2022.06.20-26.

Június 20. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                            

János apostol első levele 3. rész 13-17. versei: „Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha gyűlöl titeket a világ. Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van. Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete?”

Kemény gondolatok ezek, amiken el kell gondolkoznom. Van, hogy kimondom: nem szeretem XY-t. Van, amikor ki sem mondom, sőt tiltakozom, ha mondják, de minden tettem erről beszél. Szükségem van rá, hogy engedjem, hogy a lelkemmel beszéljen Isten igéje. Szükségem van rá, hogy tetten érjem magamat, mit érzek, mit gondolok. Valóban szeretet-e az, amiről idáig úgy véltem. Jogos-e, hogy haragszom, vagy gyűlölöm… Az Úr Jézusra „jogosan” haragudtak népe vezetői: fölforgatta az addig „jól bevált” „komfortérzetüket”. Meg is ölték érte. „Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete.” Igénk azt mondja, hogy már a gyűlölködésem gyilkosság. Megdöbbentett, hogy ugyanazt a kifejezést olvasom itt, mint a János evangéliumában (8:44.), ahol az ördögről beszél az ige, aki „embergyilkos volt kezdettől fogva”. Ezek szerint, amikor gyűlölködök, akkor az ördög szintjére helyezem magam. Hát ez nem éri meg, bárki, bárhogy megbántott is. Főleg azért, mert hatalmat kaptam az Úr Jézustól, hogy „az az indulat legyen bennem, ami volt az Úr Jézus Krisztusban, aki szidalmaztatván viszont nem szidalmaztatott…”

S ha már megharcoltam a szívemben az „ellenségem” dolgát, akkor jön a következő nehéz lépés: meglátom-e a „testvérem” nyomorúságát? Látom-e, hogy miben szenved hiányt? Be ne zárjam előtte a szívemet, mert akkor Krisztus előtt zárom be. („Velem cselekedtétek, vagy velem nem cselekedtétek.”)

Úr Jézusom, légy segítségemre, hogy az ördög ne csapja be a szívemet, s ne vegyen rá a gonosz gondolatokra, tettekre. Ámen

761. ének:

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A Krisztusé szabad.   

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos utakon. 

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az Úr szívén belöl. 

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert bűnből kihozál.

 5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen.

Június 21. Kedd

Áldás, békesség!                                                                                

János apostol első levele 3. rész 18-24. versei: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte. Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk. Aki pedig megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban; és ezt, hogy ő bennünk van, abból tudjuk meg, hogy a Lelkéből adott nekünk.”

Kimondom, hogy szeretem. Elhiszem, hogy szeretem. A tetteim mégis másról beszélnek. Megbántódom, ha ezt valaki szóvá teszi. Aztán megszólal a lelkiismeretem. Bánt. Nem tudok megbocsátani magamnak, s ez még mindig jobb, mintha azt hinném, hogy én mindent jól cselekszem. Vádol a lelkiismeret, elítél a szívem. Képtelen vagyok felszabadulni a terhe alól. Akkor mondja az ige bátorításul: „Isten nagyobb a mi szívünknél.” Amiért bocsánatot kértem, azt Ő megbocsátotta. Nem veszi újra elő. „Amilyen távol esik napkelet napnyugattól, oly messze veted vétkeinket tőlünk.” Akkor nekem sem kell. Ha a szívem vádol is, Isten megbocsátott. De jó, ha a szívem teljesen elfogadta Isten bocsánatát! De jó, ha felszabadult örömmel élhetek a szeretetében, s tehetem azt, amit megértettem igéjét olvasva. Tehetem, ha komolyan hiszem, s élek belőle, hogy a maga Lelkéből adott nekünk.

Úr Jézus, sokszor vádol a szívem. Máskor pedig nem veszem észre, hogy vétettem. Szeretnék Szentlelked világosságában élni. Kérlek, segíts ebben! Ámen

833. ének:

1.Mennyit zengi a lelki békét, A szívek csendjét énekünk, Bár künn kín és ínség üzenget Sok hangos jajszóval nekünk. Az óra, testvér, gyorsan elfut S az ember útja, sorsa zord, Nincs rá időd, hogy álmodozva A lelked meddőn tékozold.       

