Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2021.09.06-12.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Szeptember 6. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                             

Márk evangéliuma 15. rész 20-32. versei: „Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt. Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. Vele együtt feszítettek keresztre két rablót, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. (És így teljesedett be az Írás, amely ezt mondja: "És bűnösök közé számlálták.") Az arra járók fejüket csóválva káromolták, és ezt mondták: "Nosza te, aki lerombolod a templomot, és felépíted három nap alatt, mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!" Hasonlóan csúfolódtak a főpapok is maguk között az írástudókkal együtt, és így szóltak: "Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le a keresztről, hogy lássuk, és higgyünk." Azok is gyalázták, akik vele együtt voltak megfeszítve.”

„Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni.” Én inkább így mondom: Nem magát mentette, hanem másokat. Önző természetem először mindig saját magát mentené. Isten Fia már a kezdet kezdetén értünk jött. Nem önmagáért. Milyen szégyen ezt fölróni neki. Nem azért történt így, mert nem tudta, hanem azért, mert nem akarta. Téged és engem akart megmenteni. Nem önmagát. Ha önmagát akarta volna, el sem indul a Mennyországból. De olyan nagyon szeretett Téged és engem, hogy eljött. Tudta, hogy elfogják, megölik. Tudta, hogy szenvednie kell. Tudta, hogy még a tanítványai sem értik. Még az édesanyja sem. Mégis jött, mert nem önmagát akarta megmenteni, hanem engem és Téged.

Úr Jézus, köszönöm, hogy értem vállaltad szörnyű kínhalálod. Áldalak, Uram. Ámen

342. ének:

1.Jézus, világ megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek fán függő díja: Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.    

2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek, Mert így gyógyulást reménylek: Moss meg szent véredben s élek. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.  

3. E keresztről, én Reményem, Tekints reám szerelmesen, Épen téríts hozzád engem, Mondván: bűnöd elengedtem. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.    

4. Ne gerjedezz vétkem ellen, Sőt véreddel kegyelmesen, Ily mocskos beteget, híven Moss meg, s bűntől üres lészen. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.                  

5. Engem ily nagy szerelmedből, Végy hozzád szent   kegyelmedből, Vegyek erőt keresztedből, És végbúcsút bűneimtől. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.   

6. Ajánlom magamat néked: Sebeidben szívemet vedd; Ó, nyíljál fel, piros forrás, mert nagy bennem rád a vágyás! Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

7. Ez keserves halálodért, Melyet felvettél éltemért, Vedd szívemet mindezekért, Megérdemlett jutalmadért. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem             

9. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját kínra ne adj; Sőt, ha eljő majd halálom: Szent jobbodra engedj állnom. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.



 Szeptember 7. Kedd

Áldás, békesség!                                                                         

Márk evangéliuma 15. rész 33-41. versei: „Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: "Elói, elói, lámá sabaktáni!" - ami ezt jelenti: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?" Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak: "Nézd, Illést hívja." Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: "Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?" Jézus azonban hangosan felkiáltva kilehelte lelkét. Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. Amikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta: "Bizony, ez az ember Isten Fia volt!" Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték; köztük a magdalai Mária, továbbá Mária, a kis Jakab és József anyja, valamint Salómé, akik követték őt, és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és sok más asszony is, akik vele mentek fel Jeruzsálembe.”

Amikor szenvedéseid között egyedül érzed magad, tudjad, hogy az Úr Jézus egyedül volt ott a kereszten. Mégis vállalta. De tudjad, hogy neked nem kell egyedül szenvedned soha, semmilyen rettenetben. Nem vagy egyedül, ha nem akarsz egyedül lenni. Az Úr Jézus azt ígérte: „Tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Nem vagyok egyedül. Az Úr Jézus velem van. Nem kézzel foghatóan, hanem szívvel foghatóan. Velem van annyira, hogy Benne élhetek. Könny csordul a szememből. Nem a bánat, hanem a hála könnye. Velem van a leglehetetlenebb helyzetekben. S tudom, velem lesz abban az órában is, amikor ebből a világból távoznom kell. Nem leszek egyedül, mert Ő ezt is vállalta helyettem. Nem leszek egyedül, mert megígérte, hogy velem lesz, s hiszek ígéreteiben. Tapasztaltam számtalanszor, hogy úgy van, ahogy Ő megígérte.

