Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Óvoda, Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2021.05.03-09.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Május 3. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                       

Apostolok Cselekedetei 8. rész 26-40. versei: „Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz." Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?" Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?" (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. Fülöp pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézáreába nem ért.”

Engedem, hogy Isten Lelke vezesse az életemet?

Fülöp engedte. elment arra az útra, ahol nem szoktak járni emberek. Nem kérdezte, hogy minek. A Lélek biztatására megszólította az egyetlen arra járót. Kiderült, hogy éppen rá van szüksége ahhoz, hogy értse az igét. Ahhoz, hogy keresztyénné legyen. Azután nem élvezte a „siker örömét”, hanem indult oda, ahova küldetett.

Hogy vagyunk mi ezzel? Akarjuk, hogy a mai napunkon – s majd a többin is, Isten Lelke vezessen? Engedjük, hogy a terveinket átírja? Készek vagyunk vállalni a „váratlan” eseményeket? Azzal az odaadó hittel, hogy talán most lesz az Úr Jézusé a szíve annak, aki „váratlanul” keresztezte az utunkat?

Másik oldal: Van-e bátorságunk kérdezni, amikor nem értjük az igét? Vagy szégyelljük, hogy nem értjük, s nem szeretnénk, ha kinevetnének? Legyen bátorságunk kérdezni, mert csak így rendeződnek a rendezetlen kérdések. Sőt Istennek tetszett, hogy egyik ember a másik segítségével érkezzen meg a Mennybe vivő útra.

Úr Jézus, kérlek, teremts engedelmes szívet bennem. Ámen.

372. ének:              

1. Könyörögjünk az Istennek Szentlelkének, Bocsássa ki magas mennyből fénylő világát, Végye el mi szívünknek minden homályát, Hogy érthessük Istenünknek Mindenben akaratját.             

5. Vedd el a mi szívünknek hitetlenségét, Világosítsd meg elménknek nagy setétségét, Rontsd el a gyűlölségnek kegyetlenségét, Engedd a te szent hitednek Mindenütt egyességét!           

6. Válassz minket magadnak élő templomul, Végyed mi könyörgésünket szent áldozatul; Vedd ki már e világot a kárhozatból, Engedj igaz hitben való Kimúlást e világból.


Május 4. Kedd

Áldás, békesség!                                                                      

Apostolok Cselekedetei 9. rész 1-9. verse: „Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?" Ő pedig megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az így válaszolt: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned." A vele utazó férfiak pedig szótlanul álltak, mert hallották ugyan a hangot, de senkit sem láttak. Saul pedig felkelt a földről, és kinyitotta szemét, de egyáltalán nem látott. Ezért kézen fogva vezették be Damaszkuszba, és ott három napig nem látott, nem evett, és nem ivott.”

Amikor azt hiszem, hogy Istennek tetsző dolgot cselekszem. Mert hát az a másik csak Isten ellensége lehet. Jogosan haragszom. Jogosan mondok ítéletet… Valóban? Jogosan bántódok meg? Jogosan zárkózok el? Lám az Úr Jézus milyen példát mutat ebben a helyzetben nekünk: Az öldökléstől lihegő elé áll. Teljes dicsőségében.  És csak kérdez: „Saul, Saul miért üldözöl engem?” Jaj nekem, ha már nem szól, ha már nem áll elém! Ha már szó nélkül hagyja, hogy rohanjak a magam vesztébe, s vele együtt mások elvesztésébe… De ma még szól. Nekünk is szól név szerint. „Én vagyok Jézus. Nem jó felé haladsz. Ne engem üldözz. Érted vagyok. Indulj el. Megmondják, hogy mit kell tenned.”  Meghalljuk? Észrevesszük akkor is, ha nem látunk fényességet, ha nem hallunk mennyei hangot? Akkor is, ha mindösszesen csendben olvassuk az igét? Tudjuk-e, hogy az Úr Jézus szól, nem egy ember? Mert Ő szól. Mert szeret. Mert azt akarja, hogy megfordulj utadon. Azt akarja, hogy Neki szolgálj. Azt akarja, hogy elkészülj rá, hogy a Mennybe vihessen.

