Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2022.10.31-11.06.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

Október 31. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                      

Zsidókhoz írt levél 6. rész 13-20. versei: „Amikor az Isten Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött, és így szólt: "Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak." És így, miután türelemmel várt, beteljesült az ígéret. Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és náluk minden ellenvetésnek véget vet, és mindent megerősít az eskü. Ezért tehát az Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.”

Az ígéretek súlya.

Olyan korban élünk, amikor a kimondott szó, ígéret sokszor nem ér semmit. S ha valaki azt mondja: „esküszöm”, akkor nagyon valószínű, hogy hazudik, s ezt akarja palástolni. Nem volt ez mindig így. Nagyapám szóban megegyezett a szomszédokkal, amikor a házát építette az út használatáról, s ehhez a szóbeli egyezséghez tartották magukat, amíg éltek. Ma az írott szóhoz sem tartják magukat emberek. Pedig, ahhoz, hogy igénket megértsük, vissza kell helyeznünk a gondolatainkat abba a világba, ahol a kimondott szónak súlya, értéke volt. Igénk, Isten kimondott szaváról beszél. Arról, hogy LEHETETLEN, HOGY ISTEN HAZUDJON! Boldog ember az, aki ezt teljesen komolyan veszi. Boldog vagyok, mert tapasztaltam, hogy Isten ígéretei mind beteljesültek az életemben. Amit Isten kimondott, az úgy van. S ez emberek közötti rossz tapasztalataink ellenére úgy van. Ezért: ERŐS BÁTORÍTÁSUNK VAN NEKÜNK, AKIK ODAMENEKÜLTÜNK, HOGY BELEKAPASZKODJUNK AZ ELŐTTÜNK LEVŐ REMÉNYSÉGBE. Isten szava a legnagyobb kincs az életemben. Nem változik. Tegnap, ma és mindörökké ugyanaz marad. Kapaszkodhatok belé, bármekkora a vihar körülöttem, sőt bennem! Kapaszkodok.

Uram, köszönöm, hogy ma is hittel kapaszkodhatok ígéreteidbe. Ámen

208. ének:

1.Jöjj, mondjunk hálaszót Hű szájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csodadolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, mellyel áld, Ki sem mondhatja szánk.

  2.  Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.

   3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: az Ő, És az lesz, aki volt.


November 01. Kedd

Áldás, békesség!                                                                

Zsidókhoz írt levél 7. rész 1-10. versei: „Mert ez a "Melkisédek, Sálem királya, a magasságos Isten papja, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta". Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálem királya, vagyis békesség királya. Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de miután hasonlóvá lett az Isten Fiához, pap marad mindörökké. De nézzétek, milyen nagy ember ő, akinek Ábrahám, a pátriárka tizedet adott a zsákmány legjavából. Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak. De az, aki nem közülük származott, tizedet vett Ábrahámtól, és megáldotta azt, aki az ígéretet kapta. Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet. Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él. És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott, mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott.”

„Melkisédek, Sálém királya kenyeret és bort vitt ki eléje. Ő a Felséges Isten papja volt, megáldotta őt, és ezt mondta: Áldott vagy, Abrám, a Felséges Isten előtt, aki az eget és a földet alkotta! És áldott a Felséges Isten, mert kezedbe adta ellenségeidet!” (Mózes első könyve 14:18-20) Melkisédek az igazság királya a békesség városából, aki a Felséges Isten papja. Jött az ismeretlenből, s ment az ismeretlenbe, de neve, s áldása itt maradt. Az Úr Jézus jött a Menny országából, s ment a Menny országába, de áldása, s főpapi tette: a megváltás itt maradt. Rám is, Rád is érvényesen. Isten munkája ilyen sokak által ismeretlen úton, módon végeztetik el. De ez a munka a legnagyobb, a legfőbb jó, ami történhetett, történhetik az érdekünkben. Jézus Krisztus ma is jön az ismeretlenből, s megáldja a szívünket, gondolatainkat. Kitörli onnan a nehéz terheket. Megtisztítja a gondolatainkat minden rossztól. Főpapi áldása alatt indulhatok a napnak. Tisztán, örömmel, tudva, hogy bűneim megbocsáttattak, tudva, hogy nekem már nem kell harcolnom, mert az Úr Jézus megharcolta az én utamat is a Sátánnal szemben.

Köszönöm, Úr Jézus, hogy lelkemet megtisztító Főpapom vagy. Ámen

824. ének:

1.„Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!” Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.    

