Dunavecsei Református EgyházközségDunavecsei Református Kollégium - Általános Iskola, Középiskola és Kollégium

2022.11.07-13.

Sándorné Ablonczy Zsuzsa

November 07. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                     

Zsidókhoz írt levél 10. rész 1-18. versei: „Mivel a törvény az eljövendő javaknak csak árnyékát, de nem a mennyei dolgok valóságos alakját tartalmazza, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat. Különben megszűnt volna az áldozatok bemutatása, hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot. De az áldozatok évről évre a bűnökre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért, amikor eljön a világba, így szól: "Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; égő- és bűnért való áldozatot nem kedveltél. Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem a te akaratodat, Istenem." Előbb azt mondta: "Áldozatokat és ajándékokat, égő- és bűnért való áldozatokat nem akartál, nem is kedveltél" (ezeket a törvény szerint mutatják be); de azután így szólt: "Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem a te akaratodat." Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat: az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra. Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni. Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre az Isten jobbjára ült, és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá. Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket. De bizonyságot tesz nekünk a Szentlélek is, mert ez után az ige után: "Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán", így szól az Úr: "Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom; bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg." Ahol pedig a bűnbocsánatról van szó, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.”

Az áldozatok sohasem képesek a bűnöket eltörölni. Milyen egyszerű lenne: Áldozatot hozok. „Jó pénzen megveszem” a bűnbocsánatot. De nincs az a pénz, ami eltörölné a bűneimet. Azt egyedül az Úr Jézus teheti meg. Ő az életét áldozta fel értem, helyettem, miattam. Annyira szeretett, annyira szeret, hogy maga vállalta helyettem, hogy rendezi Istennel való kapcsolatomat. De jó, hogy ma is így számíthatok Őrá. Szívembe, elmémbe írja szavát. Minden megbánt bűnömet megbocsátja, s ELTÖRLI! Többé nem emlékezik rá.

Ó, Uram, segíts, hogy én se emlékezzek mások bűneire! Ámen

Örvendezve élni jó, tiszta lenni, mint a hó, ó, mily jó, ó mily jó. Bűneim bocsánatát Jézus tőled venni át, ó de jó, de jó, mily jó. Keskeny úton járni, bátran, szabadon élni, bízni Benned, hinni Néked, nevedet félni. Hálás szívvel járni, kelni, áldani Téged, ez a jó, ó mily jó én nekem. Örvendezve élni jó, tiszta lenni, mint a hó, ó, mily jó, ó mily jó. Bűneim bocsánatát Jézus tőled venni át, ó de jó, de jó, mily jó.

Nincsen nálam boldogabb, mert az Úr így elfogad, ó de jó, ó mily jó. Nem sorolja bűneim, elfedezte vétkeim, ó de jó, de jó, mily jó. Öröm, hála víg dalára lépked a lábam, szódat várva, Téged áldva hihetek bátran. Célba érve boldog érzet tölti be szívem, ez a jó, ó mily jó én nekem. Nincsen nálam boldogabb, mert az Úr így elfogad, ó de jó, ó mily jó. Nem sorolja bűneim, elfedezte vétkeim, ó de jó, de jó, mily jó.


November 08. Kedd

Áldás, békesség!                                                                            

Zsidókhoz írt levél 10. rész 19-39. versei: „Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett. Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja? Mert ismerjük azt, aki így szólt: "Enyém a bosszúállás, én megfizetek." És ismét: "Az Úr megítéli az ő népét." Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni. De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet állottatok ki. Mert egyrészt gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, másrészt társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt. A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Mert még "egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem." De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.”

Nehéz út a „keskeny út”. Igaz szívvel, teljes hittel. „Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást”. Nagy ajándék a gyülekezet. Soha ne feledjük el. Egyenként sokkal hamarabb sebezhetők vagyunk, mint közösségben. Szükségünk van egymásra. Egymás hitére, bátorítására.

1.Testvérek, menjünk bátran, Hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.  

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.

3. Ó-emberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne; Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.  

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; Nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.       

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja, Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.


