2022.05.16-22.

Május 16. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                         

Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 12. rész 1-8. versei: „Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint. Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.”

„Isten irgalmára kérlek” – hallottam gyerekkoromban. Akkor ott ez valami indulatszóként hangzott. Pál nem indulatból beszél. Arról szól, hogy Isten irgalmas, mi pedig éljünk általa okosan. Ha Ő nekem megbocsátott, akkor én a Tőle kapott lehetőséggel okosan éljek. Isten tiszteletére szánjam egész életemet. Testemet, lelkemet. Élő, szent, Istennek kedves áldozatul. Nem kell többet a világ „elvárásaihoz” igazodnom. Sokkal nagyobbhoz igazodhatok: Isten tanácsához. Ennek a világnak a mércéje szerint hasonlítjuk magunkat másokhoz. Ilyenkor állapítjuk meg, hogy mi különbek vagyunk, mert… Amikor Isten mércéjére figyelek, (olvasom naponta,) akkor meg kell látnom, hogy csak az üres kalász hordja magasan a fejét. Mást is láthatok: a feladataimat. „Ha valamilyen szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.” Mindenkinek adott Isten feladatot. Amikor tanácsot adunk, vagy bátorítunk valakit, tehetjük imádkozó szívvel, Istentől kérve útmutatást. S amikor adakozunk, az is úgy jó, ha Istennek adjuk adományainkat. S „ne tudja a te bal kezed, hogy mit csinál a jobb.” S amikor másoknak segítek, akkor azt tehetem jókedvvel! Hányszor vagyunk fáradtak ahhoz, hogy még másokért is tegyünk. Hogy lesz abból jókedv? Úgy, ha amit teszek, Istennek adom. Nem a másik emberre nézve, hanem azért, mert Isten szeret engem, s hálából én is tehetek másokért az Ő szeretetéből merítve.

Úr Jézus, köszönöm, hogy ha kérem, akkor Te az életem minden lépésében részt veszel, és segítségemre vagy. Áldalak ezért. Ámen 

1.Uram Isten, bemutatom Én estvéli áldozatom, Fölgerjesztem hálám tüzét, Mely örökké csak néked ég.        

2. A hit unszol, hogy meggyújtsam, S a hűség, hogy el ne oltsam; Mert örömben és búbajban, A Te áldó kezed rajtam.      

3. Szemed virraszt énfölöttem, S angyalaid körülöttem Tábort járva vigyáznak rám, Én Istenem, én jó Atyám.         

4. Most is, hogy az éj már közel, Oltalmadban rejtőzöm el; Ha te vélem vagy Istenem, Nem érhet baj, veszedelem.            

5. Ó, légy vélem, mellém Te állj, Hogyha napom alkonyra száll; És ha ágyam sírba vetem, Te ébressz fel, jó Istenem.

Május 17. Kedd

Áldás, békesség!                                                                             

Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 12. rész 9-21. versei: „A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint. Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek" - így szól az Úr. Sőt, "ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére." Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.”

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” Pedig de hamar föladnánk! Annyira elég már a nyomorúságból, a felénk áradó gonoszságból! Valaki különös mondatot mondott: „Innen szép nyerni.” Miért is? Mert amikor már elborít mindennek a keserve, amikor nekem már semmi, de semmi erőm nincsen, akkor kiáltok az én Istenemhez. S megélhetem azt a szépet, hogy Ő a nyerő. S azért szép nyerni, mert Vele együtt mehetek. Már többé nem én győzök a rossz felett, hanem Isten, aki mellé állhattam. Ő győz. De velem együtt. Úgy, hogy imádkozom érte, hogy kezet nyújthassak az ellenségemnek. Azért is, hogy szíves szeretettel enni, vagy inni adhassak neki. Azért is imádkozhatom, hogy legyen a szívemben békesség. Akkor is, amikor az ellenség elém áll. Azért is, hogy áldani tudjam őt, nem átkozni. Azért is, hogy örülni tudjak egész szívemből mások örömének, s együtt tudjak sírni azokkal, akiknek bánatuk van.

