2021.02.22-28.

Február 22. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                             

János evangéliuma 11. részének 33-44. versei: „Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd meg!" Jézus könnyekre fakadt. A zsidók ezt mondták: "Íme, mennyire szerette!" Közülük néhányan pedig így szóltak: "Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?" Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. Jézus így szólt: "Vegyétek el a követ." Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." Jézus azonban ezt mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?" Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem." Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!" És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: "Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!"”

"Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz” Tökéletes egység az Atya és a Fiú között.

Amikor nekünk döntenünk kell, vagy kellett valamiben, hányszor ment az úgy, hogy: igen, tudom, mit kell tenni. Nem kell tanácsot kérnem. Nem kell gondolkoznom. A döntés egyértelmű. Vagyok olyan hatalmi pozícióban. S itt most nem is az a kérdés, hogy ilyenkor jó, vagy rossz döntés született, hanem az, hogy ÉN döntöttem. Egyedül. Böjt van. Forduljunk szívünkkel az Úr felé jobban, mint máskor.

Az Úr Jézus ma arra tanít bennünket, hogy lehet másképpen is: megbeszélve az Atyával. Ma egy nagyon nehéz kérdés foglalkoztatott. Arra kellett benne jutnom, hogy a témában az érdekeltek bármiféle döntést hoznak, a döntés csak akkor lesz jó döntés, ha azt megbeszélték az Úr Jézussal is. Különben a döntés következménye egész életükben újra és újra keserűséggel fogja eltölteni őket.

Milyen kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy VAN szerető Mennyei Atyánk, Akivel minden kérdésünket, minden időben, éjjel, vagy nappal megbeszélhetünk. Nem fárad bele, hogy meghallgasson, s válaszát eljuttatja a szívünkig, agyunkig. S mert böljt van, ne sajnáljunk időt áldozni a Vele való beszélgetésre, az Ő megkérdezésére döntéseink előtt. Legyen ma a mi szívből fakadó imádságunk is:

"Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz”. Ámen

Énekeskönyvünk 258. éneke:

1. Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem! Kérlek, kegyelmesen hallgass meg engem, Mert tebenned soha nem volt kétségem, Azért most is tehozzád esedezem.

2. Látod, Uram, igen megnyomorodtam. Előtted nagy nyavalyára jutottam, De míg te szent istenségedben bíztam, Soha semmiben el nem hagyattattam.

3. Reménységem míg el nem fogyatkozott, A te ígéreted nálam nyilván volt, Hogy énnékem mind megadod azokat, Melyeket én szívem tőled óhajtott.

4. Azért téged hívlak csak segítségre, És magamat nem is bízom senkire; Én lelkemet vigyed hálaadásra, És szívemet juttasd nagy vigasságra

5. Irgalmasságodat mikor hallhatom, Legott elfelejtem minden bánatom; Abban vagyon nékem nagy vigasságom, Bűneimnek bocsánatját hogy bírom.

6. Jelentsd nékem a te akaratodat, Fordítsd hozzám szent irgalmasságodat; Add meg nékem most, amit tőled várok, Melyért dicséretet örökké mondok.

Február 23. Kedd

Áldás, békesség!                                                                              

János evangéliuma 11. részének 45-52. versei: „Ekkor sokan hittek benne azok közül a zsidók közül, akik elmentek Máriához és látták, amit Jézus tett. Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, miket tett Jézus. Összehívták tehát a főpapok és a farizeusok a nagytanácsot, és így szóltak: "Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is." Egyikük pedig, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, ezt mondta nekik: "Ti nem értetek semmit. Azt sem veszitek fontolóra: jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen." Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.”

„Jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen.”

Isten is így gondolta. Maga az Úr Jézus is. Kajafás is így mondta, de nem úgy gondolta, ahogy történt. Kajafás kimondta Isten szabadító, kegyelmes döntését az emberre. De Ő csak a maga gonosz döntését akarta kimondani az Úr Jézus ellen. Ő pedig Kajafásért is eljött. S még értem, és érted is. Mekkora rettenet lehet a kárhozat, hogy az Úr Jézus, Isten Fia úgy döntött, hogy jobb neki meghalni, hogy aki hisz Őbenne, annak örök élete lehessen. A Szent Isten Fia vállalta értem, hogy leköpik, ostorral verik véresre, gúnyolják, szöget vernek kezébe, lábába, s ott függ a szögeken ég és föld között. Nem Kajafás döntött úgy. Ő csak kimondta. Az Úr Jézus döntött úgy, hogy megment, hogy velem van, ott áll mellettem, vagy előttem minden gonoszsággal szemben, ha hiszek Őbenne, ha hívom, ha várom Őt. Beszélgessünk ma Vele többet!