Uram, köszönöm, hogy velem leszel abban a legnehezebb utolsó órában is. Segíts, hogy el ne higgyem, hogy magamra kell maradnom. Ámen

341. ének:

1. Ó, Krisztusfő, te zúzott, Te véres szenvedő, Te töviskoszorúzott Kigúnyolt drága fő, Ki szépség tükre voltál, Ékes, csodás remek, De most megcsúfolódtál: Szent fő, köszöntelek!      

2. Ékességed, te drága, Melytől máskor remeg Világ hatalmassága, Köpés mocskolta meg. Milyen halványra váltál! Szemed fényét, amely Szebb volt minden sugárnál, Ki rútította el?    

3. Mind, ami kín, ütés ért, Magam hoztam Reád; Uram, e szenvedésért Lelkemben ég a vád. Feddő szót érdemelve itt állok én, szegény, S kérlek, lelked kegyelme Sugározzék felém.  

4. Itt állok - ó, ne vess meg - A gyötrelmek helyén; Amíg ki nem hűl tested, El nem mozdulok én. S ha életed kilobban, Alácsuklik fejed, Ölemben és karomban Lesz nyugtató helyed.

5. Ó, légy érette áldott, Jézus, Egyetlenem, Hogy szörnyű kínhalálod Nagy jót akar velem. Add, hogy hódolva híven Tőled ne térjek el, S ha hűlni kezd a szívem, Benned pihenjek el.          

6. Mellőlem el ne távozz, Ha majd én távozom, A kínban, mit halál hoz, Állj mellém, Jézusom. Ha lelkem félve reszket, S rettent a meghalás, Nagy kínod és kereszted Legyen vigasztalás.       

7. Légy pajzsom és reményem, Ha kétség látogat, Véssem szívembe mélyen Kereszthalálodat. Rád nézzek, Rád szünetlen, S ha majd szívem megáll, Öleljen át a lelkem - Így halni: jó halál.


Szeptember 8. Szerda

Áldás, békesség!                                                                         

Márk evangéliuma 15. rész 42-47. versei: „Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt, eljött arimátiai József, a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta az Isten országát; bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus csodálkozott azon, hogy már meghalt, ezért hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. Amikor ezt megtudta a századostól, kiadatta a holttestet Józsefnek. Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette őt, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. A magdalai Mária és Mária, a József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt.”

Eljött, mert maga is várta az Isten országát.

Én, aki várom Isten országát, mit teszek ebben a nagy zűrzavarban, ami körülöttem van?

Arimátiai József vállalta mindenki előtt a Krisztushoz tartozását. Akkor, amikor nem vállalták a tanítványok. Akkor, amikor az a 70 tagú nagytanács elítélte Jézus Krisztust. Akkor, amikor üvöltött a tömeg: „feszítsd meg”! Azt vállalta, amit más nem mert, vagy nem akart.

Nehéz a tömeggel szembe menni. Nehéz hitünket megvallani szóval, vagy tettel ott, ahol mindenki másként gondolkodik. Nehéz a félelmeinkkel, fájdalmainkkal szembe menni. Nehéz, hogy ne én legyek fontos, hanem a feladat, amit az Úr Jézus Krisztus bízott rám. Nekem nem is megy magamtól. De amikor lelkemben érzem az indíttatást, akkor jó annak engedelmeskedni. Nem jó elaltatni a lelkiismeretünket. Persze egyedül nem megy. Legalábbis nekem nem. Ám szabad imádkozni érte, s imádkozó szívvel már megy. Jézus Krisztus soha nem hagy magamra, ha kérem Őt. Az Ő segítségével lehetővé lesz a lehetetlen. Ma is. Szabad Vele indulnom.

Úr Jézus kérlek, légy velem, hogy lehessek hű bizonyságod minden feladatom között. Ámen

338. ének:

1.Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Félelem, ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.

2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.

3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.

4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!


Szeptember 9. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                    

Márk evangéliuma 16. rész 1-8. versei: „Amikor elmúlt a szombat, a magdalai Mária és Mária, a Jakab anyja, valamint Salómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírbolthoz, és erről beszéltek egymás között: "Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?" Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve. Pedig az igen nagy volt. És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. De az így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették. De menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek. Ekkor kijöttek, és elfutottak a sírbolttól, mert remegés és döbbenet fogta el őket; és senkinek sem mondtak el semmit, mert féltek.”

"Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?" Ekkor felnéztek, és látták, hogy a kő el van hengerítve.

Hatalmas kövek állnak életünk útjában, amik eltakarják előlünk Krisztust. Mik ezek a kövek? Az aggodalom, a félelem, a betegségeink, a haragunk, az értetlenségünk, a kedvteléseink, s ki tudja még, kinek-kinek mi. Olyan hatalmas, nehéz kövekké, sziklákká nőnek ezek bennünk, hogy jogos a kérdés: Ki hengeríti el? Miért kellene ezeket elhengeríteni? Mert eltakarják Jézust. Az asszonyok a szikla mögött a halott Urat keresték. Mi az Élő Urat kereshetjük. Egy dolog mégis ugyanaz: Valakinek el kell hengeríteni a követ, ami eltakarja. A számunkra túl nehéz sziklát: a félelmet, az aggodalmat, a haragot, vagy kinek-kinek, amit. Isten ajándéka, ha meglátjuk, mekkora kövek takarják el előlünk az Úr Jézust. Ha megláttuk, akkor mi már tudhatjuk, hogy szabad imádkoznunk: Úr Jézus, kérlek, Te hengerítsd el a követ: Te vedd el a szívemből mindazt, ami eltakart Téged előlem! S imádságunk meghallgattatásra talál. Isten elveszi azokat, mi pedig boldog örömmel találkozhatunk az Élő Úr Jézus Krisztussal.

Úr Jézus Krisztus, kérlek, ma hengerítsd el a sziklát, ami eltakar a hitem elől Téged. Könyörülj meg rajtam, hogy láthassalak, hogy hitemmel Beléd kapaszkodhassak, hogy soha többet semmi el ne választhasson Tőled. Ámen

458. ének:

1.Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!


Szeptember 10. Péntek

Áldás, békesség!                                                                   

Márk evangéliuma16. rész 9-20. versei: „(A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, először a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Ő elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak. Amikor ezek meghallották, hogy ő él, és hogy Mária látta, nem hitték el. Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek. Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket, keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Ezután így szólt hozzájuk: "Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak." Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült. Azok pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.)”

Elmentek, hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.

Mi is feladatot kaptunk. „Hirdetni kell az Áldott szent igét. Jézushoz gyűjtve milliók szívét, széjjelhirdetni Jézus szent nevét.” Nekünk, akik Őbenne hiszünk, ez a feladatunk. Van, amikor szóval kell hirdetni az igét, van, amikor szótlanul, a tetteinkkel. Van, amikor éppen az a legbeszédesebb, hogy tudunk hallgatni a bennünket ért szóáradatban. S hogy éppen jó úton járunk-e, az abból derül ki, hogy az Úr megerősíti-e a szavainkat, tetteinket. Ha csak én szólok, akkor az üres szó. Nincs ereje, akárhogy akarom is. Az ereje, a hitelessége felülről adatik. Hogy milyen módon, az az Isten ajándéka. Nem rám tartozik.

Úr Jézus, köszönöm, amikor Te nyitod szóra a szám. Köszönöm, amikor Te bírsz rá arra, hogy hallgassak. Köszönöm, hogy megáldod azt, amikor neked engedelmeskedem. Ámen

462. ének:

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.


Szeptember 11. Szombat

Áldás, békesség!                                                                

Pál apostol Galácia beliekhez írt levele 1. rész 1-5. versei: „Pál apostol, aki nem emberektől, nem is emberek által kapta elhívását, hanem Jézus Krisztus által, és az Atya Isten által, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül - és a velem levő atyafiak mindnyájan: Galácia gyülekezeteinek. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.”

Aki nem emberektől kapta az elhívását, attól emberek nem vehetik azt el. Hogy van ez? Pál apostolt egyenesen az Úr Jézus szólította meg. Nem emberek próbálták neki elmagyarázni, hogy a keresztyéneket üldözni nem jó dolog. Az Úr Jézus beszélt vele ott a damaszkuszi úton. Nem azért szólította meg, hogy megvédje tőle azokat, akiket börtönbe akart vetni. Azért szólította meg, hogy bejárja az akkor ismert világot, s mindenütt hirdesse a jó hírt: az Úr Jézus érted is jött, érted is meghalt. A te Megváltód is lehet, ha Te kéred erre.