November 09. Szerda

Áldás, békesség!                                                                             

Zsidókhoz írt levél 11. rész 1-7. versei: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható. Hit által ajánlott fel Ábel értékesebb áldozatot, mint Kain, és ezáltal nyert bizonyságot arról, hogy ő igaz, mert Isten bizonyságot tett áldozati ajándékairól, úgyhogy hite által még holta után is beszél. Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves. Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. Hit által kapott kijelentést Nóé azokról a dolgokról, amelyek még nem voltak láthatók, és Istent félve és tisztelve készítette el a bárkát háza népe megmenté-sére. E hite által ítélte el a világot, és a hitből való igazság örökösévé lett.”

„Hinni kell valamiben” – mondják sokan. „Hiszem, hogy valami, valaki létezik”. S mennyiféle „hittel” álltatja magát sok ember. Azt „hiszi”, hogy rendben is van az élete így. S igen, aki nem hisz már semmiben, az föladta az életet. Meghal, pedig még élhetne. Nekünk, keresztyéneknek ettől sokkal több adatott. Nem a saját elgondolásainkban való hit. Nem is mások „okos” gondolataiban való hit. Az elmúlt napokban többször szaladtam bele a „karma” szóba. Újra mondom: nekünk, keresztyéneknek ettől sokkal több adatott. Hogy is olvastuk az imént? A hit bizalom. Amikor azt mondom, hogy hiszek Istenben, akkor azt mondom, hogy egész lelkemmel bízom Benne. Bízom Benne, mert találkoztam Vele. Mellém állt. Valóságosan megszólította a lelkem. Élő, Igéjén keresztül velem beszélgető Istenem van, Aki nem hagy magamra sem örömömben, sem bánatomban, sem félelmeim között. Rábízom hát magam. Másfelől a hit meggyőződés. Egészen biztos vagyok benne, mert tapasztaltam, s ezért semmi sem tántoríthat Tőle el. S ha élő hitünk lehet, akkor minek ragaszkodnánk a halott, semmit nem érő dolgokhoz?

Úr Jézus, áldalak, hogy mellém álltál, tapasztalhattam, s tapasztalhatom jelenlétedet, s élő reménységem lehet. Ámen

1.Bízom benned, Uram Jézus Benned bízom egyedül. Kit kegyelmed árja hordoz, Az bizton üdvözül. Bízom benned, Uram Jézus, Te nagy kegyelmű, drága hű Megváltó, Én bízom benned, Uram Jézus, Igéd bíztat reá.        

2.Mint a pásztor gyenge bárányt, folyvást úgy vezet kezed, S annak, aki rád tekint csak, elesni nem lehet. Bízom benned, Uram Jézus, Te nagy kegyelmű, drága hű Megváltó, Én bízom benned, Uram Jézus, Igéd bíztat reá.           

3.Gondot is viselsz Te rólam, hordod minden terhemet, hogyne bízna szívem abban, ki engem úgy szeret! Bízom benned, Uram Jézus, Te nagy kegyelmű, drága hű Megváltó, Én bízom benned, Uram Jézus, Igéd bíztat reá.

4.Bízom benned, Uram Jézus; Add, hogy mindig így legyen: Bízzam benned, bármi érjen; És bízzam szüntelen. Bízom, benned Uram, Jézus, Te nagy kegyelmű, drága hű Megváltó, Én bízom benned, Uram Jézus, Igéd bíztat reá.


November 10. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                                         

Zsidókhoz írt levél 11. rész 8-22. versei: „Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy induljon el arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni. És elindult, nem tudva, hova megy. Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat, és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített. Hit által ajánlotta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett, és egyszülött fiát vitte áldozatul az, aki az ígéreteket kapta, akinek megmondatott: "Aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni". Azt tartotta ugyanis, hogy Isten képes őt a halottak közül is feltámasztani. Ezért vissza is kapta őt, aki így a feltámadás példájává lett. Hit által áldotta meg Izsák is az eljövendő dolgokra nézve Jákóbot és Ézsaut. Hit által áldotta meg a haldokló Jákób József mindegyik fiát, és botja végére hajolva imádkozott. Hit által gondolt József élete végén Izráel fiainak kivonulására, és rendelkezett teteme felől.”

A hit: ENGEDELMESSÉG! Nem szereti a mai ember ezt a szót. A hit mégsem azt jelenti, hogy Istennek kellene teljesíteni a kívánságaimat. A hit azt jelenti, hogy elfogadom Isten akaratát akkor is, amikor az az enyémmel szöges ellentétben áll. Elfogadom, és ENGEDELMESKEDEK akaratának. Akkor is, ha pillanatnyilag nagyon fáj. Engedelmeskedek, mert MEGGYŐZŐDÉSEM, HOGY JÓT AKAR NEKEM. Soha nem ellenemre történik az, ami éppen történik velem. „Azoknak, akik Istent szeretik, MINDEN javukra van.” (Róma 8:28.)

