2026.08.03-09.

Augusztus 3. Hétfő

Áldás, békesség!                                                                            

Pál apostol Filemonhoz írt levele 1-7. versei: Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus, az atyafi, Filemonnak, a mi szeretett munkatársunknak, És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál való gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban, Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában, Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által. Mert sok örömünk és vigasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik megvidámodtak te általad, atyámfia.

„A te házadnál való gyülekezetnek.” Hogy lehetett ez? Filemon volt az, aki szobát adott a hozzá imádságra összegyűlő keresztyéneknek? Lehetséges. Amikor megérkeztem egy-egy otthonba házi istentiszteletre, akkor egy alkalommal valaki megszólalt: „Olyan a házunk most, mintha templom lenne!” „Mert az is.” – válaszoltam. De jó, ha sok-sok ilyen „templom” van körülöttünk. Azonban most mást is gondolok: Filemon családja, „háza népe” is lehetett keresztyén. Pár hete együtt voltunk a szokásos nagycsaládi hétvégénken. Éppen a közös áhítatra, beszélgetésre, imádkozásra érkezett meg közénk valaki, ha Isten úgy akarja, tagja lesz ennek a családnak. Velünk volt egész nap, majd azt mondta: olyanok vagytok, mint egy gyülekezet. Mindig is olyanok voltunk. Gyülekezet voltunk, akik tudnak együtt imádkozni. De család is vagyunk, ahol látjuk a problémákat, sőt ahol mi magunk is időnként gyermekké válunk, akiknek lehet örülni, vagy megbotránkozni rajtunk. Így van jól, ha a gyermekeinkre, unokáinkra így tudunk tekinteni, mint Pál Filemonéra: Isten népe Ők, akik kegyelemre szorulnak, akiknek a békességéért imádkozhatunk, akikért naponta hálát adhatunk, s akiknek az életében, ha odafigyelünk, megláthatjuk Isten munkáját. Isten iránti hálával lehet sok örömünk és vigasztalásunk.

Istenem, köszönöm a családom minden tagját. Köszönöm, hogy a Te áldásod van rajtuk. Köszönöm, Uram, a gyülekezetemet, ahol Te munkálkodsz. Áldalak Uram ma is. Ámen

228. ének:

1.Jer, Krisztus népe, nagy vígan Mind egy örömre keljünk, És egybeforrva, boldogan Csak arról énekeljünk, Hogy könyörülő Istenünk Mily áldott csodát tett velünk, Mit drágán szerzett nékünk.         

2. A Sátán tett rám rabigát És már halálba vesztem, A bűn gyötört éj- s napon át, Mert benne gyökereztem. Mind jobban elsüllyedtem én, Nem volt számomra már remény, Megült a bűnnek átka.       

3. Nem használt, sőt káromra lett, Ha bármi jót is tettem, Mert az égi ítéletet Önkényből megvetettem. Mégis kínzott a félelem, Hogy csak a halál van velem, És a poklokra hullok.      

4. Ám az örök szent irgalom Nagy ínségem megszánta, És könyörülvén ily bajon, Megenyhítni kívánta. Mint jó Atya, szívébe vett, Nem játék volt, amit megtett Legfőbb kincsével értem.       

5. Így szólott Egyszülöttjéhez: Jött irgalomnak éve, Én diadalmam, menj, siess, Légy népem üdvössége, Bűn átkából segítsd ki hát, Fojtsd meg a rá leső halált: Az embert térítsd hozzád.     

6. S ím, az Atyának engedett A Fiú, hozzám jöve, Egy tiszta szűztől született Testvéremül a földre. Járt mint nagy titkos hatalom, Felölté önnön alakom, Hogy a Sátánt lebírja.     

7. Szólt hozzám: Tarts ki már velem, Most célod el kell érned, Immár enyém a küzdelem, Kiállok készen érted. Te az enyém, én a tied, S hol én vagyok, ott lesz helyed: Szét nem választ az ellen.       

8. És bár kioltja életem, És bár kiontja vérem: Mindezt javadra szenvedem, Hű légy e hitben vélem. A halált éltem megveszi És szentségem jóváteszi A bűnt, hogy üdvözülhess.   

9. Én az Atyához felmegyek, Ha végeztem a földön, Hogy aztán Mestered legyek, A Lelket rád kitöltöm, Ki félelmedben bátorít, S hogy engem ismerj, megtanít, És igazságban járat.         

10. Mit tettem és hirdettem én, Azt kövesd szóban, tettben, Az Úr országát építvén És dicsőségét egyben. Ne hagyd, hogy hívság s emberek Megrontsák lelki kincsedet: Ez légyen örök részed!

