Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Óvoda, Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2021.01.18-24.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Január 18. Hétfő

Áldás, békesség!                                                     

János evangéliuma 6. részének 1-15. versei:

„Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, Tibériás tavának túlsó partjára. Nagy sokaság követte őt, mert látták, milyen jeleket vitt végbe a betegeken. Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült a tanítványaival együtt. Közel volt a páska, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus észrevette, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek? Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit fog tenni. Fülöp így válaszolt neki: Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset. Egyik tanítványa, András, Simon Péter testvére így szólt hozzá: Van itt egy gyermek, akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyi embernek? Jézus ezt mondta: Ültessétek le az embereket! Füves terület volt az. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. Amikor pedig jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba! Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékával, amit meghagytak azok, akik ettek. Miután látták az emberek, hogy milyen jelt tett, ezt mondták: Ez valóban az a próféta, akinek el kellett jönnie a világba. Amikor pedig Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják ragadni, hogy királlyá tegyék, visszavonult ismét a hegyre egymagában.”

Honnan vegyünk kenyeret? Az Úr Jézus meg akarja vitatni velünk a problémánkat. Ő már tudja, hogy mi lesz a megoldás, de nem akarja a készet elénk tenni. Azt akarja, hogy gondolkodjunk. Hogy magunk érjünk el a megoldáshoz: 1. Honnan vegyünk? 2. Nekünk annyi nincs. 3. Van itt valami, de talán említésre sem érdemes. Mégis kimondom. 4. És ebből indulhat ki a megoldás!

Most úgy érzem, hogy az Úr Jézus a leglehetetlenebb helyzeteinkben is arra irányítja a figyelmünket, hogy SOHA NE ADJUK FEL! Mert hát lehetetlen helyzet: 5000-nél több éhes száj 5 árpakenyér és két hal.  Kinevetnek, ha előhozakodok vele… Mégis. Ha az Úr Jézus kezébe merem tenni azt a kicsike, egészen csöpp reményt, amim van, akkor Ő - és egyedül Ő - azt, meg tudja sokszorozni.

Most szabad elengedni az 5000 ember gondolatát. Szabad koncentrálni a saját hegynyi nehézségeinkre. Hogyan oldjuk meg? 1. Elkezdünk beszélgetni róla az Úr Jézussal. 2. Elismerjük, hogy mi magunkban képtelenek vagyunk a megoldásra. 3. Gondolkozunk, hol van az a csöppnyi reménysugár, amit az Úr Jézus kezébe teszünk. 4. Aztán már csak hittel hisszük, hogy amit Rá bíztunk, azt Ő véghezviszi. 5. Lépésről lépésre engedjünk az utasításainak. S MEGÉLJÜK, HOGY CSODÁT TESZ A MI ÉLETÜNKBEN IS.

Add Uram, hogy bátran Rád bízzam magam! Imádkozom ezért a világért, aki ma olyan elszigetelve borul eléd. Könyörgünk a Te áldásodért! Ámen

Énekeskönyvünk 512. éneke 4. verse: Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek, És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.


Január 19. Kedd

Áldás, békesség!                                                                          

János evangéliuma 6. részének 16-21. versei:

„Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, hajóra szálltak, hogy átmenjenek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még nem ment oda hozzájuk Jézus; a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt. Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harmincfutamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek, de ő így szólt hozzájuk: Én vagyok, ne féljetek! Fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.”

Én vagyok, ne féljetek!

A nagy csodákat sötét éjjelek követik. Ha azt hisszük most már magaslatokat élünk meg az Úr Jézus tenyerén, akkor hirtelen jön a sötét éjszaka, s nagyon egyedül érezzük magunkat. Nélküle. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy most már mindig minden nagyszerű lesz, mert nekünk talán ki is jár, hogy az Úr Jézus dajkáljon, kényeztessen minden dolgunkban… Aztán kiderül, hogy megint önállóságra buzdít: „Induljatok most nélkülem. Majd jövök.” S valóban jön. De a rémisztő sötétben nem ismerem fel. Rémüldözök, mert mindig rémüldözök. Pedig kiálthatnék is: Úr Jézus, segíts! De jó, hogy Ő hozzám jön. Látja rettegésem. Megszólít: „Én vagyok. Ne félj!” Hát kellett rémüldözni? Nem kellett volna. Tudni kellett volna, hogy aki tegnap mellettem volt, segített, ma is ugyanaz. Ma is szólíthatom, kérhetem: Úr Jézus, segíts!

És valóban. Ma is, holnap is, holnaputánis, minden nap, amíg élek, kérhetem: Úr Jézus, légy velem, légy segítségemre! Ő ma is, holnap is, holnapután is, és mindennap azt feleli: Ne félj! Veled vagyok.

Köszönöm, Uram. Kérlek a Téged kereső keresztyén testvéreimért. Imádságunk, ha az otthonainkban száll is hozzád, hadd fonódjon össze mégis szent trónusod előtt. Hadd legyen hálaáldozat előtted. Ámen

Énekeskönyvünk 300. éneke:

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.


