2021.12.20-12.26.
December 20. Hétfő
Áldás, békesség!
Péter apostol második levele. 2. rész: „De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra. Sokan fogják követni kicsapongásaikat, akik miatt káromolni fogják az igazság útját, benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban. Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat. Mert az Isten nem kímélte meg a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek. Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. Mert ennek az embernek az igaz lelke napról napra gyötrődött közöttük gonosz cselekedeteiket látva és hallva. Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára. Különösen azokat, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és az Isten felségét megvetik. Ezek vakmerők, elbizakodottak, akik attól sem rettennek vissza, hogy dicsőséges hatalmakat káromoljanak, holott még az angyalok sem mondanak ezekre az Úr előtt kárhoztató ítéletet, jóllehet erőben és hatalomban felülmúlják őket. Ezek gyönyörűségnek tartják a naponkénti dőzsölést: szennyfoltok és szégyenfoltok ők, akik álnokságaikban tobzódnak, amikor együtt lakmároznak veletek. Szemük parázna vággyal van tele, és telhetetlenek a bűnben, elcsábítják az állhatatlan lelkeket, szívük gyakorlott a kapzsiságban, átok gyermekei. Mert üres, fellengzős szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen szakadtak el a tévelygésben élőktől. Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte. Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsőnél."
Hamis tanítók. Azt is mondhatom, hogy kísértések sora, amivel szembe kell néznünk. Amik akár úgy állnak elénk, hogy általunk szeretett emberek arcát, hangját képviselik. Akár emberi forma nélkül kísértik a gondolatainkat. Egyet jó tudnunk: nekünk szabadságunk van a kísértésre nemet mondani. Akkor is, ha az újra és újra elénk áll. „Engedelmeskedjetek Istennek, álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.”- olvastuk nemrég. Igen, imádsággal mondhatunk nemet a kísértőnek. S mondjunk is, bármilyen formában áll elénk, mert a kárhozat, s az ítélet igénk tanúsága szerint nagyon komoly dolog. Ne engedjünk neki.
Úr Jézus, kérlek, hadd kapaszkodjak beléd a kísértő minden támadása közben. Ámen
460. ének:
1.Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!
2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!
3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!
4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!
5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!
6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!
December 21. Kedd
Áldás, békesség!
Péter apostol második levele 3. rész 1-7. versei: „Ez már a második levél, szeretteim, amelyet hozzátok írok: ezekben emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat, hogy eszetekbe jussanak a szent próféták előre megmondott szavai, és apostolaitoknak az Úrtól és Üdvözítőtől kapott parancsolatai. Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: "Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van." Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára.”
„Csúfolódók támadnak.” Igen, támadnak. Mindig is voltak. Életemhez hozzátartoztak. Zavartak. Ma döbbenetes módon megnőtt a csúfolódók száma és szája. Gúnyt űznek mindenből, ami szent. Vannak, akik már a karácsony szót és a Mária nevet is eltörölnék. Csúfolódnak, mert rejtve marad előttük, mert szándékosan nem is akarnak találkozni Isten hatalmával, szeretetével, megváltó, felemelő kegyelmével. Mit tehetünk? Két dolgot: az egyik az, hogy imádkozunk értük, hogy Isten nyissa meg a szemüket, hogy lássák, hogy láthassák az Ő csodáit, szeretetének végtelen ajándékát. Imádkozhatunk, és imádkozzunk értük kitartóan. A második: Megköszönhetjük Istennek, és köszönjük is meg, hogy nekünk megnyitotta a szemünket, a szívünket. Köszönjük meg, hogy láthatjuk életünk eseményeiben Isten velünk lévő szeretetét. Köszönjük meg, hogy érezhetjük végtelen kegyelmét. S ebben a hálaadásban rejtve marad a szívünk a csúfolódók előtt. S az értük való imádkozásban pedig megnyílik a szívünk az irántuk való szeretetre, s reménységünk lehet arra, hogy az Ő szemük, szívük is megnyílik.
