December 06-12.
December 06. Hétfő
Áldás, békesség!
Péter apostol első levele. 1. rész 10-12. versei: „Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést a Krisztus bennük levő Lelke, amikor előre bizonyságot tett a Krisztusra váró szenvedésekről, és az ezeket követő dicsőségről. Ők azt a kijelentést kapták, hogy nem maguknak, hanem nektek szolgálnak azokkal, amikről most az evangélium hirdetői prédikálnak nektek a mennyből küldött Szentlélek által, és amikbe angyalok vágyakoznak beletekinteni.”
Ezt az üdvösséget keresték a próféták, akik nem maguknak, hanem nektek szolgálnak. Évezredekig várták a Szabadítót. Milyen hatalmas ajándék a számunkra, hogy nekünk már nem az ígéret beteljesedésére kell várni, mert beteljesült az idő. Eljött ebbe a világba az első karácsonyon a Szabadító. Eljött, s nekünk szabad nem az ételek, italok, ajándékok tömkelegével készülődni, hanem a szívünket készíteni az Ő ünneplésére. Nekünk szabad hálás szívvel megköszönni Isten ajándékát. Szabad ezekben a rövid, egyre sötétebb napokban Őt ünnepelni, az igazi Világosságot, aki a mi szívünket is kész újjá teremteni, magához vonni. Jó nekünk ezért imádkoznunk, hogy Istentől kapható karácsonyi öröm ragyogja be a napjainkat.
Úr Jézus, kérlek, Te öltöztesd ünneplőbe a szívemet. Ámen
Nem akadt hely
Nép a nép hátán nyüzsög Betlehemben,
s hogy jött, Akit évezredek óta vártak,
mily szégyen ez – a vaksággal vert ember
nem adott helyet az Isten Fiának!
Ím, legelőször barmok szeme tágul
ámulattal az égi Jövevényre,
s egy vén istálló korhadt jászolábul
elégült meg milliók lelki éhe.
Nem volt hely! S ma sincs! Lelkünk tele van,
száz indulat zsibongó népe lakja,
s Krisztus bolyong, az Isten hontalan!
...Feléd vezet ma szent Karácsony napja,
s szennyes szívem szállásnak felajánlom:
fogadd el, Jézus, s légy Uram, Királyom!
(Bódás János)
Új énekeskönyv 379. ének:
Ó jöjj, ó jöjj üdvözítő beteljesült már az idő. Törd át az ég zárt ajtaját vár a világ sóvárgva rád.
Megnyílt az ég harmatozva Megváltónkat, hogy lehozza. Ég felhői nyíljatok szét hozva Jákob fejedelmét.
Föld virulj ki völgyön, halmon viruló zöld had fakadjon. Nyílj ki földnek szép virága Dávid házának nagy királya.
Ó fényes nap, ó szép csillag téged vágyunk mi látni csak. Kelj fel napunk fényességed űzze el a sötétséget.
December 07. Kedd
Áldás, békesség!
Péter apostol első levele. 1. rész 13-21. versei: „Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: "Szentek legyetek, mert én szent vagyok." Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek, akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen.”
Teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amit Krisztus megjelenésekor kaptatok.
Ha csak úgy félvállról vesszük Isten kegyelmét, akkor semmi hasznunk belőle. Elmegyünk mellette, mintha nem is lenne. Akkor a számunkra valóban nincs is. Ha csak az eszemmel tudom, hogy Isten kegyelmes, akkor még nem élek az Ő kegyelme alatt. Ha Isten kegyelme azt jelentené a számomra, hogy Isten „úgyis megbocsát”, akkor becsapom magam. Ha az Úr Jézus áldozata, szenvedése, halála, feltámadása nem indít szívem mélyéről fakadó hálára, akkor bajban vagyok. Krisztustól messze. Ha „korábbi vágyaimnak” élek, ha a „korábbi” életmódom igazgatja ma is a gondolataimat, akkor hiába nevezem magam keresztyénnek, Krisztus nélkül élek.
De nem kell így maradnom. Szabad egész szívemmel keresni Őt. Szabad vágyakoznom, hogy az Ő kegyelme alatt, az Ő kegyelméből élhessek. Szabad imádkoznom érte, hogy egész szívemmel Hozzá tartozhassak, hogy Ő munkálkodjék naponta a szívemet, hogy formálja a gondolataimat, igazgassa cselekedeteimet.
Szentlélek Isten, munkálkodj a szívünkben, hogy Isten kegyelme soha ne legyen hiábavaló a számunkra. Ámen
Semmim sem lenne magamtól nekem, Isten kezéből van új életem.
Fenn hirdetem, bár érdemtelen: Reám lelt az ingyen kegyelem. Isten kegyelme rám talált. Zengj hálaének az Ő szent nevének, Hogy Isten kegyelme rám talált.
