Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2022.07.04-10.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Július 04. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                                     

Jelenések könyve 2. rész 12-17. versei: „A pergamoni gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónusa van, de ragaszkodol a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik. De egy kevés panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanítását tartják, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak. Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják. Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.”

Nem mindenkinek egyforma lakóhely jut. S itt nem a tengerparti csodákra gondolok, hanem arra, hogy kik a lakótársak. Én egy kisfaluban születtem, ahol jó lelki békességben nőhettem fel. Lelkész Édesapámat is tiszteletben tartották, sok más lelkésszel ellentétben. Sokkal kevesebb bántást kaptam, mint másutt mások. Talán ezért érintett nagyon mélyen: „ott laksz, ahol a Sátán lakik.” Ott az embereknek két lehetőségük van: vagy igazodnak a Sátán irányításához, vagy összeütközésbe kerülnek vele. Lehet hitünket megtartani ott is, ahol a Sátán uralkodik. Egyszer már említettem, hogy Csiha Kálmán Erdély egykori püspöke a hite miatt börtönbe került. Hogy súlyosbítsák a helyzetét, magán zárkába zárták. Amikor onnan kiengedték, az őr azt kérdezte: „Hol volt maga? Sokkal jobban néz ki, mint amikor bezártam!” A Sátán lakóhelyén a magán zárkában nem volt egyedül. Úgy volt vele az Úr Jézus, ahogy lakótársak között nem lehetett volna.

Közben a Sátán cselt vet. Ha egyik módon nem sikerül, akkor a másik módon akar elbuktatni. Ó, vigyázzunk, mert amikor nem Isten akarata szerint gondolkodunk, akkor magunk ellen fordítjuk Őt. Olyankor az Úr harcol ellenünk.

Uram, segíts, hogy a Sátán trónusa közelében is hűségesek maradhassunk Hozzád. Ámen

769. ének:

1.Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, Szívét ossza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek.       

2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő megvívhat tengerekkel!        

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!              

4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, És elhalván hangja szádnak, Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!                 

5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, Ha hitedet el nem játszád, Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, Kihez ajkid oly hőn esdnek, Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!


Július 05. Kedd

Áldás, békesség!                                                                                                  

Jelenések könyve 2. rész 18-29. versei: „A thiatirai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja, és a lába hasonló az aranyérchez: Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról, és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél. De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozati húst egyenek; pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből; gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint. Nektek pedig, a többi thiatirainak, akik nem fogadjátok el azt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátán mélységeit - amint azt nevezik -, ezt mondom: nem vetek rátok más terhet, de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök. Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányok felett, hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket; ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”

„Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról, és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél.” Milyen nagy dolog, ha az utóbbi tetteink többet érnek az elsőknél. Nagy dolog, ha jó irányba fejlődünk. Nagy ajándék, ha nem emberek dicsérnek meg bennünket, hanem az Úr Jézus. Könnyen hibázunk, amikor már „rutinból” tesszük a dolgunkat. Könnyen kimarad belőle a lélek. Igénk szerint lehet ezt úgy tenni, hogy az utóbbi tetteink többet érjenek az elsőknél. Isten útján nincs megalkuvás. A világ sok bűnt elfogad. Sok bűnnek tapsol. Sokat dicsér is. Attól még a bűn, bűn marad, s ha én is helyeslem, akkor az Úr Jézus azt mondja: „az a panaszom ellened, hogy eltűröd.” Isten szemében a bűn, bűn. Nemcsak tőlem, senkitől nem fogadja el. „Pedig adtam neki időt, hogy megtérjen.” – olvassuk. Milyen irgalmas Istenünk van. IDŐT ad, hogy Hozzá forduljunk. Sokan kérdik az idős emberek közül: „Miért nem halok már meg?” Mai igénk válasza: IDŐT kaptál, hogy megtérj. Időt kaptál, hogy rendezd Istennel az életed, a dolgaidat.

Uram, köszönöm az IDŐT, amit azért adtál, hogy Rád találhassalak. Köszönöm az IDŐT, amit arra fordíthatok, hogy Téged szolgáljalak, hogy embertársaim javára legyek. Áldalak, Uram. Ámen

624. ének:

1.Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt leszünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért ne csüggedjünk, ne féljünk, Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!      

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De míg hangunk majd zengve szárnyal Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg

szívünket. Te ismered jól kis hitünket: Küldj, küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk.


