Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Óvoda, Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2021.08.30-09.05.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Augusztus 30. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                            

Márk evangéliuma 14. rész 1-11. versei: „Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe; a főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el, és öljék meg őt csellel; mert ezt mondták: "Ne az ünnepen, hogy zavargás ne legyen a nép körében." Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: "Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani." És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: "Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére." Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan árulhatná el Jézust egy megfelelő pillanatban.”

Ó, hányszor állunk értetlenül a körülöttünk történő eseményeket nézve. Fel is tudunk háborodni. Szóvá is tesszük, ami nem tetszik. Igénk ma arra figyelmeztet, hogy vannak más nézőszemszögek is, nemcsak a miénk. Noha mi nagyon jónak gondoljuk a saját gondolatainkat, lehet, hogy azok nagyon rosszak. Jó ezért átgondolnunk, mielőtt megszólalnánk. Jó Isten mérlegére tenni a dolgot. Jó megkérdezni: „Úr Jézus, kérlek, mutasd meg, mi a helyes. Jól gondolom én most? Te igazgasd a gondolataimat, kérlek.”  Így kerülhetem el, hogy elrontsam, megrontsam mások örömét.

Aztán próbáljunk belépni az asszony gondolkodásába. Ő szíve szeretetéből adta a legdrágábbat. Semmit sem fontolt meg. A legdrágább földi kincsét adta oda. Miért, mert élt a lelkében a MENNYEI KINCS, amit csak az Úr Jézus adhat. A Krisztushoz tartozás öröme mindenre képessé tette. Lángol-e így a szívemben a Krisztushoz tartozás öröme?

Mit vagyok kész tenni, adni Krisztusért?

Úr Jézus, kérlek vezesd a gondolataimat, hogy ne ellened, hanem érted éljek. Ámen

470. ének:

1.Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.

2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.

3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.

4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!

5. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.


Augusztus 31. Kedd

Áldás, békesség!                                                                            

Márk evangéliuma 14. rész 12-25. versei: „A kovásztalan kenyerek első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták áldozni, így szóltak hozzá tanítványai: "Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?" Jézus elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: "Menjetek a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; kövessétek őt, és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: Hol van a szállásom, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti vacsorát? Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen: ott készítsétek el nekünk a vacsorát." Elindultak tehát a tanítványok, és bementek a városba; itt mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, odament a tizenkettővel; és amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus: "Bizony, mondom néktek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni engem." Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte tőle kérdezni: "Talán én?" Mire ő ezt mondta nekik: "Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. Mert az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik." És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: "Vegyétek, ez az én testem." Azután vette a poharat, hálát adott, odaadta nekik, ittak belőle mindnyájan, és ezt mondta nekik: "Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában."”

„Mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik.” Beleremeg a lelkem, amikor mindent úgy találok, ahogy Ő előre megmondta. Figyeljük-e az Úr ígéreteit? Figyeljük-e azok beteljesedését? Mert ma is úgy van. Igéje szól. Ígér. Ígéretei beteljesednek. Ha nem figyelünk rá, akkor elveszítjük ajándékát. Bő egy hete úrvacsoráztunk. Mit mond róla a mai ige? "Vegyétek, ez az én testem… Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik." Isten ígérete. Komolyan vettük? Beletartozom a „sokak”-ba? Te beletartozol? Mert ez a „sokak” azt jelenti, hogy nem mindenkiért halt meg az Úr Jézus. Miért? Ő személyválogató? Nem. Ő szerette az egész világot. Annyira, hogy életét adta azért, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Sokan vannak azok, mondja az Úr Jézus. De nem mindenki. Ha mi hittel, örömmel fogadjuk az Ő ajándékát, akkor értünk is állt a keresztfa ott a Golgotán. Adja Isten, hogy az Ő szeretetére való rácsodálkozásban élhessünk.

Úr Jézus, köszönöm, hogy helyettem is meghaltál. Szeretnék mindig ennek az örömében élni. Ámen

230. ének:

1.Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.              

2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad: Békesség van énvelem.

3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fényesebb lesz szép napom.

4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békességed ott keresd!

5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.


Szeptember 1. Szerda

Áldás, békesség!                                                                          

Márk evangéliuma 14. rész 26-42. versei: „Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. És akkor így szólt hozzájuk Jézus: "Mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába." Péter ezt mondta neki: "Ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem." Jézus így szólt hozzá: "Bizony, mondom néked: te még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem." Ő azonban annál inkább mondta: "Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg." Ugyanígy beszéltek a többiek is. Ekkor arra a helyre értek, amelynek neve Gecsemáné, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg imádkozom." Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, azután rettegni és gyötrődni kezdett, majd így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok." Egy kissé tovább ment, a földre borult és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. És így szólt: "Abbá, Atyám! Minden lehetséges neked: vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." Amikor visszament, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Simon, alszol? Nem voltál képes egyetlen órát virrasztani? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." Újra elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült; és nem tudták, mit feleljenek neki. Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Elég! Eljött az óra! Íme, átadatik az Emberfia a bűnösök kezébe. Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van, aki engem elárul."”