Úr Jézus, kérlek, szólj hozzám. Add, hogy értsem a szavad, Add, hogy tudjak engedelmeskedni neki. Ámen

512. ének:

1."Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek, És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül, s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.


Május 5. Szerda

Áldás, békesség!                                                                     

Apostolok Cselekedetei 9. rész 10-19. verse: „Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: "Anániás!" Ő így válaszolt: "Íme, itt vagyok, Uram." Az Úr pedig így szólt hozzá: "Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek: mert íme, imádkozik, és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson." Anániás így válaszolt: "Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet." Ezt mondta neki az Úr: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért. Anániás pedig elment, és bement abba a házba; rátette kezét, és ezt mondta: "Atyámfia, Saul, az Úr küldött engem, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, és azért küldött, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel." És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott; azután felkelt, és megkeresztelkedett, majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal,”

Anániás, a tanítvány. Hallja, hogy szólítja az Úr. Nem tetszik neki, amit kér tőle. Félti az életét, de a társaiét talán még inkább. Mindezek ellenére hajlandó elfogadni, amit az Úr rábíz. Elindul, hogy az, akit jó esetben csak elkerülne, lásson újra, és megteljen Szentlélekkel.

Én, milyen tanítvány vagyok? Hallom a küldő szót? Elfogadom akkor is, ha nehezemre esik? Jó szívvel akarok jót az életemre törő ellenségemnek? Tudok érte imádkozni? Akarom, hogy meggyógyuljon? Akarom, hogy megteljen Szentlélekkel?

Ezért gyenge a mi keresztyén hitünk. Nem akarunk, vagy nem merünk engedelmeskedni, ha feladatot bíz ránk a mi Urunk. Pedig csak rajtunk keresztül végzi el az Isten országa építését.

Uram, vedd el a félelmet a szívemből! Légy velem, hogy induljak, amikor Te küldesz. Kérlek, adj szót, amikor szólnom kell. Ámen

397. ének:

1.Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!


Május 6. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                      

Apostolok Cselekedetei 9. rész 19-30. versei: „majd miután evett, erőre kapott. Néhány napig együtt volt a damaszkuszi tanítványokkal, és azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia. Mindenki csodálkozott, aki hallotta, és így szóltak: "Hát nem ő az, aki üldözte Jeruzsálemben azokat, akik segítségül hívják ezt a nevet, és aki ide is azért jött, hogy megkötözve a főpapok elé vigye őket?" De Saul egyre jobban felbátorodott, és zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat, bebizonyítva nekik, hogy Jézus a Krisztus. Amikor pedig már jó néhány nap eltelt, a zsidók elhatározták, hogy végeznek vele. Saulnak azonban tudomására jutott a merénylet terve. Még a kapukat is éjjel-nappal őrizték, hogy megölhessék; de a tanítványok elvitték, és éjjel a városfalon lebocsátották egy kosárban. Amikor Saul megérkezett Jeruzsálembe, csatlakozni próbált a tanítványokhoz, de mindenki félt tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vette, elvitte az apostolokhoz, és elmondta nekik, hogyan látta az Urat az úton, és hogy beszélt vele, és milyen nyíltan szólt Damaszkuszban Jézus nevében. Ettől fogva velük együtt járt-kelt Jeruzsálemben, nyíltan szólt az Úr nevében. Beszélt és vitázott a görög nyelvűekkel, ezek pedig arra készülődtek, hogy végeznek vele. Amikor azonban megtudták ezt az atyafiak, levitték őt Cézáreába, és elküldték Tarzuszba.”

