2022.09.26-10.02.
Szeptember 26. Hétfő
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 9. rész: „A szentek iránti szolgálatról fölösleges írnom nektek. Hiszen ismerem készségeteket, amelyért dicsekszem veletek a macedónoknak, hogy Akhája tavaly óta készen áll, és hogy a ti buzgóságotok magával ragadta a többséget. De mégis elküldtem a testvéreket, nehogy a veletek való dicsekedésünk ebben az ügyben hiábavaló legyen, hanem amint megmondtam: készen legyetek. És ha velem macedónok érkeznek, és felkészületlenül találnak titeket, valamiképpen szégyent ne valljunk mi - hogy ne mondjuk: ti - ebben a bizodalmunkban. Szükségesnek tartottam tehát, hogy megkérjem a testvéreket, menjenek előre hozzátok, és készítsék elő a már megígért adományokat, hogy az úgy legyen készen, mint hálaáldozat, nem pedig mint kényszerű adomány. Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké." Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét." Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk. Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!”
Mindenféle adományom Isten iránti HÁLAÁLDOZAT lehet. Látom a szükséget – bármire adakozom -, és közben hálát adok Istennek az engem körülölelő ajándékáért, s azokért is, akiknek adhatok. Igénk azt mondja, hogy ez másokat is hálaadásra indít. Erre a harmadik oldalra nem gondoltam eddig. Adományaim növelik az imádkozók táborát. A pénzem így válhat Isten dicséretének eszközévé. Különös dolog ez. Ez a világ a pénzt a maga táplálására, mások szomorúságára gyűjti. Én fordíthatom mások hasznára, s Isten dicséretére. „Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!”
Köszönöm, Uram, a Te utjaidat, amik ennek a világnak egészen különösek, nekünk pedig a Te kimondhatatlan jóságodról beszélnek. Hadd dicsérjen téged egész életem. Ámen
135. zsoltár:
1. Áldjátok az Úr nevét, Akik néki szolgáltok! Magasztaljátok őtet, Kik hív szolgái vagytok, Kik állotok házában És jártok tornáciban.
2. Dicsérjétek, mert jó ő, Áldjátok ő szent nevét, Mert ő igen jókedvű! Jákóbot, mint ő népét, Izráelt elválasztá, Örökévé foglalá.
3. Mert tudom, hogy ez Isten Erősb más isteneknél, Hatalma nagy mindenen; Isteni beszédével, Amit akar az égen, Megtészi földön, vízen.
4. Megáll örökké neve És szent emlékezete. Ítéli hatalmában, Népét igazságában; Szolgáinak az Isten Megkegyelmez kegyesen.
5. Kik az Urat félitek, Szent nevét dicsérjétek! A Sionról áldjátok És őt magasztaljátok Az ő lakóhelyében, A szent Jeruzsálemben!
Szeptember 27. Kedd
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 10. rész 1-11. versei: „A Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki - némelyek szerint - szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok; kérlek titeket, hogy amikor jelen leszek, ne kelljen erélyesnek lennem annak a meggyőződésnek az alapján, amellyel merészen akarok fellépni némelyekkel szemben, akik úgy vélekednek, hogy mi test szerint élünk. Mert testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombo-lására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, és készek vagyunk megbüntetni minden engedetlenséget, amikor teljességre jut a ti engedelmességetek. Ami a szemetek előtt van, arra nézzetek! Ha valaki meg van győződve arról, hogy ő a Krisztusé, azt is gondolja meg önmagában, hogy amint ő Krisztusé, ugyanúgy mi is. Mert ha kissé túlozva dicsekszem is a hatalmunkkal, amelyet az Úr építésetekre, és nem rombolásotokra adott, nem szégyenülök meg, nem akarva azt a látszatot kelteni, mintha levelemmel csak fenyegetnélek titeket. Mert levelei, mondják, súlyosak és kemények ugyan, de testi megjelenése erőtlen, és beszéde szánalmas. Azt pedig gondolja meg az ilyen ember, hogy amilyenek vagyunk a távollétünkben írt levelünk szavaiban, olyanok leszünk ottlétünkkor tetteinkben is.”
Isten szolgájának munkája nem volt könnyű 2000 évvel ezelőtt sem. Az ember ma is ugyanaz. Nézzük, mit tesz a megtámadott, megbántott Pál apostol. Ő sokat szenvedett a gyülekezeten kívüliektől is. Megkövezték, megostorozták, börtönbe vetették, minden módon igyekeztek elpusztítani. A nehezebb szenvedés azt hiszem, mégis az, amikor gyülekezeten belül támadják. Mit mond Pál? „Testben élünk, de nem test szerint hadakozunk; hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.” Nem test szerint hadakozunk. Hogy van ez test szerint? Bántasz, s én megbántódok. Veszekszel, én is veszekszem. Ha haragszol, haragszom én is. Ezek a mi „fegyvereink”. Isten kezében milyen fegyverek vannak? „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Filippi 2: 5-8.) „Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre.” (I. Péter 2:23.) Különös? Pedig ezek ISTEN ERŐS FEGYVEREI.
