Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Óvoda, Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2021.05.24-30.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Május 24. Pünkösdhétfő

Áldás, békesség!                                                                   

Apostolok Cselekedetei 15. rész 1-5. versei: „Némelyek, akik Júdeából jöttek le, így tanították a testvéreket: "Ha nem metélkedtek körül a mózesi szokás szerint, nem üdvözülhettek." Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendelkeztek, hogy ebben a vitás ügyben Pál, Barnabás és néhányan mások is menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe. Miután a gyülekezet útnak indította őket, áthaladtak Fönícián és Samárián, elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek minden testvérnek. Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, örömmel fogadták őket az apostolok és a vének, ők pedig elbeszélték, mi mindent tett velük Isten. Előálltak azonban néhányan, akik a farizeusok pártjából lettek hívőkké, és azt mondták, hogy körül kell metélni azokat, és meg kell parancsolni nekik, hogy tartsák meg Mózes törvényét.”

Én szabom meg az üdvösség útját? Bizony, sokszor és sokan gondoljuk, hogy igen, Meggyőződésünk, hogy Isten országába, csak egy út vezet, s azt mi tudjuk csak jól. Mert hát vannak tanult, megszokott hagyományaink. Gyülekezeti hagyományaink is. Itt van pl. a konfirmáció. Sokan el nem tudják képzelni, hogy a lányok ne fehér ruhában konfirmáljanak. Mert ez volt a hagyomány. Pedig nem a ruha a fontos abban az órában, hanem a szív. Ünneplőbe öltöztetted tegnap a szívedet? Hasonló nehéz kérdés: milyen ruhában lépek be a templomba? Pedig sokkal fontosabb, hogy milyen szívvel. Azután itt vannak az „online keresztyének”. Tudom, a szükség hozta, s Isten a rosszat jóra tudja fordítani. De aki online marad, egyedül marad. A gyülekezet pedig közösség. S aki egyedül marad, a gyülekezetnek nem lesz tagja. De nem én szabom meg az üdvösség útját, mert az online ige is azért szól, hogy mindnyájunk szíve Istenre találjon. S Isten megcselekedheti, s kívánom, cselekedje is meg, hogy mindnyájan Isten útjára találjunk, az üdvösség útjára találjunk. Nem jó, ha én akarom megszabni, hogy mások hogyan üdvözülhetnek. Megszabta az Úr Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy AKI HISZ ŐBENNE, EL NE VESSZEN, hanem örök élete legyen.” (János ev. 3:16.)

Úr Jézus, köszönöm, hogy értem, értünk jöttél. Köszönöm, hogy magadra vállaltad a bűneim terhét. Köszönöm, hogy beszélsz velem igéden keresztül, s mutatod az üdvösség útját. Áldalak ezért. Ámen

462. ének:

1.Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.


Május 25. Kedd

Áldás, békesség!                                                                              

Apostolok Cselekedetei 15. rész 6-11. versei: „Összegyűltek tehát az apostolok és a vének, hogy tanácskozzanak ebben az ügyben. Amikor nagy vita támadt, Péter felállt, és így beszélt hozzájuk: "Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy régtől fogva engem választott ki Isten közületek, hogy az én számból hallják a pogányok az evangélium igéjét, és higgyenek. A szíveket ismerő Isten pedig bizonyságot tett mellettük, amikor éppen úgy megadta nekik is a Szentlelket, mint ahogyan nekünk, és nem tett semmi különbséget közöttünk és közöttük, mert hit által megtisztította szívüket. Most tehát MIÉRT KÍSÉRTITEK azzal ISTENT, hogy olyan igát tegyetek a tanítványok nyakába, amelyet sem atyáink, sem mi nem tudtunk elhordozni? Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.”

