2021.07.26-08.01.
Július 26. Hétfő
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 4. részének 26-29. versei: „Jézus ezt is mondta: "Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás."”
Titokban nő az Isten országa. Hallunk róla, vagy éppen beszélünk róla (ez a magvetés). Aztán fogalmunk nincs róla, hogy hogyan, de egyszerre elkezd mocorogni a szívünkben, vagy a másik ember szívében a hallott szó. Senki nem tudja, hogy hogyan, de ébreszti Isten iránti szeretetünket. Csak úgy „magától”. Pedig nem. Isten ajándékaként. Először láthatatlanul, de munkálkodik a szívemben, szívünkben. Aztán lassan észrevehetővé válik. Lehet, hogy először mások csodálkoznak rá, hogy furcsamód türelmesek, figyelmesek lettünk. Aztán magunk is meglepődünk, hogy önző gondolataink már nem szereznek örömet. A másokért élés viszont igen. Valaki segített a vele „igazságosan” gonoszul bánón. Megkérdezték, miért tette? Mert szeretném, ha velem is úgy bánnának, ahogy én ővelük. Érik a magvetés. Szabad imádkoznunk érte, hogy a mi szívünkben is induljon növekedésnek Isten igéje.
Úr Jézus, köszönöm, hogy a Te igéd szól. Jó magként kerül a szívünkbe. Kérlek, Te adj neki növekedést. Munkáld, hogy jó termést hozzon. Ámen
425. ének:
1.Ó, Ábrahám Ura, Hadd áldjuk szent neved, Mert mindenható vagy és örök szeretet. Nagy Isten a neved, Ezt vallja föld és ég, Csak téged illet tisztelet és dicsőség.
2. Ó, Ábrahám Ura, Ím, hallom szent szavad; Csak azt az üdvöt keresem, mit kezed ad. A múló földi jót És vágyát elhagyom, S őt választom, ki őrizőm és pásztorom.
3. Ó, Ábrahám Ura, Szent kegyelmed nekem Az én örömöm, utamon ez vezessen. Te barátod lettem, Én Istenem te vagy: Tarts meg a Jézus véréért és üdvöt adj!
4. Megesküvél, Uram, És igédben bízom, Hogy égbe viszed gyermeked sasszárnyakon. Meglátom Jézusom És áldom hatalmát, Szent kegyelmének éneklek halleluját.
Július 27. Kedd
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 4. részének 30-34. versei: „Majd így folytatta: "Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk? Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak." Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették. Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.”
Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Mustármag: kicsiny kezdet, hatalmas végkifejlet. Valaki azt mondta egyik vasárnap: „Az a baj, hogy mindig ugyanazok vagyunk. Nincsenek újak.” A templomban. Miről beszél az Úr Jézus? Arról, hogy nem kell nekünk itt mérlegelnünk: „kevesen vagyunk” „Miért nem jönnek többen.” Nem a templom az Isten országa. A templom csak eszköz. Nagyon jó lehetőség arra, hogy felkészülhessek Isten országára. Az Úr Jézus viszont arról beszél, hogy Isten országa úgy kezdődik, hogy alig látható, olyan kicsiny. Akár a templomban, akár másutt az Isten országa a szívünkben kezdődik. S először olyan kicsiny, hogy magam sem veszem észre. Mégis van. Jelen van már az életemben, s az életedben. Aztán nő, növekszik. Másképp nincs keresztyén életem, csak, ha akarom, hogy növekedjék bennem Isten szava. Aztán hatalmas fává nő a szívemben, a szívünkben. Úgy, hogy már semmi el nem tántoríthat Tőle. „Semmi sem választhat el tőle már. Úgy kezel, mint gyermekét, hisz ő Atyám. Bármi jönne is az életem során, szeretettel karjába zár.”
Azután pedig, itt nem látjuk, de ott fenn, a Mennyben mindenki ott lesz, aki az Úré. Sokan fogjuk ott Őt áldani. Áldjuk hát örömmel már itt, most.
Úr Jézus, köszönöm, hogy elvetetted szívemben a hit magját. Köszönöm, hogy Te adtál növekedést. Kérlek, készítsd a szívemet arra a napra, amikor itt befejeződik földi pályám. Készíts el, hogy Hozzád mehessek. Ámen
411. ének:
1.Nem sokáig tart már földi bujdosásom, Atyám hajlékában lesz örök lakásom; A megfáradottnak jó lesz ott pihenni, Küzdelmei után nyugalomra lelni.
2. Repülj hát én lelkem, repülj bontott szárnnyal: Vár az örökélet a nagy boldogsággal; Nincsen elegyítve az szomorúsággal, Zeng az örömének angyalok karával.
3. Szerelmes Jézusom, egeknek Királya, Majd ha üt éltemnek utolsó órája, Nyugtassad békében, a sírban testemet, Irgalmadból add meg várt üdvösségemet.
