2022.05.09-15.
Május 9. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 9. rész 14-33. versei: „Mit mondjunk tehát? Igazságtalan az Isten? Szó sincs róla! Hiszen így szól Mózeshez: "Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok." Ezért tehát nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. Mert így szól az Írás a fáraóhoz: "Éppen arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön." Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít. Azt mondod erre nekem: "Akkor miért hibáztat mégis? Hiszen ki állhat ellene akaratának?" Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: "Miért formáltál engem ilyenre?" Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja? Az Isten pedig nem haragját akarta-e megmutatni és hatalmát megláttatni, és nem ezért hordozta-e türelemmel a harag eszközeit, amelyek pusztulásra készültek? Vajon nem azért is, hogy megláttassa dicsőségének gazdagságát az irgalom eszközein, amelyeket dicsőségre készített, amilyenekké minket is elhívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is? Hóseás szerint is ezt mondja: "Azt a népet, amely nem az én népem, hívom az én népemnek, és azt, amelyet nem szeretek, szeretett népemnek, és úgy lesz, hogy azon a helyen, ahol megmondtam nekik: Nem az én népem vagytok ti, ott fogják őket az élő Isten fiainak nevezni." Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: "Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül, mert az Úr teljes mértékben és gyorsan váltja valóra szavát a földön." És előre megmondta Ézsaiás: "Ha a Seregek Ura nem hagyott volna magot nekünk, olyanná lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlóvá lettünk volna Gomorához." Mit mondjunk tehát? Azt, hogy a pogányok, akik nem törekedtek az igazságra, megragadták az igazságot, mégpedig azt az igazságot, amely hitből van; Izráel viszont, amely kereste az igazság törvényét, nem jutott el a törvény szerinti igazságra. Miért? Azért, mert nem hit, hanem cselekedetek útján akarták ezt elérni, beleütköztek a megütközés kövébe, amint meg van írva: "Íme, a megütközés kövét, a megbotlás szikláját teszem Sionba, és aki hisz őbenne, az nem szégyenül meg."
„Nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” Ó, hányszor szeretnénk a magunk akaratát Istenre kényszeríteni. Talán csak azért, mert türelmetlenek vagyunk egy-egy dologban kivárni a megoldást, vagy, mert nem hisszük, hogy „azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van”. Pedig boldog életünk akkor lesz, amikor bátran, bizalommal Istenre bízzuk az éppen aktuális, számunkra nehéz helyzetet.
Új énekeskönyv 228. ének:
1.Jer, Krisztus népe, nagy vígan, Mind egy örömre keljünk, És egybeforrva, boldogan Csak arról énekeljünk, Hogy könyörülő Istenünk Mily áldott csodát tett velünk, Mit drágán szerzett nékünk.
2. A Sátán tett rám rabigát És már halálba vesztem, A bűn gyötört éj- s napon át, Mert benne gyökereztem. Mind jobban elsüllyedtem én, Nem volt számomra már remény, Megült a bűnnek átka.
3. Nem használt, sőt káromra lett, Ha bármi jót is tettem, Mert az égi ítéletet Önkényből megvetettem. Mégis kínzott a félelem, Hogy csak a halál van velem És a poklokra jutok.
4. Ám az örök szent irgalom Nagy ínségem megszánta, És könyörülvén ily bajon, Megenyhítni kívánta. Mint jó Atya, szívébe vett, Nem játék volt, amit megtett Legfőbb kincsével értem.
Május 10. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 10. rész 1-13. versei: „Testvéreim, én szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek. Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának. Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására. Mózes ugyanis azt írja, hogy aki "cselekszi a törvényből való igazságot, az az ember fog élni általa". A hitből való igazság pedig így szól: "Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?" Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: "Ki megy le az alvilágba?" Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? "Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben", mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: "Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg." Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül."