„Elhatározták, hogy végeznek vele.” Saul keresztyén élete még el sem kezdődött, máris elhatározzák a zsidók, hogy végeznek vele. Amíg az „öldökléstől lihegett”, addig senki nem akart az életére törni. Csak Ő másokéra. Ha Isten országa ellen dolgoznánk, akkor emberek tapsolnának nekünk, dicsérnének. Ám „a keresztről való beszéd” megbotránkoztat. Bolondságnak tartják emberek. Sőt sokan, sok helyen harcolnak ellene. Sault hallgatva a zsidók Damaszkuszban is, majd Jeruzsálemben is hamarosan elhatározták, hogy végeznek vele. Ahogyan ő üldözött másokat, úgy őt kezdték most üldözni, s ez az üldöztetés végigkísérte egész életén. Az Úr Jézussal való találkozásnak azonban ott a damaszkuszi úton olyan ereje volt, hogy Sault többet semmi és senki nem tudta eltántorítani attól, hogy az evangéliumot hirdesse.

Milyen a mi hitünk? Tudunk-e szólni az Úr Jézussal való találkozásunkról? Van-e bátorságunk rá akkor is, amikor az nem tetszik embereknek? Akkor is, ha elhatározzák, hogy „végeznek velünk”?

Úr Jézus, Te jobban ismered gyengeségeinket, mint mi magunk. Kérünk, erősítsd a hitünket, hogy bátran szóljunk Rólad, amikor szólni kell. Ámen

398. ének:

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a messze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.


Május 7. Péntek

Áldás, békesség!                                                                      

Apostolok Cselekedetei 9. rész 31-43. versei: „Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott. Amikor Péter valamennyi gyülekezetet végigjárta, eljutott a Liddában lakó szentekhez is. Talált ott egy Éneász nevű embert, aki nyolc éve feküdt az ágyban bénultan. Péter így szólt hozzá: "Éneász, meggyógyít téged Jézus Krisztus. Kelj fel, és magad vesd be az ágyadat!" És azonnal felkelt. Lidda és Sáron lakói mind látták őt, és megtértek az Úrhoz. Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt. Miután megmosták, kiterítették a felső szobában. Mivel Lidda közel volt Joppéhoz, a tanítványok, akik meghallották, hogy Péter ott van, elküldtek hozzá két férfit, és kérték: "Késedelem nélkül jöjj át hozzánk!" Péter felkelt, és velük ment. Amikor odaért, felvezették a felső szobába, az özvegyasszonyok pedig mind elébe álltak, sírtak és mutogatták azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt. Péter ekkor kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta: "Tábita, kelj fel!" Ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. Péter odanyújtotta neki a kezét, és talpra állította; majd behívta a szenteket és az özvegyeket, s megmutatta nekik, hogy él. Elterjedt ennek a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. Péter pedig több napig Joppéban maradt egy Simon nevű tímárnál.”

„Az egyháznak tehát egész Júdeában, Galileában és Samáriában békessége volt: eközben épült, az Úr félelmében járt, és a Szentlélek segítségével számban is gyarapodott.”

Mire használjuk, ha az egyháznak békessége van? Ha nem háborgatnak, akkor háborgatunk mi másokat? Vagy „szabadságra megyünk”? Elengedjük magunkat, megpihenünk? Most nem kell olyan „feszes tempót diktálni”? Vagy imádkozó szívvel élünk a lehetőséggel, hogy épüljön a gyülekezet. Itt nem a fizikai építkezésekre gondolok. Természetesen időről-időre arra is szükség van, hogy rendbe hozzuk azt, amit kikezdett „az idő vas foga”. Sokkal inkább arra gondolok, hogy készek legyünk buzgón imádkozni „békeidőben” is a gyülekezetünkért, annak tagjaiért. Amikor minden biztonságosnak látszik, nem fenyeget sem betegség, sem ellenség, akkor is jó nekünk készen lenni, hogy bármikor számot adhassunk a hitünkről bárkinek. Vagyis amikor békesség van, akkor se felejtsünk el az Úr félelmében járni. Isten Szentlelke csak így építi az Ő egyházát. S az Egyház, csak így épül.

