Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2022.03.07-13.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Március 7. Hétfő

Áldás, békesség!                                                               

Máté evangéliuma 19. rész 1-12. versei:Amikor befejezte Jézus ezeket a beszédeket, elhagyta Galileát, és elment Júdeának a Jordánon túli vidékére. Nagy sokaság követte, és ott meggyógyította őket. Ekkor farizeusok mentek oda hozzá, hogy kísértsék, és megkérdezték tőle: "Szabad-e az embernek bármilyen okból elbocsátania a feleségét?" Ő így válaszolt: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé teremtette őket?" Majd így folytatta: Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza. Erre azt mondták neki: "Akkor miért rendelte el Mózes, hogy aki elbocsátja a feleségét, adjon válólevelet neki?" Jézus így válaszolt nekik: "Mózes szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de ez kezdettől fogva nem így volt. Mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - a paráznaság esetét kivéve -, és mást vesz feleségül, az házasságtörő." Erre így szóltak hozzá tanítványai: "Ha ilyen a férfi helyzete az asszonnyal, akkor nem jó megházasodni." Ő azonban így válaszolt: "Nem mindenki képes elfogadni ezt a beszédet, csak az, akinek megadatott. Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik így születtek, és vannak nemzésre alkalmatlanok, akiket az emberek tettek ilyenekké, és vannak olyanok, akik önmagukat tették nemzésre alkalmatlanná, a mennyek országáért. Aki el tudja fogadni, fogadja el!"”

„Szívetek keménysége miatt.” A fent olvasott történetben a kérdezőknek egyetlen célja van, az, hogy az Úr Jézust tőrbe csalják. Mennyire ostoba az az ember, aki azt gondolja, hogy ez lehetséges. Az Úr Jézus válasza itt is, mint mindig a kérdező segítségére van, ha annak van rá füle. Szívetek keménysége… Ma is, sőt egyre inkább kemény az ember szíve. Dr. Ablonczy Dániel szerint: „a keményszívű embernek nem szabad házasodni. A házasság ugyanis nem erről szól, hanem szeretetről, hűségről, egymás vállalásáról a legszörnyűbb helyzetekben is. Aki azt keresi, hogy hogyan hátrálhat ki belőle, az inkább ne lépjen bele. „A hitben nincs válás. Mózes csak a puszta tényt, a kemény szívet vette tudomásul. A kemény szív tényével, az ember bűnösségével minden hatóságnak számolnia kell. A kemény szív kemény marad, amíg meg nem tér. A kemény szív nemcsak a házasság dolgában, de mindenben ellene mond Istennek. A kemény szív önző. A házasságban is uralkodni akar. A visszaélések gazdag forrása. Istennek való engedetlenség darázsfészke. Kár, hogy mentségül Mózesre hivatkozik, így akarja menteni magát, felelősségét. A kemény szívnek nem Mózes az orvossága, hanem a megtérés.” (Dr. Ablonczy Dániel Máté evangéliuma magyarázata)

Uram, kérlek, tisztítsd meg a szívemet. Ámen

Új énekeskönyv 725. ének:

1. Új szívet adj, Uram, énnekem, Új szívet adj, én Istenem, Amely csupán csak teérted ég, Véled jár szüntelen, csak véled szüntelen.

2. Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet, Mely, Jézusom, te lakhelyed, Hol egyedül a te hangod szól, Mely véled van tele, csak véled van tele.

3. Jézus, a te gyógyító kezed Megfogta már a szívemet, Én is tudom, bűntelen leszek Majd nálad odafenn, a mennyben odafenn.


Március 8. Kedd

Áldás, békesség!                                                              

Máté evangéliuma 19. rész 13-15. versei: „Akkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük. A tanítványok azonban rájuk szóltak. De Jézus ezt mondta: "Engedjétek, és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyek országa." Azután rájuk tette a kezét, és eltávozott onnan.”

Engedjétek! Ne akadályozzátok! Életem nagy fájdalma volt mindig, amikor azzal találkoztam, hogy a szülők akadályozzák gyermekeiket abban, hogy megismerjék az Úr Jézust. Most nem arra gondolok, hogy „majd eldönti, ha felnő”, hanem kifejezett, határozott tilalmakkal találkoztam. Nagyon fájt. Még inkább akkor, amikor évek múlva már maga a gyermek is elfordította a tekintetét, ha találkoztunk.

De haladjunk tovább: „majd eldönti, ha felnő”. Ez nem erőszakos, hanem kedves, barátságos, és ugyanoda vezet, mint az első.

S tovább gondolkozva meg kell érkeznünk önmagunkhoz: Hogy állunk mi ezzel a kérdéssel: gyermekeinkkel, unokáinkkal, utcabéli, vagy szomszéd kisgyerekekkel. Mi nem tiltjuk. De hívjuk-e? Beszélünk-e nekik az Úr Jézusról? Elmondtuk-e karácsonykor nekik az Úr Jézus születését? Vagy hogyan készülünk a húsvétra? „Nyuszi tojást” gyűjtögetni? Vagy elmondjuk, hogy miért szenvedett az Úr Jézus? Van-e húsvéti örömünk, amit megoszthatunk a kicsikkel is? VAN ÉLŐ, FELTÁMADOTT JÉZUSUNK? Mert amikor nincs, akkor bizony a kisgyermekeket akadályozzuk, hogy megismerjék az ÉLET URÁT, A SZABADÍTÓT.

Hatalmas felelősségünk van. S nem ér rá, majd egyszer… Majd ha felnő… Majd akkor, amikor már nem kérdez… Magamat kizárhatom Isten országából. Szívem joga. De a kicsiny gyermeket nem. Felelős vagyok érte.

Úr Jézus, Te tedd késszé a szívem, hogy úgy beszélhessek a kicsiknek Rólad, mint életem legnagyobb CSODÁJÁRÓL. Ámen

512. ének:

1."Szólj, szólj  hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.


Március 9. Szerda

Áldás, békesség!                                                            

Máté evangéliuma 19. rész 16-26. versei: „Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: "Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Ő így válaszolt neki: "Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat." Az megkérdezte: "Melyeket?" Jézus így felelt: "Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!" Az ifjú erre ezt mondta: "Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?" Jézus így válaszolt neki: "Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem." Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: "Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába." Sőt azt is mondom nektek: "Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni." Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: "Akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: "Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges."”

Valami nincs rendben. De jó, ha nyugtalan a lelkünk, mert érezzük, hogy valami híjával van az életünkben. De jó, ha nem enged a lelkiismeretünk megnyugodni addig, amíg meg nem találjuk a „hibát”. Emberünk az Úr Jézust kereste fel. Jobbat nem is tehetett. Imádságunkban nekünk is ez az egyetlen jó utunk. Uram, vizsgáld meg a szívemet! Mit rontottam el? Mi a baj, amiért most is rosszul érzem magam? S velünk, ha elé állunk, ugyanígy beszélgetni fog. Csak éppen a mi aktuális problémáinkról. S ebből a beszélgetésből mehetünk tovább mi is megszomorodva, mint a fenti ember, de mehetünk tovább örömmel, ha meghallottuk, megértettük Jézus Krisztus szavát, tanácsát, s tesszük azt örömmel.

Itt nem a mai rossz közérzetemről van szó, hanem az üdvösségemről. Az örök életemről. Arról, hogy ki lehet maradni belőle. Nem természetes, hogy VAN. Isten ajándéka. Kié lehet? – kérdik a tanítványok is. Aki Istentől kéri, s ad cserébe valamit. Mit ad cserébe? Őszinte bűnbánatot. Igaz vágyakozást a Vele való kapcsolatra.

Uram, akarom, hogy Te légy Úr a szívemen, a gondolataimon, a tetteimen, a szavaimon, még a pénztárcám felett is. Akarom. Vágyom rá, hogy Te vezess, Te irányíts mindenben. Ámen

469. ének:

1.Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!

2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!

3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!

4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.

5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!


Március 10. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                      

Máté evangéliuma 19. rész 27-30. versei: Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: "Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?" Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet. De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első."”

Mi lesz a jutalmunk? Teljesítmény centrikus világunk kérdése ez. Szinte elképzelhetetlen, hogy az ember valamit jutalom, viszonzás nélkül „ingyen” tegyen. De kár. Nekem mindig fáj, ha azt látom, hogy valaki csak a jutalomért tesz bármit. Tehetem azért is, mert szeretem az Úr Jézust, s boldog vagyok, hogy tehetek érte. Az Úr Jézus ingyen adta oda értem az életét. Nem tudok érte fizetni. Nincs semmim, amit adhatnék érte. Akkor miért, és milyen jutalomra vágyakozom?...

Milyen szerető Istenünk van! A fentiek ellenére jutalommal vár: „Ahol az élet vize árad, Tiszta, mint a kristály, És a folyó mindkét partján Az élet fája áll. Ahol nem lesz többé éjjel, És napsugár sem kell, Mert a drága bárány arca tündököl. Ahol aranyból lesz minden, Az utcák és falak Csak a kapuk lesznek gyöngyből, És a tizenkét alap. Ahol nem lesz többé éjjel, És napsugár sem kell, Mert a drága bárány arca tündököl. Oda megyek, ahol a Bárány trónja áll, És a száznegyvennégyezer Elpecsételt vár, És a fehér ruhások seregében Éneklek egy dalt: Glóri, halleluja !

Fehér ruhában állnak a Királyi szék előtt, És mindnyájuk kezében Pálmaág lebeg És leborulva áldják  A mindenség urát És éneklik a bárány dalát Ezek azok, akik a nyomorságból jöttek És szenvedtek a Jézus nevéért Ezek azok, akik megmosták Fehérre a ruhát Jézus vérében.  Oda megyek, ahol a Bárány trónja áll, És a száznegyvennégyezer Elpecsételt vár, És a fehér ruhások seregében Éneklek egy dalt: Glóri, halleluja !”

Mi a jutalmam? Az, hogy OTT lehetek. Befogad az Ő csodálatos országába. Csak vigyázat, el ne bízzam magam, mert: „sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.”

Uram, köszönöm, hogy otthont készítettél nekem is. Köszönöm, hogy haza vársz, mert szeretsz. Kérlek, vond magadhoz, tedd tisztává a szívem. Ámen

421. ének:

1.Tudom: az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám; Már int felém és koronát Ígér a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.

2. Remélek Jézusomban én, Ő törlé el sok bűnömet; Ajkáról hívón zeng felém: „Jer haza, vár rád Mestered!” Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!

3. Előttem oly csudálatos, Hogy értem szállt a földre le; Miattam annyit szenvedett, Bűnömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!

4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel; Elébe állok csakhamar, Megváltó Jézusom, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet,  A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!


Március 11. Péntek

Áldás, békesség!                                                              

Máté evangéliuma 20. rész 1-16. versei: „Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül, és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom nektek. Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és délután három óra tájban, és ugyanígy tett. Amikor pedig késő délután öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? Azok pedig így válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! Miután pedig beesteledett, ezt mondta a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. Ekkor jöttek azok, akik öt óra tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. Amikor azután az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a hőségtől. Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? Vedd, ami a tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad-e nekem azt tennem a javaimmal, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”

Isten jó. Sőt az Úr Jézus azt mondta egyszer: „Senki sem jó, csak egy, az Isten.” A napokban valaki éppen Isten jóságát vonta kétségbe, a szomszédos háború miatt. Mit gondolok erről? Azt, hogy ha Isten jóságával, hatalmával nem állna itt fölöttünk, már régen vége lenne mindegyikőnknek. Miért állítom, hogy Isten jó? Mert: „Róla beszél fű, virág, Verebek és pacsirták, Rügyező és lombos fák, A simogató szél. Énekel a tarka rét, Patak, folyó, vízesés, Napsütéses kéklő ég, Ő a békesség! Érzem én is jóságát, Szeretete illatát, Béke legyen mindenkivel, Nála öröm vár! Hm… Béke legyen mindenkivel: Jézus Úr, Király!” S azért is állítom, mert tapasztalom jóságát.

A fenti történetben Isten jóságát az mutatja, hogy annak is annyit „fizet”, aki csak élete végét adta neki, mint annak, aki kora ifjúságától fogva neki szolgált. Milyen nagy ajándék, hogy Isten nem emberi mértékkel mér, hanem kegyelme nagyságával. Annyiszor bukom el! De jó, hogy újra és újra Hozzá fordulhatok! Újra megbocsát, újra felemel. Amikor gonosz a szemem, akkor sem zavar el, de rám szól, mert nem akarja, hogy úgy maradjak. Ki akar hozni a gonoszságból.

Kegyelmes Atyám, köszönöm, hogy aki Hozzád fordul, mind szeretetedbe fogadod, s ugyanazzal az üdvösséggel ajándékozod meg. Áldalak jóságodért. Köszönöm, hogy mindig bizalommal jöhetek Hozzád. Ámen

462. ének:

1.Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.      

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.          

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.


Március 12. Szombat

Áldás, békesség!                                                               

Máté evangéliuma 20. rész 17-19. versei: „Amikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkét tanítványt, és útközben ezt mondta nekik: "Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik, és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad."”

Felmegyünk Jeruzsálembe. Mikor vagyunk mi készek így elindulni? Megyek. Tudom, arcul ütnek, megaláznak, megkínozhatnak, akár az életemet is elveszik. De megyek, mert Akiért ezt mind vállalom, szeretem. Sőt Ő előbb szeretett engem. Azért tudom így szeretni, mert Ő mindent odaadott értem, helyettem. Az életét is. Előre elmondja. Elkészült a legrettenetesebbre. Akarja, hogy a tanítványait se érje készületlenül. Mindent tud. Mégis vállalja. Éppen azért vállalja, mert még többet tud: Azt, hogy ha Ő nem, akkor én is, Te is, mi mindannyian örök kínnak lennénk részesei. Semmi más választásunk nem lenne. Ezért vállalta a kínszenvedést, hogy nekem, neked lehessen választani: szégyennel behívni az életünkbe, s Őt követni.

Uram, bocsáss meg, hogy miattam is ott kellett szenvedned. Te formáld, kérlek, az életem, hogy az a Tiéd lehessen. Ámen

399. ének:

1.Ímhol vagyok, édes Uram, Istenem, Kész vagyok mindenben néked engednem, Szent nevedért szörnyű halált szenvednem. Csak az igaz hitben ne hagyj tőled elesnem!

2. Oda megyek, ahova parancsolod, Akár tűzre, akár vízre akarod, Vagy fegyverre, tömlöcre te kívánod: Legyen, Uram Isten, valamint te akarod!

3. A halálra ímhol viszem fejemet, Nem szánom én kibocsátni lelkemet, A Krisztusért kiontatni véremet: Ezzel megmutatnom az én igaz hitemet.

4. Én elhagyom már e földi házamat, Nem szánom az én édes magzatimat, Se nem szánom jámbor házas társamat, én atyámfiait, sok jámbor barátomat.

5. Semmi nékem itt e földön lakásom; Ha senkitől nem volna is bántásom: Mennyországra vagyon nagy kívánságom, Mert ott vagyon. nékem maradandó váro­som.

6. Egy keveset most ha én itt tűrendek, A Krisz­tusért ha valamit szenvedek: Nagy bőséges jutalmat tőle vészek, Örök dicsőségben véle mert együtt lészek.

7. Erősb leszek mind e széles világnál, Gyorsabb leszek vadaknál, madaraknál, Fényesb leszek én a fényes szép napnál, Drágalátosb lészek minden szép sáraranynál.

8. Halálból mert megyek örök életre, Kárhozat­ból az örök idvességre, Gyalázatból az örök dicsőségre, és keserűségből angyali nagy örömre.

9. Nézz reám én Istenem, szent szemeddel, Hogy tűrhessek mindent nagy békességgel, és lehessek azok­hoz szeretettel, Akik háborgatnak, megölnek fegyve­rükkel.

10. Én elmegyek Atyámhoz, Istenemhez, én lel­kemnek megváltó Mesteréhez; Mennyországban valóörökségemhez, és a vigasztaló Szentlélek Úr Istenhez.

11. Istennek ez oly nemes ajándéka: Hogy a bű­nösöket ő nem útálja, De nagy szeretettel hozzá fo­gadja, Az ő szent országát Krisztusért nékik adja.


Március 13. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                               

Máté evangéliuma 20. rész 20-28. versei: „Akkor odament hozzá a Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. Jézus megkérdezte tőle: "Mit akarsz?" Ő így felelt: "Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől üljön a te országodban." Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én fogok kiinni?" Ők így feleltek: "Ki tudjuk." Erre ő ezt mondta nekik: "Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azok fogják megkapni, akiknek az én Atyám elkészítette." Amikor ezt meghallotta a többi tíz, megharagudott a két testvérre. De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: "Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok. Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."”

Hányszor igyekszünk egy-egy „jó helyért”. Munkahelyért, barátságért, elismerésért, „kövérebb falatért”, azért, hogy lássák az emberek, hogy „ÉN ki vagyok”. Így él a világ, amióta a világ, világ. Az Úr Jézus azt mondja: „De közöttetek ne így legyen”. Krisztusért lehet egészen másként. Aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti rabszolgátok. (Vagyis végezze bátran, lelkesen, önként és zokszó nélkül a legalantasabb munkát. Ismerek egy vezetőt, aki ezt így teszi. Többször történt, hogy tőle érdeklődtek, hogy hol találják a vezetőt, s megdöbbentek a válaszon, hogy előttük áll, mert akit láttak, segédmunkásnak nézték. Ő pedig önként végezte mindig azt, amit más nem akart, nem mert, vagy nem tudott elvégezni.) Pár hete emlegettem Joni Eareckson Tada-t, aki 17 évesen lebénult, s azóta tolókocsiban él, ma 71 éves. Nemrég olvastam egy 15 éves fiúról, aki hasonlóan járt. Ezt írta Joninak: „A Te példád segít nekem, hogy merjek tovább élni.” A válasz: „Mély alázat tölt el azért, hogy az én példám segít.” Mély alázat. Ez nem a „látod, megy ez, csak akarni kell”. Mély alázat. Mert nagyon nehéz, de hálás a szívem, mert Isten megengedte, hogy így is szolgálhatom, hogy segítségére lehetek másoknak.

Közöttünk lehet így. Hálás szívvel, Istennek szolgálva.

Úr Jézus, az ÉN mindig előtör, mindig háborog. Gyógyítsd, kérlek a szívemet, hogy ne így legyen. Ámen

464. ének:  

1.Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond, ha gyötrenek, Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te, Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyországod béfogad.