2021.05.17-23.
Május 17. Hétfő
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 13. rész 1-12. verse: „Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lucius és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul. Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: "Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket." Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket. Ők tehát a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, onnan pedig elhajóztak Ciprusba. Amikor Szalamiszba értek, hirdették az Isten igéjét a zsidók zsinagógáiban. János is velük volt, mint segítőtárs. Miután bejárták az egész szigetet Páfoszig, találkoztak egy zsidó mágussal és álprófétával, akinek Barjézus volt a neve. Ez közel állott Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki értelmes ember volt. Ő magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten igéjét. De Elimás, a varázsló - neve ugyanis ezt jelenti -, szembeszállt velük, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittől. Saul pedig, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel erősen ránézett, és így szólt: "Te mindenféle csalással és gonoszsággal tele ember, te ördögfajzat, te minden igazság ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait? Most íme, az Úr keze rajtad van, és vak leszel, nem látod a napot egy ideig!" Erre hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetőket. Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán.”
Öt férfi, akik böjtöltek, együtt imádkoztak, az Úrnak szolgáltak. Az Úr Jézus azt mondta, hogy ahol ketten, vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Itt most nem tömegekről ír az ige. Öt emberről, akik egész szívükkel az Úrnak szolgáltak.
Pünkösd hete van. A Szentlélek kitöltetésének ünnepére készülünk. A 11 tanítvány azt a napot is együtt imádkozva várta.
Konfirmációra készülünk. Van-e közöttünk akár 11, vagy csak 5, vagy 2, vagy 3 imádkozó ember, aki imádkozó szívvel készül, várja a Szentlélek kitöltetésének ünnepét? Van-e, aki imádkozó szívvel segíti a konfirmandusok felkészülését? Imádkozzunk ezen a héten értük, hogy az igenjük igen legyen. Imádkozzunk azért, hogy Isten Szentlelke megérintse, és magához vonja az Ő szívüket.
Szentlélek Isten, köszönjük, hogy Te ma is csodákat mívelsz. Kérünk Téged gyülekezetünkért. Cselekedd velünk szívünket megújító csodádat! Kérünk konfirmációra készülő fiainkért és lányainkért. Te tedd élővé szívükben azt, ami eddig pusztán tananyag volt. Ámen
463. ének:
1.Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!
2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!
3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!
4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!
Május 18. Kedd
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 13. rész 13-22. verse: „Aztán Pál és kísérői elhajóztak Páfoszból, és eljutottak a pamfíliai Pergébe; János azonban elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. Ők pedig továbbmentek Pergéből, és megérkeztek a pizidiai Antiókhiába. Itt szombaton elmentek a zsinagógába és leültek. A törvény és a próféták felolvasása után a zsinagóga elöljárói odaküldtek hozzájuk, és azt üzenték nekik: "Atyámfiai, férfiak, ha van valami buzdító szavatok a néphez, szóljatok." Pál felállt, intett a kezével, és ezt mondta: "Férfiak, izráeliták, akik az Istent félitek, halljátok! Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat, és naggyá tette a népet, amikor jövevények voltak Egyiptom földjén, és hatalmas karjával kivezette őket onnan. Aztán közel negyven esztendeig hordozta őket a pusztában. És miután eltörölt hét népet Kánaán földjén, örökségül adta nekik azoknak a földjét. Mindez mintegy négyszázötven évig tartott. Ezután bírákat adott nekik egészen Sámuel prófétáig. Ekkor királyt kértek maguknak, az Isten pedig Sault, a Kís fiát, a Benjámin törzséből való férfit adta nekik negyven esztendőre. Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.”
„Izráelnek Istene kiválasztotta atyáinkat”. Isten kiválasztotta Atyáinkat, akik közel ötszáz évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy Jézus Krisztus hűséges követői lesznek. Aztán kiválasztotta atyáinkat, akik megépítették ezt a templomot. Pénzük nem volt, de volt két kezük meg a szívük… Aztán kiválasztotta atyáinkat, akik vasárnapról vasárnapra megtöltötték ezt a nagy templomot. Oly sokan úrvacsoráztak, hogy úrvacsora osztáskor a déli harang még a templomban találta őket. Kiválasztotta atyáinkat, akik elhoztak és megkereszteltettek bennünket. Kiválasztotta őket és hitet adott a szívükbe. Ezt a hitet örökölni nem tudjuk, de jó példaként előttünk állhatnak.
Pünkösd ünnepére készülve imádkozzunk azért, hogy legyünk mi is Isten szíve szerint választottak.