661. ének:
1.Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál’adást viszek, És szent Fiad által néked könyörgök.
2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, Angyali sereggel oltalmam voltál.
3. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó gyümölcsét hogy el ne rontsam.
4. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szentlelked és igéd legyen vezérem.
5. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak tégedet illet minden tisztesség!
Szeptember 28. Szerda
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 10. rész 12-18. versei: „Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik önmagukat ajánlják. De ezek nem veszik észre, hogy magukhoz mérik, és magukhoz hasonlítják önmagukat. Mi azonban nem mérték nélkül, hanem annak a határnak a mértéke szerint dicsekszünk, amelyet az Isten szabott ki nekünk mértékül, hogy eljussunk hozzátok is. Mert mi nem mentünk túl a nekünk kiszabott határon, mint akik nem jutnak el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangéliumával. Nem dicsekszünk mértéktelenül mások fáradozásával, de reméljük, hogy hitetek megnövekedésével naggyá leszünk közöttetek a mi munkaterületünkön. Ennélfogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az evangéliumot, de nem dicsekszünk olyan munkával, amelyet másutt már elvégeztek. Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.”
„Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.” Bajban vagyunk a saját munkánk értékelésével? Azt hiszem, igen. Jól esik minden embernek az elismerés, sőt szüksége van rá. Akinek a munkáját soha nem értékelik, az elbizonytalanodik, hogy egyáltalán jól végzi-e, s lehet, hogy abba is hagyja. Szükséges hát, hogy megdicsérjük azt, aki munkát végez. Azután mi is várnánk a dicséretet. S ha elmarad, akkor muszáj megosztanunk az örömünket. Ezt viszont mások dicsekedésnek érzik, vagy érezhetik. Bonyolult dolog ez? Igen, az. Pál ezért mondja: „Aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék, mert nem az a megbízható ember, aki önmagát ajánlja, hanem az, akit az Úr ajánl.”
1. „Dicséri, áldja szüntelen Jézust a szívem, ajkam. Amit Ő művelt énvelem, Amit Ő végzett rajtam, Azt némán el nem hallgatom, Ki jártam könnyes utakon, Csodáit zengem vígan, Hirdetem boldogan.
2. Rég koldus voltam, úttalan Jézusban kincset leltem, Utamnak drága célja van, Betölti fénnyel lelkem: A kincset széjjelosztani És róla jó hírt mondani - Szolgálat boldog útja, Szent küldetésem ez.
3. Szolgállak Téged szüntelen Jézusom, fénylő hajnal, Törölve fájó könnyeket, Harcolva búval, bajjal, Míg utam hozzád el nem ér, Hol nincs árnyék, eltölt a fény Mert színről-színre látom Tündöklő arcodat.”
S amikor Őt dicsérem, az Ő csodáit hirdetem, akkor történik valami furcsa dolog: Isten ajánlja az Ő szolgáját.
Adj Uram minden munkámhoz alázatot. Hadd dicsérje Téged az egész életem. Ámen
196. ének 8. verse: Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás, A szentek Urának légyen örök magasztalás! Kiben soha nincs megváltozás Vagy ígérettől elhanyatlás, Tőle fejünkre szálljon áldás!
Szeptember 29. Csütörtök
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 11. rész 1-15. versei: „Bárcsak elviselnétek tőlem egy kis esztelenséget, sőt viseljetek el engem is. Mert Isten féltő szeretetével féltelek titeket: mivel eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak benneteket a Krisztus elé. Félek azonban, hogy amint a kígyó megcsalta Évát ravaszságával, úgy tántorodnak el a ti gondolataitok is a Krisztus iránti őszinte és tiszta hűségtől. Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek. Pedig úgy gondolom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál. Ha iskolázatlan vagyok is az ékesszólásban, az ismeretben nem, különben is nyíltan álltunk előttetek minden tekintetben. Vagy talán bűnt követtem el, amikor megaláztam önmagamat, hogy ti felmagasztaltassatok, mert ingyen hirdettem nektek az Isten evangéliumát? Más gyülekezeteket fosztottam ki, amikor támogatást fogadtam el tőlük a nálatok végzendő szolgálatra. Amikor pedig nálatok voltam, és hiányt szenvedtem, nem terheltem meg senkit, mert hiányomat a Macedóniából jött testvérek pótolták, és attól, hogy én terhetekre legyek, minden tekintetben tartózkodtam, és tartózkodni fogok. A Krisztus bennem levő igazságára mondom, hogy ettől a dicsekvésemtől Akhája vidékén sem fognak megfosztani. Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten jól tudja azt! De amit teszek, azt ezután is tenni fogom, hogy elvegyem a lehetőséget azoktól, akik arra keresnek alkalmat, hogy amivel dicsekednek, abban olyanoknak bizonyuljanak, mint mi. Mert az ilyenek álapostolok, csaló munkások, akik Krisztus apostolainak adják ki magukat. Nem is csoda, mert ma-ga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szol-gái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz.”
