2022.08.22-28
Augusztus 22. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt első levele 7. rész 17-24. versei: „Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is. Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el. Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül. A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos. Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott. Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj vele. Ha viszont szabaddá lehetsz, inkább élj azzal! Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája. Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái. Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott.”
AZ ÚR JÉZUS NAGY ÁRAT FIZETETT ÉRTEM. Nem jó erről megfeledkeznem. Jó, ha mindig szemem előtt van. Jó, ha Tőle veszem a feladataimat, s nem én akarom eldönteni, hogy mi az én dolgom. Így igaz ez mindennapi feladataimra is, de így igaz hitemről szóló bizonyságtételeknél is. A saját elgondolásaim – még akkor is, ha jónak látszanak, akkor is, ha „más hívők” úgy csinálják – vak vágányra visznek, ha nem Istentől kértem őket. KÉRTEM! Nem elgondoltam, hogy ezt Isten így akarja, hanem KÉRTEM, hogy Ő adjon gondolatot, Ő vezesse az eszem, a szívem a döntésekben. Soha nem az a fontos, hogy ennek a világnak tetszetős-e az, amit éppen tennem kell. Mindig az a fontos, hogy Jézus Krisztus bízta-e rám. S ha igen, akkor az lehet takarítás, szemét gyűjtés, lehet a „legalantasabb munka”, akkor is Istentől kapott feladatom, amit ha elvégzek tisztességgel, akkor Isten dicsőségére teszem, s mások is dicsérik majd érte ISTENT.
Úr Jézus, kérlek, segíts, hogy minden nap, mindenben a TE akaratodat keressem. Ámen
794. ének:
1.Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név, Legszentebb itt alant a föld színén! Benned van irgalom, Terólad zeng dalom, Erőd magasztalom, Ragyogj felém!
2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj! Míg Ő tart karjain, hű Mestered! Elhagynak emberek, Mit árt, ha Ő veled? Töröld le könnyedet, Jézus szeret!
3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen, Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet! Alázattal tele, Hadd merüljek bele, Hisz idegenben jár Itt gyermeked!
4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen Fényedből fénysugár az életem, Míg a homályon át, A lelkem otthonát, Világosságodat Elérhetem!
Augusztus 23. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt első levele 7. rész 25-40. versei: „A hajadonokról ugyan nincs rendelkezésem az Úrtól, de tanácsot adok úgy, mint aki az Úr irgalma folytán hitelt érdemel. Azt tartom tehát jónak a küszöbön álló megpróbáltatások miatt, hogy jó az embernek úgy maradnia, amint van. Feleséghez vagy kötve? Ne keress válást. Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget. De ha megnősülsz, nem vétkezel, és ha férjhez megy a hajadon, nem vétkezik. Az ilyeneknek azonban gyötrelmük lesz a testben, én pedig szeretnélek ettől megkímélni titeket. Ezt pedig azért mondom, testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott. Ezután tehát azok is, akiknek van feleségük, úgy éljenek, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik pedig örülnek, mintha nem örülnének, akik vásárolnak valamit, mintha nem volna az az övék, és akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert e világ ábrázata elmúlik. Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. Ha pedig valaki azt gondolja, hogy tisztességtelenül bánik hajadon leányával, ha eljár felette az idő, és mégis hajadon marad, tegye meg, amit akar, nem vétkezik: adja férjhez. Aki azonban szilárd elhatározásra jutott, és a szükség nem kényszeríti, mert hatalma van saját kívánsága felett, és úgy döntött szívében, hogy jegyesét megőrzi: jól teszi. Azért, aki feleségül veszi jegyesét, az is jól teszi, de aki nem veszi feleségül, még jobban teszi. Az asszonyt törvény köti, amíg él a férje, de ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet ahhoz, akihez akar, de csak az Úrban. Az én véleményem szerint azonban boldogabb lesz, ha úgy marad. Hiszem pedig, hogy bennem is az Isten Lelke van.”