Erős vagyok? Péter azt hitte erős. Ha meg kell halnia, akkor sem tagadja meg az Urat. Ám annyi ereje sem volt, hogy ébren maradjon és imádkozzon.

Igen, erőtlen vagyok. Szeretnénk erősnek látszani. Sokat teszünk érte. Szeretnénk eltitkolni az erőtlenségeinket. Jobb lenne őszintén. Könnyebb lenne. Hasznosabb lenne. Szabadna azt mondani: Uram szeretnék veled együtt meghalni, de félek. Jó lenne kitörni a félelemből, de nem tudok. Uram, „rejts most el a szárnyad alá. Erős kézzel, takarj be engem.” A Te erőddel hadd járjak. Gyenge vagyok. De Uram, szeretnék Veled.

Egyetlen lehetőségünk az imádság. S Isten vár az imádságunkra. Meghallgat, s megáld. Jobban, mint gondolnánk.

277. ének:

1. Gondviselő jó Atyám vagy, Ó, én édes Istenem! Látom én, hogy minden elhagy E világon, csak te nem! Hozzád vágyom, benned élek, Üdvöt mástól nem remélek.

2. Mint az alélt bús virágra Megújító harmatot: Vérző szívem fájdalmára Csak te hintesz balzsamot. Könnyű sorsom terhe rajtam, Ha imára nyílik ajkam.

3. Rám-rám derül ismeretlen Utamon egy kis öröm, Azt is a te véghetetlen Jóságodnak köszönöm; Hálakönnyem tündöklése A te neved hirdetése.

4. Gyenge vagyok, lankadoznak Buzgóságom szárnyai, Bármily híven vágyakoznak Színed elé szállani; Ó, adj erőt, hogy míg élek, Egyedül csak néked éljek!

5. Ó, add, hogy ha majd bevégzem E mulandó életet, Lelkem tisztán és egészen Egyesüljön teveled. El ne vonjon semmi többé, Tied legyek mindörökké!


Szeptember 2. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                     

Márk evangéliuma 14. rész 43-52. versei: „Még beszélt, amikor egyszer csak megjelent Júdás, egy a tizenkettő közül, és kardokkal, botokkal felszerelt sokaság jött vele a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. Az árulója ezt az ismertetőjelet adta meg nekik: "Akit megcsókolok, az lesz ő: fogjátok el, és vigyétek be biztos kísérettel." Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt: "Mester!" - és megcsókolta. Azok pedig rátették kezüket, és elfogták. Egy valaki az ott állók közül kirántotta a kardját, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: "Úgy vonultatok ki ellenem, mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. Veletek voltam mindennap a templomban, amikor tanítottam, és nem fogtatok el. Az Írásoknak azonban be kell teljesedniük." Ekkor mindnyájan elhagyták őt és elfutottak. De követte őt egy ifjú, aki csak egy inget viselt mezítelen testén: őt is elfogták, de ő az ingét otthagyva mezítelenül elmenekült.”

„Veletek voltam minden nap a templomban.” Félelmes dolog ez. Az Úr Jézusra nem a pogányok, az idegenek, hanem azok támadnak, akik együtt voltak vele minden nap a templomban. Ó, de rettenetes, hogy árulóvá, ellenséggé, „feszítsd meg”-et kiabálóvá válhatok. Magamtól ennyire vagyok képes. Ennyire vagyunk képesek. Ez lakik a szívünkben. S ez annyira rossz így, hogy az Úr Jézus elhagyta gyönyörű szép országát, eljött ebbe a világba, engedte, hogy keresztre feszítsék, azért, hogy esélyem legyen a lelkemben lakó rettenettől megszabadulni. Igen, megszabadít, ha kérem. És kérem. Nem akarok gonoszságban élni. A templomba azért vágyom, hogy Vele közösségben lehessek ott. Azért, hogy az Őtőle kapott erővel végezhessem mindennapi munkámat. Azért, hogy az Ő erejével ellen állhassak minden gonosz gondolatnak.

Úr Jézus, kérlek, ajándékozz meg a templomban a Te jelenléteddel, a Te erőddel, hogy abból élhessek. Ments meg kérlek, hogy ne váljak ellenséggé. Ámen

448. ének:

1.Hirdetvén az Úr halálát, Uram, néked adunk hálát, Hogy nemcsak tartod testünket, Hanem táplálod lelkünket.

