Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2022.06.06-12.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Június 6. Pünkösdhétfő

Áldás, békesség!                                                                   

Pál apostol Efézusiakhoz írt levele 5. rész 15-17. versei: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.”

„Kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” Dolgainkat végezve időnként érezzük, hogy „itt a kiváló alkalom” valaminek az elvégzésére. Pl. közvetlen eső előtt, vagy után palántázunk, s ez a legjobb lehetőség a növények életben maradásához. Hitünk megélésében is vannak ilyen alkalmak. Lehetőségek, hogy valakivel jót tegyünk, vagy megvalljuk a hitünket. Van alkalmas idő a szólásra és a cselekvésre is. S ideje van a hallgatásnak is. De ez az idő nincs mindig. Elmúlik. Amikor itt van, akkor kell élni vele. Hány elszalasztott alkalmas idő vádolt engem, amikor hallgattam. Igen, az idő „gonosz”. Nem vár ránk. Tovább halad. Ha nem éltem vele, elvétetik, mintha nem is lett volna. Bölcsen használjátok, - mondja az apostol. Az elszalasztott alkalmak után hangsúlyossá vált számomra, hogy imádkozzam azért, hogy Isten nyissa meg a számat alkalmas időben, s Ő adjon szót, ami Tőle van, ami Életet teremt.

Ma, miután rájöttünk, hogy az idő gonosz, s tovább megy úgy, hogy nem végeztük el a dolgunkat, adjunk hálát Istennek, hogy adott, és ad alkalmas időt a Róla szóló bizonyságtételre. Köszönjük meg Szentlelkének hozzánk lépő erejét, mert nélküle minden szavunk, tettünk üres és félreérthető.

Uram, köszönöm, hogy még ma alkalmas az időnk arra is, hogy egész szívünkkel Hozzád forduljunk, s alkalmas az idő arra is, hogy a tetteink, szavaink Rólad beszéljenek. Ne engedd, kérlek, hogy elszalasszuk a Tőled kapott lehetőségeket. Ámen

796. ének:

 1.Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok. Mindenem vagy, árva lettem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; Sorsom próbál és sanyargat: Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem, Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; Légy vidám, ha meg-megérzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Megváltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, S az örök menny fénykörébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösséggé lesz reményed, Égi látássá hited.


Június 7. Kedd

Áldás, békesség!                                                                                    

Pál apostol Efézusiakhoz írt levele 5. rész 18-20. versei:Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.”

A borral léhaság jár együtt. Pedig Isten jóra teremtette a szőlőt. Az ember pedig el tudja rontani, mint mindent. A bor felszabadítja a korlátokat bennünk, amik nem ellenünk, hanem értünk vannak. Könnyelművé tesz. Sőt ismerjük a részegség minden következményét. Isten szava nem ok nélkül szól: „Ne részegeskedjetek!” Nem is azért, mert valami fantasztikusan jót el akarna venni tőlünk. ( Pál apostol írja Timóteusnak: „A gyomrodra való tekintettel élj egy kevés borral.”) Azért szól, hogy megvédjen valamitől, ami megrontja az életünket, az egészségünket, embertársainkkal való kapcsolatunkat, sőt eltávolít Istentől. Helyette valami nagyon nagyszerűt kínál: „teljetek meg Lélekkel”. Isten Szentlelke az első pünkösdön magához ölelt 3000 embert. S azóta örömmel tölti be a szívét azoknak, akik egész szívükkel Istent keresik. Míg a bort pénzen megvásárolhatom, a Szentlelket nem. Isten ajándéka. Igen, imádkozhatok érte, kérhetem, s kaphatom. Amikor Isten szava azt mondja, hogy teljetek meg Lélekkel, akkor azért mondja, mert adni akarja. Sőt adja. Nekem csak el kell fogadnom. De, el kell fogadnom. Különben nincs. Ha nem akarom, akkor nincs. De kérhetem:

Szentlélek, végy körül bennünket, Szenteld meg szívünket, Készíts neved imádására, Magasztalására, Hogy téged szívből imádhassunk, Hálákat adhassunk: Hisszük, a mi szánknak szózatja Egeid meghatja.

Szentlélek, mi imádunk téged, Valljuk istenséged. Hisszük, hogy az új ember szíve saját kezed míve. Te vagy a hitnek mind szerzője, Mind elvégezője, Te gyújtasz szívünkben világot, Forró buzgóságot.

