2022.11.21-27.
November 21. Hétfő
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 1. rész 57-66. versei: „Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: "Nem, hanem János legyen a neve." Mire ezt mondták neki: "De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának." Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni. Ő táblát kért, és ezt írta rá: "János a neve." Erre mindenki elcsodálkozott. És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: "Vajon mi lesz ebből a gyermekből?" Az Úr keze pedig valóban vele volt.”
Együtt örülni. Tudunk-e? Vagy megütközünk azon, ami más, mint amit megszoktunk, vagy más, mint a mi életünk. De jó lenne, ha meglátnánk Isten munkáját abban, ami mások életében történik. De jó lenne, ha akarnánk meglátni, ha szándékosan figyelnénk arra, hogy láthassuk Isten munkáját. Olyan jó együtt örülni. Olyan jó együtt dicsérni az Urat! Meglátni, hogy az Úr keze vele van a társammal, vagy a gyermekemmel, vagy a szomszédommal, ismerősömmel.
Amikor Zakariás vállalta azt, amit az angyal bízott rá, akkor megnyílt a szája. Újra tudott beszélni. Áldotta az Istent. Sokszor ott gyógyul meg a betegségünk, amikor merjük vállalni, amit Isten bízott ránk. Merünk megszólalni. Merünk bizonyságot tenni. Áldjuk ilyenkor Istent? Észrevesszük, hogy Ő munkálkodott bennünk? Áldjuk Őt!
Istenem, hadd éljünk a Te jelenlétedben úgy, hogy örömmel láthassuk a munkádat egymásban! Irgalmas szereteteddel könyörülj meg gyülekezetünk nehéz időszakán. Tőled kérünk, Tőled várunk szíved szerint való Pásztort. Köszönjük, hogy ezt tehetjük. Ámen
438. ének:
1.Áldjuk a nagy Isten jóságát, Magasztaljuk irgalmasságát; Szívünkből szánk énekeljen, Dicséretével bételjen E mi kegyelmes jó Atyánknak!
2. Mert megújítá esztendőnket, Meghosszabbította időnket, Virrasztván új szakaszára És e nappal új napjára Világi rövid életünknek.
3. Teremts új szívet hát mibennünk, Hogy lehessen elődbe mennünk, És nálad kedvet találjunk, Boldog napokat számláljunk E felderült új esztendőben.
4. Lelki s testi áldások Atyja, Egeidnek gazdag harmatja Szálljon mennyből híveidre, Tulajdon teremtésidre, Kik tőled várnak minden jókat.
5. A Jézusért, közbenjárónkért, Mi egyetlenegy szószólónkért Légy kegyelmes, kérésünket, Halld meg esedezésünket, Kik rád bízzuk minden ügyünket.
November 22. Kedd
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 1. rész 67-80. versei: „Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: "Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben.”
Áldott az Úr, az Isten! De jó, ha ma és minden napon mi is tudjuk Őt így dicsérni! Van okunk nekünk is a dicséretre. Az erős Üdvözítő a mienk is. Megszabadított, kimentett az ördög hatalmából! Igen, szabaddá tett. Nem kell félelmek között szorongva élnem. Ma sem. Pedig úgy ébredtem, hogy mindenféle gond terhe nehezedett rám. Félelmek töltöttek be. Szabadító Istenem van, aki levette rólam a félelmeim terhét. Különös dolog ez: nem egyszer, s mindenkorra tűnik el a félelem, a gond az életemből. Az sajnos újra és újra naponta felbukkan, kísért, rabjává akar tenni. S ha hagyom, sikerül is. De Isten naponta szól igéjéből hozzám. Ma is valóság, hogy MEGSZABADÍT. Félelem nélkül szolgálhatom Őt. „Megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.” Életem minden napján. Ma is. Elém jön az én kegyelmes Istenem. Áldom őt!
Úr Jézus, köszönöm, hogy irgalmas szabadításodat ma is tapasztalhatom. Köszönöm, hogy Téged dicsérhetlek, áldhatlak. Köszönöm, hogy a Te kezedbe tehetem ma is gyülekezetem minden ügyét. Köszönöm, hogy NÁLAD VAN A MEGOLDÁS. Hadd kérjük most egy szívvel Tőled: vezess bennünket a Te utadon, ajándékozz meg bennünket szíved szerint való Pásztorral. Ámen
724. ének:
1.Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgassad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!
