2022.02.21-27.
Február 21. Hétfő
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 16. rész 1-4: „A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt: kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik. Ő azonban így válaszolt nekik: "(Amikor esteledik, ezt mondjátok: Szép idő lesz, mert vöröslik az ég! Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég arcát meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?) E gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele." Ezzel otthagyta őket, és elment.”
Igen, igen. Annyi dologról, eseményről gondoljuk, hogy tökéletesen meg tudjuk ítélni, hogy mi történik és miért. Véleményt alkotunk, sajnos el is mondjuk (közzé is tesszük). Idővel kiderül, hogy igazunk volt-e, vagy sem. A legfontosabbra azonban könnyen becsukódik a szemünk, főleg a szívünk. Pedig de kár, ha nem látjuk Isten csodáit. Vasárnap valaki elmondta, hogy egy ismerősünk milyen különös módon maradt életben. Együtt mondtuk örömmel: igen, Isten mai csodáinak egyike. De jó, ha nyílik rá a szemünk, a szívünk.
De mi az a „Jónás próféta jele?” Jónás három nap és három éjjel volt a tenger mélyén egy hal gyomrában. Igazán nem várhatta, hogy onnan szabadul. Készülhetett Isten színe elé. Aztán Isten megmentette prófétáját, s újra feladatot kapott. Miért volt ez ott az Úr Jézust kérdezők számára jel? A három nap és három éjjel miatt. Az Úr Jézus arra utalt, hogy a jel az Ő ISTENFIÚSÁGÁRÓL az lesz, amikor látják a keresztfán meghalni, eltemettetni, s HARMADNAPON FELTÁMADNI. S ha minket megrendít az Ő értünk, helyettünk, miattunk történt szenvedése, halála, akkor hatalmas örömünk a harmadnapon történt feltámadása. S ha ez a „jel” élő hitet ébreszt a szívünkben, akkor odatartozunk a megváltottak, megszabadítottak gyülekezetébe.
„Megváltott az Úr drága véren, ingyen van e nagy kegyelem. Mit elvégezett Jézus régen, a hit által közli velem. Az Úr előtt nem lehet érdem, hisz semmi jót nem tehetek. De Jézus, ki szenvedett értem, biztat, hogy övé lehetek.”
Úr Jézus, köszönöm, hogy bizalommal fordulhatok hozzád, ha nem is értek valamit. Köszönöm, hogy alázatos kérdéseimet akkor is meghallgatod, s a maga idejében meg is válaszolod. Köszönöm, hogy szereteted jeleit láthatom a legsötétebb felhők között is. Köszönöm, hogy nem hagysz magamra, s vezetsz végig az úton. Áldalak, Uram. Ámen
Új énekeskönyv 770. ének:
1.Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van. Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.
2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág, S bár mit sem ígér bimbaja, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát.
3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul. Kegyelmet rejt, s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.
Február 22. Kedd
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 16. rész 5-12. versei: „Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Jézus így szólt hozzájuk: "Vigyázzatok, és őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!" Ők pedig így tanakodtak egymás közt: "Nem hoztunk kenyeret!" De Jézus észrevette, és így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek?! Őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!" Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.”
Kovász, ami rossz irányba visz. A kovász megkeleszti a tésztát. Ehetővé teszi. Hogy van ez? Van jó és rossz kovász? Igen, van, hallhattuk nemrég az istentiszteleten. Isten szava olyan, mint a kovász. Ha engedjük, növekszik az életünkben. Jó ízt ad a napjainknak, de jó ízűvé teszi a körülöttünk élők számára is az együttlétet. S van rossz kovász: a szomorúságaink, felháborodásaink, haragjaink, félelmeink. Ha ezek kezdenek növekedni az életünkben, akkor bizony rossz ízűvé válik az élet számunkra is, de a környezetünk számára is. Bizony megütközünk rossz ízű, alig elviselhető életünkön. Adja Isten, hogy ilyenkor eszünkbe jusson: ROSSZ KOVÁSZT HASZNÁLTAM! Úr Jézus, hadd vegyek tőled jó kovászt! Áldd meg Ígédet a szívemben, hogy tehesse jóízűvé az életet a számomra akkor is, amikor nagyon nehéz!
