2021.06.14-20.
Június 14. Hétfő
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 20. rész 17-38. versei: „17. Milétoszból azután elküldött Efezusba, és magához hívatta a gyülekezet véneit. Mikor azok megérkeztek hozzá, így beszélt hozzájuk: "Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsia tartományába léptem, hogyan viselkedtem közöttetek az egész idő alatt: szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyek és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. Semmit sem hallgattam el abból, ami hasznos, hanem inkább hirdettem és tanítottam azt nektek nyilvánosan és házanként. Bizonyságot tettem zsidóknak is meg görögöknek is az Istenhez való megtérésről és a mi Urunkban, Jézusban való hitről. És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, és hogy mi ér ott engem, nem tudom; csak azt tudom, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. És most tudom, hogy közületek, akik között jártam, az Isten országát hirdetve, többé nem látja arcomat senki. Ezért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindenki vérétől tiszta vagyok. Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek az Isten teljes akaratát. Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. Vigyázzatok azért, és emlékezzetek arra, hogy három évig éjjel és nappal szüntelenül könnyek között intettelek mindnyájatokat. Most pedig az Istennek és kegyelme igéjének ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket, és örökséget adhat nektek a szentek között. Senkinek ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a kezek gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól. Mert ő mondta: Nagyobb boldogság adni, mint kapni." Miután ezeket elmondta, mindnyájukkal együtt térdre borulva imádkozott. Ekkor valamennyien nagy sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és csókolgatták őt. Különösen azon a szaván szomorodtak el, hogy többé nem fogják őt viszontlátni. Azután kikísérték a hajóhoz.”
„De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.”
Pál, akit a testvérek annyiszor mentve küldtek tovább, most halálára készül. Nem menekül. Tehetné, de nem teszi. Egyetlen fontos feladata van: elvégezni azt, amit az Úr Jézus bízott rá. Tudunk így indulni a mai napnak? A megpróbáltatásokban ez a célunk? Adja Isten, hogy úgy legyen.
399. ének:
1.Ímhol vagyok, édes Uram, Istenem, Kész vagyok mindenben néked engednem, Szent nevedért szörnyű halált szenvednem. Csak az igaz hitben ne hagyj tőled elesnem!
2. Oda megyek, ahova parancsolod, Akár tűzre, akár vízre akarod, Vagy fegyverre, tömlöcre te kívánod: Legyen, Uram Isten, valamint te akarod!
Június 15. Kedd
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 21. rész 1-16. versei: „Amikor elbúcsúztunk tőlük, útnak indultunk, és egyenes irányban haladva Kószba érkeztünk; másnap Rodoszba, onnan pedig Patarába. Ott találtunk egy Föníciába induló hajót: beszálltunk és elhajóztunk. Miután Ciprust megpillantottuk, és bal kéz felől elhagytuk, Szíria felé tartottunk, és Tíruszban kötöttünk ki, mert a hajó ott tette ki a rakományát. Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig: ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel még a városon is túl, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk. Ezután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek otthonukba. Hajóutunk végére érve Tíruszból Ptolemaiszba jutottunk. Köszöntöttük a testvéreket, és ott maradtunk náluk egy napig. Másnap elindultunk, és megérkeztünk Cézáreába. Bementünk Fülöp evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk. Neki volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak. Több napon át tartózkodtunk ott, miközben lejött Júdeából egy Agabosz nevű próféta. Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: "Így szól a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják." Amikor ezt meghallottuk, a helybeliekkel együtt arra kértük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. De Pál így felelt: "Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért." Amikor pedig nem hagyta magát meggyőzni, megnyugodtunk és azt mondtuk: "Legyen meg az Úr akarata!" E napok után felkészültünk, és felmentünk Jeruzsálembe. Velünk jött néhány cézáreai tanítvány is, akik elvezettek egy régi tanítványhoz, a ciprusi Mnázónhoz, hogy az ő vendégei legyünk.”
„Valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel még a városon is túl, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk.” Ezeken a napokon a testvérszeretet csodáját olvashatjuk, s élhetjük meg mi is. Óvnák, védenék Pált, ne menjen Jeruzsálembe, de hiába. Akkor családostól kísérik, amíg kísérhetik. Akkor térdre esve imádkoznak együtt. A legnagyobb segítséggel vették körül Pált: térde esve imádkoztak együtt. Együtt Isten jelenlétében, hogy aztán Isten Szentlelkének erejében elrejtve indulhasson tovább.