Szívemből könyörgök értük, hogy üdvözüljenek. Ez az egyetlen helyes út. Ítélkezés helyett imádkozás. Így kerül összhangba a szám és a szívem. Nehéz feladat ez. De! Szeretnék részese lenni Isten országának? Tudnék egy asztalhoz ülni azokkal, akik felett ítélkezem? Mert ha nem, akkor magamat zárom ki Isten országából. Ezt így kell végig gondolnom. "Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben." Közel van hozzánk Isten a szaván keresztül, de kevés, ha csak a szemünk előtt. Az is kevés, ha csak számmal vallom. Szívemben is el kell dőlnie egészen. Annak is, hogy hiszek Jézus Krisztusban, az én Szabadítómban, s annak is, hogy valóban élek-e szabadítása alatt, s nem engedem, hogy akár az ítélkezés, vagy bármi más nyomorúság uralkodjon a szívemen. Szívemben hiszem, hogy ott minden fölött Jézus Krisztus az Úr. Rábízom magam, s minden gondomat.
Áldott Úr Jézus, köszönöm, hogy minden terhemet letehetem Nálad. Ámen
Új énekeskönyv 163. ének:
1.Ne szállj perbe énvelem, Ó, én édes Istenem! Mert meg nem igazul teelőtted lelkem, Elkárhoztathatsz engem.
3. Néked bűnöm megvallom, Mert én azzal tartozom; Te bocsáthatod meg, Bizonnyal jól tudom: Segítségedet várom.
4. Bűneimnek tőréből, Az ördögnek kezéből, Ments ki megérdemlett nagy veszedelmemből: Tekints reám az égből!
5. Szent Fiad haláláért, Keserves nagy kínjáért, Áldott szent vérének el-kifolyásáért: Kegyelmezz meg mindezért!
8. Bocsásd meg, ó, Úr Isten! Ó, áldott Atya Isten! Kegyelemmel bőves, irgalmas jó Isten! Nagy türelmű szent Isten!
9. A te áldott Szentlelked, Kérlek, tőlem el ne vedd, Sőt újítsd meg bennem, hogy dicsérjem neved, Szolgálhassak tenéked.
10. Reád bíztam magamat, Te viseljed gondomat, Igazgasd jó útra az én lábaimat És minden szándékimat.
11. Vigasztald meg szívemet, Búban epedt lelkemet; Ne hányd szemeimre undok vétkeimet És cselekedetimet.
12. Csak tégedet dicsérlek, Míg e világon élek, Mert tudom, nyugalmat csak tenálad lelek, Mikor innét kikelek.
13. Mindörökké áldassál És felmagasztaltassál, Áldott Atya Isten, a te szent Fiaddal, Szentlélek áldásával!
Május 11. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 10. rész 14-21. versei: „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: "Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!" Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás mondja: "Uram, ki hitt a mi beszédünknek?" A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által. Kérdem: talán nem hallották? Sőt nagyon is! "Az egész földre elhatott az ő hangjuk, és a földkerekség széléig az ő beszédük." De tovább kérdem: Izráel talán nem értette meg? Először is ezt mondja Mózes: "Titeket egy olyan néppel teszlek féltékennyé, amely nem az én népem, értetlen néppel haragítlak meg titeket." Ézsaiás pedig nyíltan beszél, és így szól: "Megtaláltak azok, akik engem nem kerestek, megjelentem azoknak, akik nem tudakozódtak utánam." Izráelről viszont így szól: "Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé."
"Egész nap kitártam karjaimat az engedetlen és ellenszegülő nép felé." Mekkora szeretet az, ami felénk fordul. Tárt karokkal. Egész nap. Mi meg mit teszünk egész nap? Morgolódunk, haragszunk, szomorkodunk, fájdalmainkat soroljuk, vagy éppen örömeinket Krisztus nélkül. Hátunkat fordítjuk az egész nap felénk tárt, értünk, miattunk átszögezett kezeknek. Mert nem halljuk? Nem hisszük a nekünk szóló isteni szót? Lássuk meg ma ezt a felénk kitárt kezet! Ne hagyjuk válasz nélkül!