Dömötör Ilona: Annak mondom, aki megbántott
„A lelkem ököllel megütötted. Játékaimat durván kisöpörted. Rendet csináltál nagy, kemény kezeddel. Azt gondoltad, hogy jót cselekszel. Én az ütéstől bizony térdre estem. Kínban vergődött megvert lelkem-testem. Az a lökés a porig megalázott. Sötétnek láttam a világot.

A tetteimet mind mérlegre tettem, a bűneimet sorra számba vettem. Azóta én lehajtott fejjel élek, hallgatag lett bennem a lélek. Ellened azért szívem mégse lázad, mikor úrrá lesz rajtam az alázat. Mert a Megváltó keresztjéhez löktél, mikor oly nagyon meggyötörtél. Így tanulok mind jobban elhallgatni, énemet naponként halálba adni.
És megköszönni végül neked, testvér. Hisz mégis csak jót cselekedtél.”

Új énekeskönyv 711. ének:

1.Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom, Menedékem nincs sehol e földi határon; Ha te nem jössz bánatomra biztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj.        

2. Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőled elrejtenem semmit sem lehet; Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt: Vedd le rólam, ó, Úr Isten, vedd le ezt a súlyt!     

3. Jézusomra föltekintek a kereszt alatt, Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt; Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat: Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat!  

4. Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!

Május 18. Szerda

Áldás, békesség!                                                            

Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 13. rész 1-7. versei: „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett. Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen; akik pedig ellenállnak, azok ítéletet vonnak magukra. Mert a jócselekedet miatt nem kell félni az elöljáróktól, hanem csak a rossz miatt. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a hatalomtól? Tedd a jót, és dicséretet kapsz tőle: mert Isten szolgája az a te javadra. Ha azonban a rosszat teszed, akkor félj, mert nem ok nélkül viseli a kardot, hiszen ő Isten szolgája, aki az ő haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. Ezért tehát engedelmeskedni kell nemcsak a harag miatt, hanem a lelkiismeret miatt is. Hiszen adót is azért fizettek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak. Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, annak az adót, akinek a vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, annak a félelmet, akinek pedig tisztelettel: a tiszteletet.”

„Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett.” Könnyen teszem/tettem ezt akkor, amikor szívem szerint való/volt a felettes hatalom. Könnyű engedelmeskedni annak, akit szeretek. Örömmel teszek eleget a kéréseinek, kívánságainak. Isten azonban valami furcsa dolgot bíz ránk: engedelmeskedni akkor, amikor nem értek egyet a paranccsal… Minden porcikánk tiltakozik ellene. Mégis, így szól ma Isten üzenete: „engedelmeskedni kell a lelkiismeret miatt”. Ha hisszük, hogy egész életünk minden történése Isten akaratából, vagy Isten engedélyével van, akkor látnunk kell, hogy semmilyen hatalmasság nem kerül fölénk Isten tudta nélkül. Ha pedig az Ő tudtával van, akkor engedelmeskednünk jó elsősorban Istennek, s másodsorban az embernek, aki fölénk rendeltetett. Nos, egyetlen kivétel van ebben. Péter apostol mondja: „Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint embereknek.” Elhangzik ez ott, amikor a főpapok megtiltják Péternek, hogy beszéljen az Úr Jézusról.  Ha tehát a „főnököm” Krisztus megtagadására kényszerít, akkor Istennek kell inkább engedelmeskedni.

Úr Jézus, köszönöm, hogy életemnek ilyen nehéz útján is velem vagy, s a Te kezedben van a sorsom. Kérlek, Te adj tisztánlátást, és bátorságot ahhoz, hogy tudjam, mikor, hogyan kell döntenem. Ámen

Új énekeskönyv 822. ének:

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.  

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.           

3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.           