Kevés, ha mi emberektől vesszük a megbízatásunkat. Van olyan, hogy emberek rábeszélnek, hogy beszéljünk az Úr Jézusról. Rábeszélnek, hogy hívogassunk templomba, hogy látogassunk meg valakit… Elmondhatják, hogy neked ez dolgod, mert lelkész vagy, presbiter vagy, templom látogató gyülekezeti tag vagy… De ha mindössze emberek küldtek, akkor annak nem az lesz az eredménye, amit szeretnénk. Amikor Isten küld, amikor Ő bíz rád feladatot, akkor senki nem állíthat meg. Akkor munkádnak jó gyümölcse lesz. Vigyázz, el ne bízd magad ilyenkor, mert ezért egyedül Istené a Dicsőség.

Úr Jézusom, köszönöm, hogy még mindig bízol rám feladatot, s köszönöm, hogy ezek a feladatok nem emberektől, hanem Tőled jönnek. Kérlek, Te adj hozzá erőt, kitartást és bölcsességet is. Ámen

346. ének:

1.Győzhetetlen én kőszálom, Védelmezőm és kővárom, A keresztfán drága áron Oltalmamat tőled várom.

2. Sebeidnek nagy voltáért, Engedj kedves áldozatért, Drága szép piros véredért, Kit kiöntél ez világért.

3. Reád bíztam én ügyemet, Én Jézusom, én lelkemet, Megepedett bús szívemet, Szegény árva bús fejemet.

4. Irgalmazz meg én lelkemnek, Ki vagy ura mennynek, földnek, Könyörgök csak Felségednek, Én megváltó Istenemnek.

5. Mutass, Jézus, kies földet, Lakásomul adj jó helyet, Ez életben csendességet, Jövendőben idvességet.


Szeptember 12. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                   

Pál apostol Galácia beliekhez írt levele 1. rész 6-9. versei:Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azonkívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen! Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!”

Mit jelent átkozottnak lenni? Istentől egészen elszakadtnak lenni. Isten nélküli állapot ez, amikor nincsen semmi jó az ember életében. Az itt elhangzó mondat nem azonos az emberek átkozódásaival. Azok meggondolatlan, indulatokból származó gonosz gondolatok. Ne tegyük. Ne adjunk nekik teret az életünkben. Pál nem dühöng. Közli a tényt: aki Isten szavát elferdíti, s ezzel hamis útra vezet másokat, az maga is elveszti az Istennel való közösséget. Isten nélkülivé válik. Aki mások előtt bezárja a Mennyország kapuját, az maga is kint reked. Ez annyira komoly dolog, hogy Pál apostol azt mondja, hogy ha én magam lennék az, aki meghamisítom azt, amit eddig mondtam nektek, akkor nekem se higgyetek. Akkor én magam kárhozatra való leszek.

Olyan világot élünk, ahol az igazság és a hamisság úgy keveredik, hogy nem tudjuk, hogy ki mond igazat, és ki az, aki csak hangoztatja, hogy ez az igazság. Ebben a zűrzavarban szól keményen Pál apostol. Jó a szavát komolyan vennünk és nem állnunk az „elferdítők” csapatába. De honnan tudom, mi az igazság? Pógyor Istvánt a Keresztyén Ifjúsági Egyesület magyarországi titkárát kérdezte valaki suttogva akkor, amikor már betiltották az Egyesület működését: „Pógyor úr! Van-e jó hír?” „Jó hír? Az evangélium!” – válaszolta. Ezért a jó hírért hamarosan Ö mártírhalált is kész volt halni, mert a legsötétebb világban is jó hír, a legjobb hír, hogy az Úr Jézus értem is meghalt a kereszten. Nekem is örökéletet szerzett.

Honnan tudom, mi az igazság? Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ő hozzá igazodok. Tőle kérek tanácsot. Igéje ma is útba igazít. Igéje ma is jó hír.

Vasárnap van. Éljünk vele.

Úr Jézus, kérlek, áld és szenteld meg az ünnepünket. Áldj meg bennünket a Te igéddel, hogy tiszta szívvel, tiszta útadat láthassuk, s követhessük. Ámen

512. ének:

1."Szólj, szólj  hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.         

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat. 

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.  

  4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek, És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.        

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül, s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.   

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.