Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2021.03.22-28.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Március 22. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                     

János evangéliuma 16. részének 29-33. versei:

„Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: "Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz. Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél." Jézus így válaszolt: "Most hiszitek? De eljön az az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”

„Most már értünk. Most már hisszük, hogy Istentől jöttél.” „Most hiszitek? Mindjárt magamra hagytok.”

Hányszor érezzük így mi is: Most már értem. Most már az enyém. Most már az Övé vagyok. S a következő pillanatban már messze-messze járunk Tőle.

„Mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.” Sok fogadkozásunk szégyene ég az arcomon. Ő még sincs egyedül. Az Atya vele van. Ránk nem számíthat ma sem. Lelkesen bólogatunk, s az első szél elviszi a lelkesedést. Ő mégis így folytatja: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem.” Azért mondja, hogy békességünk legyen. Azért mondja, hogy bátorítson: NE ADD FEL!    „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” Nehéz a küzdelem, de bízzatok, Ő már győzött. Sőt mellettünk áll a küzdelemben. Nem hagy magunkra akkor sem, ha megérdemelnénk. Az Ő jelenlétébe, győzelmébe kapaszkodva lehetünk győztesek mi is.

Úr Jézus, bocsáss meg, hogy újra, meg újra magadra hagylak. Köszönöm, hogy Te mellettem maradsz akkor is. Légy áldott, Uram. Ámen

Énekeskönyvünk 445. éneke:

1.Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még, s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.


Március 23. Kedd

Áldás, békesség!                                                                   

János evangéliuma 17. részének 1-5. versei:

„Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: "Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.”

Amikor „eljött az óra”, az Úr Jézus imádkozott. Amikor eljön az ideje a szenvedésnek, a szomorúságnak, a legnehezebb feladatoknak, tudunk-e imádkozni? Szomorúan olvasom a dühöngések sorozatát. Dühöngés helyett tudunk-e imádkozni? Ma az Úr Jézus erre bátorít bennünket. Bármi fáj, rémiszt, elszomorít, felháborít, lehet ez az első gondolatunk, hogy imádkozzunk.

Érdemes tovább figyelnünk a fenti igét. Nem azt olvassuk, hogy „Én Istenem, most segíts!” Az Úr Jézus azért imádkozik, hogy megtörténhessen a csoda „minden halandó felett”, hogy megnyílhasson a Mennyország kapuja, mert arra bizony a bűneim lakatot tettek. Ezt a lakatot készül az Úr Jézus a saját élete árán letörni onnan. Azt akarja, hogy megismerjük Őt. Nemcsak az eszünkkel. Ne csak el tudjuk mondani, hogy Jézus értünk szenvedett, mert ez nem lecke, amiből jól, vagy rosszul felelünk, hanem élet. Az életem, az örök életem függ tőle. A szívemet akarja nyitni az a NAGY SZERETET, aki meghalni is kész volt értem, sőt földi élete utolsó pillanatáig értem, érted, értünk imádkozott.

Úr Jézus, még mindig az értünk imádkozó szívedért kérünk, könyörülj meg rajtunk! Segíts, hogy nyíljon a szívünk, s a Te nagy szereteted lehessen benne az Úr. Törd le kérlek a lakatot az én szívemről is, amivel kizártam magam a Mennyországból! Köszönöm, hogy ezt Te megteheted, és hiszem, hogy meg is teszed. Áldalak ezért. Ámen

Énekeskönyvünk 470. éneke:

Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.

Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.

Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!

Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.


Március 24. Szerda

Áldás, békesség!                                                                     

János evangéliuma 17. részének 6-19. versei:

„Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. Most tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van; mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem. Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és megdicsőíttetem őbennük. Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. Most pedig hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal.”

„Én őértük könyörgök: azokért, akiket nekem adtál. Tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!” Az Úr Jézus ott, akkor értem is könyörgött. Nem a maga életét féltette, hanem a miénket. Az életünkért, az üdvösségünkért könyörgött. Fontosak voltunk neki a saját életénél jobban. Ma is fontosak vagyunk neki. Tartsd meg őket a te neved által – kéri. A megtartatásunk fontos neki. S ezzel együtt az, hogy egységben éljünk egymással. Milyen nagyon betegek vagyunk, amikor ez az egység sehogy sem akar működni. Beteg lelkünkben csak ÉN van, s hiányzik a TE… Igen, ma is szükségünk van rá, hogy az Úr Jézus imádkozzon értünk. Minden élet csak az egységben haladhat előre. S Ő imádkozott értem, értünk. Nem azért, hogy valami e világon kívüliek legyünk. De azért, hogy megőrizzen bennünket a világban. Azért, hogy a világ el ne nyeljen. Hogy el ne higgyük, hogy „Minden jó úgy, ahogy van…” Azért imádkozott, hogy Isten őrizzen meg a gonosztól. Azt is kérte, hogy az Ő igazságában megszentelődhessen az életünk. Nem kell semmi megfoghatatlanra gondolni. Az Ő igazsága az IGE. S Isten szava minden visszás dologban eligazít. Sőt megszenteli a szívem, a szám, a gondolataim. Ezért jó naponta élnem vele.

Úr Jézus, köszönöm, hogy értem is imádkoztál. Köszönöm, hogy fontos a számodra a lelkem. Köszönöm, hogy naponta tanácsolsz igéddel, hogy megszentelődhessen az életem. Áldalak ezért. Ámen

478. dicséret:

1.Ó, irgalmas Isten, Én könyörgésemben Füledet hozzám hajtsad; Ó, igen jó Isten, Minden szükségemben Áldásod szaporítsad.

2. Ó, hatalmas Isten, Keserűségemben Szívemet vidámítsad: Ó, nagy és szent Isten, Minden félelmemben Elmémet bátorítsad.

3. Ó, örök Úr Isten, A veszedelmekben Segedelmedet nyújtsad: Ó, igaz Úr Isten, Kételkedésemben Hitemet gyámolítsad.

6. Ó, szentelő Isten, Erőtlenségimben Kegyelmedet újítsad; Ó, kegyelmes Isten, Éltemnek végében Lelkemet boldogítsad.


Március 25. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                     

János evangéliuma 17. részének 20-26. versei:

 „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem. Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk: én őbennük és te énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél." "Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt. Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél el engem. És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.”

„Azokért is könyörgök, akik az ő szavukra hisznek énbennem…” Milyen sokszor tűnik úgy, hogy üres a szó. Aki az igét hirdeti, mintha falnak beszélne. S nemcsak az érzi így, aki szól, hanem az is, akinek mondja. Sokszor ez mind a két oldalon keserűséggel tölt el. Most ebből a keserűségből felemelhetjük a fejünket. Akár a hirdetők, akár a hallgatók között vagyunk. Miért emelhetjük fel a fejünket? Azért, mert most olvastuk az igében: Az Úr Jézus ott, az utolsó éjszakán értünk imádkozott. Azért, hogy higgyünk az Ő szavának. Azért, hogy az igehirdetők szava élő szó lehessen. Azért, hogy az ige hallgatói higgyenek az Úr Jézusban a hallott ige által. Azért, hogy Isten Szentlelke megelevenítse az életünket. S ha Ő ezt tette, ezzel megint példát adott nekünk, hogy mi is ezt cselekedjük. Imádkozzunk az ige hirdetőiért, és imádkozzunk az ige hallgatóiért. Úgy szeretünk egymással beszélgetni, és ez nagyon jó. Úgy szeretünk egymással vitatkozni, és ennek bizony semmi értelme nincs. De szeretünk-e egymásról Istennel beszélgetni? Arról, hogy szeretteink szívében hit ébredjen? Vagy arról, hogy a hitük erősödjön? Arról, hogy tartsa meg az Atya őket a hitben? S arról, hogy lelkipásztorunknak „adassék szó, amikor száját megnyitja”? Pál apostol ezt külön kéri a levele olvasóitól. Ajándékozzon meg Isten bennünket ezzel a felelősségteljes egymásért imádkozással! A halálba menő szerettünk utolsó szavait annyira komolyan vesszük. Vegyük hát komolyan, hogy az Úr Jézus utolsó gondolata is a mi üdvösségünk volt. Adja Isten, hogy nekünk is ez legyen a legfontosabb.

Úr Jézus, kérünk, Te vezesd a lelkünket, hogy imádságos szívvel éljünk egymás mellett. Ámen

Énekeskönyvünk 474. éneke:

Istennel járni, lakozni, Szent élettel illatozni, Igaz hitben nem habozni: Jézus Krisztus, taníts, Taníts imádkozni!


Március 26. Péntek

Áldás, békesség!                                                                      

János evangéliuma 18. részének 1-11. versei:

„Miután ezeket elmondta Jézus, kiment tanítványaival a Kedrón-patakon túlra. Volt itt egy kert, ide ment be tanítványaival együtt. Júdás, aki elárulta őt, szintén ismerte ezt a helyet, mert gyakran gyűltek ott össze Jézus és a tanítványai. Júdás tehát maga mellé vette a katonai csapatot, a főpapoktól és a farizeusoktól küldött templomi szolgákat, és odament fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel. Mivel pedig tudta Jézus mindazt, ami reá vár, előlépett, és így szólt hozzájuk: "Kit kerestek?" Azok pedig így feleltek: "A názáreti Jézust." "Én vagyok" - mondta Jézus. Ott állt velük Júdás is, aki elárulta őt. Amikor azt mondta nekik: "Én vagyok" - visszatántorodtak, és a földre estek. Ekkor újra megkérdezte tőlük: "Kit kerestek?" Ők ismét ezt felelték: "A názáreti Jézust. Jézus így szólt: "Megmondtam nektek, hogy én vagyok: ha tehát engem kerestek, engedjétek ezeket elmenni!" Így kellett beteljesednie annak az igének, amelyet mondott: "Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit." Simon Péternél volt egy kard, azt kihúzta, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a jobb fülét: a szolga neve pedig Málkus volt. Erre Jézus így szólt Péterhez: "Tedd hüvelyébe a kardodat! Vajon nem kell kiinnom azt a poharat, amelyet az Atya adott nekem?”

Tudta, hogy mi vár rá, és önként vállalta. Nem belekényszeredett. Mielőtt bármi elkezdődött, vállalta. Mielőtt megérkezett ebbe a világba, tudta, mi vár itt rá. Mi a menekülés útját keressük. Ő a megmentésünk útját kereste. Ott, a Gecsemáné kertjében is. „Ha engem kerestek, akkor a velem lévőket engedjétek elmenni.” Úgy vigyázott arra a 11-re. Előre elmondta nekik. Kérte, hogy imádkozzanak, s nem akarta, hogy azon a rettenet éjszakáján bajuk essen. Amikor már erős hittel kapaszkodunk a Mindenhatóba, akkor van, hogy szenvedni kell. Ma is vannak Krisztusnak vértanúi. De akkor, ott nem ennek volt az ideje. Akkor, ott „szárnyával takarva védte” az övéit. A saját életével védte. Engem és téged is. Ó, még az „ellenséget” is. Meggyógyította a főpap szolgájának levágott fülét is. Hiszen, nem Ő az ellenség, hanem a Sátán, aki ezt az embert is rabul ejtette.

Úr Jézus, hálával telik meg a szívem, amíg arra gondolok, hogy a számodra legnehezebb órákban is nem a magad fájdalmára gondoltál, hanem a mi megmentésünkre. Köszönöm ezt neked. Ámen

Énekeskönyvünk 300. éneke:

1.Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.


Március 27. Szombat

Áldás, békesség!                                                                    

János evangéliuma 18. részének 12-18. versei:

 „A katonai csapat, az ezredes és a zsidók templomszolgái ekkor elfogták Jézust és megkötözték. Először Annáshoz vitték, ez ugyanis apósa volt Kajafásnak, aki főpap volt abban az esztendőben. Kajafás volt az, aki azt tanácsolta a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal együtt a főpap palotájába; Péter pedig kívül állt az ajtónál. Kiment tehát a másik tanítvány, a főpap ismerőse, szólt az ajtót őrző leánynak, és bevitte Pétert. Az ajtót őrző szolgálóleány ekkor így szólt Péterhez: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te is?" De ő így felelt: "Nem vagyok." Ott álltak a szolgák és a templomőrök, akik tüzet raktak, mert hideg volt, és melegedtek. Péter is ott állt köztük, és melegedett.”

Amikor eljön a szorongattatás ideje. Elkezdődött. Az Úr Jézust elfogták, megkötözték, mint egy gonosztévőt. A nagytanács elé állították. Mi sem természetesebb Péternek, hogy mennie kell oda, ahol, most Jézus van, a Mester. Nemrég olvastam: „Hazamentem az iskolából. Egy lapot találtam az asztalon: „Apádat elvitték a rendőrök. Megyek utána. Anya.” Sokszor érezzük, hogy a Szeretettel kell mennünk. Ha börtönben, börtönbe. Ha kórházba, kórházba. Sokszor de jó volna a temetőbe is vele menni… S akkor, ebben a legnehezebb helyzetben derül ki, hogy valóban úgy gondolom? Meghalni is kész lennék a Szeretettel? Meghalni is kész lennék Jézusért? Péterre csak egy szolgálólány kérdez a főpap udvarában. Nem is egy katona. Nem egy ember, aki tagja a nagytanácsnak. Csak egy szolgálólány. S mégis gondolkodás nélkül tagad. A hit felett győz a félelem. Hányszor győzött hitem felett a félelem! Nem mertem megszólalni, mert megszólnak, kinevetnek. Vagy mást mondtam. Másként mondtam, mint kellett volna…

Uram, bocsáss meg, hogy sokszor nem vallottam meg a hitemet, amikor kellett volna. Kérlek, állj mellém, ha eljön a szorongattatás ideje. Adj bátorságot, és Te adj szót, amit mondanom kell. Köszönöm, hogy Te mellettem állsz akkor is. Ámen

Énekeskönyvünk 3341. éneke:

1. Ó, Krisztusfő, te zúzott, Te véres szenvedő, Te töviskoszorúzott Kigúnyolt drága fő, Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás remek, De most megcsúfolódtál: Szent fő, köszöntelek!

2. Ékességed, te drága, Melytől máskor remeg Világ hatalmassága, Köpés mocskolta meg. Milyen halványra váltál! Szemed fényét, amely Szebb volt minden sugárnál, Ki rútította el?

3. Mind, ami kín, ütés ért, Magam hoztam Reád; Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém.

4.Itt állok - ó, ne vess meg - A gyötrelmek helyén; Amíg ki nem hűl tested, El nem mozdulok én. S ha életed kilobban, Alácsuklik fejed, Ölemben és karomban Lesz nyugtató helyed.

5. Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.

6. Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom, A kínban, mit halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás.

7. Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem - Így halni: jó halál.


Március 28. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                      

János evangéliuma 18. részének 19-23. versei:

 „A főpap pedig tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust. Jézus így válaszolt neki: "Én nyilvánosan szóltam a világhoz: én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók mindannyian összejönnek, titokban nem beszéltem semmit. Miért kérdezel engem? Kérdezd meg azokat, akik hallották, mit beszéltem nekik: íme, ők tudják, mit mondtam." Amikor ezt mondta, az ott álló szolgák közül az egyik arcul ütötte Jézust, és így szólt: "Így felelsz a főpapnak?" Mire Jézus így válaszolt neki: "Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?”

VIRÁGVASÁRNAP

„Miért kérdezel engem?” – ma tőlem és tőled is ezt kérdezi az Úr Jézus. Miért keresed, miért kérdezed? Azért, mert be akarod bizonyítani magadnak és másoknak, hogy te nagyobb vagy, több vagy a názáreti „ácsmester fiánál”? Neked nincs szükséged rá… Vagy azért, mert valahol a szíved mélyén érzed, hogy Ő Úr és Király, aki a szívedet kéri.

Virágvasárnap van. Igen, szabad, sőt jó kérdezni Őt. Hiszen mindaz a rettenet, amit ezekben a napokban olvasunk az igében, éppen hogy miattunk, értünk történt. Igen, kérdezd, keresd az Úr Jézust úgy, mint aki tudja, hogy szüksége van Rá. Milyen jó, hogy nekünk nem muszáj kételkedve kérdezgetni. Milyen jó, hogy megtapasztalhattuk életünk során sokszor az életünket vigyázó szeretetét. Milyen jó, hogy ma Királyként, szívünk Királyaként ünnepelhetjük Őt.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Te olyan Királyom vagy, akire minden pillanatban számíthatok. Aki nem kizsákmányolsz, hanem felemelsz, s győzelemre juttatsz engem is. Áldalak ezért. Ámen

Énekeskönyvünk 468. éneke:

1.Zengd Jézus nevét, zengd, világ, őt, angyalok, áldjátok! Felékesítve homlokát, Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

2. Ti vértanúi Istennek, Kik mennyben szolgáljátok A Bárányt, ki megöletett: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

3. Ti választottak, szent hívek, Mind, akit ő megváltott, Szent irgalmát dicsérjétek: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

4. Ti bűnösök, mert ő hordott Tiértetek kínt s átkot, És szent vérével áldozott: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

5. Ti népek, törzsek, kik bárhol Az ő szavát halljátok: Nagy jóvoltáért hálából Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

6. Mily boldogság lesz majd, ha fenn A Jézus előtt állok. És mindörökké zenghetem: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!