2021.07.12-18.
Július 12. Hétfő
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 1. rész 29-31. versei: „Mindjárt ezután kimentek a zsinagógából, és Jézus elment Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. Simon anyósa lázasan feküdt, és mindjárt szóltak felőle Jézusnak, aki odamenve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.”
Szóltak a betegről Jézusnak. Ha betegünk van, kihez fordulunk? Szólunk az orvosunknak, s ez így van jól. Ezen túl szólunk-e Jézusnak? Imádkozunk-e a betegünkért? Vagy elég a gyógyszerekben bízni? Nem hiszem. Fontos a gyógyszer. Fontos az orvos. De Jézus Krisztust, ha nem hagyjuk ki ebből a történetből, sőt életünk egyetlen történéséből sem, akkor mi is csodákat élünk meg, mint ahogy fenti igénkben a négy tanítvány. Mit éltek át? Azt, hogy Jézus megfogta a beteg kezét, talpra állította, és elhagyta őt a láz. Meggyógyult. Mi is átélhetjük ezt a csodát, vagy már át is éltük. De itt nincs vége a történetnek. A beteg felkelt, és szolgált Jézusnak. Nem azt olvassuk, hogy nagy örömmel elment a munkahelyére, hanem szolgált Jézusnak. Nem feledte el, hogy honnan jött a gyógyulás. Most Jézust szolgálta. Mivel? Lehet, hogy azzal, hogy vendégül látta. Étellel kínálta. Vagy szállást készített neki. De ami egészen biztos: ez az asszony a vejét hagyta, hogy elmenjen, Jézust kövesse, három évig magára hagyja a családját. Igen, áldozatot hozott Krisztusért. Nem keseregve, fogcsikorgatva, hanem hálás szívvel: „Jézus gyógyított meg engem! Neki köszönöm az életemet. Őt szolgálom mostantól azzal, amivel szolgálhatom.”
Amikor a tél végén meggyógyultam, bizony könnyes szemmel, hála telt szívvel ültem az istentiszteleten. Új öröm forrásává vált a számomra az Isten háza.
Nem kevesebb a mi részünk sem, mint SZOLGÁLNI JÉZUSNAK. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy hálával áldom Őt az istentiszteleten. Jelenti azt is, hogy mostantól még inkább van, vagy legyen szemem arra, hogy mások szűkségét észrevegyem, az Úr Jézus iránti hálával segítsek embertársaimnak.
Úr Jézus, köszönöm, hogy ma is gyógyító orvosa vagy testemnek, lelkemnek. Segíts, hogy hálás szívvel szolgáljalak Téged. Ámen
264. ének:
1.Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!
2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.
3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.
4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.
5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.
Július 13. Kedd
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 1. rész 32-39. versei: „Estefelé pedig, amikor lement a nap, hozzávittek minden beteget és megszállottat; az egész város összegyűlt az ajtó előtt. Sok, különféle betegségben sínylődőt meggyógyított; sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte beszélni az ördögöket; azok ugyanis felismerték őt. Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele levők azonban utána siettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: "Mindenki téged keres." Ő pedig ezt mondta nekik: "Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem." És elment Galilea-szerte a zsinagógákba, hirdette az igét, és kiűzte az ördögöket.”
AZÉRT JÖTTEM, HOGY HIRDESSEM AZ IGÉT.
Sokan azt gondolják, hogy ez annyiból áll, hogy valaki elkezd beszélni, és beszél, és beszél, és beszél. Ez is munka? Ez is feladat? Valóban nem az, ha valaki csak jártatja a száját. Figyeljük az Úr Jézust, hogy hogyan csinálta: Galilea-szerte zsinagógákban szólt, ördögöket űzött. „Úgy tanított, mint akinek hatalma van.” S aki már látott megszállott embert, az tudja, hogy ott minden emberi szó hiábavaló, minden emberi tudomány csődöt mond. Könnyű volt az Úr Jézusnak, hiszen Isten Fia?...