Konfirmációra készülve imádkozzunk azért, hogy Isten vonja magához a szívünket.
Emlékezve a sok évvel ezelőtti konfirmációnkra, köszönjük meg Istennek az Életünkre adott áldását.
Mindenható Istenünk! Köszönjük neked most őseinket, akiket kiválasztottál, hogy Téged szolgáljanak. Köszönjük a hitüket, ami példánk lehet. Köszönjük, hogy bennünket is megszólítottál. Készítsd, kérünk a szívünket, hogy a fogadalmunk igaz szó legyen, hogy életünk Neked szentelt lehessen. Kérünk az évekkel ezelőtt kimondott ígéreteinkért. Segíts megtartani, hogy Hozzád holtunkig hűségesek lehessünk. Ámen
466. ének:
1.Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.
2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!
3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!
4. Éltem, ha fogyva fogy, És a halál, ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.
Május 19. Szerda
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 13. rész 23-37. verse: „Az ő utódai közül támasztotta Isten ígéret szerint Izráelnek üdvözítőül Jézust, miután János előre, még az ő eljövetele előtt hirdette Izráel egész népének, hogy térjenek meg és keresztelkedjenek meg. Amikor pedig János bevégezte pályafutását, így szólt: Én nem az vagyok, akinek ti gondoltok engem. Hanem íme, utánam jön az, akinek a saruját sem vagyok méltó leoldani. Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetségének fiai, és a hozzátok csatlakozott istenfélők! Ennek az üdvösségnek az igéje nekünk küldetett el. De Jeruzsálem lakói és vezetői nem ismerték fel őt, és a próféták szavait, amelyeket minden szombaton felolvasnak, betöltötték azáltal, hogy elítélték őt. Bár semmiféle halálos büntetésre méltó okot nem találtak benne, mégis azt követelték Pilátustól, hogy ölesse meg. Amikor véghez vitték mindazt, ami meg van írva róla, levették a fáról, és sírba tették. De az Isten feltámasztotta őt a halálból, és ő több napon át megjelent azoknak, akik együtt mentek fel vele Galileából Jeruzsálembe, és akik most az ő tanúi a nép előtt. Mi is hirdetjük nektek, hogy azt az ígéretet, amelyet az atyáknak tett Isten, beteljesítette nekünk, az ő gyermekeiknek, amikor feltámasztotta Jézust. Ahogyan meg van írva a második zsoltárban is: Fiam vagy te, ma nemzettelek. Azt pedig, hogy feltámasztotta őt a halálból, és többé nem fog visszatérni az elmúlásba, így mondta meg: Nektek váltom be a Dávidnak tett biztos, szent ígéreteket. Ezért más helyen is így szól: Nem engeded, hogy a te Szented elmúlást lásson. Mert miután Dávid a maga nemzedékében, az Isten akarata szerint szolgált, meghalt, és eltemették atyái mellé, tehát elmúlást látott. Akit azonban az Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást.”
„Ennek az üdvösségnek az igéje nekünk küldetett el.” Nekünk, akik olvassuk. Nekik, akik hallgatták. Ki küldött, és mit küldött nekünk? Isten küldött nekünk személyesen „levelet”. A levélben az imént olvasottak vannak leírva. Vagyis mit küldött Isten nekem és neked? Az üdvösségnek igéjét. Olyan fontos vagy személy szerint Te neki, annyira szeret téged, hogy személyesen neked küldte ma ezt az üzenetet: Az Ő Fia üdvösséget, örök életet szerzett neked. Azért született ebbe a világba, azért szenvedett, azért halt kínhalált, hogy ha Te hiszed, hogy érted tette, akkor örökéleted legyen. Nem elhiszed, mert sokszor hallottad már, hanem HISZED. A hit nemcsak ismeret, hanem MEGGYŐZŐDÉS, amitől senki és semmi nem tántoríthat el. A hit BIZALOM is: mostantól egész szívemmel Rábízom magam. Így lesz az üdvösség ígérete a legnagyobb kincsem: örökéletre vivő erő.
Úr Jézus, köszönöm, hogy értem jöttél le a földre. Köszönöm, minden megvallott* bűnöm terhét elvetted rólam. Köszönöm, hogy megajándékozott lettem. Hadd áldjalak ezért egész életemben! Ámen.
465. ének:
1.Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet, Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed, Úr Jézus.
2. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok, Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus.