„A hátralévő idő rövidre szabatott”. Szabad azt gondolni, hogy ezt már 2000 éve írták, a dolog attól még változatlan: az én hátralévő időm rövidre szabatott. Amikor előre nézünk, hosszúnak látszik. Ha visszafelé nézünk, de gyorsan elmúlt. Igen, ami előttünk van, az rövid. Egyre rövidebb. Nem mindegy hát, hogy mit teszek, mit gondolok, mit mondok. imádkozom-e, vagy sem. Sőt: a mai nap csak ma élhető. Holnap már nem. Az elszalasztott alkalom vissza nem hozható. MA ÉLEK-E ISTEN SZERETETÉBEN? MA SZERETETTEL TESZEK-E MINDEN DOLGOMAT MÁSOK FELÉ? Baj, ha az önzés irányít…
Úr Jézus, nem akarom a magam kedvét, kényelmét keresni. Segíts, hogy a mai napom is a Te dicsőségedre teljék. Ámen
618. ének:
1.Az én időm, mint a szép nyár, Menten eljár, Nem messze tőlem a vég. Ám a lélek el nem enyész, Sőt, bére lész Jó vagy jaj: pokol vagy ég.
2. Nem szükség hát veszteg ülnöm, Kell készülnöm: Égjen jól a szövétnek, Mert majd amaz öt szüzekkel, Mint ezekkel, Vélem is számot vetnek.
3. Ó, Uram, hová kell lennem, Ha kell mennem Veled, bírámmal szemben! Már ezt is alig állhatom, Ha forgatom Ezt előre eszemben.
4. A kürtzengés máris hallik, Már hajnallik, Útban már az angyalok. Életem csak egytenyérnyi, S számon kéri Jézusom, ha meghalok.
5. Taníts meg, Uram, hogy holtom S rövid voltom Soha el ne felejtsem, És a jövendő életet, Ítéletet Szívemből ki ne ejtsem.
6. Kezem én is feléd nyújtom, Szabadítóm, Jézusom, hozzád tartok! Bízzál, lelkem, nem süllyedsz itt, Kormány a hit, Várnak már a révpartok.
Augusztus 24. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt első levele 8. rész: „Ami pedig a bálványáldozati húst illeti, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete: az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha valaki azt gondolja, hogy ismer valamit, az még semmit sem ismert meg úgy, ahogyan ismerni kell. De ha valaki szereti az Istent, azt már ismeri az Isten. Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala. Viszont nem mindenkiben van meg ez az ismeret, sőt némelyek a bálványimádás régi szokása szerint a húst még mindig bálványáldozati húsként eszik, és lelkiismeretük, mivel erőtlen, beszennyeződik. Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk. De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között. Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam.”
Ismeret, vagy szeretet? Amikor megtanultuk konfirmációra a Kátét, mert „kötelező” volt megtanulni, akkor lett ismeretünk. Ettől még nem lobogott a szívünkben az Isten iránti szeretet. A szívemnek is tudni kell azt, amit az eszem tud. Ezért mondja az Úr Jézus: „a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” (Máté 6:21.) Ha egész szívemmel szeretem Istent, akkor minden rendben van. Akkor az iránta való szeretetem vezet. Akit szeretek, azt nem akarom megbántani. Őneki kedvében járok. Szeretetem nem kalandozik másfelé. Életem legnagyobb kincse az Úr Jézus irántam való szeretete. Ez határoz meg mindent. Nem számít, hogy mások mit gondolnak. Őhozzá tartozom. Akár eszem húst, akár nem. Egy a fontos: az Ő dicsőségére éljek. S ezután a következő fontos, hogy meg ne botránkoztassak embereket. Ne zárjam el előttük viselkedésemmel a Mennyországba vezető utat.
Úr Jézus, köszönöm, hogy szerethetlek. Kérlek, segíts, hogy mások javára éljek, ne a kárára. Ámen
821. ének:
1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei, Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.
2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.
3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.