Augusztus 4. Kedd

Áldás, békesség!                                                                            

Pál apostol Filemonhoz írt levele 8-25. versei: Annak okáért  jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, ami illendő, A szeretetért inkább kérlek, ilyen lévén, mint Pál, a megvénhedett, most pedig foglya is a Jézus Krisztusnak; Kérlek téged az én fiamért, akit fogságomban szültem, Onésimusért, Aki egykor tenéked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos, Kit visszaküldöttem; te pedig őt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz! Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangyéliomért szenvedett fogságomban; De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen. Mert talán azért vált meg tőled ideig-óráig, hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza; Nem úgy immár mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, mint szeretett atyafit, kiváltképpen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban. Azért, ha engem részestársadnak tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engemet. Ha pedig valamit vétett ellened, avagy adós, ezt nekem róvd fel. Én Pál írtam az én kezemmel, én megfizetem: hogy azt ne mondjam néked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nékem. Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tőled az Úrban: vidámítsd meg az én szívemet az Úrban! Bízván a te engedelmességedben, így írtam néked, tudván, hogy annál, amit mondok, többet is fogsz cselekedni. Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom. Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban, Továbbá Márk, Aristárkhus, Démás és Lukács, az én munkatársaim. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel!

Könnyem csordul, amíg olvasom. Onézimus Filemontól elszökött rabszolga. A szökött rabszolgát, ha elfogták, a homlokára tüzes vassal bélyeget égettek, megkorbácsolták, amibe akár bele is halhatott. Pál mindezt tudja, hogy „ez a rend”. Ezért kéri a keresztyén Filemont, hogy a szökése közben megtért rabszolgát, ne így fogadja, hanem testvéréül az Úr Jézus Krisztusban. Lehetséges ez? Mi lesz úr Filemonban? A korának társadalmi rendje, vagy Krisztus szeretete? A Biblia nem beszél erről. Ám a mi szívünk előtt kinyit egy ajtót: döntenem kell: mi a fontosabb nekem: az engem körülvevő társadalom elvárása, vagy Krisztus szeretete? Merek-e, akarok-e „kilógni a sorból”? Tudom-e szívemre ölelni azt az embert, aki engem megkárosított, de közben megtért, s elém áll, vállalva a büntetést is? Tudom-e szeretni az engem bántókat? Élem-e a krisztusi szeretetet, vagy csak beszélek róla?

Úr Jézus, Kérlek, légy velem, hogy önérzetemet szorongató kérdésekben is tudjak a Te szereteted szerint dönteni. Köszönöm, hogy olyankor sem kell egyedül döntenem. Áldalak, Uram. Ámen

715. ének:

1.Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.  

2. Ha e világ bája engem hívogat,  Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.                  

3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.       

4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel Lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Augusztus 5. Szerda

Áldás, békesség!                                                                    

Zsidókhoz írt levél 1. rész 1-4. versei: „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette. Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült. Annyival feljebbvaló az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.”

Régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten. Ma Fia által szól. Ne tévedjünk el! Annyi-annyi „szót hallunk”, ami magát Istentől eredőnek, vagy Istenhez kötőnek nevezi. Hihető szavakat. Ne engedjük, hogy megtévesszen! Isten kezünkbe adta a Bibliát. Olvassuk! Higgyük, hogy szava igaz szó, sőt az egyetlen igaz szó. Belőle ismerjük meg az Úr Jézust, Aki élő Úrként áll mellénk, Aki bűneinktől megtisztít, amikor kérjük. Segítő szeretetével velünk van. Tapasztalható, élő valóságként van velünk. Megígérte, és cselekszi: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”.

ÚR Jézus, köszönöm a Te szavad. Köszönöm szent jelenléted. Köszönöm vezetésed, tanácsaidat. Áldalak, Uram. Ámen

226. ének:

1.Felséges Isten, nagy nevedet áldom, Dicsérem nappal, hosszú éjszakákon, Szent dicsőséged szemeimmel látom, Drága Királyom!

2. Távoli ködben, nehéz bűnben éltem, Elveszett immár minden reménységem, S nagy kegyelemmel lehajoltál értem, Égi reményem!

3. Dicsérlek téged együtt a világgal, Együtt az éggel, hegyek szép szavával, Együtt a földdel, minden termő ággal, S nagy sokasággal.

4. Mennyei Bárány, imádunk mi téged, Végy erőt, áldást, igaz bölcsességet, Égi hatalmat, örök tisztességet, Szent dicsőséget!