Július 06. Szerda

Áldás, békesség!                                                                                  

Jelenések könyve 3. rész 1-6. versei: „A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá. Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”

Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy… Nagy bajban vagyok, ha csak úgy látszik, mintha élnék. Itt nem a kórházi ágyon tehetetlenül fekvőkre gondolok. Isten szava arról beszél, hogy noha lélegzünk, beszélünk, értelmes tudatunknál vagyunk, a lelkünk olyan, mint ami már halott: nem ért, nem rezdül semmire, nem tud figyelni Istenre – nem is akar, - nem tud figyelni a másik ember bajára, de örömére sem. Úgy tűnik, hogy él, de a lelke nem. Jaj, ha az Úr Jézus nekem mondja: mindenki tapsol, úgy gondolják, hogy élsz, de EGYEDÜL, AZ ÉN LELKEM NÉLKÜL HALOTT VAGY. De jó, ha az Úr Jézus ma mondja ezt, s de jó, ha mi meg is halljuk: Ébresztő!!! Ébredj, és ébressz másokat is! Ezért vagyunk még itt ebben a világban. De hogyan is ébredjünk? „Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg!” Itt az idő. Most. Emlékezni. Elcsendesedni. Krisztussal beszélgetni. Emlékezni, hogy milyen volt az, amikor átélhettem, hogy „csendesen, és váratlanul átölelt az Isten.” Szabad visszakéredzkedni ebbe az ölelésbe. Szabad. Lehet. S Vele győzelemmel járhatom be az élet útját. „Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.”

Úr Jézus, köszönöm, hogy nem hagytál halálban, kárhozatban. Köszönöm az ébresztőt. Köszönöm, hogy Veled lehetséges a győztes út. Ámen

453. ének:

1.Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy.   

2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! Te, ki bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.


Július 07. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                              

Jelenések könyve 3. rész 7-13. versei: „A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki: Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged. Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak. Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”

Amikor az Úr Jézus nyit előttünk ajtót. Nyílnak ajtók iskolára, munkahelyre, barátságra, szerelemre… Amikor az Úr Jézus nyit egy ajtót, akkor azt senki nem zárhatja be. Legfeljebb én magam. Kár, ha ezt teszem. Ám az életünk sok-sok ajtaja közül a legfontosabb a Mennyország ajtaja. S az is egyedül az Úr Jézusért nyílik meg a számunkra. De ha Ő megnyitotta, akkor azt senki be nem zárja. Ennek ígéretébe kapaszkodhatok minden nehéz helyzetben. Luther Márton nagy bajok között így szólalt meg mindig: „Meg vagyok keresztelve!” Számára ez volt a nyitott ajtó biztonsága. Az én számomra az Úr Jézus ígérete a János evangéliumából ez a „nyitott ajtó”: „Örökéletet adok nékik, és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadhatja őket az én kezemből.”

Eljövök hamar – szól a mai ígéret. De jó, hogy nem kell végtelen hosszan várakozni. Hamar itt van Ő, s addig is minden nap gondja van ránk.

Úr Jézus, köszönöm, hogy ajtót nyitottál az életembe. Köszönöm, hogy a kevés erőm is fontos neked. Áldalak, Uram. Ámen

801. ének:

1.  Szívből köszönöm, Uram, az életet, Mind a jóért, mit oly bőven adtál nekem, Zengek hálaéneket. Szívből köszönöm, Uram, a békémet, Most hozzád száll az öröm hangjain! Halleluja!       

2. Áldom, dicsérem Neved, mert úgy szeretsz, Mikor próbákkal küzdök, Te rám tekintesz, Felém nyújtod szent kezed. Szívből köszönöm, Uram, az új erőt. A lelkem hálaimát mond Neked: Halleluja!


Július 08. Péntek

Áldás, békesség!                                                                                

Jelenések könyve 3. rész 14-22. versei: „A laodíceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek!”

Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Annyira fontosak vagyunk az Úr Jézusnak, hogy ott zörget az ajtónk előtt. Ő ajtót nyitott nekünk, s mi nem? Fájdalmas, amikor azt gondoljuk, hogy a mi életünkben minden rendben van. Úgy jó, ahogy van. Azt hisszük, hogy gazdagok vagyunk, és semmire nincs szükségünk. Elég jó keresztyének vagyunk, még templomba is elmegyünk, olvassuk naponta az igét, mi kell még? Egyházfenntartói járulékot is fizetünk, köszönünk az utcán, néha meghallgatjuk embertársunk búját-baját. Minden rendben van…
KI lakik a szívedben? A kényelem? Az önelégültség? Ha nem lobog forró lánggal a szívem az Úr Jézusért, akkor csak langyos vagyok. Nem szeretjük a langyos vizet. A víz hidegen jó. A kávé forrón. Krisztus szeretetére forró szeretet a válasz. Ott áll szívünk ajtaja előtt. Ajtót nyitunk örömmel? Megkérjük, hogy maradjon? Hogy soha ne hagyjon magunkra? Mert ilyen csodákat akar adni nekünk már itt most, s örök életet odafenn.

Úr Jézus, áldom szent neved! Köszönöm, hogy az én szívem ajtaján is kopogtattál. Köszönöm, hogy újra és újra Te lobbantod lángra a szívem szeretetét, hogy az ki ne hűljön. Áldalak, Uram. Ámen

412. ének:

1.Itt állok jászolod felett, ó, Jézusom, szerelmem, Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem; Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy kedves légyek néked!      