Szakaszd el hát most is szívünket, Minden érzésünket A sok hiábavalóságtól, E csalárd világtól, Hogy az Igének hallgatói, Légyünk megtartói; Mely szívünkben gyökeret verjen, Gyümölcsöt teremjen.

541. ének:

1.Jövel, Szentlélek Úr Isten, Töltsd bé szíveinket épen, Mennyei szent ajándékkal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek szentséges ereje Nyelveket egyező hitre Egybe gyűjte sok népeket, Kik mondván, így énekeljenek; Alleluja! Alleluja!

2. Te, szentségnek új világa, Vezérelj Igéd útjára, Taníts téged megismernünk, Istent atyánknak neveznünk. Őrizz hamis tudománytól, Hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne légyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Alleluja! Alleluja!

3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, Hogy maradjunk útaidban, ne csüggedjünk háborúnkban. Erőddel elménket készítsd, Gyenge hitünket erősítsd, Hogy halál és élet által Hozzád siessünk hamarsággal! Alleluja! Alleluja!


Június 8. Szerda

Áldás, békesség!                                                                                 

Pál apostol Efézusiakhoz írt levele 5. rész 21-33. versei: „Engedelmeskedjetek egymásnak, Krisztus félelmében. Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, mint az Úrnak; mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is. De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjével az ige által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. Hasonlóképpen a férfiak is szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. Aki szereti a feleségét, az önmagát szereti. Mert a maga testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és gondozza, ahogyan Krisztus is az egyházat, minthogy tagjai vagyunk testének. "A férfi ezért elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté." Nagy titok ez, én pedig ezt Krisztusról és az egyházról mondom. De ti is, mindenki egyenként úgy szeresse a feleségét, mint önmagát, az asszony pedig tisztelje a férjét.”

Keresztyén házirend. Isten rendet teremtett ebbe a világba. Nem jó rendetlenségben élni. Összekuszálja a gondolatainkat, s az egész életünket. Az igénk mutatta fenti rend nem könnyű. Hajlamos vagyok arra, hogy: „miért én, miért nem a másik”? „Majd, ha ő úgy, akkor én is.” A szeretetünk valóban válasz, mert emberek vagyunk. De kinek a szeretetére válasz? Eltévesztjük, amikor azt gondoljuk, hogy a másik emberére. Isten szeretetére válasz! Legalábbis akkor van helyén, amikor minden onnan indul el, hogy Isten úgy szeretett engem, és téged, hogy az Úr Jézust adta értünk. S ez, az életemet megmentő, átölelő szeretet tesz képessé arra, hogy én is úgy szeressek, ahogyan szeretni érdemes: „ne szóval, hanem cselekedettel és valósággal”.

Emancipált világunknak felháborító, hogy az asszonyok engedelmeskedjenek… Amikor ráébredtem, hogy Isten ezzel levette rólam a felelősség terhét, ez hatalmas megkönnyebbülés volt a számomra. Olyan terheket cipeltem addig, amivel nem tudtam mit kezdeni, azt véltem, hogy nekem kell megoldani. Milyen szerető Istenem van, hogy ami nem az én terhem, azt nem nekem kell hordozni! Hatalmas megkönnyebbülés! Ugyanakkor a férfiak feladata úgy szeretni, mint Krisztus az egyházat. Hogy szerette? Életét adta érte…

Uram, kérlek, teremts rendet a szívünkben, hogy meglássuk az értünk való jót. Ámen

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram!
Az erős lelket újítsd meg bennem!
Ne vess el engem a Te orcád elől,
Szentlelked ne vond meg tőlem!
Támogass az engedelmesség lelkével,
Szabadításod örömét add nekem!


Június 9. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                               

Pál apostol Efézusiakhoz írt levele 6. rész 1-4. versei:Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. "Tiszteld apádat és anyádat": ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: "hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön." Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.”

Szülők és gyermekek.

Azt mondja egy „szakember” egy édesapának: „Ne tanítsa köszönni a 6 éves fiát! Majd köszön, ha „megérik” rá!” Azóta azon gondolkozom, hogy de sok felnőtt „nem érett meg rá még mindig”. A Biblia számos helyen figyelmeztet a helyes szülő – gyermek kapcsolatra. Arról beszél, hogy nem szereti a gyermekét az a szülő, aki nem neveli. Nem azért kell határokat szabni, korlátokat állítani, hogy bosszantsuk vele a gyermekeinket, hanem azért, mert ez lesz számukra szükséges az élethez, az emberi kapcsolatokhoz. Bármennyire is „felháborító”, a gyermeknek engedelmeskedni kell a szüleinek, tanárainak. Miért? Ha semmi másért nem kellene, hát az élettapasztalatért. Aki már végigjárta az utat, az tudja, hol vannak a kátyúk, a buktatók. Hol kell vigyázni, megállni, vagy éppen segítséget kérni. Hogyan engedhetnénk a szakadék felé rohanni a gyermekünket? Azzal az elhatározással, hogy majd megtapasztalja? Meg fogja, de onnan már nem lesz tovább út. Isten felelősséget bízott ránk, szülőkre. Felelőtlenek vagyunk, ha nem tanítjuk az utánunk jövő nemzedéket.