3. Szelíd szemed, Úr Jézus, Tudom, hogy vádat is emel; Vétkeztem én, ítéljen el Szelíd szemed, Úr Jézus. 4. Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd, én megint Csak várom, hogy majd rám tekint Szelíd szemed, Úr Jézus.
Május 20. Csütörtök
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 13. rész 38-52. verse: „Vegyétek tehát tudomásul, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát, és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által: Lássátok meg, ti gúnyolódók, és ámuljatok el, és semmisüljetek meg, mert olyasmit viszek véghez napjaitokban, amelyet el sem hinnétek, ha valaki elbeszélné nektek." Amikor pedig mentek kifelé, kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék nekik ezeket a dolgokat. Miután szétoszlott a gyülekezet, sokan követték a zsidók és az istenfélő prozeliták közül Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében. A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét. Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: "Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig." Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból. Ők pedig lerázták lábuk porát ellenük, és elmentek Ikóniumba. A tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel.”
„Vigyázzatok tehát!” Miért vigyázzunk? Mert Isten áldását lehet semmibe venni, elmenni mellette, kicsúfolni, megvetni. Lehet. De érdemes? Szabad úgy dönteni bárkinek, hogy szívesen választja a kárhozatot. De érdemes? Amikor Isten azt mondja, hogy vigyázzatok, akkor azért mondja ezt, mert féltőn szeret. Félt attól, hogy tönkreteszed a földi életedet, pedig csak egy van belőle. Egyszeri és megismételhetetlen. S Isten boldogságra teremtett téged, és engem is. Vigyázzunk hát, mert ezt a boldogságot vetjük el, amikor megvetjük Isten felénk nyújtott ajándékát: „Őáltala mindenki megigazul, aki hisz.” Megigazul Őáltala. Nem tudok megfelelni magamtól Istennek – de másnak sem. Az Úr Jézusban való hit azonban megigazít. Képessé tesz látni és tenni a jót. Vigyázzunk hát! Ne veszítsük el Isten ajándékát!
Úr Jézus, akarom, kérem, hogy Te vigyázz az én szívemre. Ne engedd kárhozatba menni. Ámen
500. ének:
1.Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világos-ság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!
2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltal-mazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned légyen, A mi lelkünk el ne vesszen!
3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon És haragodba ne hozzon!
4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen híveid őrzője!
5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől, Lelki, testi ínségektől!
7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel: Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!
Május 21. Péntek
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 14. rész 1-7. verse: „Ikóniumban történt, hogy együtt mentek be a zsidók zsinagógájába, és úgy szóltak, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívővé. De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. Mégis elég sok időt töltöttek ott, és bátran szóltak az Úrban bízva, aki bizonyságot tett kegyelmének igéje mellett, és megadta, hogy jeleket és csodákat vigyenek véghez. A város népe azonban meghasonlott, és némelyek a zsidókkal, mások meg az apostolokkal tartottak. De a pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és megkövezzék őket. Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba, Lisztrába, Derbébe és a környékre, és ott hirdették az evangéliumot.”
„Úgy szóltak, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívővé. De azok a zsidók, akik nem hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat.”
Emlékezem lelkészekre, akik úgy szóltak, hogy akik hallgatták őket, azoknak megnyílt a szívük Isten előtt. Pünkösdre, konfirmációra készülődve legyen igaz vágyunk, legyen imádságunk, hogy Isten Szentlelke nyissa meg előttünk, a most konfirmálók előtt, s az emlékezők előtt az igét, hogy egész szívvel, egész hittel olvashassuk, hallgathassuk, s mutassa az utat számunkra az örök életre. Adja Isten, hogy így legyen!
Arra is készülnünk kell, hogy ahol a Szentlélek szól, ott harag támad. Ki féltékenységből, ki hitbeli meggyőződésből, ki pusztán azért, mert engedte, hogy az ördög irányítsa a gondolatait, de támadja Isten népét. Van, aki csak gúnyolja azt, akiben Isten Szentlelke munkálkodik. Van, aki el akarja ijeszteni Krisztus követésétől. Van, aki kész az életére törni annak, aki Krisztushoz tartozónak vallja magát. Van olyan helyzet is, amikor menekülni kell, Igénkben ez történt. Mindenképpen fel kell készülni rá. Volt egy konfirmandusunk, akit a saját édesanyja fordított el az Isten országától: „Döntsd el, hogy férjhez akarsz-e menni! Ilyen „szentfazék” nem kell senkinek!” S eldöntötte. Inkább egy férj. Pedig az Ige azt mondja: „Aki az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, mimódon ne ajándékozna Vele együtt MINDENT minékünk.”