Adjunk hálát Istennek, ha vannak ilyen testvéreink, akik velünk imádkozva kísérnek a legnehezebb utunkon. Legyünk ilyen testvérekké, akik imádkozva állnak nehéz döntésekben, betegségben, halállal küzdők mellett.
Uram, köszönöm a Testvéreket, akiket erőként adtál mellém imádságaikkal az életem útján. Add, hogy lehessek én is erősítő mások számára. Ámen
397. ének:
1.Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
Június 16. Szerda
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 21. rész 17-26. versei: „Amikor Jeruzsálembe érkeztünk, örömmel fogadtak a testvérek. Másnap eljött Pál velünk együtt Jakabhoz, ahol a vének is jelen voltak mindnyájan. Köszöntötte őket, majd részletesen elbeszélte, mit tett az Isten a pogányok között az ő szolgálata által. Amikor ezt hallották, dicsőítették az Istent, aztán így szóltak hozzá: "Látod, testvérem, milyen sok ezren vannak a zsidók között, akik hívők, és mindnyájan rajonganak a törvényért. Rólad pedig azt hallottuk, hogy Mózestől való elszakadásra tanítod a pogányok között levő zsidókat, és azt mondod, hogy ne metéljék körül fiaikat, és hogy ne a zsidó szokás szerint éljenek. Mi tehát a helyzet? Mindenképpen híre megy annak, hogy megjöttél. Tedd hát azt, amit mondunk neked. Van nálunk négy férfi, akik fogadalmat tettek. Vedd magad mellé őket, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást, vállald a költségeiket, hogy megnyírhassák a fejüket. Így megtudja mindenki, hogy semmi sem igaz abból, amit hallott, hanem magad is megtartod a törvényt, és aszerint élsz. A pogányokból lett hívőkkel pedig már közöltük azt a határozatunkat, hogy tartózkodjanak a bálványoknak áldozott hústól és a vértől, a megfulladt állattól, és a paráznaságtól." Akkor Pál maga mellé vette ezeket a férfiakat, a következő napon elvégezve velük együtt a tisztulási szertartást, bement a templomba, és bejelentette, hogy mikor telnek le az ő tisztulásának napjai; addig pedig mindegyikükért bemutatják az áldozatot.”
Zsidó, vagy keresztyén? Ott, akkor Izraelben az számított hitéhez hűségesnek, aki minden zsidó törvényt megtartott. Tehát hithű zsidó volt. Ezt várta el mindenki a zsidókeresztyénektől is. Pál maga is hűséges volt a Törvényhez. Ezt látni és érteni kellett volna a jeruzsálemi embereknek.
Mi a helyzet velünk? Törvény, vagy kegyelem? Igen, számos törvényünk van már nekünk is: Elvárjuk attól, aki keresztyén, hogy… (most sorolhatjuk magunkban, hogy mit is:) Magunktól mit várunk el? (Most ezt is gondoljuk végig.) Van úgy, hogy semmit (nekem mindent szabad). Máskor meg olyan dolgokat várunk el magunktól, amit az Úr Jézus NEM vár el tőlünk.
Mi az életünk célja? Az, hogy örök életünk lehessen. Ezért aztán teljesítenünk kell? (Hajunk, ruhánk, beszédünk, tetteink…?) „Kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” – írja Pál apostol az Efézusiaknak. Nem, nem a Törvény megtartása ment meg a kárhozattól, hanem az Úr Jézus értem hullott vére. Az Ő kegyelme, hogy hihetem, hogy megbocsátott, és helyet készített nekem is a mennyben.
Úr Jézus, segíts, hogy ne tévedjek el, ne teljesíteni akarjak, hogy „megvegyem” vele a helyem a Mennyben, hanem tudjam hálás szívvel megköszönni naponta, hogy Te ajándékoztál meg vele. Hadd éljek ennek az örömében minden nap. Ámen
220. ének:
1.Ó, maradj kegyelmeddel, Mivelünk, Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőribe ne jussunk.
2. Ó, maradj szent igéddel, Mivelünk, Megváltónk, E földi vándorlásban Te légy útmutatónk.
3. Ó, maradj, világosság, Mivelünk, fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el.
4. Ó, maradj áldásoddal, Mivelünk, Úr Isten, Szent kegyelmed áraszd ránk Minden szükséginkben.