2. Adj Lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.       

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.   

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek, És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.        

5. Szólj, szólj, én Istenem! – szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.        

6. Szólj, és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek, Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő; Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet,  És mindörökre nő, és mindörökre nő.


November 02. Szerda

Áldás, békesség!                                                                                           

Zsidókhoz írt levél 7. rész 11-28. versei: „Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által, mert a nép ez alatt kapta a törvényt, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap támad, aki nem Áron rendje szerint való? Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is. Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál. Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából támadt, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes. És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan támad más pap, aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint. A bizonyságtétel így szól: "Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint." Ugyanis egy korábbi parancsolat eltöröltetik, mivel erőtlen és használhatatlan, mert a törvény semmit sem tett tökéletessé. Viszont egy jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk Istenhez. Azután: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá - azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká -, hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: "Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; te pap vagy örökké." Ezért ő jobb szövetségnek lett a kezesévé. És azok többen lettek papokká, mivel a halál nem engedte őket szolgálatban maradni; ő viszont, mivel megmarad örökké, átruházhatatlanul viseli a papságot. Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. Mert ilyen főpap illett hozzánk: szent, ártatlan, szeplőtlen, aki a bűnösöktől elkülönített, és aki magasabbra jutott az egeknél. Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneikért mutassanak be áldozatot, azután a nép bűneiért. Ugyanis ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul. Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.”

Ha a tökéletesség elérhető lenne áldozathozatallal… Ha kiválthatnánk magunkat jócselekedetekkel… De nem lehet. Ha megütök valakit, de utána megölelem, megsimogatom, akkor semmissé tettem az ütést? Hát nem. Ha hazudtam valakinek, s utána szép ajándékot veszek neki, akkor minden rendben van? Nem, nincs. Ha nem akartam tudni Isten tanácsát, s ezért nagy összeggel támogatom a gyülekezetem szükségeit, akkor „áldozathozatalom” rendbe teszi az ügyemet Istennel? Nem. Ha a „tökéletesség” elérhető lenne így, akkor nem kellett volna az Úr Jézusnak „bemutatni a főpapi áldozatát”, vagyis szenvedni, meghalni értünk, helyettünk. A mi „áldozatunk” nem tisztítja meg a szívünket. Nem tud további tiszta életre vezetni. Sok szép ígéretem magában üres szó. Egyedül az Úr Jézus az, aki üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. Járuljunk hát bizalommal a kegyelem királyi székéhez!

720. ének:

1.Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Már-már megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.     

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.        

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogyha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?


November 03. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                         

Zsidókhoz írt levél 8. rész 1-5. versei: „Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben; annak a szentélynek és igazi sátornak szolgájaként, amelyet az Úr épített, nem pedig ember. Mert minden főpapot ajándékok és áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy ő is vihessen valamit áldozatul. Ha tehát a földön volna, még csak pap sem lehetne, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint bemutatják az áldozati ajándékokat. Ezek a papok a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogyan Isten parancsolta Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátort. Mert így szólt: "Vigyázz, mindent aszerint a minta szerint készíts el, amelyet a hegyen megmutattam neked."”

„Hiszek Jézus Krisztusban, Isten Egyszülött Fiában, mi Urunkban, aki … ott ül a mindenható Atya Istennek jobbján…” Hányszor elmondjuk… Gondoltunk-e arra, hogy ez mit jelent? Láttuk-e lelki szemeinkkel azt a csodás Mennyei Otthont, ahol Isten jobbján ül az Úr Jézus? Azt, ahol igazság és békesség honol. Ahol Isten szeretete betölt mindig mindent. Ahol minden élő – én is – az Isten trónusának jobbján ülő Úr Jézust dicséri. Amit „az Úr épített, nem pedig ember.” Ezért aztán minden tökéletes. A magunk építésében ezer hibát találunk. Néha a hibákkal együtt szeretjük. Máskor a hibák elviselhetetlenné válnak. Amit az Úr épített, abban hiba nincs. Az tökéletes. Ebbe a csodába kaptam, kaptunk meghívást. Oda készülődhetek. „Ama szép hon felé, száll az én sóhajom, ahová mihamar bemegyek, fogad majd engemet, mesterem, Jézusom, hogy vele örökre ott legyek. Vár reám csillagos ragyogó koronám, ama szép honba fenn, odaát. Amikor lelkem a mennybe száll, vár reám ragyogó, csillagos koronám.”