2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön.                

3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. Terólad ömlik rám a fény: a béke, boldog élet, A lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei Szép tisztasága árad.

4. Csak nézlek boldog szívvel, és nem győzlek nézni téged, Szóm és erőm mind oly kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret, Hogy megfejthesse titkod!              

5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet Magaddal: nagy örömmel!


Július 09. Szombat

Áldás, békesség!                                                                              

Jelenések könyve 4. rész: „Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: "Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek meg kell történniük." Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült valaki. Aki ott ült, hasonlónak látszott a jáspishoz és a karneolhoz; és a trónus körül szivárvány volt, amely pedig a smaragdhoz látszott hasonlónak. A trónus körül láttam huszonnégy trónt, és a trónusokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona. A trónusból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trónus előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét lelke. A trónus előtt mintha üvegtenger lett volna, kristályhoz hasonló, és a trónusnál középen négy élőlény, elöl és hátul szemekkel tele. Az első élőlény oroszlánhoz, a második bikához volt hasonló, a harmadik élőlénynek olyan arca volt, mint egy embernek, a negyedik élőlény pedig repülő sashoz hasonlított. A négy élőlény, amelynek egyenként hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!" És amikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónuson ülőnek, aki örökkön-örökké él, leborul a huszonnégy vén a trónuson ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trónus elé, és ezt mondják: "Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett".”

„Megmutatom.” Azt, amiknek meg kell történnie. Nehéz dolgokat fogunk olvasni ebben a könyvben. De a mai szakasz biztosít bennünket arról, hogy Isten a világ Ura. Hatalma megrendíthetetlen, dicsősége végtelen. János, amit lát, csak hasonlítani tudja azokhoz, amiket ismer. Olyan, mint… A Menny csodáját láthatjuk egy pillanatra, lehet, hogy azért, hogy amik következnek, azok elhordozhatók legyenek annak tudatában, hogy hatalmas Istenünk gátat szab a gonosznak, s ott fenn a Mennyben a békesség honában hely készül nekem is és mindazoknak, akik „leborulva áldják a mindenség Urát.”

Uram, köszönöm, hogy megmutatod nekem is, s ezzel erőt adsz a jelen és a holnap nehézségeinek elhordozásához. Áldalak, Uram. Ámen

667. ének:

1.Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Mindenható Isten, Énekünk jó reggel száll hozzád szívesen. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Végtelen kegyelem, Három személyben áldott egy Isten!

2. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Kit a szentek áldnak, Koronájukat letészik teelőtted; Angyali seregek térdelve imádnak, Ki voltál, vagy s nem érsz soha véget.

3. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Földi köd bár elfed, És bűnös szem nem látja dicsőségedet, Csak te vagy szent, Isten, és senki kívüled: Teljes hatalmú szentség, szeretet!

4. Szent vagy, szent vagy, szent vagy, Nagy és erős Isten; Minden műved dicsér az ég-, föld- s tengeren! Szent vagy, szent vagy, szent vagy, áldott, véghetetlen: Három személyben egy áldott Isten!


Július 10. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                             

Jelenések könyve 5. rész 1-10. versei:És láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve; és láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: "Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?" De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba. És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen. Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: "Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét". És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre. A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből; és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt - mindegyiknél hárfa volt és aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek -, és új éneket énekeltek ekképpen: "Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből; és királysággá és papokká tetted őket a mi Istenünknek, és uralkodni fognak a földön.”

Mai világunknak – ahol semmi sem szent – egészen megdöbbentő az a szentség, amiről itt olvasunk: Senki nem méltó, hogy felnyissa a könyvet, ami Isten kezében van. Senki. Egyetlen ember, s egyetlen angyal sem. Nem vagyok méltó arra, hogy még csak közelébe is lépjek Isten országának. Igen, bűnös ember vagyok, akinek semmi érdemem nincs magamtól. Milyen jó, hogy a megöletett Bárány, az Úr Jézus Krisztus odalép, s felnyitja a könyvet. Mellém lép, és gyógyítja az életemet – ha kérem, ha engedem.

Ebben a lélegzetelállító szent térben van valami számomra megdöbbentő: „aranycsésze, tele füstölőszerrel: a szentek imádságai ezek”. Számomra ez azt jelenti, hogy a Mennyben nemcsak meghallgattatnak az imádságaink, de számon tartatnak, sőt aranycsészébe gyűjtetnek! Nem tudom elképzelni, hogy azok az imádságaink gyűjtetnének ide, amiket úgy mondunk el, mint makrancos kisgyerekek: „ezt kérem, de most rögtön!” Sokkal inkább hiszem, hogy az Őt dicsérő, a hálaadó és a másokért közbenjáró imádságaink lehetnek ott. Adja Isten, hogy gyúljon szívünk ilyen imádságokra.

758. ének:

1.Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.    

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.                 

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; Nyugszom Atyám házába Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.  

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.