A farizeusok és a szadduceusok tanítása azért volt rossz kovász, mert olyan dolgokat erőltettek az emberekre, amik nem Isten országához vitték közel őket, hanem ellenkezőleg, attól távol tartották őket. Hű, de nagy baj, ha bezárom magam és mások előtt a Menny kapuját. S tiszteletre méltó, tekintélyes emberek szavát, különösen, ha az igaznak látszik, könnyen elhiszi az ember. Őrizkedjetek! – mondja az Úr Jézus. El ne higgyétek az igaznak látszót, a majdnem igazat!
Úr Jézus áldj meg a Te Ígéddel! Ámen
Új énekeskönyv 841. ének:
1.Igéddel áldj meg bennünket, Urunk, Így lesz e hajlék lelki otthonunk, Buzdíts, hogy szívvel szolgáljunk neked, Áraszd e házra áldott Lelkedet! Buzdíts, hogy szívvel szolgáljunk neked, Áraszd e házra áldott Lelkedet!
2. Igéddel hívtál most is, hű Urunk, Bármerre küldesz, bátran indulunk, Buzdíts, hogy szívvel szolgáljunk neked, Áraszd ki ránk is áldott Lelkedet! Buzdíts, hogy szívvel szolgáljunk neked, Áraszd ki ránk is áldott Lelkedet!
Február 23. Szerda
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 16. rész 13-20. versei: „Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: "Kinek mondják az emberek az Emberfiát?" Ők így válaszoltak: "Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Erre megkérdezte tőlük: "Hát ti kinek mondotok engem?" Simon Péter megszólalt, és így felelt: "Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Jézus így válaszolt neki: "Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is." Azután megparancsolta tanítványainak: ne mondják meg senkinek, hogy ő a Krisztus.”
„Nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.” Ha az Úr Jézust Isten Fiának, életünk Megváltójának látjuk (nemcsak megtanultuk, hanem látjuk Őt), az nem azért van, mert mi így döntöttünk, hanem azért, mert Isten „felfedte előttünk ezt a titkot”. Amíg csak olvassuk az Ígét, csak ülünk a templompadban, s nem is tudjuk, miről van szó, vagy amíg csak a szánk mondja (ha mondja) a hallottakat, addig a szívünk előtt titok marad a legfontosabb. Miért? Isten személyválogató, titkolózik előttünk? NEM! Mindössze arról van szó, hogy beleszülettünk ebbe a világba, amelyik nem akarja látni Isten Fiát. Így aztán „megvakultak a szemeink” Isten csodáira, szeretetére, szavára. Nagy szükségünk van rá, hogy Mennyei Atyánk felnyissa a szemünket, s lássunk, értsünk és higgyünk. S valóban boldogok vagyunk, amikor az Íge hallgatása, olvasása közben „megnyílik” a szívünk, s lát, ért a lelkünk, és tud örvendezni Isten Fia jelenlétének.
Úr Jézus, köszönöm, hogy megnyitottad a szemem, hogy láthatlak, hogy érthetlek, ha elő is fordul, hogy süket vagyok. Köszönöm végtelen türelmedet, amivel mellettem állsz olyankor is. Köszönöm, hogy Te készíted a lelkem, hogy egy napon megállhasson előtted. Áldalak ezért. Ámen
345. ének:
1.Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom, Menedékem nincs sehol e földi határon; Ha te nem jössz bánatomra biztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj.
2. Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőled elrejtenem semmit sem lehet; Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt: Vedd le rólam, ó, Úr Isten, vedd le ezt a súlyt!
3. Jézusomra föltekintek a kereszt alatt, Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt; Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat: Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat!
4. Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!
Február 24. Csütörtök
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 16. rész 21-23. versei: „Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: "Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!" Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: "Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint."”
„Nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” Évekig Jézussal járva még mindig lehet az emberek szerint gondolkozni, s nem Isten szerint. A Sátán minden pillanatot felhasznált, hogy elbuktassa az Úr Jézust. Ma is felhasznál minden pillanatot, hogy elbuktasson bennünket, vagy bezárja előttünk Isten országa kapuját. Péternek Isten megjelentette, hogy az Úr Jézus Isten Fia. Ennek ellenére Péter csak emberi módon tudott gondolkodni: Isten Fia Király, s azzá kell lennie ebben a világban! Lássa minden ember! Imádja minden ember! Itt és most kezdődjön el egy csodás földi ország. Aztán nem így történt. Ő többet készített: a Mennyországot. „Nagyszerű” emberi gondolatainkat viszont a Sátán adja. Így akarja meghiúsítani Isten tervét. „Nem baj, Péter, ha felismerted, legalább segítesz vakvágányra vinni a dolgot.” Péter egész szívével „segített”, hiszen egész szívével vágyott rá, hogy Isten országa ott, akkor azonnal megvalósuljon láthatóan. Hányszor „tervezzük el szépen” a jövőt, a gyülekezet életét, egy-egy új alkalmat, nagyszerű lehetőségként, amivel növekszik Isten országa. Aztán nem úgy lesz. Miért? Mit rontunk el? Mit rontott el Péter? „Ὕπαγε ὀπίσω μου” – olvassuk az eredeti szövegben. Dr. Gyökössy Endre ezt így fordította: „Menj mögém!” S valóban, ebben a „küzdelemben” csak úgy kerülhetünk ki győztesként, ha nem az emberi gondolatainkat melengetjük, s nem is arra akarjuk rávenni az Úr Jézust, hogy úgy tegye, ahogy mi látjuk jónak, hanem gyorsan beállunk a sorba Jézus mögé. Őneki van hatalma megküzdeni a Sátán kísértéseivel. Nekünk meg egyetlen esélyünk, ha Jézus mögé sorakozunk.
Igen, Uram, várom, hogy lássam, értsem a Te akaratodat. Nem szeretnélek rávenni arra, amit én olyan jónak találok. Kérlek, vegyél rá Te engem, hogy értsem és cselekedjem a Te akaratodat. Ámen
512. ének:
1."Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.
2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.
4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek, És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig, ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül, s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.
6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.
Február 25. Péntek
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 16. rész 24-28. versei: „Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: "Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országával."”
Mennyi dolog van az életünkben, amihez nagyon ragaszkodunk. Aminek az elvesztésének még a gondolatát sem tudjuk, nem akarjuk elviselni. Legyenek azok személyek, vagy tárgyak, elképzelhetetlennek találjuk az életet nélkülük. Pedig gyakran előfordul, hogy amihez foggal-körömmel ragaszkodom, azt elvesztem. Itt megy tönkre az életünk, amikor ezt a veszteséget sehogy sem sikerül elfogadni. Sok emberrel találkoztam, aki egy életen át siratott valakit, vagy valamit. Nem tudta elengedni. Nem tudta „megbocsátani”, hogy így történt.
Amikor merem kimondani, hogy Úr Jézus, Te légy Úr az életem felet, s legyen minden úgy, ahogy Te akarod, akkor minden megváltozik. Már nem akarok mindenáron mindent az én elképzelésem szerint. Nem könnyű dolog ez. Van, hogy könnyek között megy, de szabad kimondani: „legyen úgy, ahogy Te akarod”. S akkor élhetem meg a csodát: amit kész vagyok az Úr Jézus kezébe tenni, azt nekem ajándékozza. Amit mindenáron magamnak akarok megtartani, azt gyakran elveszítem örökre. Amire kész vagyok kimondani, hogy nagyon fáj, de ha el akarod venni tőlem, legyen meg a Te akaratod, arról azt veszem észre, hogy nekem adja. De ha nem teszi is, a veszteség Isten kezéből elviselhető. Miért is? Mert a fájdalmat nem kell egyedül hordoznom. Miért gondolom, hogy így van? Mert tapasztalom. S mert igaz az Isten Ígéje: „Betegségeinket Ő hordozta, fájdalmainkat Ő viselte.”