5. Ó, maradj oltalmaddal Mivelünk, Hű pajzsunk, Hogy e világ diadalt Ne vehessen rajtunk.
6. Ó, maradj hűségeddel, Mivelünk, szent Isten, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben.
Június 17. Csütörtök
Áldás, békesség!
Apostolok cselekedetei 21. rész 27-40. versei: „Amikor végéhez közeledett a hét nap, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban. Fellázították az egész sokaságot, megragadták, és így kiáltoztak: "Izráelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki a nép ellen, a törvény ellen és a szent hely ellen tanít mindenütt mindenkit, sőt még görögöket is hozott be a templomba, és megszentségtelenítette ezt a szent helyet." Néhányan ugyanis látták vele a városban azelőtt az efezusi Trofimoszt, és azt hitték, hogy Pál bevitte a templomba. Felbolydult tehát az egész város, a nép összecsődült, Pált megragadták, kivonszolták a templomból, és a kapukat azonnal bezárták. Mikor pedig meg akarták ölni, jelentés érkezett a helyőrség ezredeséhez, hogy az egész Jeruzsálem lázong. Ez azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé, és lerohant hozzájuk. Amikor azok meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését. Amint az ezredes odaért, elfogatta őt, és megparancsolta, hogy verjék kettős bilincsbe; majd kérdezősködött, hogy ki ez, és mit követett el. De a tömegből ki ezt, ki azt kiáltotta. Mivel tehát a zajongás miatt nem tudhatott meg semmi bizonyosat, megparancsolta, hogy vigyék a várba. Amikor pedig a lépcsőhöz ért, valósággal vinniük kellett Pált a katonáknak a tömeg erőszakossága miatt, mert az egész néptömeg követte, és kiáltozott: "Végeztesd ki!" Amikor már éppen be akarták vinni Pált a várba, így szólt az ezredeshez: "Szabad valamit mondanom neked?" Az megkérdezte: "Hát te tudsz görögül? Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki néhány nappal ezelőtt fellázította és a pusztába vezette a szikáriusok négyezer emberét?" Erre Pál így felelt: "Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Cilicia eme nevezetes városának polgára. Arra kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez." Miután ő megengedte, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek, és amikor nagy csend lett, héber nyelven így kezdett beszélni:”
„Engedd meg, hogy szóljak a néphez.” Pál apostol minden pillanatot felhasznál arra, hogy bizonyságot tegyen az Úr Jézusról. Nem számít, hogy az imént agyon akarták verni. Nem számítanak a fájó sebek a testén. Úgy tűnik, mintha a lelkét el sem érték volna az ütések, és a dühös, igaztalan szavak.
Tudok-e így reagálni az engem ért bántásokra? Fontosabb-e az engem bántók lelke a számomra, mint az engem ért sérelem? Lángol az országban a gyűlölködés. Tud-e bennem úrrá lenni Krisztus szeretete? Tudok-e harag nélkül, szeretettel reagálni a bántásokra? Csak ettől gyógyul a lelkem, és mások lelke is.
Te, akarod-e szeretni azt, aki másképp gondolkodik, mint te?
Úr Jézus, kérlek, munkálkodj a szívünkben! Te szótlanul áltál a téged verők, gúnyolók előtt. Adj szeretetet a szívembe, kérlek. Adj bölcs szót a számba, hogy építhessek, s ne romboljak, Ámen
204. ének:
1. Boldogok, akik lelki szegények, Szívből könyörögnek, Mert a mennyország adatik nékiek.
2. Boldogok, akik sírván bánkódnak, És károkat vallnak, Mert Istentől ők megvigasztaltatnak.
3. Boldogok azok, akik szelídek És nem háborognak, Mert ők e földön örökséget bírnak.
4. Boldogok, akik az igazságot Éhezik, szomjazzák, Mert Istentől ők megelégíttetnek.
5. Boldogok azok, kik irgalmasok, Máson könyörülnek, Irgalmasságot mert Istentől nyernek.
6. Boldogok, akik tiszta szívűek, Hitből megtisztultak, Mert megismervén az Istent, meglátják.
7. Boldogok, akik békességszerzők, Mert ők hívattatnak Az igaz hitben Isten fiainak.
8. Boldogok, akik az igazságért Üldözést szenvednek, Mert a mennyország adatik ezeknek.
Június 18. Péntek
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 22. rész 1-21. versei: „Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek." Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek. Aztán így folytatta: "Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel; Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, és én is így rajongtam Istenért, ahogyan ma ti mindnyájan. E tanítás követőit halálra üldöztem, megkötöztem, és börtönbe juttattam férfiakat is, meg nőket is. Tanúm erre a főpap és a vének egész tanácsa, akiktől levelet is kaptam a testvérekhez, és elmentem Damaszkuszba, hogy az odavalókat is megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy megkapják büntetésüket. Történt pedig, hogy útközben, amint déltájban közeledtem Damaszkuszhoz: hirtelen vakító fényesség sugárzott le rám az égből. A földre estem, és hangot hallottam, amely így szólt: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Én pedig megkérdeztem: Ki vagy, Uram? És ő így szólt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. Akik velem voltak, a fényt ugyan látták, de a velem beszélő hangját nem hallották. Ezt kérdeztem akkor: Mit tegyek, Uram? Az Úr pedig azt felelte nekem: Kelj fel, menj Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazt, amit tenned kell, amit Isten felőled elrendelt. Mivel pedig annak a fényességnek a ragyogása miatt nem láttam, a velem levők kézen fogva vezettek; úgy mentem be Damaszkuszba. Egy bizonyos Anániás pedig, aki törvény szerint élő kegyes férfi, aki mellett bizonyságot tesznek az ott lakó zsidók mind, eljött hozzám, elém állt, és így szólt: Testvérem, Saul, láss! És én abban a pillanatban ismét láttam, és rátekintettem. Ő pedig ezt mondta nekem: Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról. Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét. Történt azután, hogy visszatértem Jeruzsálembe, és a templomban imádkoztam: révületbe estem, és láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a te rólam való bizonyságtételedet. Erre így szóltam: Uram, ők tudják, hogy én voltam az, aki börtönbe vetettem, és zsinagógáról zsinagógára járva megverettem a benned hívőket. Amikor pedig kiontották Istvánnak, a te vértanúdnak a vérét, magam is ott álltam, helyeseltem az ő megölését, és őriztem azoknak a ruháját, akik megölték. De ő azt mondta nekem: Eredj el, mert én messze küldelek téged, a pogányok közé.”
Pál elmondja találkozását az Úr Jézussal. Nem a maga életét kívánja menteni, hanem azokét, akik ellen támadtak.
Amikor az Úr Jézussal való találkozásomról beszélek, soha nem az fontos, hogy énvelem történt. Mindig az a fontos, hogy Ő cselekedett. S ha Ő cselekedett, akkor tud cselekedni mások életében is, de ehhez hallaniuk kell Őróla. Adjon Isten olyan imádkozó lelket nekünk, hogy a legnehezebb pillanatokban is bátoríthassa Lelke a miénket akkor is, ha nem látszik, hogy emberek lelke ezen Isten felé indulna.
396. ének: Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét!
Úr Jézus, kérlek, tartsd a kezedben a lelkemet, hogy lehessen hűséges bizonyságod. Ámen
Június 19. Szombat
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 22. rész 22-30. versei: „Eddig a kijelentésig hallgatták, de akkor így kezdtek kiáltozni: "Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem szabad neki élnie!" Kiáltoztak, ruháikat eldobálták, és port szórtak a levegőbe. Az ezredes elrendelte, hogy vigyék a várba, és meghagyta, hogy korbáccsal vallassák ki: hadd tudja meg, miért kiáltoztak így ellene. Amikor pedig szíjakkal lekötötték, ezt kérdezte Pál az ott álló századostól: "Szabad-e római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolnotok?" Amikor ezt meghallotta a százados, az ezredeshez ment, és jelentést tett neki: "Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár." Erre az ezredes odament, és megkérdezte tőle: "Mondd meg nekem: csakugyan római polgár vagy?" Mire ő így felelt: "Az vagyok.” Az ezredes erre így szólt: "Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot." Pál ezt mondta: "Én pedig már benne is születtem." Ekkor azonnal félreálltak mellőle azok, akik vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár, akit megkötöztetett. Másnap aztán meg akarta tudni a valóságot, hogy mivel vádolják a zsidók, levétette tehát bilincseit, és megparancsolta, hogy jöjjenek össze a főpapok és az egész nagytanács. Ekkor lehozatta Pált, és eléjük állította.”