Uram, köszönöm, hogy Te a támadásokat, csúfolódásokat is javamra tudod és akarod fordítani. Köszönöm, hogy nem kell egyedül elszenvednem, velem vagy akkor is. Köszönöm, hogy szabad nekem a csúfolódókért is imádkozni. Áldalak ezért. Ámen
Ó, végtelen nagy kegyelem, Megmentett engem is. Én elvesztem, reménytelen,
Ha Jézus nem segít. Ó mily csodás e kegyelem A szívem már nem fél.
Értelmet nyert az életem Mert Jézus bennem él.
Ó mennyi sok veszélyen át Jöttem Hozzád, Uram.
De lelkem most már rád talált, többé nem nyugtalan.
A mennynek békessége vár, Ha elfogy életem.
Megosztja majd hű Jézusom Szent otthonát velem.
462. ének:
1.Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.
2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.
3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.
December 22. Szerda
Áldás, békesség!
Péter apostol második levele 3. rész 8-13. versei: „Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.”
Ádvent van. Azt jelenti ez a szó, hogy ELJÖN. Karácsonyt várunk? Vagy Krisztust várunk. Szívünk SZABADÍTÓ KIRÁLYÁT várjuk, vagy családi ünnepet? Ajándékokat várunk, vagy AJÁNDÉKOT, ISTEN AJÁNDÉKÁT? Szívünknek hiányzó szeretteinket várjuk, vagy Krisztust várjuk, hogy hozzánk is eljöjjön. Mert eljön. Betölti jelenlétével hiányainkat. Nem jön zajban, lármás ünneplésben. De jön a csendben. Nem késik. Eljön. Türelemmel vár, amíg nyílik a szívem. Amíg már minden egyébnél fontosabbnak, nagyobb kincsnek tartom a Vele való találkozást. Nem akarja, hogy elvesszek. Nem akarja, hogy elvesszél. Nem akarja, hogy szeretteid elvesszenek. Vár a megtérésünkre, Hozzá fordulásunkra. Vár a lelkünkre. Vár. De el fog jönni. Hogyan talál? Készen? Készületlenül? Nem az a kérdés, hogy kitakarítottuk-e a lakást, sütöttünk-e finom süteményeket, főztünk-e töltött káposztát?
A kérdés az: készen van-e a szívünk? Bűnbánattal, igaz vágyakozással várja-e Krisztusát?
„Ádvent. Szelídzengésű üzenet. Eljön! Eljön! Beteg, a gyógyulásod, rab, a szabadulásod, halott, az életed.
Szomorú, most jön az öröm! Erőtlen, most jön az erő! Éjbe\' járó, hajnalra váró,
fölkel a fény neked.
Zendül az ég, zendül a föld, Isten izent: Eljön! Eljön! Ádvent! Ádvent!
Ádvent. Dörög rendíthetetlen, kemény királyi üzenetben. Eljön. Eljön.
Ha elkerülöd a mosolyban, eléd kerül mint könny, sikoltás.
Ha a bölcsőben meg nem látod, utadat állja, mint koporsó.
Eljön az Első és Utolsó.
Ha mint templom szelíd harangja nem találhat szíven a hangja, ágyúk ádáz tüzében hallod ítélni rajtad majd e hangot. És romba dőlhet minden oltár, elnémulhat zsolozsma, zsoltár, házad küszöbén fog megállani... A munkazajban, léha dalban, vagy az éj titkos csendjében fogod közelgő lépteit meghallani. Eljön, eljön! Ki nem kerülheted. Ha kikerülöd, mint kegyelmet, úgy kell bevárnod, mint ítéletet. Hallod? Hallod? Mozdul az ég, mozdul a föld, Isten izent: Eljön. Eljön. Ádvent. Ádvent.” (Túrmezei Erzsébet)
312. ének:
1.Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr, Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosúl, Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő.
2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.
3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, Őt nemhiába várod: Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.
4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: Te készítsd el: tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.