MIÉRT KÍSÉRTITEK ISTENT? Isten ellen vétkezünk, amikor megnehezítjük másoknak a Menny felé vezető utat. De jó, ha szembesülünk ezzel időben, mert sokszor nem szoktuk meglátni, hogy helytelen a „legjobb szándékunk”. Milyen jó, ha van ember, aki határozottan figyelmeztet. Péter ezt teszi. Nem könnyű a nagy vitában tisztán látni. Sőt nem könnyű a többség gondolatával szembeszállni. Ilyenkor van szükségünk Istentől kért bölcs szóra. Mert az „én igazságom”, meg a „te igazságod”, az bizony keményen tud egymásnak feszülni. Pünkösd után jó tudnunk, hogy csak a Szentlélek Isten tud nemcsak „nyelveket egyező hitre” juttatni, hanem szíveket is egyező gondolatra juttatni. Jó, sőt szükséges nekünk ezért imádkozni, hogy Isten Szentlelke munkálkodjon a szívünkben, s teremtsen Őbenne egységet közöttünk. Mert az ellentétek szakadást hoznak, az imádkozó szívek egységért könyörögnek. Csak ebben az egységben válik igazzá, sőt lehetővé az, amit Péter apostol mond: „mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. Éppen úgy, mint ők.” Minden ezért történik, hogy üdvösségre jussunk. A viszály nem ezt munkálja. De ha alázatos szívvel készek vagyunk meglátni, elismerni, hogy Isten Szentlelke munkálkodik a másik emberben, akkor Az Úr Jézus kegyelme által VAN üdvösségünk. S ez az egyetlen, ami igazán fontos.

Szentlélek Isten, kérünk légy jelen a gyülekezetünkben, a szívünkben. Vezesd a gondolatainkat, adj bölcsességet. Ámen

377. ének:

1.Szentlélek, végy körül bennünket, Szenteld meg szívünket, Készíts neved imádására, Magasztalására, Hogy téged szívből imádhassunk, Hálákat adhassunk: Hisszük, a mi szánknak szózatja Egeid meghatja.

2. Szentlélek, mi imádunk téged, Valljuk istenséged. Hisszük, hogy az új ember szíve saját kezed míve. Te vagy a hitnek mind szerzője, Mind elvégezője, Te gyújtasz szívünkben világot, Forró buzgóságot.

3. Szakaszd el hát most is szívünket, Minden érzésünket A sok hiábavalóságtól, E csalárd világtól, Hogy az Igének hallgatói, Légyünk megtartói; Mely szívünkben gyökeret verjen, Gyümölcsöt teremjen.


Május 26. Szerda

Áldás, békesség!                                                                           

Apostolok Cselekedetei 15. rész 12-21.verse: „Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés, és meghallgatták Pált és Barnabást, amint elbeszélték, milyen sok jelt és csodát tett általuk Isten a pogányok között. Amikor elhallgattak, megszólalt Jakab, és ezt mondta: "Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg! Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten először arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének. És ezzel egyeznek a próféták szavai, ahogyan meg van írva: Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom, hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a pogányok, akik között elhangzik az én nevem. Így szól az Úr, aki ezt véghezviszi, és aki ezt öröktől fogva tudja. Ezért én úgy gondolom: ne terheljük meg azokat a pogányokat, akik megtérnek Istenhez, hanem rendeljük el nekik, hogy tartózkodjanak a bálvány okozta tisztátalanságtól, a paráznaságtól, a megfulladt állattól és a vértől. Mert Mózesnek ősidőktől fogva minden városban megvannak a hirdetői, hiszen a zsinagógákban minden szombaton olvassák őt.”

„Ekkor elcsendesedett az egész gyűlés.” Amikor Isten Lelke adja a szót a szánkba, akkor elcsendesedik körülöttünk minden. Sokszor volt nehéz helyzetben a gyülekezetünk és iskolánk. Egy ilyen alkalommal presbiteri ülésen elmondtam az igét, amivel Isten bátorított, erősített engem. Emlékszem a csendre, ami ezután következett. Édesapám Isten igéjével ment lányt kérni. Elmondta, hogyan értette meg, hogy Isten rendelte mellé Édesanyámat. Nagyszüleim meghallgatták, gondoltak, amit gondoltak. Mondani viszont annyit mondott a Nagyapám, hogy ami Isten akarata, az úgy legyen.

Van-e bátorságunk Isten követségében járni? Elmondani, amit az igéből megértettünk? Tovább kérdezek: Értjük-e, amit olvasunk? Még tovább lépek: Olvassuk-e Isten igéjét? Mert Isten bátorításul, erőként adja a napi igét. S amit megértettem belőle, arra bátran építhetek. Lehet, hogy nem világos előttem, hogy hogyan viszi végbe, de végbeviszi azt, amit megígért. Jó nekünk elcsendesednünk mindennap Isten igéje mellett. Nem Istennek van szüksége rá. Nekünk van szükségünk Isten jelenlétére úgy, mint az éhes embernek egy falat kenyérre. Engedjük, kérjük, hogy táplálja a lelkünket, csendesítse el a szívünket, hogy a viszályok körülöttünk is elcsendesedhessenek, mert az Ő kezéből vettük, amit vehettünk, s amit élhetünk.