Köszönöm, Úr Jézus, hogy annyira szerettél, hogy értem döntöttél a szenvedés mellett. Köszönöm, hogy minden élethelyzetben számíthatok Rád. Ámen

Énekeskönyvünk 230. éneke:

1.Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.

2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad: Békesség van énvelem.

3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fényesebb lesz szép napom.

4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békességed ott keresd!

5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.

Február 24. Szerda

Áldás, békesség!                                                                          

János evangéliuma 11. részének 53-57. versei: „Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik őt. Jézus tehát nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodott a tanítványaival. Közeledett a zsidók húsvétja, és vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak. Keresték Jézust és a templomban megállva így tanakodtak egymás között: "Mit gondoltok, lehet, hogy el sem jön az ünnepre?" A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.”

Keresték Jézust. Ki ezért, ki azért…

Akik tanításait örömmel hallgatták, akik meggyógyultak különböző betegségekből, akik pusztán tanúi voltak ezeknek a gyógyulásoknak, akik vendégei voltak az Úr Jézusnak, amikor egész nap tanított, s mindenki nagyon megéhezett. Ők várták, vágyták a jelenlétét. Talán nem azért, hogy újabb csodát lássanak, sokkal inkább azért, mert a lelkük vágyott látni, hallani Őt, Akit igazából az Istentől küldött Messiásnak tudtak ők.

A főpapok és a farizeusok azért keresték Őt, hogy alkalmat találjanak, és megöljék Őt. Eldőlt a szívükben: ne éljen!…

Na és én? Keresem egyáltalán Őt?  Ha igen, azért, hogy haragomat ráöntsem? Vagy azért, mert valamiféle csodára vágyik a lelkem? Isten ma megengedte, hogy Őt keressem. Csak azért, mert Őt az én Uramnak ismertem meg. Csak azért, hogy Vele legyek. Nem akarok mást. S így a legnagyobb ajándékot kapom:

„Itt vagyok most, jó Uram, Hozzád száll e dal. Tudod, sokszor hívtalak, de ma másképp szól e hang, mert ma nem azt kérem, hogy adj még, nem könyörgök: figyelj rám, csak azt mondom, hogy szeretlek, Atyám! Szeretlek Uram, hálám szívemből fakad, hiszen mindent látsz Te bennem, hatalmad olyan nagy. Szeretlek Uram, hálám szívemből fakad és éneklem, hogy áldott légy Uram! Ismét térden állok én, s tudom, hogy hallgatsz rám. Bár sokszor hideg szavakat szól kopott és halk imám, De most el kell, hogy mondjam egyszer, amit oly rég szeretnék, hogy szeretlek, a szívem csak tiéd! Szeretlek Uram, hálám szívemből fakad, hiszen mindent látsz Te bennem, hatalmad olyan nagy Szeretlek Uram, hálám szívemből fakad, és éneklem, hogy áldott légy Uram!” Ámen

Énekeskönyvünk 421. éneke:

1. Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám, Már int felém, és Koronát ígér a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.

2. Remélek Jézusomban én, Ő törli el sok bűnömet, ajkáról hívón zeng felém: jer haza, vár Mestered. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.

3. Előttem, oly, csodálatos, Hogy értem szállt a földre le, Miattam annyit szenvedett, bűnömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.

4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel, Előtte állok csakhamar, Megváltó Jézusom, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.

Február 25. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                     

János evangéliuma 12. részének 1-11. versei: „Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lázár élt, akit feltámasztott a halottak közül. Vacsorát készítettek ott neki, s Márta szolgált fel, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők között volt. Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával. Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt. "Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?” De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek. Jézus erre így szólt: "Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta; mert a szegények mindig veletek lesznek, de én nem leszek mindig veletek!" Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül. A főpapok pedig elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és hittek Jézusban.”

Júdás: Úgy szól, mintha valami másokért nagyon fontos ügyben járna. Mennyit segíthettünk volna a szegényeknek! Úgy szól, mint akinek fontos életcélja van. Közben már csak pár nap az élete, s nincs, ami megtartaná, mert ezt a célt csak a szája mondta, nem a szíve.