Augusztus 6. Csütörtök

Áldás, békesség!                                                                  

Zsidókhoz írt levél 1. rész 5-14. versei: „Mert az angyalok közül kinek mondta valaha: "Fiam vagy te, ma nemzettelek téged!" majd: "Atyjává leszek, és ő Fiammá lesz." Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: "Imádja őt az Isten minden angyala!" És az angyalokról ugyan ezt mondja: "Angyalait szelekké teszi, és szolgáit tűz lángjává", de a Fiúról így szól: "A te trónusod örökké megáll, ó, Isten, és királyi pálcád az igazság pálcája. Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé." "Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha, és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz; és esztendeid nem fogynak el." Az angyalok közül kinek mondta valaha: "Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem." Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?”

Mintha a levél szerzője a mai kor emberének írná. Azoknak, akik az angyalokat nagy-nagy tisztességre emelik. Igen, vannak angyalok, erről a fenti mondatok is meggyőznek. Ám arról is, hogy ők nem önállóan teszik a saját fejük által kigondolt dolgukat. S főleg nem mi irányítjuk őket. Az angyalok Isten szolgái. Szolgának lenni, a mai világban nem számít „előkelő” dolognak. Ám jó ügyet szolgálni, a legjobb ügyet szolgálni nagyszerű dolog. A királyok Királyát szolgálni öröm és megtiszteltetés.

Igénk továbbá arról beszél, hogy az Úr Jézus Isten egyszülött Fia. Nem szolga. A Király Fia. Noha mikor közénk jött, szolgai formát vett fel. A legkisebb volt. A legelhagyatottabb. Istállóban született. Szalma ágyon. „A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs a fejét hová lehajtani.” Mégis Isten olyan nevet ajándékozott neki, hogy a „Jézus nevére meghajoljon minden térd, mennyieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Én is Őt imádom.

Uram, áldom szent neved. Ámen

438. ének:

1.Áldjuk a nagy Isten jóságát, Magasztaljuk irgalmasságát; Szívünkből szánk énekeljen, Dicséretével bételjen E mi kegyelmes jó Atyánknak!   

2. Mert megújítá esztendőnket, Meghosszabbította időnket, Virrasztván új szakaszára És e nappal új napjára Világi rövid életünknek.               

3. Teremts új szívet hát mibennünk, Hogy lehessen elődbe mennünk, És nálad kedvet találjunk, Boldog napokat számláljunk E felderült új esztendőben.      

4. Lelki s testi áldások Atyja, Egeidnek gazdag harmatja Szálljon mennyből híveidre, Tulajdon teremtésidre, Kik tőled várnak minden jókat.                   

5. A Jézusért, közbenjárónkért, Mi egyetlenegy szószólónkért Légy kegyelmes, kérésünket, Halld meg esedezésünket, Kik rád bízzuk minden ügyünket.

Augusztus. 7. Péntek

Áldás, békesség!                                                                 

Zsidókhoz írt levél 2. rész 1-4. versei: „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk. Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését, akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először. Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra, Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.”

Valamiképpen el ne sodródjunk! Könnyen, nagyon könnyen magával sodor sokféle ár. Aki az interneten olvasgat, számos jónak tűnő gondolattal találkozik. S amikor hittel rááll, akkor derül ki, vagy ki sem derül, hogy félrevezették. Nagyon nagy figyelemmel kell kapaszkodnom Isten szavába, hogy el ne sodorjon a „majdnem ugyanaz”. Mi baj van a „majdnem ugyanaz”-zal? Az, ami az egymás mellett haladó vasúti vágányokkal. Lehet, hosszan párhuzamosan mennek, de egyszer csak eltávolodnak egymástól. A végcéljuk egészen más. Mi a végcélom? Ha Isten országa, akkor nem jó nekem a „párhuzamos vágány”. Akkor csak Isten hozzám szóló szava a biztos pont. Nem menekülhetek meg, ha nem törődök az üdvösségnek útjával, amit Isten mutat nekem. „Én vagyok az út – mondja az Úr Jézus, - senki sem mehet az Atyához, hanem csak énáltalam. NINCS másik út. „Egy út vezet a Mennybe fel csak:

Jézus Krisztus, Ő az út. Út jó Atyánkhoz, víg örömre: Jézus Krisztus, Ő az út. Nincs másik út, nincs másik út! Nem vezet más út az Atyához! Egy út vezet a Mennybe fel csak: Jézus Krisztus, Ő az út.”

„Hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először?” Drága kincs, a legdrágább kincs az örök élet, amit nemcsak hirdetett az Úr Jézus, hanem életét is adta érte, hogy az enyém lehessen. Ezért a legdrágábbért kész vagyok mindenemet odaadni.

Úr Jézus, hadd fogjam a kezed életem minden napján, hogy el ne szakadjak Tőled. Ámen

774. ének:

1.Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.            