Úr Jézusom, köszönöm, hogy Te készíted a lelkem a Mennyei istentiszteletre. Köszönöm, hogy elviszel oda engem is. Ámen

772. ének:

1.Hadd menjek, Istenem, Mindig feléd, Fájdalmak útjain Mindig feléd. Ó, sok keresztje van, De ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, Mindig feléd.  

2. Ha este száll reám, S csöndes helyen Álomra hajtanám Fáradt fejem: Nem lesz hol nyughatom, Kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon Szállok feléd. 

3. Szívemtől trónodig – Mily szent csoda – Mennyei grádicsok Fényes sora, A szent angyalsereg Mind nékem integet; Ó, Uram, hadd megyek Én is feléd!          

4. Álomlátás után Hajnal ha kél, Kínos kővánkosom Megáldom én.Templommá szentelem, Hogy fájdalmas szívem, Uram, hozzád vigyem, Mindig feléd!

5. Csillagvilágokat Elhagyva már, Elfáradt lelkem is Hazatalál. Hozzád ha eljutok, Lábadhoz roskadok: Ottan megnyugodhatok Örökre én!  


November 04. Péntek

Áldás, békesség!                                                                                                 

Zsidókhoz írt levél 8. rész 6-13. versei: „Most azonban a mi főpapunk annyival különb szolgálatot nyert, amennyivel annak a különb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett. Mert ha az első hibátlan lett volna, nem lett volna helye egy másodiknak. Mert hibáztatja őket, amikor így szól: "Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük, így szól az Úr. De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök, így szól az Úr; törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és nagyok egyaránt. Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé." Amikor az újról szól, elavulttá teszi az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, az közel van az elmúláshoz.”

„Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek.” Az Úr Jézusban egészen közel jött hozzánk Isten. Kézzel tapinthatóan. Megölelhetően. Ölébe vette a kisgyermekeket, kezét reájuk tette és megáldotta őket. Egy sötét decemberi estén autóbusszal utaztam haldokló Keresztanyámhoz. Az első gondolatom a félelemé volt: „Mi vár, ha megérkezem?” Aztán a következő gondolatom az volt, hogy de mi nem a halál angyalát várjuk, hanem az Úr Jézus Krisztust. Abban a pillanatban, mintha mellém ült volna a buszon az Úr Jézus. De nem mellém ült, hanem a szívemben foglalta el az Ő helyét. Csend lett bennem, békesség és a félelem eltűnt. Ebben az elrejtettségben utaztam, s elfelejtettem figyelni a sötétben arra, hogy hol kell leszállnom. De az Úr Jézus nem felejtette el. S az autóbuszvezető, noha nem volt más fel-, vagy leszálló, bekanyarodott a buszmegállóra. Akkor eszméltem, amikor már kanyarodott.  Igen, ilyen valóságosan élhető az ígéret: „Istenük leszek, ők pedig népemmé.” Az ígéret folytatódik: „mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok egyaránt.” Mindenki. Én is, Te is. Tied is az ígéret, s ha hiszed, valóság.

Uram, köszönök minden szavadat, amit a szívembe írtál, s élővé vált a számomra. Áldalak, Uram. Ámen

666. ének:

1.Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd mind a bajt.  

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd egyre tart.


November 05. Szombat

Áldás, békesség!                                                                     

Zsidókhoz írt levél 9. rész 1-14. versei: „Az első szövetségnek is volt tehát istentiszteleti rendje és földi szent helye. Mert sátort építettek, melynek első részében volt a gyertyatartó meg az asztal és a szent kenyerek: azt nevezték szentélynek. A második kárpiton túl pedig volt egy sátor, amelyet szentek szentjének neveztek: ebben volt egy arany füstölőoltár és a szövetség ládája, minden oldalról arannyal borítva. A szövetségládában volt az aranyedény mannával tele és Áron kivirágzott vesszeje, meg a szövetség táblái, fölötte pedig a dicsőség kerúbjai, amelyek beárnyékolták az engesztelés helyét. De ezekről most nem kell részletesen szólni. Miután ezeket így rendezték el: a sátor első részébe mindenkor bejárnak az istentiszteleti szolgálatot végző papok, a másodikba azonban csak évenként egyszer, és egyedül a főpap mehet be, azzal a vérrel, amelyet bemutat önmagáért és a nép tudatlanságból eredő vétkeiért. A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út. Példázat ez nekünk a mostani időre, hogy ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt. Ezek a külső rendelkezések, amelyek ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkoznak, csak az új rendelkezés idejéig kötelezők. Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”

„Egyszer s mindenkorra örök váltságot szerzett.”