Mit olvastunk az igében?
NAGYON KORÁN, A HAJNALI SZÜRKÜLETKOR FELKELT, KIMENT, ELMENT EGY LAKATLAN HELYRE, ÉS OTT IMÁDKOZOTT.
Ó, hány hajnali szürkületkor fogalmazódik meg bennünk: szükségem van még egy kis pihenésre. Nagyon fáradt vagyok még. Aludnom kell.
Az Úr Jézus tudta, hogy az ERŐ a Mennyei Atyával való együttlétből fakad. Nem abból, hogy mennyire pihentem ki magam. Fiatalon tapasztaltuk, hogy az ördög vasárnapra virradóra különösen támad. Beteg gyermekünk mellett átvirrasztott, átimádkozott éjszaka után szószékre menni, igét hirdetni. Fáradtan, meggyötörten… És az IGE szólt. Mert az átimádkozott éjszakában ott volt Isten, s délelőtt a szószéken ott volt Isten.
Legyen bátorságunk hajnali szürkületben, vagy az éjszaka csendjében imádkozni. Beszélgetni Istennel. Gondjainkról. De örömeinkről is. Szeretteinkről. Azzal a hittel, hogy igaz az ige: „Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Néki gondja van reátok.”
Úr Jézus, köszönöm, hogy ma is beszélgethetek veled. Köszönöm, hogy mindent Rád bízhatok. Ámen
277. ének:
1. Gondviselő jó Atyám vagy, Ó, én édes Istenem! Hozzád vágyom, benned élek, Üdvöt mástól nem remélek.(2) Látom én, hogy minden elhagy E világon, csak te nem!
2. Mint az alélt bús virágra Megújító harmatot: Vérző szívem fájdalmára Csak te hintesz balzsamot. Könnyű sorsom terhe rajtam, Ha imára nyílik ajkam.
3. Rám-rám derül ismeretlen Utamon egy kis öröm, Azt is a te véghetetlen Jóságodnak köszönöm; Hálakönnyem tündöklése A te neved hirdetése.
4. Gyenge vagyok, lankadoznak Buzgóságom szárnyai, Bármily híven vágyakoznak Színed elé szállani; Ó, adj erőt, hogy míg élek, Egyedül csak néked éljek!
5. Ó, add, hogy ha majd bevégzem E mulandó életet, Lelkem tisztán és egészen Egyesüljön teveled. El ne vonjon semmi többé, Tied legyek mindörökké!
Július 14. Szerda
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 1. rész 40-45. versei: „Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: "Ha akarod, meg tudsz tisztítani." Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" És azonnal eltávozott róla a lepra, és megtisztult. Jézus erélyesen rászólva azonnal elküldte, és ezt mondta neki: "Vigyázz, senkinek semmit el ne mondj, hanem menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért, amit Mózes rendelt - bizonyságul nekik!" Az pedig elment, és elkezdte mindenfelé hirdetni és híresztelni az esetet, úgyhogy Jézus nem mehetett többé nyíltan városba, hanem kint, lakatlan helyeken tartózkodott, és oda mentek hozzá mindenfelől.”
"Ha akarod, meg tudsz tisztítani." Ez az igazi bizalom. Uram, ha akarod. Tudom, van rá hatalmad. Ha nem teszed meg, azt is megértem, elfogadom. Arra is van hatalmad. De könyörgök, ha Te is úgy akarod, tisztíts meg engem!
Tudunk-e ezzel a hittel kérni: Tudom, van rá hatalmad, de ha nem tennéd meg, én akkor is téged imádlak. Hit, bizalom, alázat… S a válasz nem marad el: "Akarom, tisztulj meg!" Az Úr Jézus nem hagyja szó nélkül, nem hagyja magára az imádkozó embert. Hiszen azért jött ebbe a világba, hogy megtisztítsa a lelkünket. Hogyne akarná. Várja a kérésemet, a kérésedet. Mert másképp nem megy. Meg akar tisztítani, de csak akkor, ha kérem. Akkor, ha én is akarom. Akkor viszont tökéletesen.