Van egy másik oldala is ennek a kapcsolatnak: „Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel.” Ne ingereljétek. Ne bosszantsátok. A nevelés szeretettel történik. A gyermek javára. A bosszantásban nincs szeretet, s a gyermek kárát okozza. Nevelési eszköz? Igen, felkészít az élet kíméletlenségére. Istenünk szerető Isten, aki nem kíméletlenül készít bennünket, hanem szeretettel az előttünk álló nehézségekre.

Úr Jézus, kérlek, Te tegyél bölcs szülővé, nagyszülővé. Ámen

128. zsoltár:

1.Boldog az ember nyilván, Ki az Istent féli, Ő útaiban járván, Ösvényit kedveli. Mert magadat táplálod Kezed munkájával, Isten megáldja dolgod, Lát jó állapottal.

2. Házadban feleséged, Mint a szőlővessző, Szép gyümölcsöt hoz néked, Ha eljő az idő. Meglátod gyermekidet Te asztalod körül, Renddel, mint olajvesszőt, Kikben szíved örül.

3. Ez igen szép ajándék, Mit az Isten enged Az őbenne hívőknek, Akiket ő szeret. És végre te meglátod Fiadnak fiait, A Sionnak csudálod Nagy szép békességit.


 Június 10. Péntek

Áldás, békesség!                                                                                 

Pál apostol Efézusiakhoz írt levele 6. rész 5-9. versei: „Szolgák! Félelemmel és rettegéssel engedelmeskedjetek földi uraitoknak, olyan tiszta szívvel, mint a Krisztusnak. Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek; mert tudjátok, hogy ha valaki valami jót tesz, visszakapja az Úrtól, akár szolga, akár szabad. Ti pedig, urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató.”

A főnököm…

Nem baj, ha nem félelemmel és rettegéssel, hanem tisztelettel viseltetek iránta. Bár vannak főnökök, akik szívesen tartják félelemben és rettegésben a beosztottaikat. Akár ilyen, akár olyan főnököt kaptam, a hozzám szóló Isten igéje ugyanaz: „Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát.” Ne látszatra. Annyira megszoktuk a „kirakat építést”. Ne tegyük. Nem az a munka, ami a kirakatban látszik. Az az igazi munka, ami a zárt ajtók mögött, a függönyök mögött felelős lelkiismeretből történik. Akkor is, ha nincs jelen a főnök. Abban a „szerencsés” helyzetben vagyok, hogy emberi „főnökeim” soha nem álltak a munkám fölött, hogy azt ellenőrizzék. Így természetessé vált, hogy nem nekik kell „eredményt felmutatnom”. Isten az egyetlen „főnököm”, Akinek elszámolással tartozom. De Neki tartozom elszámolni! Tehát a feladatom: „lélekből és jóakarattal”.

S amikor „főnök” lettem, (osztályfőnök, konyhafőnök, táborvezető,) akkor sem ment ez, nem mehetett ez másként, mint szeretettel, megértéssel, együtt érzéssel. „Ti pedig, urak, ugyanígy bánjatok velük, hagyjátok a fenyegetést, mivel tudjátok, hogy él a mennyekben az Úr, aki nekik is, nektek is Uratok, és aki nem személyválogató.”

Adja Isten, hogy minden munkánkat így végezhessük.

Uram, kérlek, őrizd meg a szívem, akár „beosztott”-ként, akár „főnök”-ként. Ámen

134. zsoltár

1. Úrnak szolgái  mindnyájan, Áldjátok az Urat vígan, Kik az ő házában éjjel Vigyázván, vagytok hűséggel.