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.

Május 19. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                              

Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 13. rész 8-10. versei: „Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt. Mert azt, hogy ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd, és minden más parancsolatot ez az ige foglalja össze: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése.”

„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek.” Aprócska gyermekkorunk óta ezer elvárásnak kellett megfelelnünk. A „jó gyerek nem tesz ilyent.” „A jó gyerek így cselekszik.” S mi „jó gyerekek” kívántunk lenni. Vágyódtunk, vágyódunk a dicséretre… Most azt olvastuk, hogy nem kell, hogy „megfelelési kényszer” legyen bennünk. Nem tartozunk semmivel, senkinek, csak azzal, hogy szeretjük. Ezt vallottam sok évvel ezelőtt hirtelen lett új barátainkkal szemben is. Nem akarok „megfelelni” nekik. Szeretni akarom őket. Nem értették a szeretetnyelvemet. Ettől függetlenül ma is ezt vallom: a szeretetem tettekben tud megnyilvánulni. Sokkal inkább, mint szavakban. Pál apostol azt mondja: „A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak.” Ha igazán szeretek valakit, akkor azt teszem vele, amiről tudom, hogy ő örül neki. Nem azt, ami nekem jó.

SZERETET -HÁLÓZAT
Egy éjszaka, Észak-Dakotában hatalmas hóvihar tombolt. Dr. Thompson irodájában kilenc óra körül csöngött a telefon. „El tudsz jönni hozzánk?” Tony Sebastian beszélt a telefonban. „A fiamnak magas láza van, és elveszítette az eszméletét. Nem tudunk bemenni hozzád. Mit gondolsz, ide tudsz jutni valahogy?”
„Megteszek mindent, amit tudok.” Az orvos kinézett az ablakon. De a vihar elég ijesztő. „Sohasem voltak ilyen viharok ott, ahonnan jöttem.” A városból kifelé tartva, megállt egy kocsmánál, és szerzett három embert, akik vele mentek. „Szükségem lehet rátok” – mondta – „hogy lapátoljátok a havat, hogy nehogy elakadjak.” Körülbelül félúton az emberek kimerülten feladták. A hófúvás egyre veszélyesebbé vált. Így az orvos otthagyta kocsiját és az embereket és talált egy farmert, aki odaadta a lovát a Tony-ékhoz vezető hátralévő útra. Az orvos mindent megtett a fiúért, de reggel felé látta, hogy ha nem tudja kórházba vinni, az intenzív-osztályra, reménytelen a túlélés. Eszébe jutott Ed, a megyei kapitány. Talán ő tud szerezni embereket, hogy megtisztítsák az utat. „Nem hiszem, hogy tudok.” – mondta álmosan a telefonban. – „De megpróbálom.”
Nem nehéz elképzelni az orvos meglepettségét, amikor napkeltekor kivitte a beteget a főútra, és azt látta, hogy kocsija készen várja, a városba vezető út pedig végig tiszta.
Később a kórházban, amikor a krízis már elmúlt, Dr. Thompson-nak újra eszébejutott Ed és felhívta, hogy köszönetet mondjon neki, és embereinek munkájukért.
„Ne köszönj semmit.” – mondta Ed. - „Nem mi tettük.” „Akkor ki tette?” – kérdezte az orvos. „Nos,” – válaszolta – „meg kell ismerned az itt élő embereket, hogy megértsd mi történt.
Amikor hallották, hogy felhívtál a pártvonalon, tudták, hogy valami rossz történhetett és belehallgattak. Minden épkézláb férfi és fiú, aki az út mentén lakik, elindult, hogy ellapátolja az útból a havat. Hát, így történt.
Tudod, mi Istennek ebben a nagy országában lakunk, ahol üvölt a vihar és a szelek szabadon fújnak. És amikor valaki bajban van, mindannyian felkerekedünk, és segítünk. Így nevezzük: szeretet-vonal.”
Milyen nagy szüksége van a mai társadalomnak erre a régimódi szeretetre és a figyelmes szomszédok segítő befolyására.