Úr Jézus, köszönöm, hogy ma is elcsendesítetted a szívem. Köszönöm, hogy velem mindig az én egyéni problémáimról beszélsz. Kérlek, hadd éljem bátran, amit megértettem. Ámen

469. ének:

1.Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!

2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!

3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!

4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.

5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!


Május 27. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                         

Apostolok Cselekedetei 15. rész 22-35. verse: „Akkor az apostolok és a vének, az egész gyülekezettel együtt, jónak látták, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül és elküldjék őket Pállal és Barnabással Antiókhiába: mégpedig Júdást, akit Barsabbásnak hívtak, és Szilászt, akik vezető emberek voltak a testvérek között. Ezt a levelet küldték velük: "Mi, az apostolok és a vének, a ti testvéreitek, az antiókhiai, szíriai és ciliciai pogány származású testvéreknek üdvözletünket küldjük! Mivel meghallottuk, hogy közülünk egyesek megzavartak titeket, és szavaikkal feldúlták lelketeket - pedig mi nem adtunk nekik megbízást -, egymás között egyetértésre jutva, jónak láttuk, hogy férfiakat válasszunk és küldjünk hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal, olyan emberekkel, akik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. Elküldtük tehát Júdást és Szilászt, hogy ők tudtotokra adják ugyanazt élőszóval. Mert a Szentlélek jónak látta, és vele együtt mi is úgy láttuk jónak, hogy ne tegyünk több terhet rátok annál, ami föltétlenül szükséges: hogy tartózkodjatok a bálványáldozati hústól, a vértől, a megfulladt állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől őrizkedtek, jól teszitek. Legyetek egészségben!" Ők tehát, miután útnak indították őket, le is mentek Antiókhiába, összehívták az egész gyülekezetet, és átadták a levelet. Amikor felolvasták, megörültek a bátorításnak. Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. Azután ott időztek még egy darabig, majd békességgel elbocsátották őket a testvérek azokhoz, akik küldték őket. (De Szilász jónak látta, hogy ott maradjon.) Pál és Barnabás pedig Antiókhiában tartózkodott többekkel együtt, tanítva és hirdetve az Úr igéjét.”

„Közülünk egyesek megzavartak titeket, és szavaikkal feldúlták lelketeket.” Nagyon szeretünk „lelkeket feldúlni”. Először a sajátunkat. Szinte mindenen fel tudunk háborodni. S összedől a világ, azon, ahogy mások gondolják az életet. Nagy baj ez, mert feldúljuk a lelkünk békességét. Ezt még azzal is meg tudjuk tetézni, hogy azt hisszük mások az okai a békétlenségünknek. Mennyivel könnyebb lenne az élet, ha hinnénk, hogy Isten tud beszélni mások szívével is, s ezért szabad nekünk imádkozni, s nem szükséges, hogy minden „vélt” hibát mi „igazítsunk helyre”. Ebből a helyreigazításokból jön aztán a még nagyobb baj, hogy már nemcsak a saját lelkünket dúljuk fel, hanem másokét is. Isten könyörüljön meg rajtunk, hogy ne így legyen. S lehet másképp: Amikor zavar támad, azt azonnal rendbe kell tenni. Méghozzá imádkozó szívvel. Nem feladatunk mások kioktatása, de feladatunk a másokért való imádkozás, és a szeretettel teljes tanács.

Úr Jézus, kérlek, Te tedd késszé a szívem mások lelkéért szeretetben munkálkodni. Ámen

455. ének:                            

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.

3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.


Május 28. Péntek

Áldás, békesség!                                                                                

Apostolok Cselekedetei 15. rész 36-41. verse: „Néhány nap múlva pedig ezt mondta Pál Barnabásnak: "Térjünk vissza, látogassuk meg a testvéreket valamennyi városban, ahol hirdettük az Úr igéjét, és lássuk: hogy megy a soruk?" Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfíliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot, és elhajózott Ciprusba. Pál pedig Szilászt választotta társul, és miután az Úr kegyelmébe ajánlották őt a testvérek, útnak indult; bejárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a gyülekezeteket.”