2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törjed össze balga szívem bálványait!
3. Szabadságot adj nekem És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!
4. Vezess engem utadon: Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.
5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!
November 23. Szerda
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 2. rész 1-20. versei: „Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban." És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: "Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat." Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.”
Ma valószínűleg nem látunk a szemünkkel angyalt, de a szívünkkel igen, átélhetjük Isten bennünket is megszólító szavát. Tegnap is, ma is, s minden nap! Mit kezdünk a szóval, amit olvastunk, vagy hallottunk az istentiszteleten? A pásztorok úgy döntöttek, hogy nemcsak meghallgatják, s azután elfelejtik, hanem utána járnak. Menjünk! Nézzük meg! S meglátták, mert aki keres, azt nem hagyja bizonytalanságban az Úr. Aztán elmondták! Nem hallgattak róla, hanem beszéltek! Visszatértek, s dicsőítették Istent. Valószínűleg életük végéig újra meg újra beszéltek arról, amit átéltek, láttak, hallottak, megtapasztaltak. Az Ige ma is azért szól, hogy én is ezt tegyem: utánajárjak, s szóljak róla, s dicsérjem Isten, amíg csak élek.
138. zsoltár:
1.Dicsér téged teljes szívem, Én Istenem, Hirdetem neved. Dicsérlek istenek felett Én tégedet, Mert azt érdemled. És a te szentegyházadban Imádkozván, Neved tiszte-lem, Áldásodra én kész vagyok, Hálát adok Neked, Istenem.
2. Öregbül nagy dicsőséged, Mert megtészed, Amit megmondasz. Ha könyörgök ínségemben, Engem menten Megszaba-dítasz. Téged minden földön lakók, Nagy királyok, Uram, dicsérnek, Mert szent igéd tiszta voltát, Igazságát Eszükbe vették.
3. Ez Urat, ki felségesen Csudát teszen, Felmagasztal-ják. Mondván: nagy ő dicsősége És ereje, Őt azért áldják. Mert noha ül nagy magasan, De lát nyilván Alatt valókat; Magas dolgokat is könnyen, Lát élesen, Mind fent, mind alatt.
4. Mindennemű szükségemben, Ínségemben Megerősítesz; Láttukra ellenségimnek, Kik gyűlölnek, Engem megmentesz. Amit az Úr egyszer végez, Az jó véghez megyen Mindenütt. Jókedved megáll: ne hagyd el, Sőt végezd el Kezed munkáit!
November 24. Csütörtök
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 2. rész 21-40. versei: „Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;" és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát." Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek." Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata." Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Ásér törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.”
Az idős Simeon Isten ígéretét őrizte a szívében. Kegyes és Istenfélő ember volt. Engedelmeskedett a Szentlélek indítatásának és elment a templomba, pont aznap amikor a kisded Jézust bemutatták a szülei. Mivel engedett a Lélek indítatásának megtapasztalhatta Isten ígéretének beteljesedését. Isten megnyitotta szemeit és engedte, hogy felismerje a Megváltót. Sokat várhatott egyre reménykedő szívvel, míg kezébe vehette Izráel és a az egész világ Szabadítóját.
Isten betartja ígéreteit. Nem csak kétezer évvel ezelőtt, hanem ma is. De ma is fontos az engedelmesség. Csukott szemmel nem látunk. Befogott füllel nem hallunk. Kérjük Istent, hogy nyissa meg vak szemeinket, süket füleinket és adjon érző, értő szívet, hogy megláthassuk a körülöttünk beteljesedő ígéreteket. Panasz helyett legyen a szívünkben reménység, az ajkunkon hálaadás.
1. Rád bízom, rád bízom, a nehéz napokat rád bízom. Rád bízom, rád bízom a fényes napokat is. Sorsom legyen a te kezedben, Biztos helye van a féltő szívedben - ezért hát: Rád bízom, rád bízom, a nehéz napokat rád bízom. Rád bízom, rád bízom a fényes napokat is.
