Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2021.07.19-25.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Július 19. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                          

Márk evangéliuma 3. rész 1-6. versei: „Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember, figyelték Jézust: vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. Ekkor ezt mondta a sorvadt kezű embernek: "Állj ki középre!" Hozzájuk pedig így szólt: "Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy kioltani?" De azok hallgattak. Ekkor haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Erre az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok pedig kimenve, a Heródes-pártiakkal együtt azonnal arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.”

„Haragosan végignézett rajtuk, és sajnálta őket szívük keménysége miatt.”

Ezen kívül talán még egyszer olvasunk arról, hogy az Úr Jézus haragudott. Nem volt jellemző az életére a harag. (Sajnos rám gyakran.)

Miért haragudott ott, akkor? Mert szerette őket. „Azért jött, hogy megkeresse, és megmentse azt, aki elveszett.” Vagyis engem, és téged. Minden embert. Ám, amikor azt látja, hogy az embernek csak az a célja, hogy vádat emelhessen Jézus ellen, akkor haragszik. Nem maga miatt, hanem az Őt vádoló ember miatt. Miattam, ha Őt akarom vádolni. Mert akkor hiába szenvedett értem. Elvesztem. Haragszik a szívem keménysége miatt, és sajnál. Nagyon, nagyon sajnálja azokat, akik nem látják meg az értük jött, az értük halt végtelen nagy szeretetet.

„Ó, végtelen nagy kegyelem, Megmentett engem is. Én elvesztem, reménytelen, Ha Jézus nem segít. Ó mily csodás e kegyelem A szívem már nem fél. Értelmet nyert az életem Mert Jézus bennem él. Ó mennyi sok veszélyen át Jöttem Hozzád, Uram. De lelkem most már rád talált, Többé nem nyugtalan. A mennynek békessége vár, Ha elfogy életem. Megosztja majd hű Jézusom Szent otthonát velem.”

Úr Jézus, köszönöm, hogy Te nem adod föl egészen addig, amíg az életem tart ebben a világban. Köszönöm, hogy küzdesz értem, értünk, hogy megnyíljon a szemünk, és lássunk Téged. Áldalak ezért. Ámen

295. ének:

1.Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy. S

2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! Te, ki bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.


Július 20. Kedd

Áldás, békesség!                                                                          

Márk evangéliuma 3. rész 7-12. versei: „Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte Galileából, valamint Júdeából és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat visz véghez. Jézus pedig szólt tanítványainak: legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. Mert sok embert meggyógyított, úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta őt, hogy megérinthesse. A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták őt, leborultak előtte, és így kiáltoztak: "Te vagy az Isten Fia!" Ő azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét.”

Az imént az életére törtek, most sztárolják Jézust… Kicsoda Ő? Ellenség? Vagy szupersztár?... Egyik sem. Nekem igen nehéz látni a tolongó sokaságot, akik AKARNAK valamit. Vajon tudják-e, hogy mit érdemes kérni az Úr Jézustól? Valaki azt mondta egyszer: „Mi már tudjuk”, hogy Jézusnak hatalma van meggyógyítani. Ennyi? Egy kiváló orvost kerestem. Meggyógyított. Most már nincs Rá szükségem… S valóban meggyógyított. Pál apostol azonban azt mondja, hogy ha csak ebben az életben reménykednénk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak lennénk. Ha lehet az egész életemnek vezére, miért elégednék meg egy egyszeri testi gyógyulással?

Úr Jézus, köszönöm, hogy vezeted életem, gondolataim. Köszönöm, hogy Veled oszthatom meg gondjaim, Hozzád jöhetek megpihenni, felüdülni. Köszönöm, hogy azon a végső órán is ott leszel, s vársz örökkévaló Hazádba. Légy áldott ezért. Ámen

427. ének:

1.Lelkem hozzád kíván menni, Veled lenni, Ó, életem kővára, Mert nálad talál oltalmat, Nyugodal­mat, Te lehetsz várt javára.     

2. Nem bízhatom érdememhez, Mert fejemhez Köttetett a gyarlóság; Ha vizsgálom testem s vérem, Megesmérem: Nincs bennem semmi jóság.   

3. Az Úrnak parancsolatját,  Akaratját, Ó hányszor hágtam által! Hányszor volt munkám éretlen És rendetlen Erőtlenségem által!   

4. Ha lelkem gerjed a jóra, Majd sátora, A halandó romlott test Készségét balra fordítja, Megtompítja, Hogy légyen a jóban rest.     

5. Ezért gyakran azt mívelem, Ha nincs velem Az Úrnak segedelme, Miről tudom, hogy helytelen, Törvénytelen S lelkemnek veszedelme.                 

6. Ily bűnös gyarló voltommal, Oltalommal ügyemben nem lehetek, Tettető igazságomért Jutalmat, s bért Hasztalan követelek. 

7. Mert ki saját erejének, érdemének Nagyságát veti, hányja, Szükség: légyen feddhetetlen Okvetetlen, Mint a törvény kívánja.  