Voltam szegény, bűnben elsüllyedett, Isten szívétől oly távol vetett.
Jött Jézusom, s megfogta kezem, Reám lelt az ingyen kegyelem. Isten kegyelme rám talált. Zengj hálaének az Ő szent nevének, Hogy Isten kegyelme rám talált.
Nem könnyeimmel szereztem meg azt, Irgalma adta az égi vigaszt.
Bűn terhe nyomta bár életem, Reám lelt az ingyen kegyelem. Isten kegyelme rám talált. Zengj hálaének az Ő szent nevének, Hogy Isten kegyelme rám talált.
Hadd mondanom, míg szemem rád ragyog: Túlárad a szívem, boldog vagyok. Mind e világon fenn hirdetem: Reám lelt az ingyen kegyelem. Isten kegyelme rám talált. Zengj hálaének az Ő szent nevének, Hogy Isten kegyelme rám talált.
December 08. Szerda
Áldás, békesség!
Péter apostol első levele. 1. rész 22-25. versei: „Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által. "Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké". Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.”
Itt a tél elején érezzük igazán a valóságát, hogy megszárad a fű, elhull a virág. Egyetlen fagyos éjszaka elviszi a kert minden szépségét. Életünk ilyen egy pillanat alatt elmúlandó. Hiába is kapaszkodnánk bármibe, hogy ne így legyen.
Ám itt van advent. Ideje annak, hogy ne magunkra nézzünk. Ne a saját tehetségünkben bízzunk, vagy ne a magunk tehetetlenségének keserűsége töltsön be. Ragyogjon előttünk igénk reménysége. „de az Úr beszéde megmarad örökké”. Mit jelent ez? Azt, hogy az Ő szava változatlan igazság. Azt, hogy benne bízhatok. Azt, hogy ha megígérte, - és megígérte – velem van minden nap. De én Vele vagyok-e minden nap? Mert Vele lehetek. Nem kell egyedül hordoznom a mai terheimet sem. Csak imádságomban kérni, hogy Vele élhessem át a mai napot is.
Az Ő ígéretei nemcsak erre az evilági időre vonatkoznak. „Megmarad örökre”. „Ha csak ebben az életben reménykednénk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak lennénk” – mondja Pál apostol. Miért? Mert ez az életünk olyan, mint a mező virága. Megszárad, elmúlik. Az Úr Jézus azért jött ebbe a világba, hogy ne a mulandóba kapaszkodjunk, hanem az örökkévalóba. Helyet készített az Őt szeretőknek a Mennyben! Hiszed-e, hogy számodra is?
Tisztítsátok meg a szívetek – mondja igénk. Ez magunktól nem megy. De vágyom rá egész szívemmel, imádkozom érte, s kérem: Istenem, tisztítsd meg a szívemet!
Úr Jézus elhervadó életemet a kezedbe teszem. Kérlek, Te tisztítsd meg a szívemet, s öltöztesd ünneplőbe, hogy Eléd állhasson. Ámen
308. ének:
1.Igaz Isten, ígéretedben Változhatatlan valóság! Amit a te szent beszédedben Megmondasz, az mind igazság. Könnyebb megavulni, Végképpen elmúlni A természetnek, Mint semmibe menni Az igaz, isteni, Szent ígéretnek.
2.Megmondottad volt még kezdetben A legelső emberpárnak, Hogy ők a szomorú esetben Mindörökké nem maradnak: Küldesz vigasztalót, Ő magvukból valót, Ki eredeti, Elvesztett jussukba És boldogságukba Visszahelyezi.
3.Lelki örömmel megújulva Imádjuk szent Felségedet, Hogy ismét mireánk fordulva Szemléljük régi kedvedet. Megnyitjuk szívünket, Kitárjunk keblünket, Hogy Jézusunkat Ekképpen fogadjuk, Híven általadjuk Néki magunkat.
4.Tarts meg bennünket az országban, Melyet ő köztünk állított, Adj részt abban a boldogságban, Melyet a földre ő hozott! Hol az ő széke áll, És ahol reánk vár Mi üdvösségünk, Hol az ő hívei Száma közt mennyei Országlást érjünk.
December 09. Csütörtök
Áldás, békesség!
Péter apostol első levele. 2. rész 1-12. versei: „Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt "kiválasztott és drága"; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Ezért áll ez az Írásban: "Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg". Néktek, a hívőknek drága kincs; a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és botránkozás sziklájává; azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok. Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak. Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.”