2. Nem félek, nem félek, ha volna mitől is, nem félek. Nem félek, nem félek, de kérem az erődet. Támaszt keresek az erődben, Vigaszt a szomorú, nehéz időkben - ha lesznek. Nem félek, nem félek, ha volna mitől is, nem félek. Nem félek, nem félek, de kérem az erődet.
3. Reménység, reménység, a holnap felől is reménység. Reménység, reménység, megtart, ha jön a kétség. Fény lesz ott, ahol ma sötétség, Élet ott, ahol ma reménytelenség - ezért hát Reménység, reménység, a holnap felől is reménység. Reménység, reménység, megtart, ha jön a kétség. (Vándor Gyula.)
November 25. Péntek
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 2. rész 41-52. versei: „Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged." Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.”
Jézus Krisztus a Mindenható Isten fia engedelmeskedik szüleinek. Küldetéstudata már ebből a történetből is kiérződik, de még nem jött el nyilvános megjelenésének ideje. És a világ megváltója engedelmesen hazatér Názáretbe szüleivel. Az olvassuk róla, hogy „gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.” Sokszor nehezen megy az engedelmesség a gyermekeknek is és a felnőtteknek is. A bűn által belénk oltott dac és akaratosság sokszor gátol minket. Jézus engedelmességét csodás fejlődés követi. Kövessük Megváltó Urunk példáját és törekedjünk az engedelmességre, hogy mi is gyarapodhassunk bölcsességben, testben, Isten és emberek előtti kedvességben.
Úr Jézus, hadd legyen ma és minden nap példa előttem a Te engedelmességed. Így kérlek a gyülekezetünkért: történjen minden a Te akaratod szerint. Ámen
724. dicséret
1. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet, Hallgasssad meg, hű Megváltóm, gyermekedet!
2. Bűnöm láncát oldja fel Kegyelmed s a hit; Törje össze balga szívem bálványait!
3. Szabadságot adj nekem, És tiszta szívet, Vonj magadhoz, Jézusom, hogy járjak veled!
4. Vezess engem útadon, Magad légy az út, Melyen lelkem a halálból életre jut.
5. Jézus, nyájas és szelíd, Láss meg engemet: El ne engedd, hű Megváltóm, már kezemet!
November 26. Szombat
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 3. rész 1-20. versei: „Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszániász volt, Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. Ő elindult és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: "Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit: minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: és meglátja minden halandó az Isten szabadítását." A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje, ezt mondta: "Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik." A sokaság pedig megkérdezte tőle: "Akkor hát mit tegyünk?" János így válaszolt nekik: "Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék." Vámszedők is mentek hozzá, hogy keresztelje meg őket. Ezek szintén megkérdezték tőle: "Mester, mit tegyünk?" Nekik ezt mondta: "Semmivel se hajtsatok be többet, mint amennyi meg van szabva." Megkérdezték tőle a katonák is: "Mi pedig mit tegyünk?" Nekik viszont ezt felelte: "Senkit ne bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal." Mivel a nép reménykedve várakozott, és szívében egyre azt fontolgatta Jánosról, hogy vajon nem ő-e a Krisztus, János így válaszolt mindenkinek: "Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én még arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket, kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: a gabonát csűrébe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel." Sok másra is buzdította őket, és hirdette az evangéliumot a népnek. Amikor pedig megintette Heródes negyedes fejedelmet a testvére feleségéért, Heródiásért, és minden gonosz tettéért, Heródes mindezt még azzal tetézte, hogy börtönbe csukatta Jánost.”
Keresztelő János erősen megosztó személyiség volt. Nem kertelt, nem kedveskedett, hanem határozottan, talán azt mondhatnánk elég nyersen adta át Isten üzenetét az embereknek. Őszinte volt és nagyon fontos üzenetet közvetített. A Szentírás további részeiből tudjuk, hogy ez az életébe került, mert később Heródes lefejeztette. Hány mai próféta van, akit elítélünk, mert nem embereknek tetszően mondja el Isten üzenetét. Hány mai prófétát, lelkipásztort fejezünk le jelképesen, mert nem tetszik, mert bántó, amit mond. Halljuk meg az elmondott, meghallgatott, elolvasott igehirdetésekben Isten üzenetét, még akkor is, ha az egy kicsit bántja belső énünket. Jób könyvében olvassuk: „Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.” Jób 5,17-18
714. dicséret
1. Hozzád jövünk, Uram, ó segíts, Ne szóljon Igéd hiába! A szívünk oly sötét, ó segíts, Élessze Igéd világa. Áldd meg, ó Uram, ez énekünk, Legyen jobban Tiéd életünk, Ne szóljon Igéd hiába, Ne szóljon Igéd hiába!