8. Tudom, hogy a kegyességnek és hűségnek Vagyon drága jutalma; De azt adja kegyelemből, Nem érdemből Az Istennek irgalma.     

9. Én azért ez oltalomhoz, Mint kőfalhoz Egyedül támaszkodom; Jézusomnak kegyelméhez, Érdeméhez Jó hittel ragaszkodom.

10. Te pedig, ki által élek, Ó Szentlélek, Úgy igazgasd dolgomat, Hogy e jót nálam tarthassam S megmutassam Hálaadó voltomat.


Július 21. Szerda

Áldás, békesség!                                                                        

Márk evangéliuma 3. rész 13-21. versei: „Azután felment a hegyre, és magához hívta, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá. Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét, és hogy a tőle kapott hatalommal kiűzzék az ördögöket. Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, a Zebedeus fiát és Jánost, a Jakab testvérét, akiknek a Boanerges nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai; továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust, Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt. Azután hazament, és ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt. Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van.”

„Magához hívta, akiket akart.” A 12 tanítványt. Tanítványnak lenni nagyon jó. Krisztustól tanulni kiváltság. Így is érezték mind a tizenketten. Téged, aki olvasod most a Márk evangéliumát, téged is hív. Tanítványának. Azért, hogy egyszer a tanítványból tanító legyen. Isten hatalmas szeretetének a bizonyságtévője. Jössz örömmel a tanítványok seregébe? Vagy ez már neked sok. Az Úr Jézus családtagjainak bizony sok volt. Nem értették, hogy mi történik. Azt mondták, hogy magán kívül van. Pedig Mária kapott bőven angyali és prófétai üzenetet is a Gyermekről, aki született. Tudom, nehéz érteni azt, ami történik. Azt, ami még soha nem történt. Nehéz elengedni azt, akit szeretünk. Mégis boldogok akkor leszünk, ha emlékezünk, s szívünkben tartjuk Isten hozzánk szóló üzenetét. Akkor, ha halljuk a bennünket megszólító szót, s komolyan vesszük, hogy azért hív, hogy VELE LEGYÜNK. Mekkora ajándék: Isten Fia azért hív, hogy Vele legyünk.

Úr Jézus, köszönöm a hívásodat. Köszönöm, hogy még engem is megszólítottál. Rám is vársz. Veled szeretnék lenni, Uram, az életem minden napján. Ámen

457. ének:

1.Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell.

2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!

3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: Így bánsz velem? - teérted hullt testemből a vér!  Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár.


Július 22. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                   

Márk evangéliuma 3. rész 22-30. versei: „Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebub van benne, és hogy az ördögök fejedelmének a segítségével űzi ki az ördögöket. Jézus odahívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: "Hogyan űzheti ki a Sátán a Sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat meg az az ország; és ha egy háznép hasonlik meg önmagával, az a háznép sem maradhat meg. Ha tehát a Sátán önmaga ellen támadt, és meghasonlott, akkor szintén nem maradhat meg tovább, hanem vége van. Viszont senki sincs, aki egy erős ember házába hatolva el tudná rabolni annak javait, hacsak előbb meg nem kötözi azt az erős embert; akkor kirabolhatja a házát." "Bizony, mondom néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyi káromlást szólnak, de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot soha, hanem vétkes marad bűne miatt örökké." Azt terjesztették ugyanis, hogy tisztátalan lélek van benne.”

Az írástudók úgy gondolták, hogy Jézus Krisztus az ördögök segítségével űzi ki az ördögöt a beteg emberből. Szörnyű vád. Ha engem vádolnak, menekülök. Az Úr Jézus pedig odahívta őket. Esélyt adott nekik, hogy értsék: Az erős embert csak egy még erősebb tud legyőzni. Az ördögöt pedig csak Isten. De jó, ha látjuk, értjük, s nem okot keresünk a megbotránkozásra, hanem kérjük a segítségét meglátva, hogy Ő az egyetlen győzelmes Úr.

Úr Jézus, köszönöm, hogy én is láthatom, tapasztalhatom hatalmadat. Köszönöm, hogy nem vetsz meg, amikor értetlenkedem. Köszönöm, hogy még mindig türelmes vagy hozzám is. Ámen

346. ének:

1.Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom, A keresztfán drága áron Oltalmamat tőled várom.

2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért, Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért.

3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet, Szegény árva bús fejemet.

4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy ura mennynek, földnek, Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek.

5. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csendességet, Jövendőben idvességet.


Július 23. Péntek

Áldás, békesség!                                                               

Márk evangéliuma 3. részének 31-35. versei: „Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: "Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged!" De ő így válaszolt nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim. Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."”

„Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.”

Vannak vérszerinti testvéreink, és vannak testvéreink Krisztusban.

Nagyon hálás vagyok Istennek a testvéreimért. Bármikor fordulhatok hozzájuk bizalommal. Kora gyermekkorom óta ezt tapasztalom. Nagyon örülök, hogy vannak. Velük biztonsággal beszélhetek minden bajomról, örömömről.

