Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Óvoda, Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2021.06.05-11.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Július 5. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                             

Apostolok Cselekedetei 28. rész 11-15. versei: „Három hónap múlva azután elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, és amelynek címerében Dioszkurok voltak. Szirakuzába érkezve ott maradtunk három napig. Innen a part mentén hajózva megérkeztünk Régiumba, és mivel egy nap múlva feltámadt a déli szél, így másnap Puteoliba értünk. Itt testvéreket találtunk, akik kértek, hogy maradjunk náluk hat napig. Így érkeztünk Rómába. Mikor az ottani testvérek hallottak érkezésünkről, elénk jöttek Appiusz fórumáig és Tres Tabernaeig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és megtelt bizakodással.”

Hálát adott Istennek, és megtelt bizakodással. Eddig úgy éreztem, mintha Pál teljes biztonságban, teljes békességben haladna előre, ha kell a mártírhalálig. Én nehezen viselem a megpróbáltatásokat. Hosszú időre van szükségem, mire elfogadom, mire megbékélek a negatív helyzetekkel. Sokszor el sem akarom fogadni. Igeszakaszunk utolsó mondatából azt érzem, hogy Pálnak sem volt ez olyan könnyű. Szilárdan eltökélte magát, s haladt az úton eltántoríthatatlanul, mégis ő is ember volt, akinek szüksége volt erősítésre, hogy bizakodhasson. Ügyében ugyan semmi elítélni való nem volt, mégis a halálát kívánták emberek. Kerülhetünk, kerülünk is ilyen helyzetbe mi is. Azt hiszem, én is haladnék szilárdan előre az úton, de a torkomat bizony szorongatná a félelem. Mekkora ajándék, ha ilyenkor testvérek jönnek elénk. Ez még nem jelent semmi győzelmet, de azt igen, hogy nem vagyok egyedül. A testvérek erősítenek. A közös beszélgetések, a közös imádkozások erőt adnak.

Pál apostol hálát adott Istennek. Tudom-e megköszönni a testvéreket? Látom-e őket Isten ajándékaként? Ad-e jelenlétük erőt, bizakodást? De jó, ha ad. Ezért vagyunk egymás mellett, hogy a másik jelenlétében megtelhessünk bizakodással, meg azért, hogy jelenlétünkben a másik ember megtelhessen bizakodással. De jó, ha így lehet!

Úr Jézus, köszönöm, hogy nem ítélsz meg erőtlenségem miatt. Köszönöm, hogy testvéreket küldesz mellém is. Köszönöm, ha én is lehetek másokat erősítő testvérré. Ámen

455. ének:

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.   

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé. 

3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.      

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.  

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.    

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.     

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.   

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.


Július 6. Kedd

Áldás, békesség!                                                                               

Apostolok Cselekedetei 28. rész 16-31. versei: „Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával. Három nap múlva magához hívatta a zsidók ottani elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk: "Atyámfiai, férfiak, bár semmit sem vétkeztem e nép ellen, vagy ősi szokásaik ellen, Jeruzsálemből mégis foglyul adtak engem a rómaiak kezébe. Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétket nem találtak bennem. Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam fellebbezni a császárhoz; de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni. Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot." Ők pedig ezt mondták erre: "Mi sem levelet nem kaptunk rólad Júdeából, sem az atyafiak közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat. Helyesnek tartjuk tehát, hogy tőled halljuk meg, hogyan gondolkozol. Mert erről az irányzatról tudjuk, hogy mindenfelé ellenzik." Kitűztek tehát neki egy napot, és akkor sokan eljöttek hozzá a szállására. Pál bizonyságot tett előttük az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján. Egyesek hittek a beszédének, mások meg nem hittek. Mivel nem értettek egyet egymással, szétoszlottak, s ekkor Pál ezt az egy igét mondta nekik: "Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról, amikor ezt mondta: Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, és ne értsetek, és látván lássatok, és ne lássátok meg! Mert megkövéredett e nép szíve, és fülükkel nehezen hallottak, és szemüket behunyták, hogy ne lássanak szemükkel, és ne halljanak fülükkel, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani." (Miután ezt mondta, a zsidók maguk között sokat vitatkozva eltávoztak.) Ő pedig ott maradt két teljes esztendeig saját bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik felkeresték. Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül.”

Teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül. Isten ezt is megteheti. A fogoly szabadon és teljes bátorsággal hirdeti Isten országát Rómában. Két teljes évig. Aztán mártírhalált hal. De addig sok – sok embernek van lehetősége megtérni, s megmenekülni a kárhozattól. S ez az egyetlen igazán fontos dolog ebben az életben.

Istenem, add, hogy az életem, a szavaim, a tetteim mások üdvösségére szolgálhassanak ebben a világban. Ámen

458. ének:

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!


Július 7. Szerda

Áldás, békesség!                                                                         

Márk evangéliuma 1. részének 1-8. versei: „Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete, amint meg van írva Ézsaiás próféta könyvében: "Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat; kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!" Történt pedig, hogy János keresztelt a pusztában, és hirdette a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára. Akkor kiment hozzá Júdea egész vidéke, kimentek a jeruzsálemiek is mind, és - amikor megvallották bűneiket - megkeresztelte őket a Jordán vizében. János ruhája teveszőrből volt, derekán bőrövet viselt, sáskát evett meg erdei mézet, és ezt hirdette: "Utánam jön, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni."

Elkészíti utadat… Készítsétek az Úr útját… Keresztelő János ezért érkezett ebbe a világba, hogy az Úr útját készítse az emberek szívéhez. Nekünk is feladatunk van ebben a világban. S feladatunk nem kevesebb, mint hogy készüljön az út emberek szíve és az Úr Jézus között.

Elkészíti utadat. Tudom, ez így egy kiragadott mondat. Mégis öröm a számomra ma, biztatás, hogy elkészíti. Nem maradok egyedül. Nem kell egyedül megküzdenem az élet keserveivel. S nem kell egyedül megküzdenünk egyikünknek sem. Ő készíti el az utamat, ami a Mennybe visz. Persze nem nélkülem. Nem csak úgy a fejem fölött, hanem velem, velünk együtt. Megszólít igéjével, s a szívemben építi az utat… Szava most is épít. Azt akarja, hogy el ne vesszek, hanem örök életem legyen. Készíti azt az utat már évtizedek óta. Nem adja fel, ha újra azt látja, hogy megint kátyúk keletkeztek. Készíti. Hálás a szívem ezért.

Aztán feladatot ad: készíthetem én is az utat mások szívétől az Úr Jézusig. Ó, egyedül nem megy. Mindig elrontom. Nem találom a jó szót. De, „hogyha néha, néha győzök, Ő járt, az Isten járt előttem, kinyújtva kardját, megelőzött.” Így is tud, így is akar feladattal ellátni. Köszönöm, hogy útkészítő lehetek.

Úr Jézus, köszönöm, hogy elkészíted a szívem arra napra, amikor eléd kell állnom. Köszönöm, hogy még nekem is adtál, s adsz feladatot. Áldalak ezért. Ámen

512. ének:     

1."Szólj, szólj  hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.         

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.               

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.                     

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.


Július 8. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                           

Márk evangéliuma 1. részének 9-11. versei: „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm."

Megnyílik a menny.  Ez a mondat az Ószövetségben nem szerepel. Az Új szövetségben többször. Számomra ez azt jeleni, hogy az Úr Jézus Földre jötte nyitotta meg a Mennyország kapuját. S amikor az Ő földi munkája kezdődött, ezt szükséges volt Istennek kijelenteni.

Mit jelentett ott? Azt, hogy akiknek „volt füle”, hallhatta, hogy Jézus Krisztus Isten Fia.

Mit jelent nekem, ma? Megnyílt a Menny. Nincs Isten elérhetetlen messzeségben. Hanem elérhető minden Őt kereső számára. Nem kézzel, de szívvel érinthető közellétben. Velem van. Minden napon. Igéjéből értem a szavát. Megvigasztal, amikor kétségbeesem. Erőt ad erőtlenségemben. Tanácsot ad tanácstalanságomban.