Január 20. Szerda

Áldás, békesség!                                                                          

János evangéliuma 6. részének 22-27. versei:

Másnap megértette a tenger túlsó partján maradt sokaság, hogy nem volt ott más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el. De Tibériásból jöttek más hajók annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, és elmentek Kapernaumba, hogy megkeressék Jézust. Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide? Jézus ezt válaszolta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten.

Milyen jó dolog, ha valaki gondoskodik rólam. Kényeztet. Nem kell törnöm a fejem, hogy hogyan legyen. Minden problémámat megold… Ott, akkor, azoknak az embereknek olyan jól esett, hogy az Úr Jézus gondoskodott róluk, hogy elindultak megkeresni. Mert hát milyen jó is a „terülj, terülj asztalkám!” Ezt a nagyszerű lehetőséget nem lehet elszalasztani…

Csakugyan jó? Nem hiszem. Néha, pihenésképpen. De állandóra? Nagy kárunkra lenne. Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért. Testünket naponta tápláljuk. Ha más nem kényezteti, igyekszünk magunk. Közben a lelkünk? A lelkünket mivel tápláljuk? Káromló szavakkal? Filmekkel? Ahhoz nem keressük az Úr Jézust? Csak testünk táplálásáról gondoskodjon? Jobban járunk, ha fordítva tesszük:

Úr Jézus, kérlek, tápláld naponta lelkemet! Áldd meg szívem csendes Hozzád fordulását. Áldd meg keresztyén testvéreim egyenkénti imádságát. Ámen

Énekeskönyvünk 231. éneke:

1.Uram, a te igéd nekem A sötétben szövétnekem; Mind igazak és ámenek, Amik szádból kijöttenek, Azért amit nem látok szemmel, Béveszem szavadra hitemmel.

2. Bízom hozzád erős hittel, Hogy te mindent megcselekszel, Amit szent igédben ígérsz: Hogy kegyelmesen hozzám térsz, És megbocsátván bűneimet, Megadod örök életemet.

3. E nagy jót neked köszönöm, Mely nekem arra ösztönöm, Hogy a Jézust, kiért velem Közöltetik a kegyelem, Tartsam lelkem megtartójának, Szeressem, engedvén szavának.

4. Igazgass, Uram, engemet, Hogy megőrizzem hitemet; Ha von magához e világ, Én mint Krisztusba oltott ág, Tőle vegyem tápláltatásom, Míg az élők közt lesz lakásom.


Január 21. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                      

János evangéliuma 6. részének 28-34. versei:

Ekkor megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. Erre megkérdezték tőle: És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: „Mennyei kenyeret adott nekik enni.” Jézus pedig így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!

Milyen jelt mutatsz, hogy lássunk és higgyünk?

Egy egész napon keresztül tanította őket Isten országa dolgaira. Aztán, hogy az éhségtől el ne ájuljanak útközben, megvendégelte őket öt kenyérből és két halból. Maradt még 12 kosárral. Ezek után azt kérdezik, milyen jelt mutatsz, hogy higgyünk benned. Ez az örök ember: adjál! Hadd habzsoljam az életet. Itt és most. Hadd dicsekedjem az embereknek: „Ez volt ám a valami! Én ott voltam! Láttam!”

Hogy mindez a lelkemért történt? Hogy láthattam volna? Kóstolhattam volna a MENNYEI KENYERET? Isten szavát, ami szólt, de lehet, hogy nem hallottam. Lehet, hogy nem figyeltem. Lehet, hogy nem értettem. S az Úr Jézus mégsem hagy ott haraggal. Nem mondja: „Nem érted? Ezt magyaráztam egész nap!” Újra és újra kezdi, hátha egyszer megértem: „az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak.” Nem a test tápláléka. De a lélek, a lelkem egyetlen gyógyító, örök életre vivő tápláléka az Ő szava.

Úr Jézus, kérlek, könyörülj meg a lelkemen, hogy halljam, megértsem a Te igédből az engem megszólító, szeretettel formáló szavadat. Kérlek, ezt add nekem naponta. Ne az anyagi jólétem legyen a legfontosabb, hanem a Te szívemet átformáló szavad. Segíts, hogy erre vágyódjak. Áld meg kérlek ezt a nagy küzdelmet vívó világot. Add, hogy kínjain át hozzád megérkezhessen a Te néped. Ámen

Urunk, Jézus Krisztus,

Fogadd hálánkat!

Hogy asztal terítettél

És velünk vagy!

Hol te vagy, Úr Jézus,

Nincs hiány többé!

Az Élet kenyere vagy

Mindörökké!


Január 22. Péntek

Áldás, békesség!                                                                        

János evangéliuma 6. részének 35-40. versei:

Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.