Ám vannak más testvérek is, ahogy ezt az Úr Jézus a fenti igében mutatja. Testvérek, akikkel egy gyülekezetben élünk, akikkel naponta egy cél felé haladunk. Akik adott esetben mellettünk vannak térben, amikor szeretteink távol élnek. Testvérek, akik olykor úgy álltak mellettem, mint az édesanyám. Testvérek, akik óvó, védő figyelemmel tekintenek rám egy-egy adott helyzetben. Testvérek, akikkel nem a vérszerinti kapcsolat köt össze, hanem az együtt olvasott ige, az együtt imádkozás, az együtt töltött idő az istentiszteleten, nyári táborokban. Testvérekké váltunk, mert egy Atyánk van, Isten, s mert egy Urunk van, az Úr Jézus Krisztus.

Úr Jézus, köszönöm a testvéreimet. A vérszerintieket, és a Tőled ajándékba kapottakat. Ámen

455. ének:

1.Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.              

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.                     

3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.   

 5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után. 

 6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.


Július 24. Szombat

Áldás, békesség!                                                                     

Márk evangéliuma 4. rész 1-20. versei: „Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt. Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben: "Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni, és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben, amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is." Majd hozzátette: "Akinek van füle a hallásra, hallja!" Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról. Jézus így szólt hozzájuk: "Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik; hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak." Azután így szólt hozzájuk: "Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit? A magvető az igét veti. Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét. Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják, de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak. Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét, de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést. Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz."”

Isten igéje most is szólít. Engem is. Téged is. Milyen választ adunk? Meg se halljuk? Vagy örülünk, de… a gondok nagyobbak… vagy a hétköznapok örömei fontosabbak… Vagy örömmel válaszolunk, s adjuk tovább ajándékát másoknak.

Úr Jézus, tedd késszé a szívemet, hogy igéd mindenkor örömmel fogadjam, s jó gyümölcsöt teremjen bennem. Ámen

452. ének:

1.Jézus, édes emlékezet, Te adsz szívünknek örömet: Már hozzád vontad szívemet; Vezéreljed lépésimet.      

2. Jézus, megtérők reménye, Hozzád kiáltóknak szíve, Téged keresőknek kincse, Megtalálóknak mindene!      

5. Te vagy kegyelem kútfeje, Igaz hazánk fényessége, Búbánatnak enyhítője, Boldogságnak megszerzője.                                

6. Tégedet áldnak mennyégben, Magasztalnak dicsőségben; Jézus, vigasztalj éltünkben, Juttass Atyádnak kedvében.                                        

7. Téged kövessünk egy szívvel, Énekléssel, könyörgéssel, Hogy mi is a Szentlélekkel Lehessünk egyek Istennel.

8. Jézus, mennyben légy örömünk, Ki voltál földön érdemünk; Benned minden dicsőségünk, Ó, mi Urunk és Istenünk!


Július 25. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                    

Márk evangéliuma 4. rész 21-25. versei: „Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!" Ezt is mondta nekik: "Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van."”

„Lábam előtt mécses a Te igéd.” Világosság. Isten szava világosságot ad. Nem azért van, hogy eldugjuk. Nem azért, hogy titokban élünk vele. Világítani adatott. Hiszen ebben van megtartatása minden embernek. Akkor is így van, ha megveti. Akkor is, ha kineveti. Akkor is, ha kicsúfolja. Akkor is, ha a hirdetőjét meggyilkolják. Nincs másban megtartatásunk. Nem mindegy hát, hogy miből élünk. Mivel tápláljuk a lelkünk. Amit beléengedünk, az jön onnan elő. Arra reagálnak az emberek. Ráadást is ahhoz adnak. A szeretethez szeretetet. A jó szóhoz, jó szót. A háborgáshoz háborgást. Vigyázzatok hát, mondja az Úr Jézus. Nem mindegy, hogy mivel engedjük csordultig a szívünket. Tegyük a „lámpatartóba azt a mécsest”, hogy legyen világosságunk nekünk és a körülöttünk élőknek is.

Úr Jézus, köszönöm, hogy a Te igéd naponta világít. Köszönöm, hogy olvashatom. Segíts, hogy bennem is világítson. Kérlek, áldd meg a mai istentiszteleteken a Te szavad, hogy az világossággá legyen mindannyiunk számára. Ámen

231. ének:

1.Uram, a te igéd nekem A sötétben szövétnekem; Mind igazak és ámenek, Amik szádból kijöttenek, Azért amit nem látok szemmel, Béveszem szavadra hitemmel.

2. Bízom hozzád erős hittel, Hogy te mindent megcselekszel, Amit szent igédben ígérsz: Hogy kegyelmesen hozzám térsz, És megbocsátván bűneimet, Megadod örök életemet.

3. E nagy jót neked köszönöm, Mely nekem arra ösztönöm, Hogy a Jézust, kiért velem Közöltetik a kegyelem, Tartsam lelkem megtartójának, Szeressem, engedvén szavának.

4. Igazgass, Uram, engemet, Hogy megőrizzem hitemet; Ha von magához e világ, Én mint Krisztusba oltott ág, Tőle vegyem tápláltatásom, Míg az élők közt lesz lakásom.