Új énekeskönyv 821, ének:

1.Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

Május 20. Péntek

Áldás, békesség!                                                             

Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 13. rész 11-14. versei: „De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.”

„Az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van.” Most, amikor úgy érzem, hogy egyre nagyobb a sötétség, egyre több félelmetes, és fájdalmas, szomorú dolog vesz körül, igazán jól eső, bátorító a szó: elmúlik. Egészen közel van a nappal. Egészen közel van Isten országa. Annyira közel, hogy másra már nem is érdemes koncentrálnunk, mint arra, hogy készen vagyunk-e. Olyan értelmetlen bármiféle bántással, teherrel bajlódni. Egyetlen fontos dolog van: készülni Isten elé. „Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit.” Nehéz terheink között azt kell szem előtt tartani: mi az, ami az üdvösségemet szolgálja. Embertársaimmal való kapcsolatomban pedig azt, hogy mi az, ami az ő üdvösségüket szolgálja. Magunkra ölteni Krisztust! Milyen nagy lehetőség! Ővele, Őbenne élni, járni, cselekedni, dönteni, hihetetlen nagy ajándék.

Nem láthat bár e földi szem

1. Nem láthat bár e földi szem, Jézus tiéd vagyok. Bár arcod rejtve van nekem, Mégis felém ragyog.

2. Fülem nem hallja hangodat, Mégis beszélsz velem, S boldogságot csupán az ad, Ha szódat figyelem.

3. Képed betölti lelkemet, Utam bármerre visz, És mindenütt kezed vezet, Ha azt nem látom is.

4. Kimondani mi vagy nekem, Ó nincsen arra szó, Most hitből áll csak életem S mégis mindez való.

5. De majd a fátyol szétszakad, Mely most még rejteget, Színről színre látlak magad, S fényedben élhetek.

Uram, köszönöm a bátorítást, hogy a sötétség elmúlik, s Te a Te világosságodba ölelsz engem. Köszönöm, hogy nem kell, hogy rémisszen, ami körülöttem van. Köszönöm, hogy Te már itt és most Úr vagy minden felett. Áldalak, Uram. Ámen

Új énekeskönyv 251. ének:

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a messze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.        

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.       

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!     

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Május 21. Szombat

Áldás, békesség!                                                            

Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 14. rész 1-4. rész: „A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok. Az egyik azt hiszi, hogy mindent ehet, az erőtlen pedig zöldségfélét eszik. Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik, aki pedig nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik, hiszen az Isten befogadta őt. Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.”

„A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok.”

Befogadni. Van, amikor nagyon könnyű. Első szóra érezzük, hogy együtt gondolkodunk, együtt érzünk. Ilyenkor öröm befogadni. Aztán van, amikor nagyon nehéz, mert másképp gondolja, másképp éli meg tulajdonképpen ugyanazt, mint mi. Másképp lát. Mások a nézetei. MÉGIS Krisztushoz tartozik. Ilyenkor mi a fontos? Az, hogy ő is Isten népéhez tartozik, vagy az, hogy ő bizonyos dolgokat másképp lát, másképp él meg? Mai igénk ezt mondja: „Ki vagy te, hogy más szolgája felett ítélkezel? Tulajdon urának áll, vagy esik. De meg fog állni, mert van hatalma az Úrnak arra, hogy megtartsa.” Ki vagyok én, hogy ítélkezem? Jogom nincs az ítéletre. Milyen jó, ha az ember sok évet élhet, mert megláthatja, hogy aki felett valaha ítélkezett, az mégis ott van Isten közelébe. Isten nem ítélkezett felette abban a dologban. S micsoda következtetés: „Tulajdon Urának áll, vagy esik.” Nem rajtam múlnak az élet nagy dolgai. Nem kell nekem „minden lében kanál” lenni. S milyen hatalmas ígéret: MEG FOG ÁLLNI, MERT VAN HATALMA AZ ÚRNAK ARRA, HOGY MEGTARTSA. De jó ezt minden nap és minden szívemet szorító, vagy éppen megbotránkoztató esetben szemem előtt tartani. Őt is szereti Isten, és egyedül Neki van hatalma megtartani.

