2022.03.14-20.
Március 14. Hétfő
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 20. rész 29-34. versei: „Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: "Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!" A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltották: "Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!" Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: "Mit akartok, mit tegyek veletek?" Ők így feleltek: "Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk." Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”
„Hogy megnyíljék a szemünk.” Mennyi mindenért kiáltunk Istenhez, különösen ezekben a napokban. „Uram, békét szeretnénk!” „Védelmet a családunknak.” „Egészséget.” „Bölcsességet azoknak, akiknek dönteniük kell, vagy lehet.” Milyen fontos dolgok ezek ebben a pillanatban! Ma mégis a jerikói vakokkal együtt imádkozhatunk. Uram, látni szeretnék. S itt most nem arról van szó elsősorban, hogy a látásom egyre homályosul. Szabad imádkozni ezért is, de nem ez a legfontosabb. Nem is az, hogy lássunk tisztán abban, hogy mi a feladatunk, ebben az egyre rémisztőbb zűrzavarban. Pedig ez is nagyon fontos, s jó nekünk ezért is imádkoznunk. A legfontosabb az, hogy akinek megnyitja az Úr Jézus a „szemét”, az elkezd látni tisztán, világosan. S először Jézust látja. Őt, aki megnyitotta a szemét. Őt, aki Szabadító. Őt, Aki mindent vállalt helyette, érte. Még a kínhalált is.
Volt teológus korunkban egy kenyai társunk. Egy reggeli áhítaton a következő kenyai keresztyén éneket tanította nekünk: „Nyisd meg szemet, hogy én meglássam, milyen kedvesek a Te törvényid.”
Ezen a szép márciusi napon szabad nekünk imádkoznunk:
Uram, nyisd meg kérlek a szemet, hogy lássam, hogy a Te szavad, olyan kedvesen vesz körül. Kérlek, nyisd meg a szememet, hogy lássalak Téged, Aki életed adtad értem. Kérlek, nyisd meg a szememet, hogy lássam, mi a tennivalóm éppen ma ebben a világban. Ámen
Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, Jézus!
Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, Jézus!
Nyisd meg szemem világát, hogy lásson Téged, Te hű!
S ne lásson Tenálad szebbet, és legyen utált a bűn!
Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, Uram!
Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, Uram!
Mutasd meg ösvényedet, hogy ne tévelyedjek el!
És ezer veszélyen által Tehozzád juthassak el!
Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, kérlek!
Tégy engem tisztává, tégy engem tisztává, kérlek!
Sátán karmaiból erőddel szabadíts meg!
Az én lelkemet a bűntől hit által Te tisztítsd meg!
Március 15. Kedd
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 21. rész 1-11. versei: „Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, és ezt mondta nekik: "Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat." Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: "Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján." A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: "Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban." Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: "Ki ez?" A sokaság ezt mondta: "Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta."”
„Királyod jön hozzád.” Ma, amikor nemzeti ünnepünkön népünk szabadságáért vívott harcra emlékezünk, akkor csodálkozzunk rá egész szívünkkel a fenti régesrégi ígéretre: „Királyod jön hozzád.” Királyod, Aki szabadságot hoz. Tökéletes szabadságot. A szív, a lélek szabadságát. Olyant, amit emberek soha nem tudnak elvenni, megalázással szolgaságba kényszeríteni. Ma is jön. Nem szamárháton. Ott, akkor azért volt szükség a szamárra, mert ő idézte fel kimondatlanul a régi próféciát. „Királyod jön szamáron ülve.” Szelíd, alázatos, békességet hoz.
Ma ígéjében érkezett hozzám, hozzád: Királyom Ő. 50 éve felszabadította a szívemet. A Tőle kapott szabadság éltet. Ő tesz szabaddá nehéz lépésekre ma is. Egy nehéz lépés után valaki ezt mondta: ő nem merné. Mire én: én sem, de a lelkésznek meg kellett tenni, s a lelkész megtehette, amit én nem tudtam volna.
Királyom jön ma is. A szabadság ünnepén SZABADSÁGOT hoz. Lelkem, lelked szabadságát a jóra. Hogy fogadjuk? Áldjuk, Aki az Úrnak nevében jön? Áldhatjuk. S aki áldást mond, áldást kér, az maga is áldottá válik. De jó ebben az áldás, szabadság örömében élni.
Úr Jézus, köszönöm, hogy ma is jössz hozzánk. Köszönöm, áldásod. Köszönöm, a szabadságot, amit egyedül Te adhatsz. Ámen
Új énekeskönyv 731. ének:
Jöjj hozzánk Urunk, hozzánk jöjj. Jöjj hozzánk Urunk, hozzánk jöjj. Jöjj hozzánk Urunk, hozzánk jöjj. Ó Jézus hozzánk jöjj!
Téged kér szívünk, hozzánk jöjj. Téged kér szívünk, hozzánk jöjj. Téged kér szívünk, hozzánk jöjj. Ó Jézus hozzánk jöjj!
Hozzád száll imánk, Jézus jöjj. Hozzád száll imánk, Jézus jöjj. Hozzád száll imánk, Jézus jöjj. Ó Jézus hozzánk jöjj!
Néked zeng dalunk, hozzánk jöjj. Néked zeng dalunk, hozzánk jöjj. Néked zeng dalunk, hozzánk jöjj. Ó Jézus hozzánk jöjj!
Március 16. Szerda
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 21. rész 12-17. versei: „Azután bement Jézus a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, és ezt mondta nekik: "Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik: ti pedig rablók barlangjává teszitek." Azután vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták azokat a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltották: "Hozsánna a Dávid Fiának!" - haragra lobbantak, és így szóltak hozzá: "Hallod, mit mondanak ezek?" Jézus pedig így válaszolt nekik: "Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?" Erre otthagyva őket kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.”
A templom. Mi nekünk a templom? Egy szép műemlék épület? Egy hely, ahol romantikus esküvőt lehet tartani? Ahol a „vendégsereg” unatkozik, beszélget, cigaretta csikket hagy a padok alatt, félig fogyasztott alkoholos edények társaságában?
Vagy egy hely, ahová bármikor csendben bemegyünk, imádkozunk, s tovább megyünk?
Bankot talán nem nyitunk, mint az Úr Jézus korában, s állatokat sem árulunk ott.
De mi a templom? Isten háza. Tehát egyedül Istennel való találkozásra alkalmas. használom-e? Akarok-e Istennel találkozni? Elmegyek-e Istennel találkozni? Hallom-e, hogy erre hív a harang? A gyermekek szíve és szája nyílott ott elsőre. Ma is így van. A gyermekek szíve és szája nyílik leghamarabb arra, hogy Isten áldását befogadják. A legnagyobb bűnök egyike kizárni őket ebből a nagyszerű lehetőségből. Hatalmas felelőtlenség a „majd, ha felnő, eldönti”, addig meg „befolyásolom” a döntését számos Isten-ellenes dologgal. Ó, ne zárjuk el sem magunk, sem gyermekeink, sem unokáink előtt a mennybe vezető utat!
Úr Jézus, tele van a mi lelkünk is számos tőled eltávolító dologgal. Kérünk, Te adj vágyat a szívünkbe, hogy Házadat, a Veled való kapcsolatfelvétel helyét keressük. Ámen
Új énekeskönyv 714. éneke:
1.Tehozzád jövünk már, Istenünk, ne szóljon Igéd hiába! A szívünk oly sötét, ó, segíts, élessze Igéd világa. Áldd meg, ó, Uram, ez énekünk, Legyen már csak tied életünk, Ne szóljon Igéd hiába, Ne szóljon Igéd hiába!
2. A fülünk Igédre nem figyel, lábunkkal járunk a sárba'. Vágyaink szakítnak Tőled el, nem fénylik mécsünk világa. Ó, Uram, templomod hadd legyen, A szívünk megszentelt hely legyen! Ne szóljon Igéd hiába, Ne szóljon Igéd hiába!
3. Ajkunkon hazugság bélyege, megrontott életünk átka. Hogy állunk elődbe így, Uram, naponként Téged imádva? Nyisd meg a szemünk, hogy láthassunk! Szenteld meg ajkunk, hogy áldhassunk! Ne szóljon Igéd hiába, Ne szóljon Igéd hiába!
4. A szívünk összetört, ó, Uram, itt állunk előtted gyászba'. A mélyből hozd ki az életünk, ne szóljon Igéd hiába! Áldd meg az Igét, hogy érthessük, Dicsérve Tégedet élhessünk. Ne szóljon Igéd hiába, Ne szóljon Igéd hiába!
Március 17. Csütörtök
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 21. rész 18-22. versei: „Amikor korán reggel a város felé ment, megéhezett. Meglátott egy fügefát az út mellett, odament, de semmit sem talált rajta, csak levelet. Ekkor így szólt hozzá: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" És hirtelen elszáradt a fügefa. Amikor látták ezt a tanítványok, elcsodálkoztak, és azt kérdezték: "Hogyan száradt el ez a fügefa ilyen hirtelen?" Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nem csak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! - az is meglesz. És mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok."”
Itt egyedül a tanítványok voltak jelen. Nekik szólt a tanítás:
Az életemnek mindig készen kell állni gyümölcsöt teremni. A fügefán először a gyümölcsök jelennek meg, s utána csak a levelek. A levelek között tehát, ha éretlenül is, de ott kellett volna lenni a gyümölcsnek. Nem volt ott. Ha az életem, a hitem nem gyümölcstermő, akkor bajban vagyok. Nem való semmire. Egyetlen gyümölcsfát sem azért tartunk, hogy gyönyörködjünk a termetében, a levelei színében. Gyümölcsöt kívánunk enni róla. S ha nincs, akkor kivágjuk. Így van az életünk. Lehetek a legszebb, ha nem tudok egy szelet kenyeret adni az éhezőnek, semmi haszna ennek a világnak belőlem.
Istennél minden lehetséges. A természeti törvények felülírása is. Az is, hogy a fából az élet egy pillanat alatt elillan. De az is, hogy egy rohamléptekkel elindult betegséget megállítson, visszafordítson. Istennél minden lehetséges. Az is, ami nekem nem.
Alázatos szívvel, hittel van-e bátorságom kérni? Ma az Úr Jézus arra bátorít, hogy alázatos szívvel, hittel kérhetem a lehetetlent. Nem önmagamért. Azért, aki bajban van. S azért, hogy Isten hatalmát dicsérjem, s dicsérje mindenki, aki az Ő csodáit láthatja.
Úr Jézus, köszönöm, hogy alázatos imádságaimat meghallgattad, s megajándékoztál sokkal jobban, mint kérni mertem. Köszönöm végtelen hatalmadat, szeretetedet. Áldalak Uram. Ámen
466. ének:
1.Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.
2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!
3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!
4. Éltem, ha fogyva fogy, És a halál, ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.
Március 18. Péntek
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 21. rész 23-27. versei: „Azután bement a templomba, és miközben tanított, a főpapok a nép véneivel együtt odamentek hozzá, és azt kérdezték tőle: "Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?" Jézus így válaszolt nekik: "Én is kérdezek tőletek valamit, és ha megfeleltek rá, én is megmondom nektek, milyen hatalommal teszem ezeket. Honnan való volt a János keresztsége: mennyből vagy emberektől?" Ők pedig így tanakodtak egymás között: "Ha azt mondjuk: mennyből, azt fogja mondani nekünk: Akkor miért nem hittetek neki? Ha pedig azt mondjuk: emberektől, akkor félnünk kell a sokaságtól, mert Jánost mindenki prófétának tartja." Ezért ezt felelték Jézusnak: "Nem tudjuk." Ő pedig így válaszolt nekik: "Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket."”
„Milyen hatalommal teszed ezeket?” Amikor a porszem ember számon kéri Teremtőjét… Hogy meri? Ki vagyok én, hogy megkérdőjelezem Isten munkáját, hatalmát? Mégis bele-bele szaladok, amikor az ember az értetlenségét úgy fejezi ki, mintha ő maga mindent jobban intézne. Na, de tényleg jobban intézzük???
Úgy gondolom, aki már egyszer is találkozott Isten hatalmával, az nem kérdez így. Az tapasztalta az ERŐT, ami munkálkodik. Ami előtt csak porszemnek érezhetem magam. Ami ráadásul nem megaláz, hanem felemel. Erőt ad, hogy továbbléphessek.
Sokszor nem értem, ami történik körülöttem. Idáig együtt mehetek a kérdezővel. De tudom, mert tapasztaltam, s írva is van a Bibliában, hogy „Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra van.” Minden. A betegség, a fájdalom, a gyász, a háború. Félve írom le ezt a szót, mert a háború iszonyat. A háború SOHA nem Isten akaratából van. DE: a kegyetlen rosszban, ha figyelek, ha imádságos szívvel „szorongok” is, meglátom Isten értem való hatalmát. Amikor betört békés életünkbe a covid, valaki ezt mondta: „Ne félj! Három jó dolog történhet veled: 1. Nem kapod el. 2. Elkapod, és Isten meggyógyít. 3. Isten hazavisz a Mennyországba.” E három közül, melyiket tartod rossznak?
Én a magam részéről minden percemet Isten hatalma alatt kívánom élni.
Úr Jézus, bocsáss meg, amikor nem értem azt, ami körülöttem van. Köszönöm, hogy Te akkor is, a zűrzavarban is velem vagy. Köszönöm, hogy Te már akkor cselekszel, amikor én még nem látok a ködön át semmit. Hadd bízzam Rád magam akkor is. Ámen
Új énekeskönyv 770. ének:
1.Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyében formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.
2. Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág, Bár mit sem ígér bimbaja, pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.
3. Ne félj, tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul. Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.
Március 19. Szombat
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 21. rész 28-32. versei: „"De mi a véleményetek erről? Egy embernek két fia volt, és az elsőhöz fordulva ezt mondta: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő így felelt: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram - de nem ment el. Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát?" "Az első" - felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazság útján, de nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban ezt látva még később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki."”
Mondom, vagy teszem? Sokszor egy pillanat alatt rábólintunk egy kérésre: igen, teszem. Aztán elfelejtjük. Vagy kiderül, hogy ugyanarra az időre mást is elvállaltunk már. (Így jártam nemrég. Győztem szégyenkezni.) A szomorúbb, ha nem tartjuk fontosnak, hogy az ígéretünket teljesítsük. Gondoljuk, majd elfelejti, aki kért. Pedig nem felejti el. Nagyon fáj neki a nem teljesített ígéret. A Prédikátor könyvében olvassuk: „Teljesítsd, amit megfogadtál! Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted. Ne engedd, hogy beszéded vétekbe ejtsen téged, és ne mondd az Isten követének, hogy az csak tévedés volt.”(3-5.) Sokkal jobb, ha annak ellenére, hogy először nemet mondtam, elindulok, és teszem, amit kértek. Van, aki erre azt mondja, hogy ő nem szélkakas, amit egyszer kimondott, ahhoz ragaszkodik. Kár, ha ragaszkodom a döntésemhez akkor is, amikor már látom, hogy rossz döntés. Sokkal jobb beismernem a tévedésemet.
Engedem-e, hogy a tények meggyőzzenek engem? Az Úr Jézus záró mondataiban erre bátorít. Engedjem, hogy meggyőzzenek a jóról. Ne ragaszkodjam a rosszhoz azért, mert először jónak tűnt.
Van persze olyan ígéret is, ami először jónak látszott, s később kiderült, hogy nem az. Ilyenkor jó nekünk Isten segítségével nemet mondani.
Persze lenne egy harmadik lehetőség is. Az Úr Jézus az életével mutatta meg nekünk: mondom, és teszem. Megígérem, és indulok teljesíteni, s be is fejezem. Így is lehet, így is szabad. Segítsen Isten bennünket erre a legjobb döntésre.
Úr Jézus, kérlek, őrizz meg a meggondolatlan beszédtől. Add a Te erődet, hogy ígéreteimet beteljesítsem. Ámen
445. ének:
1.Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Már-már megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.
2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.
3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?
4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.
5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.
6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.
Március 20. Vasárnap
Áldás, békesség!
Máté evangéliuma 21. rész 33-46. versei: „Hallgassatok meg egy másik példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítéssel vette körül, borsajtót készített, és őrtornyot épített benne, azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át a neki járó termést. A munkások megfogták szolgáit, és kit megvertek, kit megöltek, kit pedig megköveztek közülük. Aztán ismét küldött szolgákat, többet, mint először, de ugyanígy bántak azokkal is. Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni. De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak maguk között: Ez az örökös: gyertek, öljük meg, és azután mienk lesz az öröksége. Majd megfogták, kidobták a szőlőn kívülre, és megölték. Vajon majd ha megjön a szőlő ura, mit tesz ezekkel a munkásokkal?" Ezt felelték neki: "Mivel gonoszak, ő is gonoszul veszti el őket, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, akik megadják a termést a maga idejében." Erre megkérdezte tőlük Jézus: "Sohasem olvastátok az Írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben. Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki erre a kőre esik, összezúzza magát, akire pedig ez a kő ráesik, azt szétmorzsolja." Amikor a főpapok hallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. Szerették volna elfogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta.”
Mi vagyunk ezek a munkások, akikre Isten rábízta ezt a világot. A teremtés minden csodáját. Őrizzük, ápoljuk, viseljük gondját. Mi meg azt gondoljuk, hogy a mienk. „Az én házam, az én váram!” Azt teszek benne, amit én akarok. Senkinek nem tartozom elszámolással. Meg is teszünk mindent, hogy megvédjük a magunk érdekeit. Valóban az enyém, és senkinek nem tartozom elszámolással? E világ törvényei szerint valószínűleg „igazam” van. De Isten rám bízta a környezetemet, az otthonomat, sőt a családomat is. Mit teszek velük? Hogyan bánok velük? Bármilyen furcsa, számadással tartozom. S eljön a számadás ideje. Mit teszek akkor? Tiltakozom? Felháborodok? Bármit tehetek. Számadás lesz. S akkor megtörténhet, hogy „elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét”. „Mindent szabad nekem” világunkban szabad azt hinni, hogy valóban mindent szabad. Különösen szabad figyelmen kívül hagyni, kiiktatni az életünkből a Teremtőt. Szabad. De akkor elvétetik tőlünk Isten országa. Én nem arra vágyom, hogy elveszítsem. Szeretnék hűséges munkás lenni a „szőlőjében”.
Atyám, igazítsd, kérlek, helyre a szívem, amikor lázadozik. Szeretnék a Te munkásod lenni. Szeretnék mindennap, mindenben a Te „szőlődben” dolgozni. Ámen
338. ének:
1.Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.
2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.
3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.
4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!