„Menj el, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért, amit Mózes rendelt - bizonyságul nekik!” Nem titokban történik valami. A hivatalos törvény szerint menj, s mutasd meg magad a papnak. Sőt ajánld fel tisztulásodért, amit Mózes rendelt. Így lett akkor hivatalosan elfogadott a gyógyulás. Ma azt mondanám: Menj, s köszönd meg Istennek. Megköszönheted Isten dicsőségére szánt adományoddal is. Ha a gyógyulást nem követi hála, akkor bizony háládatlan az életem. Akkor érdemtelen vagyok a gyógyulásra. Akkor a testem ugyan jóllehet meggyógyult, de a lelkem még mindig kárhozatban van. Ennek a leprásnak teste és lelke is meggyógyult. Annyira, hogy nem tudott hallgatni, mindenütt Isten csodájáról beszélt. Adja Isten, hogy velünk is így legyen!
Úr Jézus, köszönöm, hogy az én lelkemet is akartad meggyógyítani, s meggyógyítottad. Áldalak ezért, amíg élek. Ámen
284. ének:
1.Áldjuk a nagy Isten jóságát, Magasztaljuk irgalmasságát; Szívünkből szánk énekeljen, Dicséretével bételjen E mi kegyelmes jó Atyánknak
3. Ó, nagy Isten, hát mik vagyunk mi? Porok, és nincs érdemünk semmi. Nagy bűnösök, méltatlanok, Mert vétkeink számtalanok: Mégis kedvezél életünknek.
4. Mivel fizessünk, Atyánk, néked, Kinek a menny felséges széked? Semmire nincsen szükséged: Elégséged, dicsőséged Magadban vagyon határ nélkül.
5. Nálad legkedvesebb ajándék A szent életre való szándék; A jó szív és tiszta lélek, 0, legfelségesebb Lélek, Nem útáltatik meg tetőled.
6. Teremts új szívet hát mi bennünk, Hogy lehessen elődbe mennünk, Es nálad kedvet találjunk, Boldog napokat számláljunk E felderült újesztendőben.
7. Lelki s testi áldások Atyja, Egeidnek gazdag harmatja Szálljon mennyből híveidre, Tulajdon teremtésidre, Kik tőled várnak minden jókat.
8. A Jézusért, közbenjárónkért, Mi egyetlenegy szószólónkért Légy kegyelmes, kérésünket, Halld meg esedezésünket, Kik rád bízzuk minden ügyünket.
Július 15. Csütörtök
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 2. rész 1-12. versei: „Néhány nap múlva ismét elment Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: "Fiam, megbocsáttattak a bűneid." Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: "Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?" Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: "Miért tanakodtok így szívetekben? Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! - vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!? Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!" Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Ilyet még sohasem láttunk!"
Jézus látta a hitüket! Hatalmas ajándéka a mai napnak: Jézus Krisztus látja a hitedet. Látja, ahogy könyörögsz, s cselekszel mások testi-lelki gyógyulásáért. Látja, s nem hagyja figyelmen kívül. Válaszol. Meggyógyítja az elé vitt embert. Az sem zavarja, hogy ezek a buzgó segítők Jézus otthonának a tetejét bontották szét. Nem az okozott kárt nézi, hanem az okozók hitét. Bizalommal imádkozhatunk hát mi is azokért, akiket bajban látunk. Egészen biztosak lehetünk benne, hogy látja Jézus a szívünket. S meghallgatja imádságunkat felettébb, mint gondolnánk. Nem baj, ha ez sokaknak nem tetszik. Nem baj, ha emberek megbotránkoznak. A mi dolgunk, hogy ne hagyjuk cserben a bajban lévőket, hanem vigyük őket imádságunkban az Úr Jézus elé.