„De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el?” Sok nehéz kérdés. Ne hagyjuk válasz nélkül. Szüleink ifjú korukban egyszer arról beszélgettek, hogy vannak lelkészek, akiknek nincs mit adniuk a gyülekezetnek, mert nincs nekik sem. Édesanyám attól kezdve minden héten imádkozott a lelkészekért, hogy Isten adjon mondanivalót nekik. Adjon lelki „kenyeret” nekik, hogy adhassanak az éhező gyülekezeteknek. Szabad nekünk is ezt tennünk: imádkoznunk a lelkészeinkért. Nem elvárni tőlük, hanem imádkozni értük, hogy Isten szóljon általuk. Ő adjon élő szót, amit értenek a hallgatók. Ő adjon igére felelő szíveket. Könyörüljön meg rajtunk, hogy lehessen válaszunk Isten szüntelen felénk kitárt karjaira.
Áldalak Istenem nagy szeretetedért. Add, hogy életem minden perce válasz lehessen a felém nyújtott karodra. Ámen
Új énekeskönyv 773. ének:
1.Tudom: az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám; Már int felém és koronát Ígér a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.
2. Remélek Jézusomban én, Ő törlé el sok bűnömet; Ajkáról hívón zeng felém: „Jer haza, vár rád Mestered!” Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
3. Előttem oly csudálatos, Hogy értem szállt a földre le; Miattam annyit szenvedett, Bűnömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel; Elébe állok csakhamar, Megváltó Jézusom, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
Május 12. Csütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 11. rész 1-10. versei: „Azt kérdem tehát: elvetette Isten az ő népét? Szó sincs róla! Hiszen én is izráelita vagyok, Ábrahám utódai közül, Benjámin törzséből. Az Isten nem vetette el az ő népét, amelyet eleve kiválasztott. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, amikor az Isten előtt vádat emel Izráel ellen: "Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat lerombolták, én maradtam meg egyedül, de nekem is az életemre törnek." Viszont mit mond neki az isteni kijelentés? "Meghagytam magamnak hétezer férfit, akik nem hajtottak térdet a Baalnak." Így tehát most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. Mi tehát a helyzet? Amire Izráel törekedett, azt nem érte el. A kiválasztottak azonban elérték, a többiek pedig megkeményíttettek, ahogyan meg van írva: "Adott nekik az Isten bódult lelket, olyan szemet, amellyel nem láthatnak, és olyan fület, amellyel nem hallhatnak mindmáig." Dávid is ezt mondja: "Asztaluk legyen számukra csapdává és hálóvá, megbotlássá és megtorlássá. Homályosodjék el szemük, hogy ne lássanak, és hátukat görnyeszd meg egészen."
„Most is van maradék a kegyelmi kiválasztás szerint; ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem.”
Nagyon fáj, amikor az ige szól, s emberek szívében nincs válasz rá. Vagy dühös támadás a válasz rá. Ám, ha megvizsgáljuk magunkat, akkor szomorúan kell látnunk, hogy bennünk sem talál visszhangra Isten minden szava. Szükségünk van Isten kegyelméért imádkozni. Magunk számára is. Aztán azok számára, akiknek szól az ige, de nem hallják. Egyre többet megélt fejemmel úgy látom, hogy az imádság az egyetlen kulcsa mindennek. Az imádság köt össze Istennel. Az imádság segít megérteni az olvasott, a hallott igét. Közben pedig megtapasztalhatom, hogy minden Isten kegyelméből történik.
„Kegyelemből léphetünk be szent jelenlétedbe, nem saját érdemeinkből, csak Jézus vérével. Jelenlétedbe hívsz most, hívsz, ó Uram. Kegyelem által vezérelsz, jövünk Hozzád, Uram. Minden törvényszegésünket elvetted, a Bárány drága szent vérével mostál meg.”
Nincs saját érdemem. Nincs. Bármi történik is, Isten kegyelméből történik. Jó, ha ezért hálás a szívünk.
Uram, köszönöm, hogy nem hagytál magamra sem a bűneimmel, sem a küzdelmeim között. Köszönöm, hogy kegyelmed csodáját újra és újra átélhetem. Áldalak ezért. Ámen
Új énekeskönyv 202. ének:
1. Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent Igéd hallására, Gyúljon fel kívánságunk Idvesség tanulására, Hogy a földtől elszakadjunk, Csak tehozzád ragaszkodjunk.