Mi, emberek, újra és újra elrontjuk a dolgainkat. Újra és újra bocsánatot kell kérnünk egymástól és Istentől. Az Ószövetség népe ezért újra és újra áldozatot mutatott be. Az Úr Jézus azonban egyszer, s mindenkorra érvényesen magára vette minden bűnöm büntetését, hogy „aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Most már nem azért törekszem a jó cselekedetekre, hogy „bocsánatot nyerjek”, hanem azért, hogy hálából egész életemben Istennek szolgáljak. Hálából, mert Ő életét adta értem. Hálából, mert megszabadított lelkem terheinek a fogságából. Hálából, mert szeret. Hálából, mert szerethetem.

Uram, köszönöm, hogy megszabadítottál. Ámen

Magára vette szennyes ruhámat, így békíté meg Istent, Atyámat. Így békíté meg, így békíté meg Istent, Atyámat.

  Kín, mely őt érte, nékem volt szánva. De Ő felvitte a Golgotára. De Ő felvitte, de Ő felvitte, A Golgotára.  

Szerelmes szíve szakadt meg értem, Hogy eltörölje mind, mind a vétkem. Hogy eltörölje, és eltörölte Mind, mind a vétkem.

  Jézus, Te drága, mit adjak Néked? Összetört szívem hozom Elébed. Összetört szívem, összetört szívem Hozom Elébed!


November 06. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                                               

Zsidókhoz írt levél 9. rész 15-28. versei: „Így tehát új szövetség közbenjárója lett Krisztus, mert meghalt az első szövetség alatt elkövetett bűnök váltságáért, hogy az elhívottak elnyerjék az örökkévaló örökség ígéretét. Mert ahol végrendelet van, ott a végrendelkező halálának is be kell következnie; mert a végrendelet csak halál esetén érvényes; amíg a végrendelkező él, addig érvénytelen. Innen van az, hogy az első szövetséget sem léptették életbe vér nélkül. Mert amikor Mózes a törvény szerint az egész népnek minden parancsolatot elmondott, vette a bikák és bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal együtt, és meghintette a könyvet és utána az egész népet, e szavakkal: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Isten rendelt számotokra."

 Aztán hasonlóképpen meghintette vérrel a sátort és az istentisztelet minden eszközét is. A törvény szerint majdnem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat. Szükséges volt, hogy a mennyei dolgok képmásait ezekkel tisztítsák meg, magukat a mennyei dolgokat azonban ezeknél különb áldozatokkal. Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.”

„A vér által való szabadulás ellenünk szóló vád, mert olyan mélységben talált ránk Isten kegyelme, hogy az üdvösségre nem vezethet el semmi más, mint Isten Fiának, Jézus Krisztusnak az áldozata.” (Dr. Ablonczy Dániel)

Milyen hatalmas ajándéka Istennek, hogy a bűn fogságába zárt életünk csodát láthat, csodát élhet meg. Igen, fáj a lelkem, hogy Krisztus szenvedését én okoztam. Bűneimmel vertem keresztre. De hálás vagyok, hogy megszabadított. „Nézzenek tehát bizalommal és hittel mindazok, akik Őt várják.” (Dr. Ablonczy Dániel) „Szent bizonyosság: Jézus enyém! Földi utamra sugárzik e fény, vár az örökség, mennyei rész, lelkem ujjongva fölfelé néz. Dicsének hangzik ajkamon, Jézust örömmel magasztalom.” (174. Halleluja)

773. ének:

1.Tudom: az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám; Már int felém és koronát Ígér a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen.   

2. Remélek Jézusomban én, Ő törlé el sok bűnömet; Ajkáról hívón zeng felém: „Jer haza, vár rád Mestered!” Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!    

3. Előttem oly csudálatos, Hogy értem szállt a földre le; Miattam annyit szenvedett, Bűnömért annyit véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!     

4. Tudom, hogy közel Mesterem, Az óra fut, a nap közel; Elébe állok csakhamar, Megváltó Jézusom, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, A honvágy tölti lelkemet, Mert nemsokára hív az Úr: Jöjj haza, jövel, gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Jer, pihenj, nyugodj keblemen!