Láttok ugyan, mégsem hisztek. Hányszor megyünk el értetlenül, vagy megbotránkozva, vagy közömbösen a látottak mellett. Valami mást látunk a történésekben, nem Isten hozzánk küldött Fiának a munkáját. Azért kerül ez elő, hogy újabb esélyt kapjunk a jó látásra. Láthassam Őt, Aki azért jött ebbe a világba, hogy el ne vesszek. Annyira szeretné az ember az elméjéből kitörölni ennek az elveszésnek még a lehetőségét is. Azt mondja hittan órán valaki: Úgyis a Mennybe jut mindenki. Hiába szeretnénk, ez nem így van. Így olvastuk: „aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen”.  Aki hisz Őbenne. Hisz. Vagyis egész lényével rábízza magát. Szívesen fogadja tanácsait, és örömmel cselekszi is azokat. A hit nem három betű, hanem teljes odatartozás. Szeretem Őt egész szívemmel, egész lelkemmel, teljes elmémmel és minden erőmmel. Kinek van erre szüksége? Nekem. Teljes szeretetközösségben élni a világ Urával. Nem vagyok elveszett. Nem kell félnem. Ő velem van. Sőt segítségét igényelhetem mindig mindenben.

Úr Jézus, köszönöm, hogy értem jöttél ebbe a világba. Köszönöm, hogy nem a szememmel, de a hitemmel láthatlak, s hozzád tartozhatom. Áldalak ezért. Kérlek, hadd áldjunk együtt Téged ma is a világ minden keresztyénével együtt. Ámen

Énekeskönyvünk 116. zsoltára:

1. Szeretem és áldom az Úr Istent, Mert meghallgatá az én beszédemet, Könyörgésemre hajtá kegyes fülét, Melyért imádom őtet naponként.

4. Nagy nyavalyámban mikor én valék, Ottan megmenté nyomorult életem. Légy csendességben te azért, én lelkem, Látván kegyelmét szent felségének!

5. Te megmentél a haláltól engem, Szemem sírástól, lábamat eséstül; Az élők földén járok szünetlenül A te színed előtt, én Istenem.

9. Imádlak téged, Idvezítőmet, Ki engem választál szegény szolgádnak; Nékem, szolgáló leányod fiának, Föloldozád minden kötelimet.

10. Áldozom néked hálaadással, Nevedet minden nép előtt hirdetem, És fogadásom, mit előtted tettem, Megállom minden előtt vígsággal.


Január 23. Szombat

Áldás, békesség!                                                       

János evangéliuma 6. részének 41-51. versei:

A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt le. És azt kérdezték: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le? Jézus így válaszolt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön. Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.

Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya.

Mágneses játékkal játszottunk az unokámmal. Elnéztem a mágnest, ahogy az egyik vége vonz, a másik taszít. Az Úr Jézus szavairól ez a mágnes jutott eszembe. Ő is olyan, mint a mágnes. Van, aki vonzódik hozzá, van, akit taszít a jelenléte, a szavai. Akit vonz, azt olyan hirtelen magával ragadja, mint a mágnes a hozzá közeledő vasat.  Boldog az az ember, aki ebbe a vonzásba belekerül. Még boldogabb, ha nem akarja magát kiszakítani belőle. Mert azt is erőszakkal kell kiszakítani, mint a mágneses játék darabjait egymástól. Lehet. Sajnos lehet erőszakkal hátat fordítani Jézus Krisztusnak. De nagy kár a vonzásköréből kilépni.

De jó az Ő vonzásában élni. Megtapasztalni, hogy Ő az ÉLET KENYERE. Ő a lelkem tápláléka. Erős oszlop. Menedék minden nehézségben.

Úr Jézus, áldalak téged, mert közel jöttél hozzám. Nem engedted, hogy az életem vesztébe rohanjon. Köszönöm, hogy vonzásodban élhetek. Add, hogy ezt most különösen átélhessük, amikor egymástól elszakítva borulunk eléd imádságra.  Ámen

Énekeskönyvünk 458. éneke:

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!


Január 24. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                          

János evangéliuma 6. részének 52-59. versei:

A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül? Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké. Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.

Ma a koronavírus fogságába esett imahét záró napja van. A zárónap mindig az úrvacsora napja. Fenti igénket olvasva talán különösek a mondatok. De ma, ha az úrvacsorára gondolunk, akkor az úrvacsora különös titkába enged betekinteni az Úr Jézus. Vette a kenyeret: ez az én testem. Vette a pohárt: ez az én vérem. TIÉRTETEK megtöretik, kiontatik. Aki eszi, aki issza, énbennem marad. Titok ez. Megmagyarázhatatlan, és mégis igaz. Az Úrvacsora Krisztushoz kapcsol. Őbenne maradhatok, s Ő énbennem. Tökéletes szövetség, amelyben megbocsáttattak a bűneim, meggyógyultak betegségeim, elvétettek a lelkem fájdalmai. Áldást nyerő lettem. Erőforrást kaptam. Erejével indulhatok tovább. Ereje visz az örök élet felé.

Úr Jézus, köszönöm, hogy eléd léphet a Te szegény, bűnös szolgád. Köszönöm, hogy elfogadsz, befogadsz, úgy, ahogy vagyok. Kérlek, tisztítsd meg a szívemet. Vedd el lelkem terhét. Tedd áldott, megszentelt hellyé otthonom csendjét. Tedd templomoddá a szívemet, az otthonomat, az életemet. Áldd meg így kérlek keresztyén testvéreimet is ebben a világban. Ámen

Énekeskönyvünk 459. éneke:

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; Nyugszom Atyám házába Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.