„Meghasonlás támadt köztük.” Hányszor éljük ezt meg magunk is. Én így gondolom, Te úgy gondolod. Mindketten meg vagyunk győződve a magunk igazságáról, és törés a vége. Nehéz dolog meggondolni, hogy a másiknak is lehet igaza. Két ember vitatkozott. Mindegyik ragaszkodott a maga igazához. Akkor látványosan helyet cseréltek. Odaállt mindkettő, ahol az imént a másik állt. Mit fejezett ki ezzel? Most a Te szemszögedből akarom végig gondolni ezt a kérdést. Nem könnyű dolog. De jó, ha készek vagyunk rá. Rengeteg bánat kezdete az egyet nem értés. Az, hogy meghasonlás támad közöttünk. Mindegyikőnk azt várja a másiktól, hogy értse meg őt. Az imént idézett két ember nem azt várta, hogy a másik értse meg őt, hanem mindent megtett azért, hogy ő értse meg a másikat. Bizony, ez nem könnyű dolog. Nem is működhet saját elhatározásból. Az Apostolok cselekedeteiről írott könyv viszont az első gyülekezetről beszél. Azokról, akik naponta együtt imádkoztak. Együtt gondolkoztak az Ige fölött. Szerették és segítették egymást. Tették, és tehették mindezt azért, mert a Szentlélek munkálkodott közöttük. A meghasonlásainkat egyedül Isten Szentlelke tudja gyógyítani. Nem a magunk bölcsessége. Sem az „okos enged, szamár szenved” bölcsessége. Az imádkozó szív, az Isten színe elé alázattal álló lélek az egyetlen, ami jó megoldást hozhat.

Pünkösd utáni napokban vagyunk. Álljunk őszintén Isten elé minden vitás kérdésünkkel, s kérjük, hogy ne a magunk igazát erősítse meg, hanem mutassa meg az Ő IGAZSÁGÁT.

Szentlélek Isten, kérlek, vezesd a gondolatainkat, mert nélküled összekeverünk mindent! Könyörülj meg rajtunk, hogy a Te dicsőségedre élhessünk. Ámen

370. ének:

1.Jövel, Szentlélek Úr Isten, Töltsd bé szíveinket épen, Mennyei szent ajándékkal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek szentséges ereje Nyelveket egyező hitre Egybe gyűjte sok népeket, Kik mondván, így énekeljenek; Alleluja! Alleluja!

2. Te, szentségnek új világa, Vezérelj Igéd útjára, :/: Taníts téged megismernünk, Istent atyánknak neveznünk. Őrizz hamis tudománytól, :/: Hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne légyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Alleluja! Alleluja!

3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, :/: Hogy maradjunk útaidban, ne csüggedjünk háborúnkban. Erőddel elménket készítsd, :/: Gyenge hitünket erősítsd, Hogy halál és élet által Hozzád siessünk hamarsággal! Alleluja! Alleluja!


Május 29. Szombat

Áldás, békesség!                                                                               

Apostolok Cselekedetei 16. rész 1-5. verse: „Így jutott el Derbébe, majd Lisztrába is. Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia, akiről dicsérőleg szóltak a lisztrai és ikóniumi testvérek. Pál őt magával akarta vinni, ezért az ott lakó zsidókra tekintettel körülmetélte őt. Mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt. Amikor végigjárták a városokat, átadták nekik azokat a határozatokat, amelyeket a jeruzsálemi apostolok és vének hoztak, hogy tartsák meg azokat. A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban.”

„A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban.” Olyan Istenünk van, Aki a hibáinkat és gyengeségeinket is fel tudja használni az Isten országa építésére. Abból, hogy Pál és Barnabás között meghasonlás támadt, azt a jót hozta elő, hogy ketten két irányba indultak: „Menjetek el a széles világra, s tegyetek tanítvánnyá minden népet.” A krisztusi parancsnak eleget téve, így innen nézve, kétszer annyi emberhez juthattak el. Isten Lelke pedig rendbe akarja tenni a mi lelkünket, hogy a nézeteltérésekből kijöhessünk, s tanúság tévői lehessünk. Azt ugyanis nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogyha nem tudunk embertársainkkal egységre jutni, ha háborog a lelkünk, akkor nem hiteles a szó a szánkban. Nincs Isten áldása a szavainkon, tetteinken. Így bizony minden munkánk, amit Isten országáért tennénk, hiábavalóvá válik.

Igénk arról beszél, hogy a gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban. A számomra ez azt jelenti, hogy az egymással összekülönböző emberek Istennel úgy tudták rendezni a lelkük terhét, hogy abból felszabadulva, Isten Lelkének erejével szólhattak.