2. Elménket, értelmünket Lelki sötétség fogta bé, De szent Lelked szívünket Tiszta fénnyel úgy töltse bé, Hogy jót gondoljunk és szóljunk, Mert csak tőled kell azt várnunk.
3. Dicsőségnek napfénye, Istentől jött világosság! Indítsd lelkünk készségre, Nyisd meg fülünk, szívünk és szánk! Hitvallásunk, könyörgésünk, Urunk Jézus, halld meg, kérünk!
Május 13. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 11. rész 11-16. versei: „Kérdem tehát: azért botlottak meg, hogy elessenek? Szó sincs róla! Viszont az ő elesésük által jutott el az üdvösség a pogányokhoz, hogy Isten féltékennyé tegye őket. Ha pedig az ő elesésük a világ gazdagságává lett, veszteségük pedig a pogányok gazdagságává, akkor mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek. Nektek, pogányoknak pedig azt mondom: ha tehát én pogányok apostola vagyok, dicsőítem szolgálatomat, mert ezzel talán féltékennyé tehetem véreimet, és így megmentek közülük némelyeket. Hiszen ha elvettetésük a világ megbékélését szolgálta, mi mást jelentene befogadtatásuk, mint életet a halálból? Ha pedig a kenyér első zsengéje szent, a tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok.”
Különös mondatok ezek. Egy biztos: Isten mindent fel tud és fel is akar használni arra, hogy Rá találjunk. Féltékennyé tenni. Ez a világ büszkén alkalmazza ezt a „módszert” céljai elérésére. Nekem így kimondva nem szimpatikus. De! Történt valami az életemben, ami ebbe a körbe sorolható: Tizenöt éves voltam, amikor hallgattam egy lelkészt, akinek a szavai nyomán az fogalmazódott meg bennem, hogy neki van valamije, ami nekem nincs, és szeretném, hogy legyen. Mije volt neki? Élő hite. Számomra addig a keresztyénség dogmatika volt. Hittételek sora, amin vitázni lehet, vagy elfogadni, de az életemet nem befolyásolják. Ott, akkor megértettem, hogy a hit ÉLŐ VALÓSÁG, AMI NAGYON IS MEGHATÁROZZA AZ EGÉSZ ÉLETEMET. S NEKEM ERRE SZÜKSÉGEM VAN. Én nem neveztem volna ezt féltékenységnek. Mégis úgy gondolom, hogy Pál apostol erről beszél.
Köszönöm, Uram, hogy minden, ami történik körülöttem, arra való, hogy egyre jobban Hozzád tartozzak. Áldott vagy Istenem. Ámen
Új énekeskönyv 801. ének:
Szívből köszönöm, Uram, az életet,
Mind a jóért, mit oly bőven adtál nekem,
Zengek hálaéneket.
Szívből köszönöm, Uram, a békémet,
Most hozzád száll az öröm hangjain!
Halleluja!
Áldom, dicsérem Neved, mert úgy szeretsz,
Mikor próbákkal küzdök, Te rám tekintesz,
Felém nyújtod szent kezed.
Szívből köszönöm, Uram, az új erőt.
A lelkem hálaimát mond Neked:
Halleluja!
Május 14. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 11. rész 17-24. versei: „Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod erre: "Azért törettek ki azok az ágak, hogy én beoltassam." Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz. Viszont ha ők nem maradnak meg a hitetlenségben, szintén beoltatnak, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket. Hiszen ha te levágattál a természetes vad olajfáról, és a természet rendje ellenére beoltattál a szelíd olajfába, akkor azok a természetes ágak mennyivel inkább be fognak oltatni saját olajfájukba!”