Féltelek titeket. „Isten féltő szeretetével féltelek titeket”. Bennünket, keresztyéneket, rengeteg veszedelem fenyeget. Ráadásul úgy, hogy észre sem vesszük. A Sátán a világosság angyalának adja ki magát azért, hogy rászedjen, becsapjon, elhitesse velünk, hogy jó az úgy, ahogy tesszük, vagy, ahogy elénk rakja valaki. „Ez a zene Istent dicsőíti” – mondja valaki. Közben másnak olyan fejgörcsöt szerez, hogy gyógyszert kell bevennie. Én pedig bámulok, mert a tapasztalatom, hogy Isten jelenlétében feloldódnak a görcsök, megoldódnak a problémák, elsimulnak a nehézségek. Ha most nem ezt tapasztalom, akkor féltelek titeket, mert valószínűleg a Sátán megint a világosság angyalának adta ki magát. Pál apostol jelzi a bajt. Nekem is jeleznem kell. Isten féltő szeretetével.
Uram, Te adj Tőled jövő bölcsességet ilyenkor. Ámen
512. ének:
1."Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!" Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.
2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.
3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig, ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
Szeptember 30. Péntek
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 11. rész 16-33. versei: „Megint csak azt mondom, senki se tartson esztelennek, ha pedig mégis annak gondoltok, akkor esztelenként is fogadjatok el, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. Amit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem szinte esztelenül, a dicsekedésnek ezzel a merészségével. Minthogy sokan dicsekednek test szerint, én is dicsekedni fogok. Hiszen ti okosak vagytok, és szívesen eltűritek az eszteleneket: mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki élősködik rajtatok, ha valaki zsákmányul ejt titeket, ha valaki hatalmaskodik rajtatok, ha valaki arcul üt benneteket. Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben, esztelenül szólok, merész vagyok én is. Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel fogok dicsekedni. Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok. Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjanak engem. Ablakon át kosárban eresztettek le a falon, és megmenekültem a kezéből.”
Keresztyénnek lenni nem üdülés, és nem luxus kirándulás. Keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy Krisztust követem. Vállalom azt, amit Ő vállalt: „A rókáknak barlangjuk van, a madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincsen hová lehajtani a fejét”. S vállalta a kereszthalált. Ha Krisztust követésemért dicséreteket szeretnék kapni, akkor rossz úton járok. Pál apostol itt hosszan-hosszan beszél az üldöztetéséről. Testi-lelki fájdalomról, az összes gyülekezet gondjáról… Mi meg hogy föl tudunk háborodni, ha rossz szóval illetnek bennünket. Pedig örvendeznünk kellene rajta, hogy valamit igen jól teszünk, ha ekkora az ellenszél.
Uram, köszönöm neked azokat, akik érted vállalták az üldözést, a börtönt, a halált. Kérlek, tedd késszé a szívemet a hitvallásra, amikor szükség van rá. Ámen
603. ének:
1.Ímhol vagyok, édes Uram, Istenem, Kész vagyok mindenben néked engednem, Szent nevedért szörnyű halált szenvednem. Csak az igaz hitben ne hagyj tőled elesnem!
2. Oda megyek, ahova parancsolod, Akár tűzre, akár vízre akarod, Vagy fegyverre, tömlöcre te kívánod: Legyen, Uram Isten, valamint te akarod!
7. Én megvallom a te igazságodat, Mindeneknek szent irgalmasságodat; Adjad nekem a te szent irgalmadat, És bátorítsad meg a te szegény szolgádat!
8. Jöjj el immár, ó, én édes orvosom! Jöjj el, megváltó szép Jézus Krisztusom! Jöjj el, megnyugtatóm, édes Megváltóm: Testemet-lelkemet te kezedbe ajánlom!