Életemnek fájó időszaka volt, amikor hallgattam embereket, s közben arra gondoltam: „Ezt mondod, de mit gondolsz?” Az Úr Jézus úgy van ott Júdás mellett, hogy hallja, amit mond, tudja, amit gondol. Csak arra válaszol, amit hall. Nem megy a gondolat mélyére. Engedi, hogy Júdás vesztébe rohanjon. Engedi. Jaj, vigyázzak, ne váljak Jézus árulójává, mert nem állít meg! Ha vesztembe akarok rohanni, engedi, hogy vesztembe rohanjak. Júdás kapott három évet. Mindent látott, hallott, amit a többi tanítvány. Nem ért a szívéig. Csak a füléig… Neked, nekem a szívünkig ér-e az olvasott ige?

Úr Jézus, szólj hozzám, kérlek, érintsd meg a szívemet. Ne engedd, hogy tompa aggyal, érzéketlen szívvel elmenjek amellett, amit mondasz. Ámen

Énekeskönyvünk 512. éneke:

1."Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek, És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül, s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.

Február 26. Péntek

Áldás, békesség!                                                                          

János evangéliuma 12. részének 12-19. versei: „Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: "Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izráel Királya!" Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: "Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve." Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. A sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból, most bizonyságot tett mellette. Elébe is azért vonult ki a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: "Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!"”

„Hozsánna!”

Gyermekkoromban azt gondoltam, hogy valami olyant jelent ez a szó, hogy „köszöntünk”, hogy „örülünk neked”, hogy „téged ünnepelünk”, hogy „de jó, hogy itt vagy.” Aztán megtanultam, hogy ez a szó azt jelenti: „Szabadíts meg bennünket!” Ez valami másfajta ünneplés: a bajban lévő ember segélykiáltása. A reménység szava, hogy lehet jobb, mint amiben vagyok. Olyan, mintha megbízást, feladatot adnának az Úr Jézusnak. Pedig a feladatot nem ők adják. Azt az Úr Jézus maga vállalta. Mindösszesen itt csak jelezte, hogy beteljesedett az ígéret, a prófécia: "Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve."

Amikor bibliaolvasó kalauzunk böjt elején hozza elénk a virágvasárnapi történetet, akkor forgassuk a gondolatainkban, ne csupán a mai napon, hogy „Szabadító Királyunk” érkezett ebbe a világba. Szabadító Királyom érkezett hozzám, a szívembe. Szabadító Királyom érkezhet, ha hívom Őt. Olyan elkeseredett lelkesedéssel, mint 2000 éve ott, azok a kiabáló emberek. S megszabadít. Lelkemet a bűntől, ha kérem. Azután jön a többi. Mert neki van hatalma befogadni az Ő országába. Neki van hatalma félelmeimtől, aggódásaimtól, testi betegségeimtől megszabadítani. Neki van hatalma örömöt, békességet adni a szívembe.

Úr Jézus, kérlek, szabadíts meg engemet! Ámen

331.dicséret:     

1.A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna! Zeng e kiáltás előtte, utána; Zöld ágakat szeldelnek útára, Békességet hoz népe javára. Áldott, aki jött az Úrnak nevébe' Általa léptünk az Isten kedvébe; Békesség ott fenn a mennyországban, Áldott az Isten a magasságban!

2. Ó, szentegyház, hívek boldog országa! Mily édes ez a Jézus királysága! Szelíd, szegény ez és alázatos, De nagy hatalmú és csodálatos. Igaz ez és a bűnből szabadító, A bűnt, halált és népeket hódító; Vasvesszővel bírja ellenségét, De szelíden őrzi örökségét.

4. Ó, édes Jézus, Atyádnak szent Fia! Ó, Isten, néped kegyelmes királya! Vezéreld jóra egész éltünket, Tégy tulajdon népeddé bennünket. Légy segítségül, ki a magasságban Ülsz drága véreden szerzett országban; Tégy engedelmes, hű polgárokká S nyert kincseidben birtokosokká.

5. Hogy csak a Jézus és az ő szent Atyja Törvénye légyen és szent akaratja Cselekedetink zsinórmértéke: Áldott királyunk királyi széke Hű szíveinkben légyen felemelve, És hűségére életünk szentelve; Tégyen méltóvá a Jézus vére A boldog lelkek lakóhelyére.

Február 27. Szombat

Áldás, békesség!                                                                            

János evangéliuma 12. részének 20-26. versei: „Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: "Uram, Jézust szeretnénk látni." Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. Jézus így válaszolt nekik: "Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Bizony, bizony, mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”

Eljött az óra. Itt az idő. Mennyire tudunk örülni, ha valami szívet melengető esemény ideje érkezik el. Itt, most összeszorul a szívem, mert ez a mondat most azt jelenti, hogy kezdődik a szenvedés. S nekem nagyon nehéz látnom, végig gondolnom, éreznem az Úr Jézus szenvedését. Mostantól intenzív készülődését olvashatjuk egész böjtben.