Uram, áldalak azért is, amikor lelkem fájdalmait kell hordoznom, mert tudom, hogy javamra fordítod. Ámen

744. ének:

1.Mind jó, amit Isten tészen, Szent az ő akaratja, Ő énvélem is úgy tégyen, Mint kedve néki tartja. Ő az Isten, ki ínségben Az övéit megtartja, Hát légyen, mint akarja.    

2. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engemet meg nem csal, De igaz ösvényen vezet, Én megelégszem azzal, Hogy kedvében, kegyelmében Ő forgatja dolgomat, Csak rá hagyom magamat.         

3. Mind jó, amit Isten tészen, Ő engem meg nem utál. Mint jó orvosom, úgy tészen, És mérget ő nem kínál. Orvosságot, boldogságot Énnékem készít, tudom, Azért csak benne bízom.        

4. Mind jó, amit Isten tészen, Ő az én üdvösségem, Ő velem rosszul nem tészen, Rábízom egész éltem. Örömömben, keresztemben Mind nyilván megmutatja, Hogy javamat akarja.             

5. Mind jó, amit Isten tészen: Ha oly pohárt innék is, Amelynek íze szívemnek Nagy keserűn esnék is,  De eltűröm, mert víg öröm Felváltja ezt végtére, Sok búm enyhítésére.  

6.  Mind jó, amit Isten tészen, Mindörökké ezt vallom, Ha rajtam bú, bánat lészen, S kell bosszúságot látnom. Mindazáltal megvigasztal Mint édes Atyám engem, Mert csak ő segítségem.


November 11. Péntek

Áldás, békesség!                                                                                               

Zsidókhoz írt levél 11. rész 23-40. versei:Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától. Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant. Hit által rendelte el a páskát és a vérrel való meghintést, hogy a pusztító ne érintse elsőszülötteiket. Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek. Hit által omlottak le Jerikó kőfalai, miután körüljárták azokat hét napon át. Hit által nem veszett el az engedetlenekkel együtt Ráháb, a parázna nő, amikor a kémeket békességgel befogadta. És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról.  Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg. Asszonyok feltámadás révén visszakapták halottaikat. Másokat viszont megkínoztak, akik nem fogadták el a szabadulást, hogy dicsőségesebb feltámadásban legyen részük. Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban. És mindezeken, noha hit által elnyerték az Írás jó bizonyságát, nem teljesült be az ígéret, mert Isten számunkra valami különbről gondoskodott, és azt akarta, hogy ők ne nélkülünk jussanak el a teljességre.”

 A hit cselekedetekben ölt testet. Nem szavakban, nem szép gondolatokban, hanem nehéz döntésekben, amiben Istenre bízom magam akkor is, ha ez értelmetlennek látszik, vagy életveszélyes. Ha nem dönti el Izrael népe, hogy Isten szavának engedelmeskedve egy hétig minden nap körbejárják Jerikót, akkor nincs győzelem. Ha félt volna a nép bemenni a Vörös tengerbe, akkor nincs menekvése. Aki a kígyók támadásakor kész volt felnézni az érckígyóra, az megmenekült. Ha kész vagyok azt tenni, amit Isten nekem mond igéjében, akkor csodákat élhetek át én is.

Úr Jézus, kérlek, adj bátorságot, hogy cselekedjem a Te akaratodat minden körülmények között. Ámen

824. ének:   

2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.

3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.          

4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.          

5. Szólj, szólj, én Istenem! - szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.


November 12. Szombat

Áldás, békesség!                                                                 