December 23. Csütörtök
Áldás, békesség!
Péter apostol második levele 3. rész 14-18. versei: „Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben. A mi Urunk hosszú tűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek - a neki adott bölcsesség szerint -, szinte minden levélben, amikor ezekről szól. Ezekben van néhány nehezen érthető dolog, amelyeket a tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére. Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!”
Mert Krisztusra várunk, hát igyekeznünk kell. Mire? Arra, hogy Ő tisztának és feddhetetlennek találjon. Tisztának. Feddhetetlennek. Ez magunktól nem megy. De buzgón imádkozhatunk érte. S imádkozzunk is buzgón érte, hogy tisztítsa meg a szívünket, a gondolatainkat. Adjon bölcsességet a döntéseinkhez, mindegyikhez. Vezesse a gondolatainkat, hogy ne azt tegyük, amit mi jónak találunk, hanem azt, amit Ő tart jónak. Sokszor nagy a különbség a kettő között. Tehát mikor igyekszem, ne azon igyekezzek, hogy majd én kitalálom, mi az Isten szerint jó, hanem azért imádkozzak, hogy Ő vezesse a gondolataimat a jóra. Közben pedig sok-sok emberrel találkozom, akik „kiforgatják”, elferdítik „az írásokat” a maguk vesztére. Imádkozzunk, hogy Isten adjon ilyenkor is bölcsességet, hogy magukkal ne sodorjanak, mert olyan hihető módon tudnak szólni. Nem is tudunk megállni, ha nem Krisztus kegyelmében kívánunk növekedni. De kérhetjük Őt, s Őt dicsérhetjük már itt, s majd egykor odafent.
Úr Jézus, köszönöm, hogy Te vezeted a szívem, a gondolataimat. Te megmentesz a tévelygéstől. Kérlek Téged a tévelygők lelkéért. Gyógyítsd meg kérlek őket. Kérlek hadd dicsőíthesselek Téged egész életemben. Ámen
181. ének:
Jer, áldott vendég, várunk tégedet, tisztítjuk a te útadat, egyengetjük a te ösvényedet: mutasd meg nálunk magadat! Erős hittel szívünkbe fogadunk, állandó szállást ott adunk.
Túrmezei Erzsébet: Krisztusra várunk
Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap. Némák a titkok. Nem válaszolnak.
Rejtő ködükbe szemünk nem láthat... De elültetjük kis almafánkat,
Bízva, hogy kihajt, gyümölcsöt terem. Titok a jövő. Sürget a jelen.
Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap. Némák a titkok. Nem válaszolnak.
De a ma int, hogy híven szolgáljunk, Mert tudjuk, Ki jön: Krisztusra várunk.
Ha hirtelen jön, ha észrevétlen, Munkában leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk! Mert tudjuk, ki jön: Krisztusra várunk.
December 24. Péntek
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 1. rész 1-17. versei: „Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve. Ábrahám fia volt Izsák, Izsáké Jákób, Jákób fiai pedig Júda és testvérei. Júda fia volt a Támártól született Fáresz és Zerah, Fáreszé Heszrón, Heszróné pedig Arám. Arám fia volt Ammínádáb, Ammínádábé Nahson, Nahsoné Szalmón. Szalmón fia volt Ráhábtól Boáz, Boázé Ruthtól Óbéd, Óbédé Isai. Isai fia volt Dávid, a király. Dávid fia volt Salamon, Úriás feleségétől. Salamon fia volt Roboám, Roboámé Abijjá, Abijjáé pedig Ászá. Ászá fia volt Jósáfát, Jósáfáté Jórám, Jórámé Uzzijjá. Uzzijjá fia volt Jótám, Jótámé Áház, Áházé Ezékiás. Ezékiás fia volt Manassé, Manassé fia volt Ámón, Ámóné Jósiás. Jósiás fia pedig Jekonjás és testvérei, a babiloni fogságba vitelkor. A babiloni fogságbavitel után Jekonjás fia volt Sealtiél, Sealtiélé Zerubbábel. Zerubbábel fia volt Abihud, Abihudé Eljákim, Eljákimé pedig Azzur. Azzur fia volt Cádók, Cádóké Jákin, Jákiné Elihud. Elihud fia volt Eleázár, Eleázáré Mattán, Mattáné Jákób. Jákób fia volt József, annak a Máriának férje, akitől Jézus született, akit Krisztusnak neveznek. Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba vitelig is tizennégy nemzedék, a babiloni fogságba viteltől Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.”