Nem tengerparti séta az Isten országába vivő út. De csak ez az egy út vezet az Isten országába.
Úr Jézusom, köszönöm, hogy Te ott vagy életem útján. Nem kell egyedül szembenézni az „oroszlánokkal” sem. Vezess, kérlek utadon. Ámen
265. ének:
1.HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.
2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.
3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.
4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.
7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.
Május 22. Szombat
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 14. rész 8-20. verse: „Lisztrában élt egy sánta lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és sohasem tudott járni. Ő hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. Ezért hangosan így szólt hozzá: "Állj a lábaidra egyenesen!" Ekkor az talpra ugrott, és járt. Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: "Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!" Barnabást Zeusznak mondták, Pált pedig Hermésznek, mivel ő volt a szóvivő. Zeusz papja pedig, akinek a temploma a város előtt volt, bikákat és koszorúkat vitt a kapuk elé, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni nekik. Amikor meghallották ezt az apostolok, Barnabás és Pál, ruhájukat megszaggatva a sokaság közé futottak, és így kiáltottak: "Emberek, miért teszitek ezt? Mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. Ő az előző nemzedékek során megengedte, hogy minden nép a maga útján járjon, bár nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, a mennyből esőt adott nektek és termést hozó időket; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet." Így szóltak, és nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy áldozatot mutasson be nekik. Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók érkezetek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. De amikor körülvették a tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt elment Derbébe.”
SDG. Vagyis: Soli Deo Gloria – mondja a latin nyelv. Magyarul: Egyedül Istené a dicsőség. Mi hogy vagyunk ezzel? Pál apostol látta a sánta szemében a hitet, ezért meggyógyulhatott. Ezért Pált istennek tartották Lisztrában. Nehezen tudja megértetni az emberekkel, hogy Istené ezért a dicsőség. Mindannyian vágyódunk dicséretre. Szívesen bezsebelünk mindenféle dicsőséget. Kár. Legyen bátorságunk kimondani: „Nem engem illet a dicséret. Istené a dicsőség.” Még akkor is, ha ezután elveszítjük emberek tiszteletét. Pált ugyanazok az emberek hamarosan megkövezték. Hogy nem halt bele, azért megint csak egyedül Istené a dicsőség. Újra menekülni kell. Pál válasza mégsem az, hogy na, ebből nekem elegem van, más „szakmát” választok inkább, hanem megfogalmazódik benne, amit majd egyszer sokkal később ki is mond: „Semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csak hogy elvégezzem azt a feladatot, amit az Úr Jézus bízott rám.”
Úr Jézus, kérlek, Te növeld a szívemben a hitet, hogy mindig neked adjam a dicsőséget, s vállalni tudjam, ha érted kell szenvednem. Ámen
470. ének:
1.Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.
2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.
3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.
4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!
5. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.
Május 23. Vasárnap
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 14. rész 21-28. verse: „Miután hirdették az evangéliumot ebben a városban, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. Azután Pizidián áthaladva eljutottak Pamfíliába, hirdették az igét Pergében, és lementek Attáliába. Innen Antiókhiába hajóztak, ahonnan az Isten kegyelmébe ajánlva indították el őket a most elvégzett munkára. Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre. Aztán elég sok időt töltöttek ott a tanítványokkal.”
„Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.” Nagy nap a mai. Lehet az életed legnagyobb napjává, ha Isten áldását hittel kéred, és fogadod. Ezért leszünk együtt a templomban, hogy bátorítsuk egymás lelkét, hogy hitben maradjunk. Nagyon nagy ajándék konfirmációkor, hogy bátoríthatjuk a saját lelkünket, a konfirmálók lelkét, az emlékezők lelkét. Ennél nagyobb ajándék az, ha Isten Szentlelke átöleli a szívünket a mai napon, betölti az életünket, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, semmi ne választhasson el Tőle többé. Imádkozzunk ezért, hogy megadasson nekünk ma az Úr Jézus megszabadító, felszabadító ajándéka.
Úr Jézus, köszönöm, hogy életemet kísérted születésemtől a mai napig. Köszönöm, hogy ma is vársz a Te házadban. Segíts, hogy ne csak a szám tegyen vallást Rólad, hanem a szívem is. Áldd meg, kérlek, Szentlelkeddel az életemet. Ámen
464. ének:
1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne rontson engemet.
2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.
3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond, ha gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.
4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.
5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te, Mesterem.
6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyországod béfogad.