Úr Jézus, köszönöm, hogy Megtartó vagy. Köszönöm, hogy Te reménységgel tekintesz rám is, és azokra is, akik felől nekem nem lenne reménységem. Légy áldott a Te nagy kegyelmedért, nagy türelmedért. Ámen

Új énekeskönyv 825. ének:

 1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Május 22. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                              

Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 14. rész 5-12. versei: „Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. Aki eszik, az is az Úrért eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki pedig nem eszik, az Úrért nem eszik, és szintén hálát ad az Istennek. Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. Mert Krisztus azért halt meg, és azért kelt életre, hogy mind a holtakon, mind az élőkön uralkodjék. Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Mert meg van írva: "Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv magasztalni fogja Istent." Tehát mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek.”

„Közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” Pedig, de szeretjük irányítani az életünket! Még másokét is! Automatikusan lépünk. Pedig az ige nem erről beszél: közülünk, vagyis azok közül, akik Istenhez tartoznak, senki sem él önmagának. Ez így természetes. Nem így kötelező, nem ez a parancs, hanem így indulunk automatikusan. S tényleg így indulunk? Bizony, nem ez az automatizmus, még mindig nem. Még mindig a saját elképzelésünk, a saját akaratunk az első. De jó, ha rájövünk, hogy nem jó így! De jó, ha kész a szívünk váltani, s az Úrnak élni. De jó megérkezni oda, hogy „legyen meg a Te akaratod.” Mindig. Mindenben. De jó annak örömében élni, hogy az Úréi vagyunk. S akkor nincs okom félni, aggódni, mert Övé vagyok. S mindegy, hogy élek, vagy halok, mert az Övé vagyok. S akkor nincs okom ítéletet mondani a másik ember fölött sem. Mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. Becsapja magát a világ, amikor azt mondja, hogy mindegy, hogy élek, Isten úgyis megbocsát. Nem, nem mindegy. Számot kell adnom az életemről. Mit tettem mindazzal, amit Tőle kaptam ajándékba? Mit tettem a hallott igével? Komolyan vettem? Hittem? Éltem belőle, általa? „Mindegyikünk maga fog önmagáról számot adni az Istennek.” Komolyan kell vennem ezt a számadást. Készülnöm kell. Hogyan? Fogamat összeszorítva „igyekezzek”? Nem. Nekem nem megy. De azért jött az Úr Jézus, hogy mellém álljon, hogy segítsen. Hogy magára vállalja a bűneim büntetését. Azon a számadáson egy kérdés lesz: kértem-e, hiszem-e, elfogadtam-e a bűneim bocsánatát? Tudom-e, hogy magamtól nekem sincs semmim, hogy kérhetném akkor számon a másik embert?

Új énekeskönyv 721. ének:

1.Úr Jézus, nézz le rám, Jöjj, mosd le bűnömet, Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj fel engemet.             

2. Úr Jézus, nézz le rám, Gond és bú látogat; Hű szolgád: ízleljem ígért, szent nyugodalmadat.     

3. Úr Jézus, nézz le rám, Ne tévedhessek el; A menny felé sötéten át te légy az úti jel.        

4. Úr Jézus, nézz le rám, Ha nő a félelem, Ár zúg és ellenség szorít, légy, Megváltóm, velem!          

5. Úr Jézus, nézz le rám, Mert harcom terhe nagy, Ily tenger kín és baj között Az életem Te vagy.

6. Úr Jézus, nézz le rám, Ha elvonult az ár, Te szent derűd derítsen és az örök napsugár.