2021.08.23-29.
Augusztus 23. Hétfő
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 11. rész 27-33. versei: „Ismét bementek Jeruzsálembe. És miközben Jézus körüljárt a templomban, odamentek a főpapok, az írástudók és a vének, és így szóltak hozzá: "Milyen hatalommal cselekszed ezeket, és ki adta neked a hatalmat arra, hogy ilyeneket tegyél?" Jézus így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit, feleljetek rá, és megmondom nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket. Vajon a János keresztsége mennyből való volt-e vagy emberektől? Erre válaszoljatok nekem." Azok pedig így tanakodtak maguk között: "Ha azt mondjuk: a mennyből, azt fogja mondani: Akkor miért nem hittetek neki? Vagy talán mondjuk azt: emberektől?" De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. Ezért így feleltek Jézusnak: "Nem tudjuk." Jézus erre így szólt hozzájuk: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket."”
A főpapok, írástudók, vének „számon kérik” Jézust. Látták a templom tisztítást. Nyilván fel is háborodtak rajta. Hallották hírét a csodás gyógyulásoknak, a kenyerek szaporításának. Nem értik, vagy nem akarják érteni. Kérdeznek, vagy inkább számon kérnek. Milyen hatalommal cselekszel?!
Nagy bajban vagyunk, ha az Úr Jézus hatalmát megkérdőjelezzük. Soha nem lesz belőle semmi hasznunk. Nem jutunk előrébb hitben. Nem oldódnak meg tőle a problémáink. Nem múlnak el a bajaink. Az önelégültségünk, az önmagunk igazolása az megtörténhet. De az segít rajtunk? Nem.
Jézus visszakérdez: Ti kinek tartjátok Keresztelő Jánost? Engem és téged pedig arról, hogy Te kinek tartod Őt? Lehet aztán mellébeszélni, de az nem fog segíteni rajtunk. Mondhatjuk azt is, hogy nem tudjuk a helyes választ, s tovább megyünk, de ez sem fog segíteni rajtunk.
Az Úr Jézus azokon tud ma is segíteni, akiknek megnyílik a szemük és a szívük. Meglátják kételkedés nélkül egész szívvel a hozzájuk közeledő Szabadítót. Másképp nem érdemes. Téged is így vár ma is.
Úr Jézus, köszönöm, hogy nem kell bizonytalanságban élnem azzal kapcsolatban, hogy Te ki vagy. Köszönöm, hogy egészen közel jöttél hozzám. Köszönöm, hogy életem Szabadítója lettél. Áldalak ezért. Ámen
469. ének:
1.Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!
2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!
3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!
4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.
5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!
Augusztus 24. Kedd
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 12. rész 1-17. versei: „Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: "Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből. De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel. Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és meggyalázták. Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. Egy valakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni. A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt. Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?" Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek. Elküldtek hozzá a farizeusok és a Heródes-pártiak közül néhányat, hogy szóval csalják tőrbe. Odamentek tehát, és így szóltak hozzá: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessük-e, vagy ne fizessük? Ő pedig ismerve képmutatásukat, ezt mondta nekik: "Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hogy megnézzem." Hoztak egyet, és akkor Jézus megkérdezte: "Kié ez a kép és ez a felirat?" Ők pedig így feleltek: "A császáré." Ekkor Jézus ezt mondta nekik: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." És igen elcsodálkoztak rajta.”
"Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." Így minden rendben van az életben. A szőlőmunkások is így tettek volna jól. Mi is így teszünk jól. Akinek, amivel tartozunk, azt adjuk meg. Ne higgyük, hogy majd elfelejti. Mert lehet, hogy elfelejti, de akkor sincs rendben a dolgunk. „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek, mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.” (Róma 13:8,10)
Úr Jézus, bocsásd meg emberi önzéseimet. Tisztítsd meg kérlek a szívemet. Ámen
470. ének:
1.Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.
2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.
3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.
4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!
5. Úr Jézus, nézz le rám, Mert harcom terhe nagy, Ily tenger kín és baj között Az életem Te vagy.
6. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.
Augusztus 25. Szerda
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 12. részének 18-27. versei: „Ezután szadduceusok is jöttek hozzá, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás, és ezt kérdezték tőle: "Mester, Mózes előírta nekünk, hogyha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, de nem hagy gyermeket, akkor a testvére vegye el az asszonyt, és támasszon utódot az ő testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, és amikor meghalt, nem hagyott utódot. A második is elvette az asszonyt, és meghalt úgy, hogy ő sem hagyott utódot. Ugyanígy történt a harmadikkal is, és a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor, amikor majd ezek feltámadnak, melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt." Jézus ezt mondta nekik: "Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? Mert az emberek amikor már feltámadtak a halálból, nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok, mint az angyalok a mennyekben. Arról pedig, hogy feltámadnak a halottak, vajon nem olvastátok Mózes könyvében, hogy mit mondott neki Isten a csipkebokornál: Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek."”
„Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?” Mindig azért tévelygünk, mert nem ismerjük az Írásokat, és nem ismerjük Isten hatalmát. Pedig ismerhetnénk. Ott van előttünk a Biblia. Ismerhetnénk. Ismerhetjük. Olvashatjuk. Kereshetjük benne Isten bennünket megszólító, útba igazító szavát. Mert beszélgetni kíván velünk minden nap. Örömöt akar szerezni nekünk. Tudja, csak így igazodunk el ennek a világnak az útvesztőiben. S onnan ismerhetjük meg Isten hatalmát. Amikor megszólal az Ige, s csak egyedül nekem szól, vagy egyedül neked szól. Amikor tapasztalod, hogy melletted áll a Hatalmas Isten. Nem vagy egyedül. „Az Úr van itt. A te Istened. Ő vár rád, hogy elmondja, mennyire szeret. A legdrágábbat adta érted. Az Ő Fiát, Aki most is él, s uralkodik mindörökké.” S tudod, többé nem kell egyedül küzdened, Ő veled van.
Úr Jézus, köszönöm, hogy Te most is itt vagy, hogy megismerjük Hatalmadat. Köszönöm, hogy bízhatunk Benned. Köszönöm, hogy egész szívünkkel hittel kapaszkodhatunk ígéretedben, hogy Te velünk vagy minden napon. Áldalak ezért. Ámen
275. ének
1.Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom Igaz boldogságom: S meg is találom.
2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyészem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.
3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít engem Erőtlenségemben És szükségemben.
4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet: Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.
5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűneinkért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.
6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.
Augusztus 26. Csütörtök
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 12. rész 28-34. versei: „Ekkor odament az írástudók közül egy, aki hallotta őket vitázni, és mivel tudta, hogy Jézus jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: "Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül?" Jézus így válaszolt: "A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat." Az írástudó ezt mondta neki: "Jól van, Mester, helyesen mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincsen más; és ha szeretjük őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből, és ha szeretjük felebarátunkat, mint magunkat, sokkal több az minden égő- és véres áldozatnál." Jézus pedig, amikor látta, hogy értelmesen felelt, ezt mondta neki: "Nem vagy messze az Isten országától." És többé senki sem merte őt megkérdezni.”
A héten újra meg újra az Úr Jézust kísérteni akaró emberekről olvasunk. Újra és újra tőrbe akarják csalni Őt. Azonban újra és újra szégyent vallanak. Mi a legnagyobb parancsolat? Ma is a szeretet. Méghozzá összekeverhetetlenül: Először szeresd Istent, aztán szeresd embertársadat. Képmutatás nélkül. Teljes erőddel. Ne csak mondd. Ne csak az agyad tudja. Éld. Az Úr Jézus látja a szívedet. Látja benne az őszinte szeretetet. Vagy látja benne a képmutatást. Őt nem tudjuk becsapni. Egymást igen. Egymás előtt eljátszhatjuk, hogy ismerjük az Igét. Azt is, hogy tudjuk, hogyan kell keresztyénül élni. S talán valóban az eszünkkel tudjuk is. De ha csak az eszünk ismeri az Isten útját, a szívünk nem, akkor még csak „nem messze” vagyunk az Isten országától. Aki csak az eszével tudja, az még kívül van. Lehet, hogy a kapuban, de kívül van. Az Úr Jézus azért jött, azért halt meg ott a kereszten, hogy Te is, én is benn legyünk Isten országában. Ne csak közel, hanem egészen ott.
Úr Jézus, könyörülj meg rajtunk, hogy ne maradjunk „nem messze” tőled. Segíts, hogy egészen a tiéd lehessen a szívünk, az életünk. Segíts, hogy az örök élet már e földön a miénk legyen. Ámen
457. ének:
1.Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell.
2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!
3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: Így bánsz velem? - teérted hullt testemből a vér! Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár.
Augusztus 27. Péntek
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 12. rész 35-44. versei: „Amikor Jézus a templomban tanított, ezt a kérdést vetette fel: "Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus a Dávid Fia? Maga Dávid mondta ezt a Szentlélek által: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj a jobb kezem felől, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet. Ha tehát maga Dávid mondja őt Urának, akkor hogyan lehet a Fia?" A nagy sokaság szívesen hallgatta őt. Tanítás közben így szólt Jézus: "Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógákban és az asztalfőn a lakomákon; felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak: ezekre vár a legsúlyosabb ítélet." Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."”
Mit adok Istennek? Szánok-e neki valamit? Egyáltalán kinek szánom azt, amit a perselybe teszek? Teszek-e a perselybe? Vagy kinek szánom azt, amit egyházfenntartói járulékban befizetek? Tudom-e, hogy mi a tized?
Van, aki úgy gondolja, Isten arra való, hogy teljesítse az imádságait. Pedig Isten azért jön egészen közel hozzánk, hogy vezesse az életünket. Azért, hogy ne maradjunk magunkra a nyomorúságainkban. S amikor átélem jelenlétét, magához ölelő szeretetét, lelkemet meggyógyító kegyelmét, akkor, - igen, akkor és nem előbb – hálából és önként odafordítom anyagi javaimat is Isten ügyére. Így készülhet a Harangszó is hetenként.