2. Felemelvén kezeteket, Dicsérjétek Istenteket, Szívből néki hálát adván, Őt áldjátok minduntalan!

3. Megáldjon téged az Isten A Sionról kegyelmesen, Ki teremtette az eget, A földet és mindeneket!


Június 11. Szombat

Áldás, békesség!                                                                               

Pál apostol Efézusiakhoz írt levele 6. rész 10-24. versei:Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját, felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével. Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által. Éppen azért legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve az összes szentekért; és énértem is, hogy adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát, amelynek követe vagyok a bilincsben is, hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell. Hogy pedig ti is megtudjátok, mi van velem és hogyan élek, mindent elmond nektek Tükhikosz, az Úrban szeretett testvér és hű diakónus, akit éppen azért küldtem hozzátok, hogy értesüljetek helyzetünkről, és megvigasztalja szíveteket. Békesség a testvéreknek és szeretet hittel együtt az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól! A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen.”

„Erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben.” Az ördög mesterkedik. Nehogy azt gondoljuk, hogy csak a másik ember képében áll elénk. Jön az események összekuszáltságában is. De jön a saját lelkemben is. Megkeveri a gondolataimat. Félrevezet. Elhiteti velem, hogy úgy van, ahogy gondoltam. Ehhez bizony Isten minden fegyverzetét magunkra kell ölteni, mert az ördögnek egyetlen célja van, hogy elbuktasson. Eddig ez elég elszomorító dolog. De! Isten azért szól hozzánk, hogy szavával mellénk álljon, segítsen. Adott eszközöket, „fegyvereket”, hogy ebben a harcban ne kelljen elbuknom. Igazságszeretet, megigazulás, békesség, hit, üdvösség. Ezeket naponta úgy ölthetem magamra, mint egy ruhát, ami megvéd a támadásokkal szemben. Mindezek fölé vehetem Isten szavát naponta úgy, hogy megvéd, vezet, erőt ad, győzedelmeskedik elsősorban az énem felett, aztán a félelmeim felett.

Uram, köszönöm, hogy naponta készítesz a naponkénti harcokra. Köszönöm, hogy nem kell fegyver nélkül mennem a harcba. Köszönöm, hogy magad állsz mellém tanácsaiddal, hogy győzhessek. Áldalak ezért. Ámen

801. ének:

Szívből köszönöm, Uram, az életet, Mind a jóért, mit oly bőven adtál nekem, Zengek hálaéneket. Szívből köszönöm, Uram, a békémet, Most hozzád száll az öröm hangjain! Halleluja!

Áldom, dicsérem Neved, mert úgy szeretsz, Mikor próbákkal küzdök, Te rám tekintesz, Felém nyújtod szent kezed. Szívből köszönöm, Uram, az új erőt. A lelkem hálaimát mond Neked: Halleluja!


Június 12. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                           

János apostol első levele 1. rész 1-4. versei: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen.”

„Hogy örömünk teljes legyen.” Vágyódunk a teljes örömre. Néha beérjük a tréfálkozással, vagy egy „kényszer” mosollyal. Olyankor igaz ránk az ige: „Nevetés közben is fáj a szív.” Isten nem fájó szívvel akar bennünket látni. Arra teremtett bennünket, hogy „Vele örökké tartó boldogságban élve, Őt dicsérjük és magasztaljuk.” Azzal akar megajándékozni, hogy örömünk teljes legyen. Teljes örömünk pedig egyedül az Úr Jézusban lehet. Miért? Mert ilyenre teremtettünk. Mindent megad Isten nekünk ahhoz, hogy teljes lehessen az örömünk: Halljuk az Ő szavát, szemünkkel láthatjuk, amit életünkben elvégez. Megfigyelhetjük, s de jó, ha megfigyeljük Isten hatalmas tetteit ebben a világban, s vele együtt a mindennapjainkban. Az interneten olvasható egy oldal, - a Napra-kész-ít-Ő -, ahol minden nap valaki arról vall, hogy hogyan, miben látta meg az életében Isten munkáját, akár éppen aznap. Mindannyiunk életében munkálkodik Isten. Minden nap. Észrevesszük-e? Megfigyeljük-e? Néha még a kezünkkel is megtapinthatjuk, annyira hihetetlen mindaz, ami történik velünk, amivel Isten megajándékoz bennünket.

Istenem, nyisd meg a szemünket, a szívünket, hogy lássunk Téged, a Te nagy csodáidat, amiket közöttünk végzel. Hadd dicsérjünk Téged. Hadd legyen örömünk teljes. Ámen

824. ének:

1."Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek, És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig, ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül, s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.

6. Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet, És mindörökre nő, és mindörökre nő.