Augusztus 25. Csütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt első levele 9. rész 1-18. versei: „Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Nem az én munkám eredménye vagytok-e ti az Úrban? Ha másoknak nem volnék is apostola, nektek bizony az vagyok, mert apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban. Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik engem bírálgatnak. Vajon nincs-e szabadságunk arra, hogy együnk és igyunk? Nincs-e szabadságunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint a többi apostol, meg az Úr testvérei és Kéfás? Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs szabadságunk arra, hogy ne dolgozzunk? Ki katonáskodott valaha is a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik a terméséből? Vagy ki az, aki nyájat legeltet, és nem iszik a nyáj tejéből? Vajon csak emberi módon mondom-e ezeket, vagy nem ugyanezt mondja-e a törvény is? Mert Mózes törvényében meg van írva: "A nyomtató ökör száját ne kösd be." Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten? Nem teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből. Ha mi nektek a lelki javakat vetettük, nagy dolog-e az, ha földi javaitokból fogunk aratni? Ha mások részesedhetnek ezekből, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk ezzel a szabadsággal, hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé. Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatokat végzik, a szenthelyből származó eledellel élnek, és akik az oltár körül forgolódnak, az oltárra vitt adományokból részesednek? Így rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. Én azonban ezek közül egyikkel sem éltem. De nem azért írtam nektek ezeket, hogy velem is így történjék ezután, mert jobb meghalnom, minthogy valaki dicsekedésemet félremagyarázza. Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha önként teszem ezt, jutalmat kapok, ha pedig nem önként, sáfársággal vagyok megbízva. Mi tehát a jutalmam? Az, hogy prédikálásommal ingyenessé teszem a Krisztus evangéliumát anélkül, hogy élnék az evangélium hirdetésével együtt járó szabadságommal.”
Pál apostol az őt ért vádakra felel itt. Az sem könnyű, amikor a „kívülállók” bántanak, de az nagyon nehéz, amikor a gyülekezet tagjai. S mindezek között egyetlen feladatunk van: Krisztust szolgálni, emberek üdvösségéért hirdetni a ránk bízott igét. „Az evangéliumból annyi a miénk, amennyit abból másoknak át tudunk adni. Ez a mi igazi jutalmunk, örökrészünk és dicsőségünk.” (Ablonczy Dániel)
Úr Jézus, kérlek, segíts, hogy minden emberi vád között TE ragyogj a szemeim előtt. Ámen
202. ének:
1.Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent igéd hallására, Gyúljon fel kívánságunk Üdvösség tanulására, Hogy a földtől elszakadjunk, Csak tehozzád ragaszkodjunk.
2. Elménket, értelmünket Lelki sötétség fogta be, De szent Lelked szívünket Tiszta fénnyel úgy töltse be, Hogy jót gondoljunk és szóljunk, Mert csak tőled kell azt várnunk.
3. Dicsőségnek napfénye, Istentől jött világosság! Indítsd lelkünk készségre, Nyisd meg fülünk, szívünk és szánk! Hitvallásunk, könyörgésünk, Urunk, Jézus, halld meg, kérünk!
Augusztus 26. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt első levele 9. rész 19-23. versei: „Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő - pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt -, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem - pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek -, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.”
Ha emlékezünk még az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben olvasottakra, Pál valóban mindenkihez úgy szólt, ahogyan a vele szembe állók érthették. Agrippa királynak „Izrael reménységéről”, az athéniaknak arról az Istenről, „akit ti nem ismerve is tiszteltek”, a filippi börtönőrhöz a maga börtönbevetett mégis Istent dicsőítő mivoltán keresztül. Nem úgy lett mindennek mindenné, hogy mindenkihez „igazodott”, hanem úgy hogy mindenkit azon a „nyelven” szólított meg, amit érthetett. Azért tette, hogy a szívüket megnyerje Krisztusnak. Ez volt élete egyetlen célja. Nekem mi az életem célja? Saját dicsőségemet keresem, vagy szeretném, ha Krisztus dicsősége ragyogna fel az emberek szívében?
1. „Te csak az Istennek országát keresd, És az Ő nagy igazságát, Minden egyéb megadatik majd neked. Halleluja, halleluja. Halleluja, halleluja, Halleluja, halleluja!
2. Kérd bízva, és gondod elűzi neked, Keresd és meg fogod lelni, Zörgess az ajtón, és megnyílik neked. Halleluja, halleluja. Halleluja, halleluja, Halleluja, halleluja!
3. Ragyogja be fényed az embereket, Hogy meglássák dicsőségét, És áldjuk együtt Atyánkat a mennyben, Halleluja, halleluja. Halleluja, halleluja, Halleluja, halleluja!
4. Istenünk, itt hozzuk néked mindenünk, Itt állunk, várunk rád újra. Kérünk, hogy hallgasd meg hálaénekünk, Halleluja, halleluja. Halleluja, halleluja, Halleluja, halleluja!”
