiába!
Áldd meg Igédet, hogy érthessük, Dicsőségedre, hogy élhessünk.
Ne szóljon Igéd hiába! Ne szóljon Igéd hiába!


December 31. Csütörtök

Áldás, békesség!                                          

János evangéliuma 3. részének 1-10. versei

„Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: "Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten." Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." Nikodémus ezt kérdezte tőle: "Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?" Jézus így felelt: "Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.  A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született." Nikodémus megkérdezte tőle: "Hogyan történhet meg mindez?" Jézus így válaszolt: "Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod?”

Esztendő záró igénk a Bibliaolvasó kalauzunk szerint ez. Valaki nemrég azt mondta, hogy szörnyű évet zárunk. Én nem így érzem. Más évet zárunk, mint amit megszoktunk, de annyi nagyszerű dolgot élhettem meg benne. S ami még valóban hiányzik belőle, azt a mai ige pótolta: Újonnan kell születnetek. Mit jelent ez? Nem biológiailag, de lelkileg igen. A lelkemnek kell, szabad, lehet megújulnia Isten tenyerén. S a sok bezártság erre nagyon alkalmas lehet: Végre nem másokra, hanem Istenre figyelhetek. Beláthatom, hogy ami igazán rossz volt, azt én rontottam el. S kérhetem: Teremts bennem, tiszta szívet, Uram. Így lehet megbékélt óesztendőm, s lehet új kezdet reménysége Krisztussal.

Úr Jézus, segíts, hogy így legyen. Ámen

1.Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom, Biztonságot csak Tőled kapok. Újjá így teremtesz, sebem ápolod, Boldogság, hogy itt van otthonom. Tarts meg két kezedben, őrizz meg Uram, Oltalmadban rejtsd el sorsomat!  Tarts meg két kezedben, őrizz meg Uram, Oltalmadban rejtsd el sorsomat!

2. Atyám, két kezedben, teljes az öröm, Ajándékodban gyönyörködöm! Tékozlóként éltem, tárva most karod, Hűtlenségem nem hánytorgatod! Tarts meg két kezedben, őrizz meg Uram, Oltalmadban rejtsd el sorsomat! Tarts meg két kezedben, őrizz meg Uram, Oltalmadban rejtsd el sorsomat! 

3. Atyám, két kezedben, bátran sírhatok, Fájdalmaim hordozod, tudom. Ott fenn a kereszten áldó két kezed, Bűneimmel én szegeztem fel! Tarts meg két kezedben, őrizz meg Uram, Oltalmadban rejtsd el sorsomat! Tarts meg két kezedben, őrizz meg Uram, Oltalmadban rejtsd el sorsomat! 


Január 1. Péntek

Áldás, békesség!                                               

János evangéliuma 3. részének 11-21. versei:

"Bizony, bizony, mondom neked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? Nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. Az ítélet pedig az, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá legyen cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat."

Újesztendő első napján a Biblia legfontosabb mondata áll előttünk: Úgy szeretett téged Isten, hogy elküldte egyetlen Fiát érted ebbe a sötét világba. Hiszed-e, érzed-e ezt a legnagyobb szeretetet? Amikor hittel beléphetsz e szeretet közösségbe, akkor olyan áldásban részesül az életed, ami örökre tart. Mégis hajlamosak vagyunk elmenni e legnagyobb kincs mellett. Az esztendő első napján azonban feltehetjük, s tegyük is fel magunknak a kérdést: Áldás alatt, vagy ítélet alatt szeretnénk élni ebben az esztendőben? Mert nem kötelező Isten áldása alatt élni, csak akkor ítélet alatt maradok. Vagyis megmarad minden elrontott dolog. Nincs, Aki felszabadítson a terheim alól. Hiába jött el az Úr Jézus, ha nekem nem kell. Adja Isten, hogy a mai BÚÉK így szólhasson: Bízzad Újra Életed Krisztusra!

Úr Jézus, köszönöm, hogy eljöttél értem. Köszönöm, hogy Benned megújulhat életem. Köszönöm áldásaidat, amikkel körülvettél eddig is. Köszönöm a legnagyobb áldásod, az örökéletet. Ámen

Énekeskönyvünk 489. éneke:

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.


Január 2. Szombat

Áldás, békesség!                                                   

János evangéliuma 3. részének 22-30.versei:

"Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, ott tartózkodott velük, és keresztelt. János is keresztelt Ainónban, Szálim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. János ugyanis még nem volt börtönbe vetve. János tanítványai vitába szálltak a zsidókkal a megtisztulásról. Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki: Mester, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te bizonyságot tettél, íme, az keresztel, és mindenki őhozzá megy. János így válaszolt: Semmit sem kaphat az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem előtte küldettem el. Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem."