Édesanyám, amióta az eszemet tudom, amikor megkapta a fizetését, majd a nyugdíját, a tizedét mindig félrerakta. Aztán azt hol a gyülekezete szükségeire fordította, hol meg bajban lévő emberekére. Isten iránti hálából. Látta ezt a vele egy szobában felnövekvő unokája, s ő már az egyetemi ösztöndíjából félretette a tizedet. Látta, s megérezte az Isten iránti hála nagyszerű voltát. Azt is tapasztalhatta, hogy Édesanyám élete Istentől megáldott élet volt. S azt is, hogy aki hálás szívvel ad, annak a különös „isteni matematika” szerint nem lesz kevesebbje.
Uram, adj nekem hálás szívet, s látó szemet, hogy észrevegyem, hol van a szűkség, amin Te általam akarsz segíteni. Ámen
329. ének:
1.Itt állok jászolod felett, ó, Jézusom, szerelmem, Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem; Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy kedves légyek néked!
2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön.
3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. Terólad ömlik rám a fény: a béke, boldog élet, A lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei Szép tisztasága árad.
4. Csak nézlek boldog szívvel, és nem győzlek nézni téged, Szóm és erőm mind oly kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret, Hogy megfejthesse titkod!
5.Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet Magaddal: nagy örömmel!
Augusztus 28. Szombat
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 13. rész 1-20. versei: „Amikor Jézus kifelé ment a templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá: "Mester, nézd, mekkora kövek és mekkora épületek!" Jézus ezt mondta neki: "Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának." Amikor azután az Olajfák hegyén ült, a templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András. "Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, amikor mindez beteljesedik?" Jézus pedig így kezdett beszélni hozzájuk: "Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! - és sokakat megtévesztenek. Amikor pedig háborúk zaját vagy háborúk hírét halljátok, meg ne rémüljetek! Ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek: a vajúdás kínjainak a kezdete mindez! "Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert bíróságoknak adnak át titeket, zsinagógákban vernek meg, helytartók és királyok elé állítanak énértem, bizonyságul nekik. Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami megadatik nektek abban az órában, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. Akkor testvér a testvérét, apa a gyermekét adja majd halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és vesztüket okozzák, és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az üdvözül." "Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot ott állni, ahol nem volna szabad - aki olvassa, értse meg! -, akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, aki a ház tetején van, ne szálljon le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából, és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy a ruháját elhozza. Jaj a terhes és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne télen legyen ez, mert azokban a napokban olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz; és ha az Úr nem rövidítené meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem; a választottakért azonban, akiket Ő kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat."”
A tanítványok az ember keze által teremtett gyönyörűséget látják. Az Úr Jézus meg az ember által „teremtett” rettenetet: háborúkat, gyilkosságokat, gyűlölködést. Ezt éljük. Mai bátorítása az, hogy ezekben a rettenetekben is velünk van. TAPASZTALHATÓAN VELÜNK VAN. Nem hagy magunkra, s átment a halálból az ÉLETRE.
276. ének:
1.Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; Jövel és nézz meg engem, Magamra, ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!
2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem, Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem! Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom, Te tarts meg, Istenem!
3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait, Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit; Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten, Remélni megtanít!
4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk, De a hit drága kincse Örök és fő javunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen: Élünk vagy meghalunk.
5. Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!
Augusztus 29. Vasárnap
Áldás, békesség!
Márk evangéliuma 13. rész 21-37. versei: „"Ha valaki akkor ezt mondja nektek: Nézd, itt a Krisztus! - vagy: Nézd, ott van! Ne higgyétek! Mert hamis krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. Ti azonban vigyázzatok: előre megmondtam nektek mindent!" "Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel; és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig." "Tanuljátok meg a fügefáról vett példázatot: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van ő, az ajtó előtt. Bizony, mondom néktek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el." "Azt a napot viszont, vagy azt az órát senki sem tudja, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek ébren, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! Ahogy az idegenbe készülő ember, amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kiadta mindenkinek a maga munkáját, az ajtóőrnek is megparancsolta, hogy vigyázzon. Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura; lehet este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel: nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket! Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!"”
„Meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel.”
Eljön. Az a sok rettenet, amivel szembenézünk a tegnapi, meg a mai igében, arra jó, hogy készülődjünk. Nem azért van körülöttünk az egész világ felbolydulása, hogy megbotránkozzunk. Nem azért, hogy háborogjunk emberek különös viselkedésén, hanem azért, hogy buzgón készítsük a szívünket az Úr Jézussal való szemtől szembeni találkozásra. Eljön. Kimenti az Övéit. Ez nem félelem. Ez öröm. Készülődjünk örömmel Hozzá miközben mindennapi munkáinkat végezzük.
Úr Jézus, köszönöm, hogy jössz, hogy eljössz. Köszönöm, hogy nem hagysz magunkra megbolydult világunkban. Köszönöm, hogy nekünk szabad benne Téged várni. Légyáldott Urunk! Ámen
312. ének:
1.Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr, Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosul. Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő.
2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! Mi néki gyűlölt, utált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.
3. Az Úr elé, ha tárod A szív alázatát, Őt nemhiába várod: Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet, ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.
4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: Te készítsd el: tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.