Uram, hadd éljek, hadd szóljak a TE dicsőségedre! Ámen
134. zsoltár:
1.Úrnak szolgái mindnyájan, Áldjátok az Urat vígan, Kik az ő házában éjjel Vigyázván, vagytok hűséggel.
2. Felemelvén kezeteket, Dicsérjétek Istenteket, Szívből néki hálát adván, Őt áldjátok minduntalan!
3. Megáldjon téged az Isten A Sionról kegyelmesen, Ki teremtette az eget, A földet és mindeneket!
Augusztus 27. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt első levele 9. rész 24-27. versei: „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág, hanem megsanyargatom és szolgává teszem a testemet, hogy amíg másoknak prédikálok, magam ne legyek alkalmatlanná a küzdelemre.”
Isten országáért ugyan nem kell versenyezni, de kemény küzdelem az út odáig. Ahogy a sportolók mindent megtesznek a győzelem érdekében – lemondanak kedvteléseikről, pontos edzéstervük van, nem éjszakáznak, naponta sok órát edzenek, mindent alárendelnek az életükben a versenyre készülésnek, - ugyanúgy keresztyén életünk is csak akkor ér célba, ha Isten országa lesz a legfontosabb a számunkra. Amit csak ímmel-ámmal teszek, az nem visz célba. Ha azt gondolom, hogy bőven elég, talán még sok is, ha vasárnap egy órát rászánok az istentiszteletre, s utána úgy élek, ahogy akarok, ahogy megszoktam, akkor bizony messze vagyok Isten országától. A sportoló mindent alárendel életében az egy célnak. Amíg életemben nem Jézus Krisztus a legfontosabb, addig messze vagyok Isten országától. Nekem nem „edzéstervet” kell készítenem, de teljesen rábízhatom magam Jézus Krisztusra. Akkor haladok jó úton, amikor minden dolgomban előre megkérdezem az Ő akaratát. Amikor nem az elrontott életem romjaihoz hívom csak segítségül, hanem Vele kívánok építeni. Őt hívom építőmesterül. Igen, küzdelem a keresztyén élet. Elsősorban önző gondolataim ellen. Nem más emberek ellen. Önmagam ellen. A gonosz ellen. Nem sajnálok semmiről sem lemondani Isten országáért.
Úr Jézus, nehéz nemet mondani önző gondolatainkra. Újra és újra azt gondolom, hogy jó az, amit elterveztem. Kérlek, vezess a Te utadon, tartsd kezedben a szívem, a gondolataimat, hogy el ne tévedjek, vagy föl ne adjam. Ámen
724. ének:
1.Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!
2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!
3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!
4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.
5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!
Augusztus 28. Vasárnap
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt első levele 10. rész 1-13. versei: „Nem szeretném, ha nem tudnátok, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át, és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig a Krisztus volt. De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában. Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak. Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: "Leült a nép enni, inni, és felkelt játszani." De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren. Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól. De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal. Mindez pedig példaképpen történt velük, figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.”
Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Idősödő botladozó lábainknak ez bizony már természetes. De a lelkünknek is? Arról beszél itt az ige, hogy el ne bízzuk magunkat, mert mi már az Úr Jézuséi vagyunk, s akkor nekünk „mindent szabad”. Nagy kísértés ez. De nemcsak ez. Az ördög újabb és újabb ötletekkel áll elő, hogy kísértésbe vigyen bennünket. Jó felfedeznünk ezt. Jó imádkoznunk érte, hogy az Úr Jézus segítségével kiszabadulhassunk a kísértésből. Hiszen ez a mai ígéretünk: „HŰ AZ ISTEN”! Ő hűséges akkor is, amikor én elkalandozok. Nem enged soha erőm feletti nehézségbe. Jó ezt mindig szemem előtt tartani.
Köszönöm Istenem a Te hűségedet. Azt, amit meg nem érdemlek. Köszönöm, hogy ma is mellettem állsz. Segíts, kérlek, hogy egészen Rád bízzam magam. Ámen
681. ének:
1.Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!
2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned légyen, A mi lelkünk el ne vesszen!
3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon És haragodba ne hozzon!
4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen híveid őrzője!
5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől, Lelki, testi ínségektől!
6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk Messze távol járjon tőlünk!
7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel: Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!
8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben, Örökkön-örökké! Ámen