Úr Jézus, kérlek, könyörülj rajtam, hogy soha ne fáradjak bele a másokért való imádságba. Ámen
475. ének:
1."Imádkozzatok és buzgón kérjetek!" Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.
2. Keressetek buzgón és megtaláltok! - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!
3. Zörgessetek buzgón Isten ajtaján! - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!
Július 16. Péntek
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 2. rész 13-17. versei: „Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és tanította őket. Amikor továbbhaladt, meglátta Lévit, az Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Az pedig felkelt, és követte őt. És történt, hogy mikor Lévi házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt. Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, szóltak tanítványainak, hogy a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik. Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: "Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket."
„Sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt.” Sok vámszedő és bűnös követte Őt. Akiket a világ megvet, „bűnössé nyilvánít”, azok hamarabb, könnyebben megérkeznek Jézushoz. Hiszen értük jött. Nem az egészségeseket gyógyítja, hanem a betegeket. Az „egészségesekkel” csak az a baj, hogy ezt ők gondolják, hogy egészségesek. Minden ember lelke beteg. Megfertőződött a Gonosz „vírusával”. Erről árulkodik már pusztán az is, hogy a másik embernek „nincs joga” Jézus mellé „ülni”, mert „bűnös”. Amikor ítélek a másik ember fölött, akkor bizony a magam bűnösségéről teszek bizonyságot.
Úr Jézus, kérlek, könyörülj rajtam, hogy ne mások „bűnösségén” akadjak fenn, hanem lássam a magam bűneit, s hadd soroljam azokat Teneked, hogy kérhessem szabadításodat. Ámen
206. ének:
1.Én Istenem! Sok nagy bűnöm Lelkemet szorongatják; Itten nincsen, Ki segítsen, Hát kihez folyamodjam?
2. E világon Minden úton Akármerre indulok: Súlyos terhem, betegségem Ki elvegye, nem látok.
3. Hozzád térek, Végy be, kérlek, Jó Atyám, s haragodban Meg ne büntess, Légy kegyelmes Hozzám te szent Fiadban.
4. Ha terhelnem, Kell szenvednem Az igaz ítélettől: Bár itt büntess, Csak ott kedvezz: Ne vesszek el örökűl.
5. Ha kereszted Reám veted, Adj engedelmes szívet, Hogy tűréssel És reménnyel Várjam üdvösségemet!
6. Nyújtsd kegyelmed És Szentlelked, Hogy engem vezéreljen; Bűn, ellenség S hitetlenség Kárhozatra ne vigyen!
7. Mint kis madár, Ha szélvész jár Az égi csattogásban, Rejtez fákban És odúkban, Hol megmaradhat bátran:
8. Így a bűnök, Halál s ördög Engemet ha rettentnek: Rejtekhelye Vagy, reménye, Ó, Krisztus, én lelkemnek.
9. Sebeidben Rejts el engem, Hol bízvást megmaradok; Bár kínt valljak, Vagy meghaljak, Jól tudom: hozzád jutok.
10. Te énnékem Ellenségem Haláloddal meggyőzted, Boldog helyem, Idvességem A mennyben megszerezted.
11. Áldott Isten Egy felségben, Tebenned szívem örül, Mert te szavad Áll s megmarad: Aki hiszen, idvezül.
Július 17. Szombat
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 2. rész 18-22. versei: „János tanítványai és a farizeusok tartották a böjtöt. Odamentek Jézushoz, és így szóltak hozzá: "Miért böjtölnek János tanítványai és a farizeusok tanítványai, a te tanítványaid pedig miért nem böjtölnek?" Jézus ezt mondta nekik: "Vajon böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Addig, amíg velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. De eljön az a nap, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak. Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitépne belőle, az új a régiből, és még csúnyább szakadás támadna. És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepesztené a bor a tömlőt, s odalenne a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való."