2. Ebből az éhség csal ki könnyet, Az ott a fagy miatt remeg, Házad táján sorvadva élnek éhes, lerongyolt gyermekek. Az apjuk gyötrött mély szemében A meghasonlás láza él, Értük megmentő harcra kelni: Elhívatás, testvéri cél.    

3. Lelkek éjét oszlatni fénnyel: Reád az Úr ezt bízta, lásd, S azt, hogy hozz Krisztus szent nevével A bűnösnek szabadulást. Az Isten vérét adta értünk; Láttasd, hogy szent példája hat, S hogy áldott útját járva hittel Te is adod egész magad.       

4. Adj éjt, napot, add át erődet, Add kincsedet, add szívedet, Rontó lelkek gáncsa nem árthat, Győztes csak egy: a szeretet. A Mester lelke járt előtted S kitűzi most eléd a célt, Munkára hát, ne késs, serénykedj Megváltódért, Királyodért. 

5. Áldott Jézus, a földre jöttél S vállaltál értünk szörnyű kínt; Bárcsak tudnánk, Igéd követve, Mi is szenvedni, tűrni mind. Sok szolgád, férfi, nő, ma bízva Átadjuk szívünket neked; Hogy munkánk éljen és teremjen: Gyújtsd fel bennünk szerelmedet!

Június 22. Szerda

Áldás, békesség!                                                                         

János apostol első levele 4. rész 1-6. versei: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba. Az Isten Lelkét erről ismeritek meg: amelyik lélek vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van. Ti Istentől valók vagytok, gyermekeim, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van. Ők a világból valók, ezért a világ szerint beszélnek, és a világ rájuk hallgat. Mi Istentől valók vagyunk: aki ismeri Istent, az hallgat ránk, aki nem Istentől van, az nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság lelkét és a tévelygés lelkét.”

Ne higgyetek minden léleknek. „Egy az Isten, mindegy, hogy hol és hogyan imádjuk.” – hallom gyakran. Olvasom, ahogy örvendeznek emberek egyik nap a Bibliából vett idézeteknek, másik nap a „szerencséjüknek”, majd bármilyen más vallásból vett idézeteknek, horoszkópjuknak, emlegetvén karmát és csakrát egyaránt, s gondolván, hogy miden egy végcél felé visz. Pedig nem. „Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban van.” olvastuk az imént. Az antikrisztus: a majdnem ugyanaz. A megtévesztő. A szétdobáló. Amikor azt gondolom, hogy ez is jó, meg az is jó, akkor eltévedtem. Akkor nem veszem komolyan Jézus Krisztus szavát: „Én vagyok az út, az igazság, és az élet. Senki sem mehet az Atyához, hanem csak énáltalam.” Nincs más út. Miért? Mert egyedül az Úr Jézus vállalta, hogy meghal helyettem. Egyedül Ő szenvedett azért, hogy engem az ördög karmaiból kiszabadítson. 

Sokszor értetlenül megszomorodunk, hogy nem hallgatnak ránk. Ennek két oka van: Az egyik, hogy nem Istentől kérjük a szót, nem Vele beszéljük meg, hanem a magunk esze után indulunk. A másik ok: „aki ismeri Istent, az hallgat ránk, aki nem Istentől van, az nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság lelkét és a tévelygés lelkét.” Vigyázat, okunk, jogunk nincs ítélkezni.

Úr Jézus, hadd tegyem a Te kezedbe az életemet. Vezesd a szívem, a gondolataim. Könyörülj meg, hogy segíthessek másoknak. Ámen

228. ének:

1.Jer Krisztus népe, nagy vígan, Mind egy örömre keljünk,  És egybeforrva, boldogan Csak arról énekeljünk, Hogy könyörülő Istenünk Mily áldott csodát tett velünk, Mit drágán szerzett nékünk.        

2. A Sátán tett rám rabigát És már halálba vesztem, A bűn gyötört éj- s napon át, Mert benne gyökereztem. Mind jobban elsüllyedtem én, Nem volt számomra már remény, Megült a bűnnek átka.

3. Nem használt, sőt káromra lett, Ha bármi jót is tettem, Mert az égi ítéletet Önkényből megvetettem. Mégis kínzott a félelem, Hogy csak a halál van velem És a poklokra jutok.

4. Ám az örök szent irgalom Nagy ínségem megszánta, És könyörülvén ily bajon, Megenyhítni kívánta. Mint jó Atya, szívébe vett, Nem játék volt, amit megtett Legfőbb kincsével értem.