Emberi természetünkből következik, hogy büszkék vagyunk arra, amit elértünk, s irigyeljük mások sikerét. Talán ez az emberi természet mondatta a hírvivőkkel Keresztelő Jánosnak, hogy Jézus keresztel, és mindenki hozzá megy.

Ma két gondolat felett érdemes elgondolkoznunk: Hordunk-e hasonló híreket? Meggondoljuk-e, hogy bizonyos híreinkkel fájdalmat okozunk annak, akinek elmondjuk? Vagy éppen ezt akarjuk? Krisztus követőinek meg kellene gondolni, hogy milyen híreket adnak tovább, és miért.

A másik: Tudunk-e örülni a másik ember sikerének? Annak, ha neki sikerül az, ami nekünk nem? Ha a másik ember bizonyságtételére jobban hallgatnak, mint a miénkre? Tudjunk örülni neki, mert így a jó.

Keresztelő János azt mondja: Semmit sem kaphat az ember, ha nem a mennyből adatott meg neki. Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki ott áll, és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának: ez az örömöm lett teljessé. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.

Örvendezzünk, ha növekszik Isten országa! Nem baj, ha nem a mi kezünk, vagy szánk által. Növekedjék. Az Úr Jézusnak kell növekedni. Nekem pedig alább szállni. Így van ez jól.

Áldott légy Úr Jézus, ha láthatjuk, hogy növekszel emberek szívében. Hadd dicsérjünk ezért minden nap. Ámen

„Tied a dicsőség és imádás, Felemeljük kezeinket, és dicsérjük szent neved.
Tied a dicsőség és imádás, Felemeljük kezeinket, és dicsérjük szent neved.
Ó, hatalmas, kezed nagy csodákat tesz, Veled senki nem ér fel, Veled senki nem ér fel! Ó, hatalmas, kezed nagy csodákat tesz, Veled senki nem ér fel, Veled senki nem ér fel! Ó, hatalmas, ó, hatalmas, ó hatalmas…”


Január 3. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                     

János evangéliuma 3. részének 31-36. versei:

"Aki felülről jön, az felette van mindenkinek. Aki a földről való, földi az, és földiekről szól. Aki a mennyből jön, az felette van mindenkinek: arról tesz bizonyságot, amit látott és hallott, de bizonyságtételét senki sem fogadja el. Aki befogadja bizonyságtételét, az pecsétet tesz arra, hogy Isten igaz. Mert akit Isten küldött, Isten beszédeit szólja, mert annak ő bőségesen adja a Lelket. Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja marad rajta."

Egészen más Ő, Jézus Krisztus, aki a Mennyből jött, mint mi, akik emberi léptékkel tudunk csak gondolkodni. Egészen másképp látunk, ha az utcán sétálunk, vagy egy kilátó toronyból nézünk végig az utakon, vagy repülőgéppel nézünk végig az alattunk elterülő tájon. Föntről sokkal messzebb látunk. Lent néha csak a következő lépést. Hasonló módon az életünknek is gyakran a következő lépését látjuk, vagy azt sem. S ha mi nem látjuk, akkor azt hisszük, nem is látható. De jó, ha hisszük, hogy az Úr Jézus azért jött, hogy láthatóvá tegye előttünk az utat. Aki hittel befogadja, az pecsétet tesz arra, hogy Isten igaz. Egyben arra is, hogy az Ő szava igaz. Ebbe az igaz szóba szabad, érdemes kapaszkodni. Nem csupán a mában igazít el. Mellette biztos a holnapom. Még ennél is többet ígér: örökéletet. Köszönöm.

Úr Jézus, köszönöm, hogy életem útvesztőiben nálam sokkal magasabbról nézve a dolgaimat, mellém álltál, és tanácsoltál. Köszönöm, hogy ettől sokkal többet adsz: haza vársz, mennyei otthonodba engem is. Köszönöm. Ámen

Énekeskönyvünk 510. éneke:

1. Ó, lelkem szent napsugara! Ahol te vagy, nincs éjszaka. Bár földi köd ne szállna fel, S látás elől ne fedne el.

2. Ha csendes est szememre száll, S szelíd álomharmat szitál, Gondoljam azt, Egyetlenem: Nyugodni jó a szíveden.

3. Reggeltől estig légy velem, Nincs nálad nélkül életem; Légy velem, ha az éj leszáll, Nélküled rémít a halál.

4. Ha egy bolygó, bús gyermeked Gúnyolta szód, mert tévedett, Ne hagyd bűnben, Kegyelmes, őt, Emeld fel azt a vétkezőt.

5. Virraszd, akit kór súlya nyom, Ki koldus, áldd meg gazdagon; Kit kín szorít, gyász keserít, Légy álma, könnyű és szelíd.

6. Jöjj és áldj meg, ha ébredünk S világ útján járunk-kelünk, Míg jóságod szent tengerén Majd elmerít az égi fény.