Pál apostol azt mondja: „Ha csak ebben az életben reménykednénk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak lennénk.” Tehát a megnyílt ég nemcsak azt jelenti, hogy „könnyebb az életem” ebben a világban, hanem sokkal többet: Nem kell rettegnem a haláltól. Noha a Biblia szerint is „utolsó ellenség”, de eltöröltetik. Nekem szabad ott a földi életem végét várva nem a halálra készülni, hanem az örök életre. Az Úr Jézussal való szemtől szemben való találkozásra. S ha már most élem, hogy megnyílt a Menny a számomra, akkor ezt a találkozást örömmel várom. Ő hozzá készülődök, Aki már itt, most a legfontosabb az életemben.

Úr Jézus, add, hogy mindannyian lássuk az értünk megnyílt Mennyet, s halljuk a Szót, hogy Téged hallgathassunk, Rád figyelhessünk. Ámen

489. ének:

1.Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.


Július 9. Péntek

Áldás, békesség!                                                                               

Márk evangéliuma 1. részének 12-15. versei: „A Lélek pedig azonnal kivitte a pusztába. Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: "Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban."

Negyven napig a pusztában. Mi mennyire ragaszkodunk a saját kényelmünkhöz! De hát mi van a pusztában? Kényelmetlenség: nincs élelem, kísért a Sátán, vadállatok, angyalok, és legfőképpen CSEND. A puszta az emberi forgatagból Isten közelébe visz, vagy vihet. Mert a Sátán ott is, ma itt is kísért: lázadjunk a kényelmetlenség ellen! Nekünk jár! Én nem ezt érdemlem… S még ki tudja, mi mindent fordít a gondolatainkba. Döntenünk kell: fölülünk ezeknek a kísértéseknek, vagy vállaljuk tudatosan a pusztát: a kényelemtől elszakadást, s Istennel szeretnénk együtt lenni mindentől és mindenkitől távol. Az előző esetben a kínok idejét éljük meg, az utóbbiban a csodákét Isten jelenlétében. S egyszer letelik a negyven nap. Ránk is várnak az emberek. Várják, hogy hogyan szólunk. Milyen mondanivalónk van a számukra?

Az Úr Jézus mondanivalója ez volt: „Itt az idő! Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” Most van az ideje a Krisztushoz térésnek. Most van az ideje annak, hogy jó hírként éljük azt, amit a Bibliában olvasunk. Most van az ideje, hogy örömmel teljen meg a szívünk, s hálaadással kulcsoljuk a kezünket imádságra.

Úr Jézus, köszönöm, hogy eljöttél. Értem. Értünk. Köszönöm, hogy példát adtál, hogy kísértések és vadállatok között is lehetünk Veled. Köszönöm, hogy a Veled létnek van itt az ideje. Jó Veled lenni. Áldalak ezért. Ámen

488. ének:

1. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Mindenható Isten, Énekünk jó reggel száll hozzád szívesen. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Végtelen kegyelem, Három személyben áldott egy Isten!

2. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Kit a szentek áldnak, Koronájukat letészik teelőtted; Angyali seregek térdelve imádnak, Ki voltál, vagy s nem érsz soha véget.

3. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Földi köd bár elfed, És bűnös szem nem látja dicsőségedet, Csak te vagy szent, Isten, és senki kívüled: Teljes hatalmú szentség, szeretet!

4. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Nagy és erős Isten; Minden műved dicsér az ég-, föld- s tengeren! Szent vagy, szent vagy, szent vagy, áldott, véghetetlen: Három személyben egy áldott Isten!


Július 10. Szombat

Áldás, békesség!                                                                          

Márk evangéliuma 1. részének 16-20. versei: „Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, a Simon testvérét, amint hálót vetettek a tengerbe, mivel halászok voltak; és így szólt hozzájuk Jézus: "Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket." Erre azok a hálókat otthagyva azonnal követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a testvérét, amint a hálóikat rendezgették a hajóban, és azonnal elhívta őket, azok pedig apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt a hajóban hagyva, elmentek őutána.”

„Jöjjetek utánam!” – ma is ezt mondja neked, és nekem Jézus. Megtérni, Hozzá fordulni, Vele élni az élet minden napját. Ma is ezt ajánlja fel nekünk. Ma nem arra hív, hogy rójuk az országutat Vele. De arra igen, hogy abban, amiben élünk, amiben most vagyunk: örömben, bánatban, betegségben, „nem akarom” helyzetben Vele lehetünk. Mellettünk van. Vele élhetjük meg a nehézségeket, s elveszi a teher súlyát, mert Ő cipeli a nagyobbik részét. Lehet persze ebben nem hinni, és szakadásig cipelni a terheinket, de az Úr Jézus azért jött, hogy ma is, mi is Vele lehessünk.