„Eddig a kijelentésig hallgatták, de akkor így kezdtek kiáltozni: "Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem szabad neki élnie!" Olyan maiak ezek a mondatok. Így serken a harag emberszíveinkben. Esünk egymásnak, legszívesebben halálra küldenénk azt, aki mást gondol, mint mi… Eltelt kétezer év, s nem értjük egymás anyanyelvét. Izzik a gyűlölet. Talán azt sem tudjuk, hogy a másik ember mit gondol. Lehet, hogy ugyanazt mondjuk, de más szavakkal. Nem értjük, nem akarjuk érteni egymást. Mi lesz ebből? Egy ártatlan ember meggyilkolása?
Akkor közbelép a római ezredes. Ő sem érti, ő főleg nem érti, hogy ki, miért haragszik. Mégis, ő meghallja Pál szavát. Érti. Valamiféle tisztelet ébred benne. S neki, a katonának, fontos, hogy igazságos ítélet szülessen. Mondhatom azt is, Isten elküldte angyalát (katona ruhában), hogy megvédje szolgáját.
Isten a mai viharban is itt van közöttünk. S elküldi angyalát, aki értünk küzd, amíg elkészül a szívünk a Mennyországra. Indulatok helyett kérjük Őt, hogy vezesse a szívünket, gondolatainkat.
Úr Jézus, vedd el a szívemből a haragot, a gyűlöletet. Hadd éljünk áldásod alatt. Ámen
390. ének:
1. Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még, Nagy a serege, Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön.
2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk, De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, ő a mi diadalmunk.
3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti.
4. Az ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja. Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket Mind elvehetik, Mit ér ez őnekik! Mienk a menny örökre!
Június 20. Vasárnap
Áldás, békesség!
Apostolok Cselekedetei 23. rész 1-11. versei: „Pál rátekintett a nagytanácsra, és így szólt: "Atyámfiai, férfiak, én teljesen jó lelkiismerettel szolgáltam Istennek, mind e mai napig." Anániás főpap ekkor megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssék szájon. Pál erre így szólt hozzá: "Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélkezz felettem a törvény szerint, mégis a törvény ellenére azt parancsolod, hogy megüssenek?" Erre az ott állók ezt mondták: "Isten főpapját gyalázod?" Pál így válaszolt: "Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap." Mert meg van írva: "Néped fejedelmét ne átkozd!" Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük a szadduceusok, másik részük pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a nagytanács előtt: "Atyámfiai, férfiak, én farizeus vagyok, farizeus fia; a halottak reménysége és feltámadása miatt vádolnak engem." Mihelyt ezt mondta, vita támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a gyűlés véleménye megoszlott. A szadduceusok ugyanis az állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok pedig vallják mindegyiket. Erre nagy kiáltozás támadt, a farizeuspárti írástudók közül néhányan felállva hevesen vitatkoztak, és így szóltak: "Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha Lélek szólt hozzá vagy angyal?" Mivel a felfordulás egyre nagyobb lett, az ezredes attól félve, hogy Pált széttépik, megparancsolta, hogy a csapat menjen le, ragadja ki őt közülük, és vigye a várba. A következő éjszaka pedig odaállt Pál mellé az Úr, és ezt mondta: "Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!"
"Bízzál, mert ahogyan bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!"
Emberi indulatok tömkelege. Szájon vágom, mert én megtehetem. Ha az én pártomhoz tartozik, védem, ha az ellenfeleméhez, akkor haljon meg… Hiába telt el 2000 év. Ma is ilyenek vagyunk. Hogy állunk meg benne, amikor rólunk ítélkeznek? S mi magunk tudunk-e mentesek lenni az ítélkezéstől? Imádkozzunk érte, hogy tudjunk. Pál szívében mind e viharok között olyan nagy volt a csend, hogy tudott az Úrra figyelni. Meghallotta hozzá szóló szavát. Bízzál. Feladatod van még. Csendesítse el Isten a szívünket, hogy tudjunk a mostani viharokban is Őrá figyelni, s meghallhassuk a hozzánk szóló szavát, mert NEKÜNK IS FELADATUNK VAN EBBEN A VILÁGBAN. S amíg feladatunk van, addig minden rettenet között is itt a helyünk.
Úr Jézus, kérlek hadd bízzam Rád magam a nehézségek között is. Segíts látnom, és elvégeznem a feladatot, amit Te bízol rám. Ámen
276. ének:
1. Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; Jövel és nézz meg engem, Magamra, ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!
2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!
3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!
4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, De a hit drága kincse Örök és fő javunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.
5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd.