2022.04.25-05.01.
Április 25. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 3. rész 21-31. versei: „Most pedig a törvény nélkül jelent meg Isten igazsága, amelyről bizonyságot is tesznek a törvény és a próféták. Isten pedig ezt az igazságát most nyilvánvalóvá tette a Krisztusban való hit által minden hívőnek. Mert nincs különbség: mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit "törvénye" által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. Vagy Isten kizárólag a zsidóké? Nem a pogányoké is? Bizony, a pogányoké is; mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által. Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Szó sincs róla! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek.”
Isten igazsága az, hogy nincs különbség. Mi szeretünk különbségeket tenni ember és ember között. Olyan Istenünk van, aki nem tesz különbséget. Tehát nekünk sem kellene. Isten egyformának lát bennünket. Itt jön, amit nem kedvelünk: Isten úgy lát bennünket, olyannak, amilyenek vagyunk: „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.” Ez bizony rossz hír. Mégis jó, mert, ha hiszem, hogy így van, ahogy Isten mondja, akkor ez a kiindulópont: vétkeztem, híjával vagyok Isten dicsőségének. Semmit nem érdemlek önmagamtól. Legalábbis semmit, amivel dicsekedhetnék. Lehetetlen dicsekednem a magam jóságával, bölcsességével. „Semmim sem lenne magamtól nekem”, mondja egy ének, de folytatja: „Isten kegyéből van új életem. Fenn hirdetem, bár érdemtelen, reám lelt az ingyen kegyelem! Isten kegyelme rám talált. Isten kegyelme rám talált! Zengj hálaének az Ő szent nevének, mert Isten kegyelme rám talált!” Pál apostol így folytatja: „Hit által igazul meg az ember a törvény cselekvésétől függetlenül.” Mit is jelent ez? Nem azt, hogy hágjuk át bátran a törvényeket, mert semmi jelentősége nincs. Nem, nem! Nem ezt jelenti. Azt sokkal inkább, hogy nem tudom jól végezni, tökéletesen a munkám! Én is vétkezem. De az Úr Jézus azt mondja: „ezért is szenvedtem ott a kereszten. Minden nyomorúságodért. Hiszed-e, hogy megbocsátok, Hiszed-e, hogy melléd állok, s ketten már el tudjuk végezni. Akarsz velem együtt munkálkodni mindenben?”
Szeretnék, Uram, Veled munkálkodni mindenben. Ámen
Új énekeskönyv: 239. ének:
1.Kegyelmes Isten, kinek kezében Életemet adtam, Viseld gondomat, vezérld utamat, Mert csak rád maradtam.
2. Add meg énnékem én reménységem Szerint való jódat! Áldd meg fejemet, ki bízik benned, S viseljed gondomat!
3. A szép harmatot miként hullatod Tavasszal virágra, Sok jódat, Uram, úgy hullasd reám, Te régi szolgádra.
4. Hogy mind holtomig szívem legyen víg, Téged magasztalván, Mindenek előtt s mindenek fölött Szent nevedet áldván.
Április 26. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 4. rész 1-12. versei: „Mit mondjunk tehát, mit ért el Ábrahám, a mi test szerinti ősatyánk a saját erejéből? Ha ugyanis Ábrahám cselekedetekből igazult meg, akkor van mivel dicsekednie, de nem Isten előtt. De mit mond az Írás? "Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul." Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak. Ahogyan Dávid is azt az embert mondja boldognak, akinek az Isten cselekedetek nélkül tulajdonít igazságot: "Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik. Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt." Most tehát ez a boldognak mondás csak a körülmetélteknek szól-e, vagy a körülmetéletleneknek is? Valóban azt olvassuk, hogy "Ábrahám hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt." De milyen állapotában fogadta el őt igaznak: körülmetélten vagy körülmetéletlenül? Nem körülmetélten, hanem körülmetéletlenül. Sőt a körülmetélkedés jelét is körülmetéletlenül tanúsított hite igazságának pecsétjéül kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hogy azok is igaznak fogadtassanak el; és hogy atyja legyen azoknak a körülmetélteknek is, akik nemcsak körül vannak metélve, hanem nyomába is lépnek atyánk, Ábrahám körülmetéletlenül tanúsított hitének.”
"Hitt Ábrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul." Ábrahám, szívét adta Istennek. „Kérj tőlem bármit, tudom, hogy szeretsz, és a javamat akarod.” Hitt Isten szavában. Ez tette Őt igazzá. Aztán jött az utókor, akik azt mondták: tedd ezt, vagy azt, s akkor szeretni fog Isten… Pedig pont fordítva működik: Szeresd az Urat, mert Ő szeret téged. Elrontjuk, amikor arra koncentrálunk, hogy mit tegyünk, hogy megnyerjük Isten jóindulatát. Isten egyedül a hálás szívünket várja. A hálás szív hálából teszi a jót.
Istenem, köszönöm, hogy szeretsz. Úr Jézus, köszönöm, hogy elvetted a bűneim terhét. Hadd szolgáljalak hálás szívvel Téged. Ámen
32. zsoltár:
1.Ó, mely boldog az oly ember éltébe', Akit az Isten bevett kegyelmébe, És megbocsátá az ő vétkeit, És befedezte minden bűneit. Boldog, akinek ő nagy hamissága Istentől néki nincs tulajdonítva, És csalárdság nincsen ő szívében, Tettetés nélkül jár életében.
2. Hogy bűnömet el akarám hallgatni, És neked meg nem akarám vallani, Csontjaim ottan elszáradának Soksága miatt én siralmimnak, Mert éjjel-nappal kezed nehéz volta Nagy bűneimért rajtam fekszik vala, Elfogya bennem minden erősség, Mint nyári hévségben a nedvesség.
3. De hogy bűnömet előtted megvallám, Nagy vétkeimet el nem hallgathatám, De híven előbeszélém neked: Ott bocsánatot nyerék tetőled. Azért az Úr Istennek minden hívek Könyörögjenek, míg vagyon idejek, Mert ha nagy árvizek jönnének is, De nem árthatna ezeknek mégis!
4. Te vagy oltalmam, őrizz meg engemet, Minden gonosz ellen tartsd meg lelkemet, Vigasztalj meg, hogy örvendezhessek, És vígan néked énekelhessek! Tanítlak téged, úgy mond az Úr Isten, És vezérellek az igaz ösvényen, Szememmel mindig reád vigyázok, És igazgatlak, rád gondot tartok.
Április 27. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 4. rész 13-25. versei: „Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot. Hiszen ha a törvény emberei az örökösök, akkor üressé lett a hit, és valóra válthatatlan az ígéret; mivel a törvény csak büntetést eredményezhet. Ahol azonban nincs törvény, ott nincs törvényszegés. Azért adatott tehát az ígéret a hit alapján, hogy kegyelemből legyen, és így bizonyos legyen az ígéret Ábrahám minden utóda számára: nem csak a törvény alatt élőknek, hanem az Ábrahám hitét követőknek is. Ő mindnyájunk atyja Isten színe előtt, ahogyan meg van írva: "Sok nép atyjává tettelek." Mert hitte, hogy Isten megeleveníti a holtakat, és létre hívja a nem létezőket. Reménység ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyjává lesz, ahogyan megmondatott: "Ennyi lesz a te magod!" Mert hitében nem gyengült meg, amikor arra gondolt, hogy százesztendős lévén, elhalt már saját teste, és Sára méhe is elhalt. Isten ígéretét sem vonta kétségbe hitetlenül, sőt megerősödött a hitben dicsőséget adva Istennek, és teljesen bizonyos volt afelől, hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. Ezért Isten ezt "be is számította neki igazságul". De az, hogy "beszámította neki igazságul", nem egyedül érte van megírva, hanem értünk is, akiknek majd beszámítja, ha hiszünk abban, aki feltámasztotta a halottak közül Jézust, a mi Urunkat; aki halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.”
„Reménység ellenére is reménykedve hitte.” Reménytelenségben is reménység. Mennyire nem szeretjük a reménytelennek tűnő helyzeteket, pedig rendszerint itt láthatjuk meg Isten csodáit. Amíg minden „rendben van”, addig talán megszokásból megköszönjük Istennek, de a reménytelen helyzetekben összeszorult torokkal, egész szívvel keressük Őt. Mást is tehetünk persze: kétségbeesünk, dühöngünk, Istent vádoljuk, emberekre haragszunk… Lehet. Meg lehet hinni a hihetetlent. Reménykedni a reménytelenben. Rábízni magunkat Isten szeretetére, mert tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van.
Uram, köszönöm, hogy minden reménytelenségben is Téged kereshetlek. Köszönöm, hogy olyankor is látom, tapasztalom a Te megtartó erődet. Áldalak, Uram. Ámen
1.Rád bízom, rád bízom, a nehéz napokat rád bízom. Rád bízom, rád bízom a fényes napokat is. Sorsom legyen a te kezedben, Biztos helye van a féltő szívedben - ezért hát: Rád bízom, rád bízom, a nehéz napokat rád bízom. Rád bízom, rád bízom a fényes napokat is.
2. Nem félek, nem félek, ha volna mitől is, nem félek. Nem félek, nem félek, de kérem az erődet. Támaszt keresek az erődben, Vigaszt a szomorú, nehéz időkben - ha lesznek. Nem félek, nem félek, ha volna mitől is, nem félek. Nem félek, nem félek, de kérem az erődet.
3. Reménység, reménység, a holnap felől is reménység. Reménység, reménység, megtart, ha jön a kétség. Fény lesz ott, ahol ma sötétség, Élet ott, ahol ma reménytelenség - ezért hát Reménység, reménység, a holnap felől is reménység. Reménység, reménység, megtart, ha jön a kétség (Vándor Gyula)
Április 28. Csütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 5. rész 1-11. versei: „Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében. De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert SZÍVÜNKBE ÁRADT AZ ISTEN SZERETETE A NEKÜNK ADATOTT SZENTLÉLEK ÁLTAL. Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. Hiszen még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. Mert ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább üdvözíteni fog élete által. Sőt ezenkívül még dicsekszünk is az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által részesültünk a megbékélés ajándékában.”
Életünk legnagyobb ajándéka, ha békességünk van Istennel. Mert békességünk lehet. Annak ellenére, hogy első dolgunk gyakran a háborgás. De amikor bármilyen nehéz helyzetben a szívünkben békesség van, akkor boldog emberek vagyunk. Békességem pedig azért van, mert „vétkemet bevallottam, s Te elvetted rólam bűneim terhét.” A „nagy kő” leesett a szívemről, s azóta tudom, minden dolgomban Vele lehetek. Békesség lehet bennem akkor is, ha dúl a harc körülöttem, vagy éppen ellenem.
Uram, köszönöm a Te békességedet, amiben élhetek a legnehezebb napokban is. Köszönöm, hogy minden nehézség egyre jobban Hozzád kapcsol. Áldott légy érte! Ámen
421. ének:
1.Tudom: az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám; Már int felém és koronát Ígér a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.
2. Remélek Jézusomban én, Ő törlé el sok bűnömet; Ajkáról hívón zeng felém: „Jer haza, vár rád Mestered!” Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
3. Előttem oly csudálatos, Hogy értem szállt a földre le; Miattam annyit szenvedett, Bűnömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel; Elébe állok csakhamar, Megváltó Jézusom, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
Április 29. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 5. rész 12-21. versei: „Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. Mert a törvényig is volt bűn a világban, bár a bűn nem róható fel, ha nincs törvény. Mégis úrrá lett a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám vétkéhez hasonlóan estek bűnbe. Ő pedig előképe az eljövendőnek. De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a vétke miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és ajándéka még bőségesebben kiáradt az egy ember, a Jézus Krisztus kegyelme által sokakra. És az sem igaz, hogy a kegyelmi ajándék ugyanolyan, mint az első ember bűnbeesése. Az ítélet ugyan egyetlen eset folytán vitt a kárhozatba, a kegyelmi ajándék viszont sokak elbukásából vitt megigazulásra. Ha pedig az egynek elbukása miatt lett úrrá a halál egyetlen ember által, akkor azok, akik bőségesen kapják a kegyelem és az igazság ajándékát, még inkább uralkodni fognak az életben az egy Jézus Krisztus által. Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává. Mert ahogyan az egy ember engedetlensége által sokan lettek bűnösökké, úgy az egynek engedelmessége által is sokan lettek igazakká. A törvény pedig közbejött, hogy megnövekedjék a vétek. De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; hogy amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által.”
„Amiképpen úrrá lett a bűn a halál által, úgy uralkodjék a kegyelem is az igazsággal az örök életre Jézus Krisztus, a mi Urunk által.” Úrrá lett a bűn. Sokszor fáj, ahogy látjuk egyre erőteljesebb uralkodását. Fáj, amikor a hamisságot nevezik igazságnak, s az igazságot hamisságnak. Fáj a „mindent szabad”. Fáj a mások elleni vétkek sora. Sokszor úgy érezzük, elborít a vétkek tömege, s még jobban fáj, amikor látnunk kell, hogy az emberek vétkei között ott van a mi bűnünk is. Úrrá akar lenni felettünk, s úrrá akar lenni éppen azok fölött, akiket a legjobban szeretünk. Hányszor tudnánk kiáltani mi is: „Ó, én bűnöm, ó, én bűnöm, ó, én igen nagy bűnöm!” S akkor felemelhetjük szomorú fejünket az igénk második felét olvasva: Úgy uralkodjék a kegyelem is igazsággal örök életre Jézus Krisztus által. A bűn uralmát látjuk. Láthatjuk az Úr Jézus uralmát is ugyanott. Kérhetjük uralmát a szívünkbe elsősorban, s akkor nem kell megállnunk, megrettennünk a bűn uralma felett, miatt, hanem kérhetjük, s örvendezhetünk az Úr Jézus kegyelmének.
Úr Jézus, köszönöm, hogy ma is, s minden napon Rád tekinthetek, Tőled kérhetek, s várhatok kegyelmet, s erőt utamhoz. Ámen
164. ének:
1.Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent Igéd hallására, Gyúljon fel kívánságunk Idvesség tanulására, Hogy a földtől elszakadjunk, Csak tehozzád ragaszkodjunk.
2. Elménket, értelmünket Lelki sötétség fogta bé, De szent Lelked szívünket Tiszta fénnyel úgy töltse bé, Hogy jót gondoljunk és szóljunk, Mert csak tőled kell azt várnunk.
3. Dicsőségnek napfénye, Istentől jött világosság! Indítsd lelkünk készségre, Nyisd meg fülünk, szívünk és szánk! Hitvallásunk, könyörgésünk, Urunk Jézus, halld meg, kérünk!
Április 30. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 6. rész 1-11. versei: „Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él. Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.”
„Ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.” Meghaltam a bűn számára? De jó, ha akarjuk és tudjuk kimondani: „Meghaltam a bűnnek.” Ördög semmi közöm többet hozzád! Ez a mondat talán még megy. De a következő is?: Harag, semmi közöm többet hozzád. Káröröm, semmi közöm többet hozzád! Félelem, semmi közöm többet hozzád! Sértődés, semmi közöm többet hozzád! Aggódás, semmi közöm többet hozzád! Halott vagyok a számotokra! Nem, nem érintheti a lelkem fájdalmasan mindaz, ami a haragot, kárörömet, félelmet, sértődést, aggodalmat elő szokta idézni bennem. A szívem az Úr Jézusé. Halott a bűnnek, de él Istennek. Milyen nagy ajándék, hogy Őbenne, az Úr Jézusban élhetek. Körülölelve, biztonságban. Akkor is, ha „tenger tombol, zúg, süvít a szél…” Elrejtve, megközelíthetetlenül a bűnnek. Ugyanakkor élve, örvendezve, jót cselekedve Krisztusban, Krisztussal.
Úr Jézus, életem minden napját Benned elrejtve szeretném élni. Köszönöm, hogy általad ez lehetséges. Kérlek, Te teremts bennem tiszta szívet. Ámen
Új énekeskönyv 794. ének:
1. Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név, Legszentebb itt alant a föld színén! Benned van irgalom, Terólad zeng dalom, Erőd magasztalom, Ragyogj felém!
2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj! Míg Ő tart karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, Mit árt, ha Ő veled? Töröld le könnyedet, Jézus szeret!
3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Alázattal tele, Hadd merüljek bele, Hisz idegenben jár Itt gyermeked!
4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át, A lelkem otthonát, Világosságodat Elérhetem!
Május 01. Vasárnap
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 6. rész 12-23. versei: „Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak. Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek. Hiszen a bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek. Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla! Nem tudjátok, hogy ha valakinek átadjátok magatokat szolgai engedelmességre, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra? De hála az Istennek, hogy csak voltatok a bűn szolgái, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére adattatok! Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek. Emberi módon beszélek, mivel erőtlenek vagytok. Ahogyan tehát átadtátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és a törvénytelenségnek a törvénytelenség szolgálatára, úgy most adjátok át tagjaitokat az igazság szolgálatára, hogy szentek legyetek. Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál! Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”
Van határozott döntési lehetőségem. Választok életem minden pillanatában. Akkor is, amikor egy váratlan hírre újra rám tör a félelem: választhatok: megadom magam neki, vagy Krisztus védelmébe menekülök. Mai igénk szerint szabad nekünk tudatosan választani. Átadni magunkat a fent említett helyzetben a félelemnek, vagy átadni magunkat Krisztusnak, hiszen tudom, tapasztaltam, hogy a védelmébe menekülhetek.
„Mert amikor szolgái voltatok a bűnnek, szabadok voltatok az igazságtól. De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek?” Milyen gyümölcsöt termett a bűn szolgálata? Keserűség, lelki fájdalom, félelem, bánat, mások bántása… Tegnap végigfutott a gondolataimban valakinek a szomorú élete. Meg az, hogy közel volt Isten szavához. lehetett volna másképp is…
Ma nekünk itt van a választási lehetőség. Mire mondunk igent? „A bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”
Uram, köszönöm, hogy választhattam, választhatom naponta kegyelmed ajándékát. Ámen
163. ének:
1.Örvend mi szívünk, Mikor ezt halljuk: A templomba mégyünk, Hol Úr Istennek Szent Igéjét halljuk.
2. Megállunk hittel, Örök Úr Isten, A te templomodban, És tiszta szívvel Dicsérünk mi téged.
3. Áldd meg, Úr Isten, A te népedet, Kik téged szeretnek, Tartsd meg közöttünk A gyülekezetet.
4. Légyen békesség, Felséges Isten, Anyaszentegyházban, Oltalmazz minket Minden háborúnkban.
5. Dicséret neked, Atya Úr Isten, A te szent Fiaddal, És Szentlélekkel, Mi vigasztalónkkal!