Úr Jézus, hadd legyek Veled minden nap. Hadd keresselek akkor is, amikor könnyű az élet, de akkor is, amikor nagyon nehéz. Köszönöm, hogy Te hívsz. Megyek. Ámen

1. Velem vándorol utamon Jézus, Gond és félelem el nem ér. Elvisz, elsegít engem a célhoz, Ő, a győzelmes, hű vezér, Ő, a győzelmes, hű vezér.

2. Velem vándorol utamon Jézus, Ott az oltalom hű szívén. Ha a szép napot fellegek rejtik, Ő az éltető, tiszta fény. Ő az éltető, tiszta fény.

3. Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj, ha jő. Bármi súlyosak rajtam a terhek, Segít hordani, ott van Ő, Segít hordani, ott van Ő.

4. Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét. Soha nincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd, Amíg irgalmas karja véd.

5. Velem vándorol utamon Jézus, Túl a sír sötét éjjelén. Fenn a mennyei, angyali karban Nevét végtelen áldom én, Nevét végtelen áldom én.

299. ének:

1.  Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: "Jer, kövess, ó, jöjj ide!"

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: Jöjj, engem jobban szeress!

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!


Július 11. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                        

Márk evangéliuma 1. rész21-28. versei: „Ezután elmentek Kapernaumba. Szombaton azonnal a zsinagógába ment, és tanított. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók. Éppen ott volt a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállott ember, aki így kiáltott fel: "Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje." Jézus ráparancsolt: "Némulj el, és menj ki belőle!" A tisztátalan lélek pedig megrázta azt az embert, hangosan kiáltott, és kiment belőle. Mindnyájan annyira megdöbbentek, hogy ezt kérdezgették egymástól: "Milyen új tanítás ez? Hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is és azok engedelmeskednek neki." És gyorsan elterjedt Jézus híre mindenfelé, Galilea egész környékén.”

„Úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, nem pedig úgy, mint az írástudók.” Jézusnak hatalma van.

Talán van emlékünk a saját erőlködéseinkről, vagy másokéról, amikor teljes erőbedobással beszéltünk Isten hatalmáról – s a szó üresen csengett, nem figyelt ránk senki. Ilyenkor bizony őszintén meg kell vizsgálnunk: imádkozva kezdtünk hozzá? Vagy nem volt arra idő, olyan gyorsan történt minden, mondani kellett… stb.

Hogy is volt? Az Úr Jézus negyven napot töltött a pusztában imádkozással, böjtöléssel, Istennel. Utána indult el. Istennel a nehézmunkában. Nem nélküle. Nem csak Róla beszélve, hanem Vele. Nagy különbség, hogy Róla, vagy Vele! Nem, nem fogok soha úgy szólni, ahogy Ő szólt, de nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy csak Róla beszéljek. Nekem is szabad Vele, az Ő jelenlétében szólni. Persze ehhez nagyon fontos az imádság. Pál apostol kéri az efézusiakat, hogy imádkozzatok értem is, hogy adassék nékem szó a számnak megnyitásakor.

Szoktunk-e imádkozni a lelkészeinkért, hogy adassék nékik szó Istentől jövő a szószéken? Szabad imádkoznunk értük. Sőt imádkozzunk értük.

Vasárnap van. Az Úr napja. Fordítsunk időt arra, hogy imádkozzunk a lelkészeinkért, és imádkozzunk önmagunkért, hogy ha valaki megkérdez bennünket a bennünk élő reménységről, akkor tudjunk szólni úgy, mint aki nem Jézusról beszél, hanem Jézussal együtt szólal meg.

Úr Jézus, köszönöm a mai napot. Kérlek, Te szenteld ünneppé a szívemben! Hadd töltsek a jelenlétedben legalább ma több időt, mint máskor. Köszönöm, hogy tehetem. Ámen

512. ének:

1."Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek, És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.     

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül, s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.