Ábrahámtól Dávidig, Dávidtól a babiloni fogsági, a fogság után Krisztus eljöveteléig 42 nemzedék várt és várt. Nyilván volt közöttük is sok, aki nem törődött az IGÉRETTEL, de mindig voltak, olyanok, akik vágyva várták Krisztus eljövetelét. S majd karácsony estén a nyitott szívű emberek sorakoznak oda a jászol mellé.
2000 év óta újabb Krisztus eljövetelét ünneplő nemzedékek születtek. Az ember ó, mennyi cifra szalagot akasztott erre az ünnepre. Sokan már nem is látják tőle a GYERMEKET, AKI ÉRTÜNK SZÜLETETT. Pedig csillogó díszek nélküli szívbéli ünneplésre hívlak téged ma:
Túrmezei Erzsébet: Találkozó a jászol mellett
Messze vagyunk, s talán magunk vagyunk, de most találkozót adunk,
és a jászolnál mind-mind ott leszünk. A Királynak tisztességet teszünk,
a Királynak, aki lejött közénk, s nem volt, hová fejét lehajtsa.
Mi, boldog népe, odatérdepelünk elébe, s meghallgatjuk, mi a parancsa:
Örömhírt vinni szerteszét! Világosságot, mert nagy a sötét!
Elhirdetni, hogy Ő itt van jelen! Futni a fénnyel át az éjjelen! Őrizni reggelig!
Szívünk a szent örömmel megtelik. Hiszen ha ez a Gyermek a miénk lett,
feledtet minden fájó veszteséget, minden keserű könnyet letörül.
Karácsonyi béke ölel körül.
Győzve a távolságon, téren, boldog betlehemi találkozóra várlak, testvérem.
Ha pásztor lennél vagy bölcs, kétezer évvel ezelőtt élnél, vajon mit tennél, mondd csak mit tennél, a jászolhoz ugye eljönnél? Vajon mit tennél, mondd csak mit tennél, a jászolhoz ugye eljönnél?
Ha pásztor lennél vagy bölcs, követnéd-e azt a csillagot vagy mondjuk hinnél-e annak az angyalnak, aki meglátogatott? Mondd csak hinnél-e annak az angyalnak, aki meglátogatott?
Gyere el a jászolhoz még ma éjjel! Találkoznod kell Isten szeme fényével.
Ne keress itt pompát, gazdagságot, keresd azt, ki megváltja világot.
December 25. Szombat
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 1. rész 18-25. versei: „Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből." Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: "Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek" - ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.”
„Az Úr angyala megjelent, József pedig úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki.”
Karácsony van. Egész szívünkkel boruljunk imádságban az Úr elé, mert hozzánk is eljön. Értem-e, amit mond? Sokszor kemény feladatot ad. Nem akarom érteni. Higgyük el, nem nehezebb, mint Józsefé. S Ő úgy cselekedett, ahogy az Úr mondta. Magától soha nem tette volna, de Isten szavára igen. S amikor igent tudok mondani a legnehezebbre, akkor azt veszem észre, hogy már nem nehéz, sőt könnyű, és a legszebb feladat. Karácsony van. Vagyis itt van az Úr Jézus. Mondj igent arra, ami a legnehezebb, s meglátod, ünneppé válik.
Úr Jézus, Veled, a Te segítségeddel akarom tenni, amit ma rám bízol. Ámen
Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél
Magasságos, Te tudod: nehéz ez az apaság, Amit az én szegény vállamra tettél.