Zsidókhoz írt levél 12. rész 1-11: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig, és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek, mint fiaknak szól: "Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad." Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Csodáltam édesanyámat, amikor a fent olvasott ige első két versét fejből mondta el nekünk. Gondoljuk át most mi is: Kinek szól? Nekünk. Mit csináljunk? Tegyük le a terheinket, bűneinket. Milyen nagyszerű: lehetetjük! Nem kell cipelni! S ha már letettük a terheinket, akkor kitartással fussunk a cél felé: az Úr Jézus felé. Nézzünk Őrá. Bátorítson bennünket az Ő vállalása, szenvedése. Valaki egyszer fájdalmas orvosi vizsgálaton esett át. Arra gondolt közben: „Mi ez ahhoz képest, amit a drága Úr Jézus értem szenvedett!” Szabad nekünk is így élnünk: Krisztusra nézve hinni, hogy Ő most is mellettem van, most is velem hordozza a terheimet. Így történhet meg, hogy nem csüggedek el. Olyan könnyen hatalmába kerít bennünket a csüggedés. Milyen jó, hogy nem kell megadnom neki magam. Szabad Jézusra felnéznem, és Tőle erőt kapva, az Ő erejével győzedelmeskedni.

Áldott légy Úr Jézus, hogy Rád nézhetek, s a Te segítségeddel indulhatok. Ámen

Evangélikus énekeskönyv 586. éneke:

Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel! Ő felruház és táplál, rád gondot ő visel. Dicső Király, ég és a föld Ura, Szívünk tiéd, légy annak is Ura!

728. ének:

1.Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

  2.  Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!

  3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

  4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.


November 13. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                                   

Zsidókhoz írt levél 12. rész 12-17. versei: „Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát. Mert tudjátok, hogy később, amikor örökölni akarta az áldást, elutasították, mivel a megtérés útját nem találta meg, noha könnyek között kereste.”

Milyen hatalmas Istenünk van, Aki tudja, hogy nekünk ellankadnak a kezeink. Elfáradnak a munkában, belealusznak az imádságba. Azt is tudja, hogy hogyan roskadoznak a térdeink. S bátorít: erősítsétek meg. S amire Ő bátorít, az lehetségessé válik a számunkra, ha hiszünk. Igen, velem van Isten. Hiszem, megerősít. Számos alkalommal éreztem, hogy semmi erőm nincs az éppen elvégzendő feladathoz. Aztán tapasztaltam, hogy mellém állt az én Uram, s egyszer csak azt vettem észre, hogy elkészült az, ami lehetetlennek látszott. Megerősített, meggyógyított. Szabad hát a legkeservesebb helyzetekben is Rábízni magunkat. S ha az Ő kezéből vettem mindent, akkor a keserűség nem gyökerezik meg a szívemben. Tudom, hogy az Ő kezéből vettem, ami történt. Akkor is értem való jó, ha az nekem most egyáltalán nem kedves.

742. ének:

1. Légy csendes szívvel és békével Életednek Istenében! Ő bír örömnek bőségével, Véle boldogulsz mindenben, Ő kútfőd és ő fényes napod, Ő tőle jön minden vígságod: Légy csendes szívvel!

2. Ő bír vígsággal, kegyelemmel, Oly szívvel, mely feddhetetlen, Ahol ő van, nem sért semmivel, Hordozzon bár mélységekben; Sok nyavalyádat elfordítja, A halált is kezében tartja: Légy csendes szívvel!

3. Mint légyen néked s másnak dolga, Az nála nincsen elrejtve, Arra néz szemének világa, Ki búval van megterhelve. Ő számlálja fohászkodásid, Összefogja könnyhullatásid: Légy csendes szívvel!

4. Ha egy sem volna e világon, Kire magad rábízhatnád, Akkor is állna oldaladon, És hűségét tapasztalnád. Ő tudja titkos bánatidat, Elvenni mikor kell azokat: Légy csendes szívvel!

5. Ő hallja lelked óhajtásit, Mit nem mernél megmondani, Néki szíved titkos panaszit Épen bízvást megvallani. Nincs messze ő, sőt itt áll köztünk, Meghallja s adja, amit kérünk: Légy csendes szívvel!

7. A segítség, ha kissé késik, De ugyan csak eljő végre, A várakozás rosszul esik, De majd válik üdvösségre; Ami lassan jő, bizonyosabb, Ami késik, kívánatosabb: Légy csendes szívvel!

8. Ne vedd szívedre, az ellenség, Amit rád költ hazugsággal, Hadd jöjjön csúfság, keserűség: Ítél az Úr igazsággal. Ha Isten a te jó barátod, Nem lehet emberektől károd: Légy csendes szívvel!

10. Van Isten népének szombatja, Akkor az Úr megszabadít, Ínség kötelét elszaggatja, Teljes szabadságra állít, S az idvezültek seregében Vég nélkül élünk békességben: Légy csendes szívvel!