Hamisítatlan lelki eledelt kívánjatok. A testünknek szánt élelmiszerek között is sok a hamis. Olyan dolgokkal „dúsított”, amit jobb nem fogyasztani saját egészségünk érdekében. Lelkünket pedig válogatás nélkül táplálják az újságok, a TV, a rádió, az internet. Álljon ellen, aki tud. Ha lelked az Úr Jézusnak adtad, akkor Ő hamisítatlan lelki eledellel kínál. Amikor az igét olvasom, Ő a lelkemet táplálja. Nem kábítószerrel. Nem „tápszerrel”. Hamisítatlan, „eredeti”, a lelkünknek teremtett táplálékkal. Persze, ahogy a gyermek inkább kívánja a csokoládét, mint a gyümölcsöt, úgy bennünket is csalogat ennek a világnak sokszínű, bőséges kínálata. S mert nem csecsemők vagyunk, nekünk kell döntenünk, hogy mivel tápláljuk a lelkünket. Nagy a tét: üdvösségre növekszik a lelkünk, vagy kárhozatra. Ahogy a hamis élelmiszerek a testünk halálát sürgetik, úgy a hamis lelki táplálékok a kárhozatunkat munkálják. De nem erre teremtettünk. Járuljunk hát a mi Urunkhoz azzal a hittel, hogy kiválasztottai vagyunk. Mi, akik egykor NEM tartoztunk Hozzá, akik számára nem volt irgalom, MOST VAN. Hálás szívvel éljünk ennek a biztonságában, örömében.
Úr Jézus, köszönöm, hogy Tieddé fogadtál, hogy naponta táplálsz igéddel, hogy egészen Tied legyek. Ámen
89. zsoltár:
1.Az Úrnak irgalmát örökké éneklem, És hűséges voltát mindenkor hirdetem, Mert mondom, hogy megáll mindörökké irgalma, Melyet úgy megépít, hogy megálljon mindenha, És hogy mind az égig erősíted, megtartod Te szent igazságod és a te fogadásod.
2. Az egek hirdetik sok csudadolgodat, A szent gyülekezet te igazságodat. Mert vajon kicsoda volna ott fenn az égben, Ki nagy hatalommal hozzád hasonló légyen? Az erős angyalok seregében vagyon-e, Ki e dicső Úrhoz hasonlatos lehetne?
December 10. Péntek
Áldás, békesség!
Péter apostol első levele. 2. rész 13-17. versei: „Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái. Mindenkinek adjátok meg a tiszteletet, a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek.”
A tisztelet kérdése újra és újra előjön az igében. Nagy bajban vagyunk vele ebben a XXI. században. Lehet, hogy Isten tiszteletével együtt veszett ki az emberből a másik ember tisztelete? Bizony nagy baj. Minden embernek rosszul esik, ha hozzá tiszteletlenül szólnak. Nagy baj, ha nem lépünk tovább: „Amint szeretnétek, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, ti is azt tegyétek velük.”
„Amikor születtem, nem jeleztek nagyot Messiás-mutató különös csillagok,
Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok. A többiek láttak egy síró porontyot,
De anyám úgy rakta rám a pólyarongyot, Mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét, úgy ajándékozta anyasága tejét,
Hogy egyszer a földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített, Aranyos palástot vállamra terített,
Fejem fölé égszín mosolygást derített. Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
Ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat, Mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek, Mert az édesanyám izent a köveknek,
Szíve ment előttem előre követnek.
Amíg Ő van, vígan élném a világom, Nem hiányzik nekem semmi a világon,
Három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni Egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha Ő majd holtan Fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
Senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna, Minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna: Kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna S ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
Az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden szín mézét átadom, Az ő édességét meg nem hálálhatom,
Ez az én bánatom, harmadik bánatom.” (Mécs László: A királyfi három bánata)
Mai napság szokássá vált a nép vezetőinek szidása, lekicsinylése. Igénk nem erre bátorít. Másutt arra, hogy IMÁDKOZZUNK ÉRTÜK.
289. ének:
1.Zengj, nyelvem, ékesen, Az én édes Jézusomnak, Kegyes lelki orvosomnak Szólj szerelmetesen, Mert csak ő érdemel Áldást és minden szerelmet, Ki reám önt bő kegyelmet, S kőszálra felemel.
6. Dicsérd hát, minden nép, Az Úr Jézust, és szeressed, Buzgó szívedből keressed, Mert minden dolga szép. Ő a kegyelemnek És minden jónak kútfeje, Reménylő szívnek ereje, Oka az örömnek.
8. Dicsérje és áldja Lelkem az Atya Úr Istent, Ki benned üdvözít mindent, Ha szódat fogadja. Dicséret, dicsőség Légyen Szentlélek Istennek, Ki hitet adott lelkemnek, Hogy befogja az ég.
December 11. Szombat
Áldás, békesség!
Péter apostol első levele. 2. rész 18-25. versei: „Ti szolgák pedig teljes félelemmel engedelmeskedjetek uraitoknak, ne csak a jóknak és méltányosaknak, hanem a kíméletleneknek is. Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. De milyen dicsőség az, ha kitartóan tűritek a hibátok miatt kapott verést? Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és gondviselőjéhez.”