„Ne légy elbizakodott!” „Látjátok, milyen nagyszerű ember vagyok én?” – mondjuk ki, vagy gondoljuk, vagy érezzük… Szívünk mélyén ott lakik az elbizakodás… Nem jól van ez így. Bibliafordításunk nagyon kedvesen fordította az eredeti szót, ami azt is jelenti, hogy felfuvalkodott, fennhéjázó. Így már bán, igaz-e. Pedig nagyon ostobán viselkedünk, amikor azt gondoljuk, hogy „hű, de nagyszerűen cselekedtünk!” Jó megértenünk, hogy ami jót sikerül elvégeznünk, az Isten ajándéka. Isten kegyelméből történik, s nem azért, mert én immár mindezt magamtól tudom a legjobban. Isten hatalmas ajándéka, hogy „felvett” az övéi közé. Ezek a hónapok a beiskolázások, tovább tanulások hónapjai. Aki felvételizett, vagy fog, az tudja, hogy ha beleadott mindent, akkor sem biztos a felvétele oda, ahová szeretné. Jó nekünk, ha ugyanezt a bizonytalanságot érezzük az üdvösségünkkel kapcsolatban is. Miért jó? Mert az „elbizakodottsággal” éppen magunkat zárjuk ki Isten országából. Akkor éljünk bizonytalanságban? Nem. Igénk úgy folytatódik: ne légy elbizakodott, hanem félj. Ez a félj szó fordítható úgy is, hogy tiszteld, hódolj Istennek. Vagyis, ha tudom, hogy nem az én érdemem, hanem Isten kegyelme visz engem az Ő országa felé, akkor meghajtom a fejemet, mélyen tisztelem Őt, hódolattal borulok elé.
Uram, köszönöm, hogy engem, aki mindent el tud rontani, befogadtál szeretetedbe. Köszönöm, hogy Te vezeted a lépteim. Segíts, hogy soha el ne bízzam magam. Ámen
Új énekeskönyv 741. éneke:
1.Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.
2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.
3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.
4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.
Május 15. Vasárnap
Áldás, békesség!
Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 11. rész 25-36. versei: „Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: "Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákób házából, és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket." Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön. Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ugyan "ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?" Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.”
„Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!” Megfoghatatlanok, kikutathatatlanok az Ő útjai. Az én emberi eszem csak okoskodik. De kár, ha a teremtmény okosabb akar lenni a Teremtőnél. De jó, ha kész vagyok belesimulni Isten szeretetébe. De jó, ha nem a saját bölcsességemmel kívánom bogozni a másik ember tetteit, gondolatait. De jó, ha nem Isten ítéleteit akarom kutatni, s főleg nem felülbírálni. A mai vasárnapot is arra adta Isten, hogy az Ő házában együtt dicsérhessük Őt. nem azért, hogy az Ő titkai bogozgassuk, hanem azért, hogy szeretetének, kegyelmének, irgalmasságának mélysége lelkünk mélyéig átjárjon, formáljon, s erejéből élhessünk.
Új énekeskönyv 289. ének:
1.Ó, maradj kegyelmeddel Mivelünk, Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőribe ne jussunk.
2. Ó, maradj szent igéddel Mivelünk, Megváltónk, E földi vándorlásban Te légy útmutatónk.
3. Ó, maradj, világosság, Mivelünk fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el.
4. Ó, maradj áldásoddal Mivelünk, Úr Isten, Szent kegyelmed áraszd ránk Minden szükséginkben.
5. Ó, maradj oltalmaddal Mivelünk, Hű pajzsunk, Hogy e világ diadalt Ne vehessen rajtunk.
6. Ó, maradj hűségeddel Mivelünk, szent Isten, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben.
Az Úr irgalma végtelen, Ezt folyton érzem én; Habár nincs semmi érdemem, Ő mégis hord kezén. Nincs arra szó, sem gondolat, Mi jóval áld az Úr; Ha lankadok, ő szárnyat ad, És terhem mind lehull. Láncom lehullt, szabad vagyok Mert az ÚR veszni nem hagyott Kegyelme tartja meg életem Az ÚR irgalma oly végtelen
Sok itt a bűn és küzdelem, Az orkán zúgva dúl, De minden vészben, tengeren Megtart, megvéd az Úr. Láncom lehullt, szabad vagyok Mert az ÚR veszni nem hagyott Kegyelme tartja meg életem Az ÚR irgalma oly végtelen Ha véget ér az életem, Új otthont nyújt az ég, Ott még szebb hangon zenghetem A Bárány énekét.