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, Tedd örömben és bánatban csöndessé, Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.   

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

Augusztus 8. Szombat

Áldás, békesség!                                                                           

Zsidókhoz írt levél 2. rész 5-18. versei: „Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk. Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: "Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél." Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált. Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: "Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged." És ismét: "Én őbenne reménykedem" majd újra: "Íme, itt vagyok, én és a gyermekek, akiket az Isten adott nekem." Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel. Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.”

„Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk.” Nem angyalok uralkodnak ebben a világban. Ők szolgálnak. Isten szolgái, küldöttei ők. Nem jó nekünk, ha a szerepüket eltúlozzuk. Sőt nem jó, ha az Úr Jézus helyére ültetjük őket. Mi járunk rosszul vele. Gondoljuk meg: ha egy királyhoz fordulhatnánk a kérésünkkel, akkor az ajtónállónak mondanánk el a problémánkat? Aligha. Ne érjük be most sem kevesebbel, mint Isten Egyszülött Fiával. Ő vár, hogy Hozzá forduljunk. Sőt! Ő az, Aki megért minden nyomorúságunkban, hiszen amikor megalázta magát, s emberré lett, minden földi kínt elszenvedett. Hogyne értene most meg. S mert Ő végig küzdötte, tudja a kivezető utat is.

Uram, hadd meneküljek Hozzád minden nehéz helyzetemben. Ámen

61. zsoltár:

1.Kiáltásom halld meg, Isten! Vedd füledbe Az én könyörgésemet, Mert én szívem nagy ínségből, Messze földről Kiáltja Felségedet!

2. Végy fel engemet kőszálra, Magasságra, Hol bátorságom legyen, Mert te vagy én erős tornyom, Vigasságom Én ellenségim ellen!

3. Te hajlékodban lakásom Én kívánom És óhajtom szüntelen; Szárnyaidnak árnyékába Kívánkozva Vagyok jó reménységben.

 4. Mert meghallgatsz kérésemben, Ó, Úr Isten, Nyújtván kegyességedet. Örökségüket megadod, És megáldod, Akik félik nevedet.

 5. És aztán vígan éneklek Szent nevednek Mostan és mindörökre, És amely fogadást tettem, Megfizetem Naponként őnékie.

Augusztus 9. Vasárnap

Áldás, békesség!                                                        

Zsidókhoz írt levél 3. rész 1-6. versei: „Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában. Ő ugyanis nagyobb dicsőségre volt méltó, mint Mózes, mint ahogyan a háznál nagyobb tisztessége van a ház építőjének. Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, az Isten az. Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett, Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.”

„Szent testvérem”. Gondoltad, hogy szent vagy? Magamat nem érzem annak. És mégis. Krisztusban megszenteltetik az életünk. Ha nem, akkor nem tartozunk Őhozzá. Krisztus reám kiterjesztett szentsége viszont kötelez. S baj van, ha nem veszem komolyan. Sokszor arra gondolunk, hogy nem kell ezt olyan „fanatikusan” komolyan gondolni, pedig igen. Ha nem szeretem Őt teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből és minden erőmből, akkor nem tartozom Hozzá.

A zsidók várták a Messiást, de nem hitték, hogy Jézusban eljött. Nekik Mózesük volt, meg prófétáik. Jézusuk nem. A levél szerzője ezért küzd. Értük. Azért, hogy lássák, hogy értsék, nagyobb volt itt Mózesnél. Mózes Isten szolgája. Jézus Isten Fia. Mi pedig az Ő kereszthalálának áldozatában megszentelődünk. De jó, ha ennek bizonyosságában élünk betegségeink idején, szomorúságainkban, családi nehézségek között is. Rábízott életemet megszenteli, újjá teremti. Szeretetével megajándékoz.

Úr Jézus, köszönöm, hogy életem megszentelődésén munkálkodsz. Áldalak Téged. Ámen

449. ének:

1.Jézus, vigasságom! Esdekelve várom Áldó szavadat! A te jelenléted Megvidámít, éltet, Bátor szívet ad. Légy velem, ó, mindenem! Nálad nélkül nem is élek: Te vagy örök élet!

2.  Jézus, menedékem! Hű oltalmam nékem Te vagy egyedül! Lelkem a viharból, Bűnből, minden bajból Hozzád menekül. Bár a föld mind romba dőlt, S ha a pokol hada hány tőrt: Jézus maga áll őrt!

3.  Jézus, üdvösségem! Te vagy földön-égen Örök örömem! Kik szeretjük Istent, Zengjünk neki itt lent S otthon: odafenn! Lelkem esd, hogy Te vezesd! S hazahívó szavad várom, Jézus, vigasságom!