Soha ne feledjük: ha nem tudunk egyetérteni testvéreinkkel, akkor vihetjük, s vigyük Isten elé a saját lelkünket, hogy Ő rendezze a gondolatainkat, s adjon őszinte, tiszta szívet, amivel Őt szolgálhatjuk.

Úr Jézus, bocsáss, meg, hogy bele-bele esünk az összekülönbözés hibájába. Kérünk, Te láttasd meg velünk ilyenkor a saját hibáinkat. Könyörülj meg rajtunk, hogy imádságunkban, a Te jelenlétedben gyógyulhasson, s gyógyíthasson a lelkünk. Ámen

51. zsoltár:          

1. Úr Isten, kérlek, kegyelmezz nékem, És kegyelmedből könyörülj énrajtam, Bűneimből tőled megtisztíttassam, Nagy irgalmaddal végy körül engem! Törüld el az én nagy bűneimet, Mosogass jól meg fertelmességimből, Amikkel fertéztetem éltemet: Tisztítsad el nagy kegyelmességedből!

5. Színedet rejtsd el vétkeim elől, Fertelmes bűneimet ne tekintsed, Haragos orcád énrólam elvégyed, Tisztíts meg engem minden bűnömből! És teremts tiszta szívet énbennem, Dolgomat mindig jóra vezéreljed, Az erős lelket újítsd meg bennem, Hogy kedves légyen életem előtted!

6. Ne vess el engem szent színed elől, És ne vedd el szent Lelkedet éntőlem, Sőt szerezz teljes örömet énbennem, Tégy bizonyossá engedelmedről! Indíts szívemben nagy vigasságot, És engem vidám lélekkel erősíts, Értsem örömmel nagy irgalmadat, Kegyelmességgel engemet bátoríts!

8. Nyisd meg azért az én ajakimat, Hogy az én szájam dicsérhessen téged! Ha az áldozat kedves volna néked, Nem kíméleném áldozatomat, De nem kell néked égő áldozat: Az alázatos lelket te szereted, Az tenálad a kedves áldozat; A töredelmes szívet meg nem veted.


Május 30. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                              

Apostolok Cselekedetei 16. rész 6-10. verse: „Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. Amikor Mízia felé mentek, Bitíniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket. Erre Mízián áthaladva lementek Tróászba. Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: "Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!" A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Macedóniába, mert megértettük: oda hívott minket az Isten, hogy hirdessük nekik az evangéliumot.”

„A Szentlélek nem engedte nekik.” Nagy dolog, ha életünk minden útjára Istennel beszélgetve indulunk el: Elmenjek? Tegyem? Szóljak? Velem leszel? Kérlek, Uram, Te adj szót a számba! Mutass utat, mi a helyes döntés? Ebben a beszélgetésben megtapasztaljuk, amikor megállít, és nem enged valahová menni, valamit tenni. Egy hajnalban felkeltem levelet írni. A legnagyobb jó szándék vezetett volna az írásban. Előtte elolvastam a napi igét. Ott az volt: „Légy csendben és várj az Úrra.” Ezek után nem írtam meg a levelet. Mire reggel lett, az is kiderült, hogy miért kellett csendben maradnom. De jó, ha értjük a Lélek szavát, s engedelmeskedünk neki. Azt is fontos tudnunk, hogy amikor a Szentlélek akadályoz meg bennünket valamiben, akkor valami nagyon jót készített el, amit az engedetlenségünkkel csak elrontanánk.

Pál apostol nemcsak sorompókat kap, hanem utasítást is. Álmában. De ez az álom oly erővel hat, hogy nem lehet ellenállni neki. Ritkán vannak ilyen álmaink, amik életre szólóan belén vésődnek. Jól is van ez így. Nem az álmok határozzák meg az életünket. De Isten még az álmainkat is fel tudja használni, ha Ő akarja, hogy megértsük, hogy merre visz az utunk, vagy, hogy helyre zökkenjen a lelkünk. Pálék megértették a feladatot. Adja Isten, hogy értsük, bármilyen módon akarja megértetni velünk, hogy mi a feladatunk.

Úr Jézus, köszönöm, hogy utad van számtalan sok, Uram, és eszközöd arra, hogy megértesd velünk azt, hogy mi a feladatunk. Ne engedd, hogy értetlenül elmenjünk mellette. Ámen

265. ének:   

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.          

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.          

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.  

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BÍZZÁL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.