2. Ma is ételt készítettél Ennek, s asztalt terítettél, Melyről Fiad szent testével, Elégítél szent vérével.

3. Ezzel világos jelt adtál S minket arról megbiztattál, Hogy ha igaz hitünk lészen, Fiad miénk lesz egészen.

4. Kérünk, Uram, adj kegyelmet, És nyújts nekünk segedelmet, Hogy Jézusunkat szeressük És őtet végig kövessük.

5. Az ő megtöretett teste, Mellyel váltságunk kereste, Lelkünk máskor is táplálja, A bűnért meg ne utálja.

6. Segítsd gyarló tehetségünk, Véle kötött szövetségünk Hogy szent és állandó légyen, Mígnem lelkünk hozzá mégyen.

7. Amely fogadást ma tettünk, Midőn asztalodról ettünk, Uram, segélj, hogy megálljuk, A bűnöket megutáljuk.


Szeptember 3. Péntek

Áldás, békesség!                                                                           

Márk evangéliuma 14. rész 53-65. versei: „Ekkor Jézust a főpaphoz vitték, és oda gyülekeztek a főpapok, a vének és az írástudók is mind. Péter távolról követte őt, be egészen a főpap palotájának udvarába, és ott ült a szolgákkal, melegedett a tűznél. A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák; de nem találtak. Sokan tettek ugyan ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek. Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis vallomást tették ellene: "Mi hallottuk, amikor ezt mondta: Én lerombolom a kézzel alkotott templomot, és három nap alatt mást építek, olyat, amit nem emberi kéz alkotott." De vallomásuk így sem egyezett. A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól: "Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?" Ő azonban hallgatott, és nem válaszolt semmit. Ismét megkérdezte őt a főpap, és így szólt hozzá: "Te vagy a Krisztus, az Áldottnak Fia?" Jézus ezt mondta: "Én vagyok, és meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőiben." A főpap erre megszaggatta a ruháit, és így szólt: "Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok az istenkáromlást. Mi a ti véleményetek erről?" Azok pedig együttesen kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. Akkor némelyek elkezdték őt köpdösni, arcát betakarni és ütlegelni őt, és ezt mondták neki: "Most prófétálj!" A szolgák is arcul verték őt.”

Becsukom a szemem, és látok egy képet: Amikor az Úr Jézus visszajön ott állnak előtte ezek a hazudozó, köpködő, ütlegelő, vallató, maguk igazát bizonygató emberek. Az arcuk halálra sápadt, és a „Jézus nevére meghajol minden térd. Mennyeieké, földieké, és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus ÚR az Atya Isten dicsőségére.”

Becsukom a szemem, és látom magam. Látom, amikor gondolkodás nélkül elönt a harag. Látom az indulataimat, meggondolatlan szavaimat, amikkel embertársaim ellen vétkeztem…

Közben látom Őt, a Krisztust, az Áldottnak Fiát. Igen, én már tudom, hogy Ő áll ott középen. Nagyon fáj, hogy miattam. De köszönöm, hogy értem áll ott. Szótlanul. Csendesen.

341. ének:

1. Ó, Krisztusfő, te zúzott, Te véres szenvedő, Te töviskoszorúzott Kigúnyolt drága fő, Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás remek, De most megcsúfolódtál: Szent fő, köszöntelek!   

2. Ékességed, te drága, Melytől máskor remeg Világ hatalmassága, Köpés mocskolta meg. Milyen halványra váltál! Szemed fényét, amely Szebb volt minden sugárnál, Ki rútította el?      

3. Mind, ami kín, ütés ért, Magam hoztam Reád; Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém.   

4. Itt állok - ó, ne vess meg - A gyötrelmek helyén; Amíg ki nem hűl tested, El nem mozdulok én. S ha életed kilobban, Alácsuklik fejed, Ölemben és karomban Lesz nyugtató helyed.    

5. Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.

6. Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom, A kínban, mit halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás.           

7. Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem - Így halni: jó halál.


Szeptember 4. Szombat

Áldás, békesség!                                                                    

Márk evangéliuma 14. rész 66-72. versei:Amikor Péter lenn volt az udvaron, arra ment a főpap egyik szolgálóleánya. Meglátta Pétert, amint melegedett, ránézett, és így szólt: "Te is a názáreti Jézussal voltál." Ő azonban tagadta, és ezt mondta: "Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz." És kiment az előcsarnokba. A kakas pedig megszólalt. A szolgálóleány ismét meglátta őt, és újra mondta az ott állóknak: "Ez közülük való." De ő ismét tagadta. Egy kis idő múlva viszont az ott állók mondták Péternek: "Bizony, közülük való vagy, hiszen Galileából való vagy te is." Ekkor ő elkezdett átkozódni és esküdözni: "Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek." És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: "Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem." És sírásra fakadt.”