5. Így szólott Egyszülöttihez: Jöjj irgalomnak éve, Én diadalmam, menj, siess, Légy népem üdvössége. Bűn átkából segítsd ki hát, Fojtsd meg a ráleső halált: Az embert térítsd hozzád. 

6. S ím az Atyának engedett A Fiú, hozzám jőve, Egy tiszta szűztől született Testvéremül a földre. Járt, mint nagytitkos hatalom, Felölté önnön alakom, Hogy a Sátánt lebírja.      

7. Szólt hozzám: tarts ki már velem, Most célod el kell érned, Immár enyém a küzdelem, Kiállok egészen érted. Te az enyém, én a tied, S hol én vagyok, ott lesz helyed: Szét nem választ az ellen.

8. És bár kioltja életem, És bár kiontja vérem: Mindezt javadra szenvedem, Hű légy e hitben vélem. A halált éltem megveszi És szentségem jóváteszi A bűnt, hogy üdvözülhess.

Június 23. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                       

János apostol első levele 4. rész 7-21. versei: „Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: "Szeretem Istent", a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.”

„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” Hányszor szorongat a félelem! Mennyit gyötrődünk miatta. Íme, a tökéletes megoldás ellene! Isten szeretete kiűzi a félelmet. Szabad nekem ma is teljes bizalommal ebbe a mondatba kapaszkodni. Isten szeretete kész kiűzni szívemből a félelmet. Sőt késszé tesz arra, hogy félelem helyett szeressek. Az Ő szeretete munkálja tökéletessé bennem a szeretetet.

Uram, segíts, hogy úgy szerethessek, ahogyan Te szeretsz engem. Ámen

821. ének:

1.Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

Június 24. Péntek

Áldás, békesség!                                                            

János apostol első levele 5. rész 1-5. versei: „Aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született, és aki szereti azt, aki szülte, azt is szereti, aki attól született. Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és megtartjuk az ő parancsolatait. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?”

Már a Nagyparancsolat is azt mondja: „Szeresd az Urat, a te Istened… és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Mai igénk is erről beszél: szeretjük Istent, és szeretjük Isten gyermekeit. Embertársainkra nézve ez egy leszűkített kör, s mégis mekkora gondot okoz időnként. „Én nem megyek templomba, mert ott van XY.” Vagy megyek, de igyekszem elkerülni bizonyos találkozásokat… Kár. A „testvéreim” szó egyházunkban nem egy „megszokott formula”, hanem élhető valóság. Annak öröme, hogy akinek a szívében megszületett Krisztus szeretete, az testvérem. Rendkívüli kapocs köt össze bennünket. Az Úr Jézus ezt mondja: „Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.” Nagy öröm átélni, amikor testvéreim születnek a Krisztusban, s nagy szomorúság elveszíteni őket. Ez a testvéri kapcsolat sokszor erősebb, mint a vérszerinti. Miért? Mert akik engedik, hogy a szívükben az Úr Jézus munkálkodjon, azok gondolatait, tetteit Isten Szentlelke fésüli egybe. Valaki nemrég azt mondta: „Már várom az ige körüli együttlétet.” Várom, hogy Istennel, s egymással tiszta, másokért mozduló szeretet-közösségünk legyen. Akkor, ott éppen egy „fárasztó”, munkás nyári táborról volt szó. S mitől lesz ez a hét nem „fárasztóvá”? Egyedül ebben az Istennel, és emberekkel való szeretetközösségben.

Uram, köszönöm, hogy átölelted az életemet, s táplálod szereteteddel. Köszönöm, hogy szeretetedben élhetek, s köszönöm, hogy a testvéri szeretetet is Te munkálod a szívemben. Ámen

Szeretet áradjon köztünk!
Szeretet gyúljon bennünk!
Szeretet töltsön el minket!
Add ezt nekünk, Urunk!
Hadd legyünk testvéri szívvel
mindnyájan egyek Benned!
Lobbantsa lángra szívünket szereteted!