Apja volnék, - és mégsem az vagyok. Ez a gyermek... ha szemébe tekintek,
Benne ragyognak nap, hold, csillagok. Anyja szemei s a Te szemeid,
Istenem, a Te szemeid azok. Gyönyörűséges és szörnyű szemek,
Oly ismerősek, s oly idegenek... Ez az ács-műhely... ezek a forgácsok...
Mit tehettem érte?... mit tehetek? Én tanítottam fogni a szerszámot,
Mégis rá fogják majd a kalapácsot. Úgy félek: mi lesz?
Most is ki tudja, merre kóborog, Tekintetétől tüzet fog a műhely,
Tüzet a világ,. s egyszer ellobog. Ó, jó volt véle Egyiptomba futni
S azután is óvni a lépteit, Fel a templomig, Jeruzsálemig, Míg egyszer elmaradt...
Ó, jó volt, míg parányi rózsaujja Borzolta szürkülő szakállamat,
Ezüst nyomot hagyott már akkor is, Komoly nyomot parányi rózsaujja.
S most olyan más az útja... Vezetném és Ő vezet engemet. Csak azt tudom, a Te utadon jár, Magasságos, De ki tudja a Te ösvényedet? Te vagy az atyja, - én senki vagyok, Az Evangéliumban hallgatok, S hallgat rólam az Evangélium.
329. ének:
1. Itt állok jászolod felett, ó, Jézusom, szerelmem, Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem; Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy kedves légyek néked!
4. Csak nézlek boldog szívvel, és nem győzlek nézni téged, Szóm és erőm mind oly kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret, Hogy megfejthesse titkod!
5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet Magaddal: nagy örömmel!
December 25. Vasárnap
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 2. rész 1-12. versei: „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: "Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt." Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: "A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt." Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: "Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt!" Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincses ládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.”
Aki Jézus Krisztussal találkozik, annak igen nagy az öröme. Nem fér el benne ez az öröm. Ki kell mondani. Cselekedni kell: leborulva imádni Őt, sőt áldozatot hozni. Bármilyen nagyot. A bölcsek készen voltak hosszú, fárasztó utat megtenni, aztán kinyitni a kincses ládáikat. Isten házáig már nem kell hosszú, fárasztó utat megtenni. Elindulsz-e ma? Meleg teremben vár az Úr Jézus, aki érted született. Kinyitod-e a pénztárcád? Megérted-e, hogy hogyan ajándékozhatod meg Isten Fiát? „Amikor megtetted eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, velem tetted.” Meglátod-e a legkisebb rászorulót? Vagy ma ne zavarja senki az ünneped? Ajándékozzon meg bennünket Isten azzal, hogy egész lelkünk megnyíljon előtte.
Úr Jézus, köszönöm, hogy előtted állhatok ma. Alázattal, örömmel, a rád találás örömével. Áldalak Téged, hogy eljöttél. Azért is, hogy ma is itt vagy. Ma is fontos nekünk beteg, bűnös életünk. Ámen
328. ének:
1.Jöjjetek Krisztust dicsérni, Bízó szívvel hozzá térni, Énekekkel zengve kérni, Krisztus népe, jöjjetek.
2. Bűn, pokol már búban éljen, Ördögöt hadd ölje szégyen, Üdvösségünk szent ölében Már levetjük mind a bút.
3. Küldte Őt az Úr kegyelme Öröklétre, győzelemre, Hogy szívünket felemelje Boldogságos ég felé.
4. Irgalommal szánva minket, Nagy jósága ránk tekintett, S ördögcsalta bús szívünket Mennymagasból látni jött.
5. Áldott óra, boldog óra, Nagy hitünknek meghozója, Ajkunk zengő hálaszóra Nyílik, édes Jézusunk.
6. Jászol-ölben drága Gyermek, Ég felé vigyen kegyelmed, Hol dicsérve énekelnek Édes hangú angyalok.