2. A fülünk Igédre nem figyel, Lábunkkal járunk a sárba'. Vágyaink szakítnak Tőled el, Nem fénylik mécsünk világa. Ó Uram, templomod hadd legyen, A szívünk megszentelt hely legyen! Ne szóljon Igéd hiába! Ne szóljon Igéd hiába!
3. Ajkunkon hazugság bélyege, Megrontott életünk átka. Hogy állunk elődbe így, Uram, Naponként Téged imádva?! Nyisd meg a szemünk, hogy láthassunk! Szenteld meg ajkunk, hogy áldhassunk! Ne szóljon Igéd hiába! Ne szóljon Igéd hiába!
4. A szívünk összetört, ó Uram, Itt állunk Előtted gyászba'. A mélyből hozd ki az életünk, Ne szóljon Igéd hiába! Áldd meg Igédet, hogy érthessük, Dicsőségedre, hogy élhessünk. Ne szóljon Igéd hiába! Ne szóljon Igéd hiába!
November 27. Vasárnap
Áldás, békesség!
Lukács evangéliuma 3. rész 21-38. versei: „Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." Jézus mintegy harminc esztendős volt, amikor elkezdte működését. Köztudomás szerint József fia volt, ez pedig Élié; ez Mattáté, ez Lévié, ez Melkié, ez Jannájé, ez Józsefé, ez Mattatiásé, ez Ámósé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggaié, ez Mahaté, ez Mattatiásé, ez Simeié, ez Jószeké, ez Jódáé; ez Jóhánáné, ez Résáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nérié, ez Melkié, ez Addié, ez Kószámé, ez Elmadámé, ez Éré; ez Jézusé, ez Eliézeré, ez Jórimé, ez Mattáté, ez Lévié, ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jónámé, ez Eljákimé; ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattátáé, ez Nátáné, ez Dávidé, ez Isaié, ez Óbédé, ez Bóázé, ez Szalmóné, ez Nahsóné, ez Ammínádábé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszróné, ez Fáreszé, ez Júdáé; ez Jákóbé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náhóré, ez Szerugé, ez Reué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selahé, ez Kénáné, ez Arpaksádé, ez Sémé, ez Nóéé, ez Lámeké; ez Metusélahé, ez Hénóké, ez Járedé, ez Mahalalélé, ez Kénáné, ez Enósé, ez Sété, ez Ádámé; ez pedig az Istené.”
Szeretem ezt a történetet. A Szentírásban kevés alkalommal olvasunk olyan történeteket, amelyekben az emberek szó szerint a fülükkel hallhatták Isten hangját. Ez az igeszakasz bizonyságot tesz arról, hogy Jézus egy személyben volt ember és Isten. Isten bizonyságot tesz róla, hogy Jézus az ő szeretett fia, ugyanakkor olvashatjuk földi felmenőit a nemzetségtáblázatban. Jézus éppen ezért volt tökéletesen alkalmas, hogy a világ Megváltója legyen. Hozzánk hasonlóan ember, csak bűntelen, ugyanakkor egy személyben Isten is, aki képes elhordozni az emberiség összes bűnének büntetését.
Légy áldott megváltó Urunk, hogy bűneink terhét magadon hordoztad a Golgotán és elhoztad számunkra az örök élet lehetőségét a Mennyben! Ámen
1.Áldott szavad által, Uram eltölt a remény. Kapu tárul a jövőmre, bennem élsz, Benned én.
2.Áldott szavad által, Uram békéd száll reám, Győzedelmes Jézus Krisztus, Megtartóm, Kősziklám.
3.Áldott szavad által, Uram eggyé lesz a föld, Szeretetben, békességben téged áld, égi Hőst.
4.Áldott szavad által, Uram néped már nem fél, Kapu tárul, hív a holnap, közel van már a cél!