S most, hogy újra olvassuk a kiemelt mondatokat, hassa át szívünket mélységes hála, hogy értünk adta az életét. Ugyanakkor böjt van. Vegyük komolyan, hogy a mi életünkben is igaz: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz. Egyik gyermekem születésekor volt ez a napi ige. Azt hittem, azt jelenti, hogy ma meghalok. Közel is jártunk hozzá mind a ketten, de nem azt jelentette. Ma sem azt jelenti. A számomra ma azt jelenti, hogy aki nem kész föladni az „életét”, „a maga terveit” azért, am Isten terve az életével, az egyedül marad. Isten nélkül. Sokszor embertársak nélkül. Nem terem gyümölcsöt. Isten tervét sokszor nehéz elfogadni, mert nehéznek látszik. Mégis igazi örömet csak ez hozott az életembe.

Úr Jézus, köszönöm mindazt, amikor vállalhattam a feladatot, amit Tőled kaptam. Köszönöm neked, annak jó gyümölcseit. Ámen

42. zsoltár:

1. Mint a szép, híves patakra A szarvas kívánkozik, Lelkem úgy óhajt Uramra, És hozzá fohászkodik, Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én lelkem, Vajon színed eleiben Mikor jutok, élő Isten?

2. Könnyhullatásim énnékem Kenyerem éjjel-nappal, Midőn azt kérdik éntőlem: Hol Istened, kit vártál? Ezen lelkem kiontom, És házadat óhajtom, Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben.

4. Sebessége árvizednek, És a nagy zúgó habok  Énrajtam összeütköznek, Mégis hozzád óhajtok; Mert úgy megtartasz nappal, Hogy éjjel vigassággal Dicséreteket éneklek Néked, erős őrizőmnek.

6. Én lelkem, mire csüggedsz el: Mit kesergesz ennyire? Bízzál Istenben s nem hágy el, Kiben örvendek végre. Ki nekem szemlátomást Nyújt kedves szabadulást, Nyilván megmutatja nekem, Hogy csak ő az én Istenem.

Február 28. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                 

János evangéliuma 12. részének 27-33. versei: „Most megrendült az én lelkem. Kérjem azt: Atyám, ments meg ettől az órától engem? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem! Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!" Erre hang hallatszott az égből: "Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem."A sokaság pedig, amely ott állt, és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgés volt; mások azonban így szóltak: "Angyal beszélt vele." Jézus megszólalt: "Nem énértem hallatszott ez a hang, hanem tiértetek. Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme. Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket. Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal fog meghalni.”

Boldog ember az, aki látja az Isten dicsőségét, és dicséri Őt.

Ott, akkor a világtörténelem legnagyobb csatája zajlott Jézus Krisztus és a Sátán között. Az Éden kertben kezdődött ez a harc, amikor a kísértő rászedte Évát, hogy ne törődjön azzal, amit Isten mondott neki. Azóta a harc folyik. Az ember harca önmagával, és önmagában a Sátánnal reménytelen. Az Éden kert óta bukásra van ítélve. De folyik egy másik küzdelem: Az Úr Jézus küzdelme a Sátánnal. Fent így olvastuk: „Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme.” Ahogy napról napra olvassuk János evangéliumát, úgy tűnik, mintha a küzdelem, az ítélet az Úr Jézus ellen folyna. Jó tudnunk már most: az ítélet a Sátán felett folyt, és kivettetett biztosnak vélt trónusáról. Még mást is tudhatunk biztosan: mert azt a küzdelmet az Úr Jézus nyerte, így mi minden terhünkkel, nyomorúságunkkal, bánatunkkal, félelmünkkel az Ő VÉDELMÉBE MENEKÜLHETÜNK.

Úr Jézus, köszönöm, hogy vállaltad értem, helyettem ezt a rettenetes küzdelmet. Köszönöm, hogy győztél. Köszönöm, hogy így én is minden nap a Te védelmedbe menekülhetek. Ámen

Énekeskönyvünk 356. éneke:

1. Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha int, Rab lesz sok ellensége mind. Halléluja!

2. Az ősi kígyót, bűnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyőzte Jézus, Mesterünk, Ki most feltámadott nekünk. Halléluja!

3. Az élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisztus hozott új életet. Halléluja!

4. A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka Nem kelhet többé fel soha. Halléluja!

5. Mi is éljünk vigadva hát, Daloljunk szép halléluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki sírból feltámadt nekünk! Halléluja!