Igénk arról beszél, hogy még az igazságtalanságot, a jogtalanságot is szó nélkül szenvedjük el. „Ha kitartóan teszitek a jót, s eltűritek érte szó nélkül a szenvedést…” A római arénában a keresztyének szótlanul, sőt énekelve haltak meg. Haláluk arra indított sokakat, hogy keresztyénné legyenek. Nem azért, mert szenvedni szerettek, hanem azért, mert az Úrra, aki erőt adott a kivégzésükre váróknak szenvedéshez, nekik is szükségük volt. Példák voltak ők, akiket önként és örömmel követtek sokan. Még a halálba is. Miért lehettek példává? Mert Krisztusra néztek, aki „nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” „Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg.”
Ha az Úr Jézus a kereszt minden kínját elszenvedte, értem, miért ne szenvedhetnék szó nélkül én is, amikor bántanak. Nem azért, mert félek a másik embertől. Nem azért, mert szenvedni muszáj, hanem azért mert szeretem az én Krisztusom. Ő sokkal többet tűrt el értem. Ezt a kicsit nem tűrhetem el érte?
Uram, hadd nézzek fel Rád, szenvedésedre, amikor elöntene a felháborodás az igazságtalanságok miatt! Ámen
368. ének:
1.Jövel Szentlélek Isten, Tarts meg minket Igédben, Ne légyünk setétségben: Maradjunk igaz hitben.
2. Szenteld meg mi szívünket, Világosítsd elménket, Hogy érthessük Igédet, Mi édes Mesterünket.
3. Adj isteni félelmet És bizonyos értelmet; Igéddel taníts minket, Gerjeszd fel mi szívünket.
4. Vigasztald meg elménket; Mindenben segíts minket; Öregbítsed hitünket, Távoztassad bűnünket.
5. Hogy téged az Atyával És az ő szent Fiával Dicsérhessünk mindnyájan A fényes mennyországban.
December 12. Advent 3. vasárnapja
Áldás, békesség!
Péter apostol első levele. 3. rész 1-7. versei: „Ugyanígy, ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is nyerje meg őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre. Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes az Isten előtt. Egykor a szent asszonyok is, akik az Istenben reménykedtek, így díszítették magukat: engedelmeskedtek férjüknek, ahogyan Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, és urának nevezte őt. Az ő leányai lesztek, ha jót tesztek, és ha nem féltek semmiféle fenyegetéstől. És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet, mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.”
Egyéni feladataink: Úgy élni, hogy házastársunknak feltűnjön a hitünk. Ez a legnehezebb, s mégis ez a legszebb, legszentebb feladat. Megnyerni a társunkat Isten országának. S ha valóban hiszünk, s ha valóban szeretjük a társunkat, akkor ez nagyon fontos a számunkra. Szavak nélkül megnyerni akit szeretünk, csak a magaviseletünkkel. Egy öreg bácsi mondta el egy lelkésznek: „Eljöttem, mert láttam egy istentiszteletet. A feleségem elkezdett idejárni. Aztán megváltozott. Korábban mindig zsémbelt velem, ha nem takarítottam le a csizmám. Hát most direkt a sáros csizmámmal végig mentem a frissen felmosott konyhán. Láttam, hogy rezdül az arca. De nem szólt semmit! Megváltozott. Eljöttem. Én is szeretném megismerni azt, Aki őt meg tudta változtatni.” Ez bizony nehéz feladat, de a társunk iránti szeretetben, s Isten iránti bizalomban, imádságos szívvel működik. Főként, ha nem a külsőnk díszítése lesz a fontos, hanem az, hogy szelídséggel, csendességgel díszítsük a lelkünket.
A másik egyéni feladat: A megértés, a tiszteletadás. Hát, ez is sokszor ütközik nehézségbe. Mégis hihetetlenül fontos. Miért? Mert ha nincs bennem tisztelet a társam iránt, ha nem akarom őt megérteni, akkor ez a bennem lévő tüske megakadályoz abban, hogy imádkozásom valódi legyen. Ha a lelkemben indulatok felszülnek, akkor az imádságom csak üres forma lesz. A szám mormolja a szavakat, de a szívem távol marad Istentől. Ilyenkor nem Isten zárja be a köztünk lévő ajtót, hanem én.
Uram, könyörülj meg a szívemen, hogy az feléd nyitottan élhessen szeretteimért. Áldd meg kérlek imádkozó szívemet, hogy Benned örvendezve szolgálhassa a Te országod terjedését. Ámen
396. ének:
1.Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét!
2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél Ó, bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!
3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, Hogy veszni a pogányt se hagyják, És szerte űzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!