Úr Jézus, köszönöm, hogy a Te kezedbe tehetem az életem, a terheim, de a terveim is. Köszönöm, hogy mindig a legjobbat kapom Tőled. Áldalak ezért. Ámen
167. ének:
1. Jöjj, mondjunk hálaszót Hű szájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csoda dolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, mellyel áld, Ki sem mondhatja szánk.
2. Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.
3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: Az Ő, És az lesz, aki volt.
Február 26. Szombat
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 17. rész 1-13. versei: „Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: "Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: "Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!" Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: "Keljetek fel, és ne féljetek!" Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: "Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül." Erre megkérdezték tőle tanítványai: "Miért mondják akkor az írástudók, hogy Illésnek kell előbb eljönnie?" Ő így válaszolt: "Illés valóban eljön, és helyreállít mindent. Mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit csak akartak: így fog szenvedni tőlük az Emberfia is." Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.”
Csodát látni nem adatik minden nap. A tanítványok életében is csak egyszer történt. Felejthetetlen élmény volt. Péter apostol a második levelében így emlékezik: „ezt a mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen.” (II. Péter 1:18.) Amikor „megnyílik előttünk a Menny” egy-egy pillanatra, annak békességében szeretnénk sokáig maradni. „Ott lakni.” A 73. zsoltár írója is azt mondja: „Isten közelsége oly igen jó nékem.” Ezt tapasztalom én is már 50 éve. Amikor átélhetjük ezt a közelséget, akkor szeretnénk mindig benne maradni, s majd egy napon a Mennyben meg is adatik, hogy MINDIG Isten jelenlétében éljünk. Addig viszont feladatunk van: 1. Jézus Krisztusra hallgatni. Őhozzá tartozni nem azt jelenti, hogy életünk mostantól csodás, a világtól távoli, örömteli élet. Sokkal inkább azt jelenti, hogy Krisztusra jó figyelnünk, s komolyan vennünk, sőt tennünk azt, amit mond. Keresztyén életünk tetteinkben látszik meg. Nem a szavainkban. S a tetteinkről nem kell, nem jó beszélnünk. A tettek magukért beszélnek. Tehát a dolgunk: Krisztusra figyelni. S mit mond Ő? 2. Keljetek fel, s menjünk! Az Istennel találkozás örömével, békességével menjünk. Így tegyük a minden napi dolgainkat. De ennek a találkozásnak az örömével tudjuk békességben elhordozni terheinket, betegségeinket, fájdalmainkat, nehéz, keserves gondolatainkat. Miért? Mert Vele indulhatok! Nem azt mondja: menjetek! Azt mondja, menjünk! Vele, ma is. Mindenben Vele.
Úr Jézus, köszönöm, amikor szereteted érezhetőn vesz körül. Köszönöm, hogy erőt adsz ilyenkor. Add, hogy a Te erőddel végezzem mindazt, amit rám bízol. Ámen
Új énekeskönyv 799. ének:
1.Mindig velem, Uram, mindig velem, Még ha nem láthat is gyarló szemem! Azért ez énekem: Velem van Istenem, Velem van Istenem, mindig velem.
2. Megmondtad, ó, Uram, híveidnek: Szívükbe küldöd el Szentlelkedet. Templomoddá engem tégy hát, és légy velem, Tégy hát, és légy velem, mindig velem!
3. Én megfeszíttetem együtt veled, Bennem már csak te élsz: elvégezted. Hitből van életem, Jézus jár énvelem, Jézus jár énvelem, mindig velem.
4. Bánat vagy félelem, kétség ha jő, Hű karja átölel, oltalmaz ő. Nappal s bús éjjelen az Úr mindig velem, Az Úr mindig velem, mindig velem.
5.Ha lelkem a halál völgyébe ér: Ott is te vagy velem, mit féljek én? Vessződ megvéd engem. Velem vagy, Istenem, Velem vagy, Istenem, mindig velem.