Június 25. Szombat

Áldás, békesség!                                                                           

János apostol első levele 5. rész 6-12. versei: „Ő az a Jézus Krisztus, aki eljött víz és vér által: nemcsak a víz által, hanem a víz és a vér által; a Lélek pedig bizonyságot tesz róla, mert a Lélek az Igazság. Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: a Lélek, a víz, a vér; és ez a három egy. Elfogadjuk ugyan az emberek bizonyságtételét, de Isten bizonyságtétele nagyobb; mert Isten bizonyságtétele az, amellyel Fiáról tesz bizonyságot. És aki hisz Isten Fiában, abban megvan ez a bizonyságtétel. Aki nem hisz Istennek, az hazuggá teszi őt, mert nem hisz abban a bizonyságtételben, amellyel Isten bizonyságot tesz Fiáról. Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.”

„Elfogadjuk ugyan az emberek bizonyságtételét, de Isten bizonyságtétele nagyobb; mert Isten bizonyságtétele az, amellyel Fiáról tesz bizonyságot.” Jó hallgatni emberek bizonyságtételét. DE! Ha csak emberi szót hallgatok, vagy azt hiszem, hogy „erre az emberre kell hallgatni, mert ő tudja…”, akkor bajban vagyok. Isten szól emberek által, de ha megakadok az embernél – akár örömmel, akár keserűséggel, vagy haraggal… -, akkor eltévesztettem a célt. Isten bizonyságtétele nagyobb. Az már nem emberi szó. Független tőlem, vagy tőled. De jó, ha az emberi szón túl az Isten szavára figyelek, s azt hallom meg. De jó, ha a szívem válaszol rá, mert van olyan – sajnos -, hogy nem hiszek neki. Van, aki szemtől szembe kimondja, hogy nem hiszi. De velünk is előfordul, hogy elsiklunk felette, a szemünk olvas, a szívünk zárva van, s ez nagy baj. Mert „akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.” S ha választhatok – és választhatok! -, a között, hogy gyomorgörccsel élek, vagy Isten Fiában való hit felszabadult örömében, akkor én tudatosan az utóbbit választom. Bár az ördög újra és újra hozza elém a gonosz gondolatokat, sőt a gyomorgörcsöt is, mégis szabad újra és újra kimondanom: „Jézus, a tied vagyok. Távozzatok tőlem gonosz gondolatok!”

Úr Jézus, köszönöm, hogy a Tied vagyok. Köszönöm, hogy a Te megváltó szeretetedben élhetek minden rossz dolog között is. Ámen

727. ének:

1.Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.        

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.        

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.    

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.

Június 26. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                            

János apostol 5. rész 13-17. versei: „Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle. Ha valaki látja, hogy a testvére nem halálos bűnt követ el, könyörögjön érte, és életet fog adni annak, aki nem halálos bűnt követ el. Van halálos bűn: nem az ilyen esetre mondom, hogy könyörögjön. Minden gonoszság bűn, de van nem halálos bűn is.”

„Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.” Mennyire fontos, hogy tudjuk, hogy úgy tudjuk, ahogy Isten tudja. Hogy ne tévesszük meg magunkat. Ne csapjuk be. Milyen rettenetes csalódás lesz, ha majd ott az élő Isten színe előtt állva szemtől szemben, szembesülünk azzal, hogy tévedésben éltük. Becsaptak bennünket, vagy becsaptuk magunkat. Nincs üdvösségünk, mert nem hittünk Isten Fia saját életünket megszabadító hatalmában. Ma még azért szól az Ő szava, mert még Hozzá fordulhatok. Ma még van időm bocsánatot kérni. Ma még van időm megbocsátani. Ma még van időm beszélgetni az én Istenemmel. Ma még van időm tanácsot kérni Tőle, sőt a tanácsai szerint élni. Ha nem élek ezzel a lehetőséggel, akkor minden bűnöm megmarad. Nekem kell felelnem érte. Bizony, ha nekem kell felelni érte, nem érdemlek mást, mint „büntetést, halált és kárhozatot”. Igen, akkor minden bűnöm „halálos”, mert az én örök halálomat okozza. Ezért drága kincs hinni a Szabadító Úr Jézus Krisztusban, s hálás szívvel fogadni az Ő ajándékát, mert amikor ott állok előtte, akkor egyetlen reménységem mindösszesen annyi, hogy az Úr Jézus azt mondja: „Érted is meghaltam”.

Uram, kérlek, ne engedj tévelygésben élni. Hadd éljek ma is a Te kegyelmedből. Ámen

705. ének:

1.Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.       

2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.       

3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezérem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.  

4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halál-fúlánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.     

5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.