„Böjtölhet-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?” Bizony, nem a szomorúság, nem az önsanyargatás napja az, amikor „velem van a Vőlegény”, amikor rám talál Jézus Krisztus, amikor végre rátalálok én. Az a nap az öröm napja. S onnan kezdve az élet az öröm ideje, hiszen mindez azért történik, hogy „Vele örökké tartó boldogságban Őt dicsérjem, és magasztaljam”. Jó ebben az örömben élni. Ez persze nem az „eszem-iszom” öröme, hanem a „velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nékem” öröme. Hatalmas ajándéka ez Istennek. Neked, és nekem szabad minden nap, sőt minden órában abban az örömben élnünk, hogy velünk van az Úr Jézus, hiszen megígérte: „Tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Kérhetem és tapasztalhatom, hogy tényleg velem van. Ennek örömében élni nagyon jó.
„A keskeny úton vígan megyek, jöhetnek közben völgyek, hegyek, Jöhetnek néha borús napok, a keskeny úton úgyis megmaradok. Erős kezek ott vigyáznak rám, segítik léptem, hogyha netán Letérnék, vagy ha megbotlanék, nem érhet el ott a vég.
Vándor vagyok a keskeny úton, örömmel járom, közben tudom: Nem itt van az én örök hazám, szebbet készített Jézus, az vár reám! Ennek örömét élni, de jó: Most még csak hit, de egyszer való; Egyszer majd eljön az az idő, amikor visszajön Ő!
A keskeny úton úgy jobb nekünk, ha kéz a kézben együtt megyünk, Szeretve egymást, szeretve úgy, hogy a világ megtudja: Tied vagyunk. Kövesse más is Urunk szavát, ismerje más is csodálatát, Érezze más is áldó kezét, a Krisztus szeretetét!”
Úr Jézus, köszönöm, hogy megajándékoztál a Veled való közösség örömével. Ámen
462. ének:
1.Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.
2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.
3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.
Július 18. Vasárnap
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 2. rész 23-28. versei: „És történt, hogy Jézus szombaton gabonaföldeken ment át, és tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok így szóltak hozzá: "Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?" Erre ő ezt kérdezte tőlük: "Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor szükséget szenvedett, ő is, meg azok is, akik vele voltak? Bement az Isten házába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket, amelyeket nem szabad megenni másnak, csak a papoknak; és azoknak is adott, akik vele voltak." Majd hozzátette Jézus: "A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért; tehát az Emberfia ura a szombatnak is."
„A szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.”
„Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az ÚR a nyugalom napját, és megszentelte azt.” Így szól Isten tanácsa a nyugalom napjáról. Nem azért kaptuk, hogy „megkötözzön” bennünket. Azért kaptuk, mert egy nagyszerű lehetőséget kaptunk benne: Nem csupán a megpihenését, hanem a megáldatásét, a megszentelődését. Mai világunkban az már nagy dolog, ha valaki valóban megpihenni vágyik hétvégén. Isten ennél sokkal többet akar adni: testi-lelki megújulást. Nem „kötelezőből”, hanem azért, mert szeret, s mert tudja, hogy szükségünk van rá. Az ember által gyártott autóknak is szükségük van rendszeres szervizre. Ha az autó tulajdonosa ezzel nem törődik, akkor hamarosan tönkre megy az autója. Isten által „tervezett” ember-életünknek is szüksége van a rendszeres „szervizre”, a vasárnapi megújulásra. Aki él vele, mert nemcsak a harang hívja, hanem éli, hogy Isten is hívja, az tapasztalja, hogy bizony érte való jóban van része.
Úr Jézus, kérlek, áldd meg a Te igédet ma minden templomban, ahol szólják. Áldd meg igédet minden szívben, aki hallgatja. Ámen
165. ének:
1.Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Igét: Adja néki szívét!
2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!
3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!
4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram, Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!
5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!
6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!