Úr Jézus, kérlek, építsd az én szívemet, hogy amikor nem háborgat senki és semmi, akkor se lustuljak el, hanem lehessek kész hűséggel és örömmel megvallani hitemet. Kérlek, építsd a Te gyülekezetedet. Kérlek, segíts, hogy munkatársaid lehessünk ebben. Ámen

392. ének:       

1. Az egyháznak a Jézus a fundámentoma, A szent Igére épült fel lelki temploma. Leszállt a mennyből hívni és eljegyezni őt, Megváltva drága vérén a váltságban hívőt.                  

2. Kihívott minden népből egy lelki népet itt, Kit egy Úr, egy keresztség és egy hit egyesít. Csak egy nevet magasztal, csak egy cél vonja őt, És egy terített asztal ád néki új erőt.


Május 8. Szombat

Áldás, békesség!                                                                     

Apostolok Cselekedetei 10. rész 1-16. verse: „Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa. Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez. Ő egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: "Kornéliusz!" Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: "Mi az, Uram?" Erre az angyal ezt mondta neki: „Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé. Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak. Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.” Miután az angyal, aki vele beszélt, eltűnt, előhívott két szolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak. Ezeknek mindent elmondva elküldte őket Joppéba. Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni. Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett, és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre. Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara. Ekkor hang hallatszott: "Kelj fel, Péter, öld és egyél!" Péter azonban így szólt: "Semmiképpen nem, Uram, mert soha nem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant." De másodszor is szólt hozzá a hang: "Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak." Ez pedig három ízben is így történt, és azután az egész azonnal felemelkedett az égbe.”

Emberek, akik engedik, hogy Isten beszéljen velük. Mi kell ehhez? Imádkozó, Istenre figyelő szív. Azután pedig engedelmes lélek. Mert hát olvashatom én az igét. Lehet, hogy értem is, de ha nem mozdulok arra, ami ott le van írva, vagy ha úgy döntök, hogy én aztán nem teszem azt, amit Isten kér, akkor ez a történet nem az én történetem. Igét olvasni azonban egyedül azért érdemes, ha akarom, hogy átformálja az életem. Ha engedem, hogy megváltoztassa a gondolataimat. Ha ezzel a bátorsággal olvasom naponta az igét, akkor részese leszek Isten csodáinak. Ez egyikünknek könnyebben megy, másikunknak nehezebben. Péterhez háromszor kellett szólni a mennyei hangnak. Hozzám lehet, hogy még többször. De áldom Istent, Aki nem adja föl. Addig szólít, amíg meghallom, megértem, és engedelmeskedek neki.

Uram, köszönöm, hogy türelmesen újra és újra szólsz, küldesz, bátorítasz. Segíts, kérlek, hogy engedelmeskedjek. Ámen

378. ének:   

1. Adjunk hálát mindnyájan Az Atya Úr Istennek, És mondjunk dicséretet Mi teremtő Istenünknek, Ki egybegyűjte most minket, Hogy ünnepet szenteljünk, És szent Igéjével éljünk.

2. Ó, kegyes Atya Isten, Te vagy Úr mindenekben, Ki megjelentéd magad Szent igédben itt e földön, És sok csudatételidben, A te áldott Fiadban, Mi kegyes Idvezítőnkben.

4. Világosíts meg minket A Szentlélek Istennel, Hogy szépen tündököljék Bennünk az evangyéliom, És erősíts meg, Úr Isten, A te áldott Igéddel Minden tévelygések ellen!


Május 9. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                       

Apostolok Cselekedetei 10. rész 17-23. versei: „Amint pedig Péter azon tűnődött magában, hogy mi lehet az a látomás, amelyet látott, azok a férfiak, akiket Kornéliusz küldött, Simon háza után kérdezősködve megálltak a kapu előtt, és bekiáltva érdeklődtek, hogy ott van-e szálláson Simon, akit Péternek is hívnak. Amíg Péter a látomásról elmélkedett, ezt mondta neki a Lélek: "Íme, három férfi keres téged: kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!" Péter tehát lement a férfiakhoz, és így szólt hozzájuk: "Íme, én vagyok az, akit kerestek. Milyen ügyben jártok itt?" Azok így feleltek: "Kornéliusz százados, igaz és istenfélő ember, aki mellett bizonyságot tesz az egész zsidó nép, egy szent angyaltól azt az utasítást kapta, hogy hívasson téged a házába, és hallgassa meg, amit te mondasz." Erre Péter behívta, és vendégül látta őket. Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan.”

Mekkora ajándék, ha hagyjuk, engedjük, sőt kérjük, hogy Isten Szentlelke beszéljen velünk. Ma is lehet, hogy pontosan megmondja Isten, hogy mit tegyünk? Igen, ma is lehet. Próbáltad már, hogy megkérdezed, mielőtt döntenél? Olyan nagy ajándék, amikor jön a kérdésedre a válasz. Nehéz döntésekben nem kell töprengeni, hogy mi legyen jó. Lehet megbeszélni Istennel. Sőt engedni, hogy Ő mutassa meg az utat, a helyes választást. Olyan nagy öröm, amikor látom, hogy igen, válaszolt. Ez az Ő döntése. Ez az Ő ajándéka az életemre. Sokszor van, hogy embereknél el nem tudnék érni valamit. Olyankor beszélhetek erről Istennel. S láthatom, ahogy Ő eléri. Ajaj! Nem biztos, hogy azt, amit én gondolok. De azt, ami jó lesz. Formálja a gondolataimat. Péter apostol gondolatait nagyon kellett formálnia. Az Ő zsidó törvényei nem engedték, hogy pogány emberhez bemenjen. Így aztán Isten Lelke sokszor kellett, hogy határozottan szóljon hozzá, hogy megértse, hogy elfogadja, hogy szeretettel fogadhassa az Istentől küldött embereket, s örömmel indulhasson velük.

Isten Szentlelke nem adja föl. Ma sem. Fontos Neki a Te lelked, az enyém, és a körülöttünk élőké. Addig „beszél a lelkünkre”, amíg megértjük, és indulunk. Adjunk hálát ezért Neki a mai vasárnapon!

Mennyei Atyám! Hálás szívvel köszönöm, hogy Te még az én makacs fejemet sem hagyod magára. Köszönöm, hogy addig beszélsz velem, míg megértem, s elindulok. Áldalak ezért. Ámen

225. ének:              

1. Nagy hálát adjunk az Atya Istennek, Mennynek és földnek szent teremtőjének, Oltalmazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek.          

2. Hála tenéked, mennybéli nagy Isten, Hogy szent igédet adtad mi elménkben, És hogy ezáltal véssz ismeretedben, Te kegyelmedben.                

3. A romlás után nem hagyál bűnünkben, Sőt te Fiadat ígéréd igédben, Hogy elbocsátod őtet miközénkben, Emberi testben.       

4. Felséges Isten, tenéked könyörgünk, Hogy mutassad meg szent Fiadat nékünk, Hogy őtet látván, benne remélhessünk, Idvezülhessünk.         

5. Adjad, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jézust: örök vigasságot, És boldogságot.                      

6. És ne ismerjünk többet a Krisztusnál, Ne szerethessünk egyebet Jézusnál; Maradhassunk meg a te szent Fiaddal, Krisztus Urunkkal.         

7. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden útainkban; És Szentlelkeddel vigy be hajlékodba, A boldogságba.

8. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki dicsértetel a te szent igédben, Krisztus Jézusban, mi Idvezítőnkben, És Szentlélekben.