Amikor szembesülnöm kell a saját erőtlenségemmel… Sokáig azt hiszem, erős vagyok. Mindenre képes. „Lehetetlen nincs, csak tehetetlen.” Aztán megélem, hogy a hősiességem, csak szájhősködés. Lehetetlen, hogy ne rontsam el. S mily rettenetes, ha éppen az Úr Jézust tagadom meg. Vagy „csak” úgy viselkedek, hogy eltakarom Őt mások elől. Nem láthatják Őt… Nem ismerhetik meg…  Mennyi, mennyi variációja van a bűnnek…

Péter megtalálta a megbánás helyét. Mi megtaláljuk-e? De jó, ha láthatjuk, hogy elrontottuk. Akkor is, ha már „megint” elrontottuk. Akkor is, ha ez fáj, kétségbe ejt. Mi ebben a jó? Az, hogy így megtalálhatjuk a megbánás helyét. Ha nem bánt, nem keressük. Akkor nincs bűnbánat. Akkor a bűneinkben maradunk.

Péter sírásra fakadt. Tudunk-e sírni a bűneink felett? Bocsánat csak az őszinte megbánásból fakad. Szükségem van a bocsánatára. Szükségem van a megbánásra.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Te előre szólsz nekünk is. Köszönöm a figyelmeztetésedet. Bocsáss meg, hogy újra meg újra elrontom… Köszönöm, hogy Te értem is imádkoztál. Ámen

345. ének:

1.Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom, Menedékem nincs sehol e földi határon; Ha te nem jössz bánatomra biztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj.

2. Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőled elrejtenem semmit sem lehet; Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt: Vedd le rólam, ó, Úr Isten, vedd le ezt a súlyt!

3. Jézusomra föltekintek a kereszt alatt, Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt; Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat: Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat!

4. Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!


Szeptember 5. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                     

Márk evangéliuma 15. rész 1-19. versei: „Korán reggel haladéktalanul határozatot hoztak a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész nagytanáccsal együtt. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak. Pilátus pedig megkérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" Ő így válaszolt neki: "Te mondod." A főpapok hevesen vádolták őt. Pilátus ismét megkérdezte tőle: "Nem felelsz semmit? Nézd, mennyire vádolnak!" Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátus nagyon elcsodálkozott. Ünnepenként el szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit ők kívántak. Barabbás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. A sokaság tehát felmenve Pilátus elé, kérte tőle azt, amit mindig megtett nekik. Ő pedig megkérdezte tőlük: "Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?" - mert tudta, hogy irigységből szolgáltatták ki Jézust a főpapok. A főpapok azonban felbujtották a sokaságot, hogy inkább Barabbás elbocsátását követeljék. Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok?" Azok ismét felkiáltottak: "Feszítsd meg!" Pilátus megkérdezte tőlük: "De mi rosszat tett?" Azok pedig még hangosabban kiáltották: "Feszítsd meg!” Pilátus eleget akart tenni a sokaság kívánságának, és szabadon bocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig miután megostoroztatta, kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék. A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, és elkezdték köszönteni: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte.”

„Eleget akart tenni a sokaság kívánságának…” Pilátus életének egyetlen esélye volt, hogy találkozhat a MEGVÁLTÓ-val. Tudta, érezte, hogy rendkívüli ez a találkozás. Mégis inkább a tömeggel tartott.

Bennünket is sodor az ár. Könnyebb a tömeggel tartani, mint mindenkivel szemben képviselni az IGAZSÁG-ot. Lehetséges ez ma? Igen, lehetséges. Nem szükséges a „társadalmi elvárások”-nak eleget tenni akkor, ha meggyőződésem, hogy Isten mást vár tőlem. Krisztus útja persze mindig nehéz. Nem csupán azért, mert egyedül maradhatok rajta, hanem azért, mert kicsúfolhatnak, leköphetnek, gúnyolhatnak, bántalmazhatnak, akár az életemet is elvehetik. Pál apostol azt mondja: „semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezzem azt a feladatot, amit Jézus bízott rám.” Így is lehet. Vagy úgy is, mint Pilátus: engedni, hogy magával vigyen az ár.

Te melyik utat választod?

265. ének:

1.HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.  

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.          

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.  

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5.BÍZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.   

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt. 

7. Ő MEGCSELEKSZI  végre Velünk azt, ami jó; Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.