Július 28. Szerda
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 4. részének 35-41. versei: „Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: "Menjünk át a túlsó partra." Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"”
"Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Hányszor gondoljuk így mi is! Pedig az Úr Jézus semmi mással nem törődik, csak azzal, hogy el ne vesszünk. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ezért jött ebbe a világba. Ezért szólít meg személyesen mindegyikőnket. Az egyetlen igazán fontos dolog a számára, hogy el ne vessz, hogy el ne vesszek. A többi részletkérdés. Mi mégis felpanaszoljuk, amikor ijesztőek körülöttünk az események. Pedig sokkal jogosabb kérdés: Én törődök-e azzal, hogy el ne vesszek? Te törődsz-e azzal, hogy el ne vessz? Törődsz-e azzal, hogy szeretteid el ne vesszenek? Ne álltassuk magunkat hamisan azzal, hogy „talán csak nem vagyunk annyira rosszak…” A „talán” nagyon kevés. Biztosra mehetünk: „Aki hisz Őbenne.” Hiszel-e Isten Fiában? Hiszed-e, hogy érted, miattad is meg kellett halnia, hogy örökéleted lehessen? Kértél-e már ezért bocsánatot Tőle? Hálás szívvel megköszönted-e neki? Rábíztad-e magad? (Vagy csak elvárod, hogy törődjön veled?) Érdemes Benne bíznod. Neki hatalma van még a szél és tenger felett is. Gyakorlatilag minden felett.
Úr Jézus, köszönöm, hogy Te törődsz a legtöbbet, a legjobban az életemmel. Köszönöm, hogy Rád bízhatom magam. Áldalak ezért. Ámen
300. ének:
1.Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.
2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.
3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.
4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.
Július 29. Csütörtök
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 5. részének 1-20. versei: „Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére. Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember, akinek a sírboltokban volt a lakása, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki. Mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni. Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között tartózkodott, kiáltozott és kővel vagdosta magát. Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte, és hangosan felkiáltott: "Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne gyötörj engem!" Jézus ugyanis ezt mondta neki: "Menj ki, tisztátalan lélek ebből az emberből!" És megkérdezte tőle: "Mi a neved?" Az így felelt: "Légió a nevem, mert sokan vagyunk." És nagyon kérte, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Ott a hegyoldalban volt egy nagy legelésző disznónyáj, ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: "Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!" Megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és a disznókba költöztek; mire a nyáj, mintegy kétezer állat, a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a vízbe. Akik pedig legeltették, elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környező településekre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt. Amikor Jézus közelébe értek és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket. Akik látták, elmondták nekik: hogyan történt a dolog a megszállottal és a disznókkal. Ekkor kérni kezdték Jézust, hogy távozzék el a határukból. Amikor azután beszállt a hajóba, kérlelte őt az előbb még megszállott ember, hogy mellette maradhasson. Ő azonban nem engedte meg neki ezt, hanem így szólt hozzá: "Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyörült meg rajtad." Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus, amin azután mindenki csodálkozott.”
"Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett az Úr veled, és hogyan könyörült meg rajtad." Ez a legnehezebb, mégis ez a legfontosabb. Haza menni. Otthon élni abból, amit rajtam cselekedett az Úr. Jézusról beszélni cselekedetekkel. Majd, ha kérdezik, szavakkal. De először tettekkel. Élni az örömöt, ami áthatja egész életemet, mert NAGY DOLGOT TETT VELEM AZ ÚR.
Úr Jézus, köszönöm, hogy megmentetted életemet. Köszönöm, hogy vezeted naponta. Köszönöm, hogy számtalanszor tapasztalhattam, hogy megvédsz. Ámen
264. ének:
5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.
Július 30. Péntek
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 5. rész 21-43. versei: „Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt. Ide jött hozzá az egyik zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult, és esedezve kérte: "Kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon." Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság is követte őt, és tolongott körülötte. Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, mert így gondolkodott: "Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok." És azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy kigyógyul a bajából. Jézus is azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: "Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai így feleltek: "Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: ki érintett meg engem?" Jézus erre körülnézett, hogy láthassa azt az asszonyt, aki ezt tette. Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot. Ő pedig ezt mondta neki: "Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges." Még beszélt Jézus, amikor a zsinagógai elöljáró házától érkezők ezt mondták: "Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?" Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: "Ne félj, csak higgy!" És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének. Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, bement, és így szólt hozzájuk: "Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele levőket, bement oda, ahol a gyermek feküdt. Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: "Talitha kúmi!" - ami azt jelenti: "Leányka, neked mondom, ébredj fel!" A leányka pedig azonnal felkelt és járkált, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól. Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; aztán szólt, hogy adjanak enni a leánykának.”
„A hited megtartott téged.” A hited megtart téged is – ha van. Az asszonynak volt, a gyermek szüleinek volt. Neked is lehet, ha kéred. Kérheted, mert megtartó erő.
Úr Jézus, kérlek, öleld át lelkemet azzal a szeretettel, ami csak Tőled van. Ámen
479. ének:
1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!
2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!
3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!
4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!
Július 31. Szombat
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 6. részének 1-6. versei: „Jézus akkor eltávozott onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai is. Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: "Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak. Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?" És megbotránkoztak benne. Jézus pedig így szólt hozzájuk: "Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában." Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni, azon kívül, hogy néhány beteget - kezét rájuk téve – meggyógyított. Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.”
„Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni.” Itt van a titka a mai keresztyénségünknek. Sokan azt látják, hogy nincs ereje ma a keresztyénségnek. Kiürülnek a templomok… Az ok ugyanaz, mint Názáretben volt. "Honnan veszi ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és miféle csodák ezek, amelyek keze nyomán támadnak. Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?" És megbotránkoztak benne.” Ugyan, ne már… - mondja a ma embere. „Miket beszélsz te itt össze-vissza? – kérdezte egy lelkészt egy „barátja”, aki 30 évvel ezelőtt ugyanennek a lelkésznek ezt mondta: „A román határon én csak veled vagyok hajlandó átmenni. Nem tudom, miért, de te védelemben vagy.” A védelem jó volt, de a bűnbánat, megtérés, már sületlenségnek hat. Ha Te is, kedves olvasóm így gondolod, bizony nagy bajban vagy. Mert aki nem tudja, nem akarja hittel magát az Úr Jézusra bízni, az egyedül marad. Nélküle marad. Nincs ereje, nincs csodája Krisztusnak az életében. Nincs, mert a hitetlenséget nem tudja megáldani. Nem Krisztus hatalma rövidült meg, hanem a mi hitünk.
Úr Jézus, kérlek, könyörülj meg hitetlenségünkön. Segíts, hogy nyíljon a szívünk, s befogadjuk szent szavadat. Áldásodért könyörgök. Nélküled semmi jó nem történhet az életünkben.
217. ének:
1.Bűnösök, hozzád kiáltunk: Úr Isten, könyörülj rajtunk! Nyisd meg a te füleidet, Hallgasd meg könyörgésünket! Mert ha te mind megítéled, Amit vétettünk ellened, Mind elkárhozunk előtted.
2. Nagy a te irgalmasságod, A bűnt Te megbocsáthatod; Nincs nékünk semmi érdemünk, Már semmi ártatlanságunk. Nincs, ki kérkedjék előtted, Félünk mindnyájan Tégedet, És könyörgünk mi Tenéked.
3. Bízzunk azért az Istenben, És nem a mi érdemünkben, Nyugodjék Őbenne lelkünk, Ő légyen mi reménységünk; Lám, nékünk nyilván ígéré, Hogy akar oltalmunk lenni, Azért higgyünk csak Őnéki.
4. Erősek legyünk hitünkben, Bízzunk csak az Úr Istenben; Ne essünk Benne kétségben, Ne szomorkodjunk lelkünkben. Minden keresztyén hív légyen, Ki megújult Szentlélekben és bízik csak az Istenben.
5. Ha minékünk sok bűnünk van, Istennek több kegyelme van, Ő irgalmának nincs vége, bár sok az emberek vétke. Ő nékünk kegyes pásztorunk, Ki őriz minket pokoltól És megment a kárhozattól.
Augusztus 1. Vasárnap
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 6. részének 7-13. versei: „Ezek után magához hívta a tizenkettőt, és kiküldte őket kettesével. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, és meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra egyetlen vándorboton kívül, se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben; saru viszont legyen rajtuk, de ne öltsenek magukra két ruhát. Ezt is mondta nekik: "Ha valahol bementek egy házba, ott maradjatok egészen addig, amíg tovább nem mentek onnan. Ha egy helyen nem fogadnak be titeket, és nem is hallgatnak rátok, akkor kimenve onnan, még a port is verjétek le lábatokról, bizonyságul ellenük." A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.”
„Hatalmat adott nekik.” Így történhettek csodák. Az Úr Jézus hatalmat adott. Amikor ma elküld, ma sem küld „üres kézzel”, üres szívvel. Ha nélküle indulok, akkor üresen cseng a szó. Lehet az bármilyen gyönyörűen hangzó, új élet nem fakad belőle. Mondhatom én, hogy térjetek meg, ha erre nem az Úr Jézustól kaptam felhatalmazást, akkor semmi nem történik.
De Ő ma is hatalmat ad azoknak, akiket elküld. „…méltatlan bár, de elhívott szolgája, hirdetem néktek bűneitek bocsánatát…”
Mi lelkipásztorok, hisszük-e, hogy az Úr Jézustól kapott hatalommal szólunk? Mi, igehallgatók hisszük-e, hogy amit az istentiszteleten hallunk, az Istentől érkezett szó a számunkra. Akkor is (vagy főleg akkor), ha kényelmetlenül érint bennünket.
Vasárnap van. Az Úr Jézus küldése miatt megszólalnak a harangok. Hisszük-e, hogy aki a templomban szól, az Krisztustól kapta rá a hatalmat. Tudunk-e fejet hajtani a szó, Krisztus szava előtt?
Úr Jézus, kérlek, áldd meg a szívünkben a mai napot, hogy az neked szentelt legyen, hogy hatalmaddal megajándékozottak lehessünk. Ámen
512. ének:
1."Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.
2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.
3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.
6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.