6.Ha otthon egykoron megláthatlak, Hol többé bűn, halál nem árthatnak, Ezt zengem szüntelen: Velem az Úr, velem, Velem az Úr, velem, mindig velem!
A tábor ormán véle jártam én,
Isteni arcán tündökölt a fény,
Ruhája hófehéren csillogott,
Hallott szívem szent, égi szózatot,
A tábor orma fényben ragyogott.
A tábor ormán Isten szólt maga,
Jézus az Ő szent szerelmes Fia.
Övé a földön minden hatalom,
Földön és égen és a poklokon,
Őt kövessétek minden lábnyomon!
A tábor ormán oly jó volt vele,
Gyönyörrel telt meg mindnyájunk szíve.
Rajta kívül nem láttunk senki mást,
Csak Róla tett a szívünk vallomást,
Csak Róla tett a szívünk vallomást.
A tábor ormán lakni nem lehet,
Várnak reánk bűnterhelt emberek.
Hirdetni kell az áldott, szent Igét,
Jézushoz vinni milliók szívét,
Széjjelhirdetni Jézus szent nevét.
Február 27. Vasárnap
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 17. rész 14-21. versei: „Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt mondta: "Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is. Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani." Jézus erre így válaszolt: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!" Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" Ő így válaszolt: "Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)"”
Ó, jaj! Hányszor látunk neki a feladatnak imádkozás nélkül! Mert már rutinból teszünk sok dolgot. Megszoktuk, hogy így kell. Azt is, hogy működik is. Aztán csodálkozunk, ha elmarad az eredmény. S tanult hitünk van, nem élő. Milyen az élő hit? Nem az, ami hibátlanul felmondja a Kátét. Nem az, ami kívülről tudja az énekeskönyv összes énekét. Nem az, ami idézni tud pontosan a Bibliából, még úgy is, hogy mások problémájára éppen odaillőt. Hanem az, ami engem is átsegít a nehézségeken. Amikor ég és föld egybeszakadni látszik, akkor is rendületlenül állhatok. Miért? Mert közben az Úr Jézussal „beszélgetek”. Rábízom magam, a problémát. Tőle kérek segítséget. Nem én akarom megoldani, hanem várom csendben az Ő megoldását. Ha nem Tőle várom, akkor lehetnek csillogók a szavaim, de hiányzik belőle az erő. S a Sátán nem mozdul az üres beszédre.
Ó, ne feledjük, nekünk Isten hatalmas „fegyvert” ajándékozott: az imádságot! Minden helyzetben szabad, jó nekünk Hozzá fordulni.
Úr Jézus, köszönöm, hogy szabad nekem minden helyzetben Veled beszélgetnem, s Te adod a Te erődet a nehézségekben. Áldalak, Uram. Ámen
272. ének:
1.Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, Ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja.
2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, De igaz ösvényen viszen, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, Kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.
3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál, Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, Boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.
4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én idvességem, Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, Keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.
5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, Amelynek íze szívemnek Nagy-keserűn esnék is, De eltűröm, Mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.
6. Mind jó, amit Isten tészen, Mind örökké ezt vallom, Ha rajtam bú, bánat lészen S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal Megvigasztal, Mint édes Atyám, engem, Mert csak ő segítségem.
---
1. Mindig vidáman, mindig vidáman, Előre bátran, Jézus nyomában!
Napfényes a szívem, mert Jézus mindenem, Ővele élek, benne remélek!
2. Mindig vidáman, mindig vidáman, Előre bátran, Jézus nyomában!
Ha jönnek fellegek, - próbámra kellenek! - Békémet meglelem, Jézusom szíveden!
3. Mindig vidáman, mindig vidáman, Előre bátran, Jézus nyomában!
Hálától zeng szívem, ha öröm jut nekem, Köszönöm Istenem, Örömöm, Mindenem!
4. Mindig vidáman, mindig vidáman, Előre bátran, Jézus nyomában!
Vidámság ad erőt, erősít szenvedőt, Az élet fűszere, élj hát mindig vele!