Október 1. Szombat
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 12. rész 1-10. versei: „Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a harmadik égig. Én tudom, hogy az az ember - hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania. Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; ha csak az erőtlenségeimmel nem. Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem. Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”
Amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős. Furcsa dolog ez. Miért lehet így? Mert amíg erősnek érzem magam, addig a magam erejéből akarok dolgozni, eredményt felmutatni. Ez az eredmény lehet tetszetős is, de nem fog Isten országába vinni. A magam ereje, magam akarata kevés. Egyrészt elfogy, s akkor már csak a csődöt látom, én is, mások is. Másrészt: „ha nem Te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, de szívig nem mehet, de szívig nem mehet.” De ha erőtlen vagyok, akkor nem tehetek mást, mint Istentől kérem az erőt. S megtapasztalom, hogy az Ő ereje munkálkodik az én erőtlenségemen felül. Igen, olyankor is kész vagyok adni az eszem, szívem, kezem, lábam, magam erejét, de tudom, hogy a végeredmény nem az enyém. Nem én cselekszem, hiszen nekem erőm nincs hozzá. A feladat mégis elkészül, mert "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Az egész életemet végig kíséri ez a mondat a Bibliából. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy újra és újra megtapasztalom, hogy elég, mindenre elég az Ő kegyelme.
Uram, köszönöm a kegyelmed, ami körülveszi életemet. Köszönöm az erődet, ami erőtlenségemben mások erejévé is lehet. Áldalak Uram. Ámen
Elég az ő kegyelme rég, elég, elég. Még akkor is, ha szívem új lánggal nem ég.
Elég a vér, a Golgota, nem lesz nagyobb kincsem soha. Elég az Ő kegyelme rég, elég, elég.
Számomra Ő az út, jövő, csak Ő, csak Ő. Erőtlenségemben erő, mentő erő.
A menny szívem szép otthona, keskeny úton el visz oda. Számomra Ő az út, jövő, csak Ő, csak Ő. (Vándor Gyula)
Október 2. Vasárnap
Áldás, békesség!
Pál apostol Korintusiakhoz írt második levele 12. rész 11-21. versei: „Esztelenné lettem: ti kényszerítettetek rá. Nektek kellett volna ugyanis engem ajánlanotok, hiszen semmivel nem voltam alábbvaló a legfőbb apostoloknál, ha semmi vagyok is. Apostolságom ismertetőjegyei a teljes állhatatosságban, a jelekben, csodákban és isteni erőkben nyilvánultak meg közöttetek. Mert mi az, amiben a többi gyülekezethez képest hátrányba kerültetek, hacsak az nem, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot! Íme, most kész vagyok harmadszor is elmenni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek. Mert nem a gyermekek tartoznak gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom a ti lelketekért. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem? Ám legyen: én nem voltam terhetekre, de ravasz ember lévén, csellel fogtalak meg titeket. Vagy valamelyik küldöttem révén csaltalak meg titeket? Megkértem Tituszt, és vele együtt küldtem el azt a testvért is. Csak nem Titusz csalt meg titeket? Nem ugyanazon Lélek szerint jártunk? Nem ugyanazokon a nyomokon? Régóta azt gondolhatjátok, hogy mentegetőzünk előttetek. Mi azonban Isten színe előtt a Krisztusban beszélünk, mindezt pedig, szeretteim, a ti épülésetekre. Mert félek, hogy amikor megérkezem, nem olyanoknak talállak titeket, mint szeretnélek, és ti is olyannak találtok engem, amilyennek nem szeretnétek. Félek, hogy viszálykodás, irigység, harag, önzés, rágalmazás, vádaskodás, felfuvalkodás, pártoskodás lesz közöttetek, úgyhogy amikor odamegyek, ismét megaláz engem az én Istenem nálatok, és megsiratok sokakat azok közül, akik korábban vétkeztek, és nem tértek meg abból a tisztátalanságból, paráznaságból és kicsapongásból, amelyet elkövettek.”
Tiértetek. Pál apostol mindent azért tesz, azért mond, hogy a korintusiak lelke tisztán állhasson Isten színe előtt. Olyannak tűnhet, amit napok óta olvasunk, mintha egy sértett ember szólna. S amikor mi magunk is hasonló dolgokat hallgatunk,
vélhetjük, hogy egy megbántott ember önti ki a keserűségét. Pál apostol szavaiból újra ás újra érezhető a féltő szeretet. „Az a baj, hogy mások adtak nekem, ti meg nem? Nem kértem, s nem is fogadom el.” „Nem azt keresem, ami a tietek, hanem titeket magatokat kereslek.” Milyen nagy különbség! Valaki egyszer azt mondta: „nem a róka kellett neki, hanem a prémje.” De jó, ha az emberek szívét keressük, nem a pénztárcáját. Pál apostol az életét sem sajnálta odaadni azért, hogy emberek Isten országára találjanak. Ehhez viszont néven kellett nevezni a bűnt. Nehéz dolog ez akkor is, ha velünk szemben történik, akkor is, ha nekünk kell kimondani.
Istenem, kérlek, adj élő hitet, igaz kapcsolatot Veled, hogy az embertársaimmal való kapcsolatom, üdvösségükre lehessen. Ámen
822. ének:
1.Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.
2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.
7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.